Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Egy halk és szelíd hang
“Ímé elküldöm az én követemet és megtisztítja előttem az utat és mindjárt eljön az Ő templomába az Úr, akit ti kerestek és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé eljön, azt mondja a Seregeknek Ura.” Mal 3,1
“És ő felkelt és evett és ivott; és ment annak az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel, egész az Isten hegyéig, Hórebig. És bement ott egy barlangba és ott hált. És ímé lőn az Úrnak beszéde Őhozzá és monda néki: Mit csinálsz itt Illés?”
“És monda: Jöjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen nagy erős szél, amely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt abban a földindulásban sem. És a földindulás után tűz jött, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatsszék. És mikor Illés ezt hallotta, befedte az ő arcát palástjával és kiment, megállt a barlang ajtajában és ímé szózat lett őhozzá, amely ezt mondta: Mit csinálsz itt Illés?” 1Kir 19,8-9. 11-13
Uram, majdnem lehetetlen, hogy szívünk igazán Rád figyeljen. Látod mennyi külső zaj van körülöttünk és bennünk. Kérlek úgy, ahogy a tengert lecsendesítetted, teremts most csendet bennünk, hogy hallhassuk szavadat. Áldj meg minket, hogy ne menjünk el innen a személyes szavad nélkül.
Ámen.
Nem tudom, hogy személyesen érintett-e benneteket az első Ige, amiben azt ígérte az Úr, hogy eljön. Elküldi követét, az Övéit, akik elmondják, hogy közel van az Úr és ímé eljön.
Megláthattuk Illés történetében és a saját életünkben is a menekülő embert. Az ember a bűneset óta egy életen keresztül menekül Isten elől. Az Úr most találkozást ígért a menekülő embernek az őt kereső Istennel, az Isten hegyénél. Olyan sokan mondják, akik idejönnek, hogy megyünk a hegyre. Annyit jelent, hogy Isten hegyére.
Ma reggel nagyon személyes volt, hogy a menekülő ember találkozhat az őt váró és őt kereső Istennel az Isten hegyénél. Jó volna, ha komolyan gondolnád: hiszem és várom, hogy találkozni fogok Istennel. Illés negyven napig megy, – nem tudom hány éve, évtizede mégy már Isten elől futó életedben. Amikor Illés odaér a Hóreb hegyéhez, akkor elbújik egy barlangba. Emlékezzünk az első emberre, amikor az Úr megjelenik a kertben akkor Ádámot megkérdezi, “Hol vagy?” Elrejtőztem, mert félek. Illés is talál egy barlangot, ahol el tud bújni Isten elől.
Ez a türelmes és szerető Isten szól hozzá: Illés jöjj ki! Hiába mondja, Illés nem jön ki. Lehet sokszor hallottad már, hogy “Jöjjetek én hozzám!” Talán sokszor gondoltad: menni kellene az Úrhoz, ott oldódna meg az egész életed. De nem mégy. Az ember úgy érzi, Illés beljebb bújik a barlangban, mert az Úr azt mondja: “Jöjj ki és állj meg ezen a hegyen az Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő.” A malakiási Ige elmondja, hogy Istennek vannak követei. Ennek az Illésnek is elküldte Isten a követeit.
A Zsoltárok könyve azt mondja: “Aki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.” (Zsolt 104,4). Az első ami elmegy a barlang előtt, ahol bent ül Illés: “Az Úr előtt ment nagy erős szél, amely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat.” Nem tudom ha az életedet figyeled, elment-e már az erős szél? Voltak-e olyan dolgok, amik hihetetlen viharok voltak és amik megszaggatták életedet. Lehet, hogy családi viharok, lehet, hogy munkahelyi viharok, lehet hogy belső viharok. Talán rajtad semmi nem látszott, de tudtad, hogy mi folyik benned. Elmentek-e már életeden keresztül ezek a szelek és viharok? Azt mondja itt az Ige, hogy hegyeket mozdítottak meg. Lehet hogy a legbiztosabb dolgokat mozdították meg az életedben, amire azt hitted, erre építhetek.
Rettenetes, hogy a viharok mi mindent megmozdítanak. Talán a házasságodat, amire egyszer úgy gondoltad, a mi szerelmünk olyan erős, hogy mindent kibír. És jöttek a viharok. És mozdultak a hegyek. Kősziklákat hasogatott meg. Gondolj Péterre, akinek az a neve, hogy Kőszikla és hogy meghasogatta őt. Aztán jöttek események, amik meghasogatták. Te magad is hasadt emberré lettél. Egyszer így beszélsz, egyszer úgy. Jönnek olyan körülmények, olyan események, hogy minden megmozdul, amikor jön az Úr jövetelét megelőző szél.
Aztán így mondja, miután jött a szél, “de az Úr nem volt abban a szélben. És a szél után földindulás lett, de az Úr nem volt a földindulásban sem.” Nagyon sokszor az életem alapjai indulnak meg ott legbelől. Az a föld, amire építettem megmozdul alattam. Nem tudom éltél-e már át földindulást, amikor úgy érezted, nem tudom tovább csinálni. Itt vannak a gyerekek és minden, de ezt az életet nem tudom tovább csinálni. Mozog alattam a föld. Azt mondja az Ige, “és az Úr nem volt a földindulásban.” Hát hol van ilyenkor Isten, mikor ilyenek történnek? – kérdezte valaki
A legrettenetesebb talán amit a tűzről szeretnék elmondani. Úgy érzem az első tűz sokszor az emberben a lelkesedés tüze. Így mondta valaki, mikor az első gyerekem megszületett, és szívemre öleltem, azt hittem, én vagyok a világ legboldogabb embere. Aztán mikor pár éves volt, ő ölelte át lábaimat, azt mondtam: a mennyország lehet ilyen. Tele voltam tűzzel. Aztán egy váratlan dolog történt. A gyerek a kertben játszott, ott mászkált a fűben és a férjem nem vette észre és amikor elindította az autót, keresztül ment a gyereken. A gyerek visított, férjem rémülten állította meg az autót, – de már késő volt. Bevittük a kórházba és úgy éreztem, ezt a szenvedést nem bírom ki. Élet-halál között volt sokáig, a férjem majdnem megzavarodott, hát nem tudta, hogy ott mászik a gyerek. Saját gyereke! Mind a ketten olyanok voltunk, hogy egymáshoz sem tudtunk szólni. Olyan irtózatos szenvedés, ami az őrülethez volt közel. És meghalt a gyermek. Éjjel-nappal kiáltottunk, Istenem tartsd meg, még van egy kicsi reménység.
Hol van ilyenkor az Isten?! Hónapok múlva sem tudtunk magunkhoz térni, ideggyógyászat, gyógyszerek, semmi nem segít? Álmatlan éjszakák, – túl lehet ezt élni? És nem volt ott az Isten sem a szélben, sem a földrengésben, sem a tűzben. És látjátok Illés és te is és ez a házaspár is egyre beljebb bújt a barlangba, rettenetes volt az állapotuk.
Így mondja Illés történetében az Ige: “És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott.” Azt mondta ez a férfi, földhöz vágtam a Bibliát, belerúgtam és azt mondtam: nekem ne beszéljenek Istenről! Talán te is belerúgtál már a durva szavaiddal, a hitetlenségeddel. Látod eltűrte az Atya-Anya Isten, Jézusért. Az Atya küldöttéért, akinek szíve van minden bűnös, minden elveszett számára. Kimondta, hogy “Jöjjetek én hozzám mindnyájan.” Akik soha nem akartatok már előjönni, akik mindennel szakítottatok, – jöjjetek én hozzám. Jézus a legalsó helyre állt. Abban az időben megalázottabb hely mint a kereszt, nem lehetett. A legnagyobb bűnösök helye. Odaállt legalulra, nála lejjebb nem lehet senki. A rablógyilkosok kerültek oda. És onnan lentről mondja neked, – gyere hozzám! Vajon elindulsz-e végre, mindenek után Őfelé, hogy ma odaérkezhetnél ölelő karjaiba? Isten azért szögeztette oda mind a két kezét Jézusnak a keresztre, hogy mozdíthatatlanul ott legyen minden ember számára a két kitárt kar. Nem lehet onnan elmozdítani, – vár az Isten.
Egy lelkész írta le, késő este bekopogott hozzá valaki, ránézek az emberre, sosem láttam, olyan bankigazgató formája van. Bejön a szobába és lerogy az egyik fotelbe és azt mondja, szinte kiabálja: mentsen meg engem! Aztán elmondja: apja iszákos volt. Nagyon utálta a bort is, az italt is, a szagát sem bírta. De 40-50 éves kora között egyszer csak váratlanul rátört, hogy most azonnal innia kell. Mintha egy mámor jött volna rám, föl kellett kelnem és mentem és ittam, amíg csak eszméletnél voltam. Sajnos úgy látszik, a véremben volt. Elbújtam az ágyba, két napig aludtam, s utána szégyenkezve előjöttem. Ígértem, hogy soha többé nem teszem. De minden hónapban egyszer, vagy kétszer előfordul, hogy ilyen váratlanul rám jön, hogy nekem innom kell. Tudom, mi a következménye, a rettenetes szégyen, a gyalázat. Senki nem tudja rólam, csak a családom. De nem bírom tovább. Kérem mentsen meg engem.
Ott ülök vele szemben és azt mondtam; én magát nem tudom megmenteni. Aki magát fogva tartja sokkal erősebb. Sokkal kisebb és erőtlenebb vagyok, hogy magát az ördög karmai közül kiszabadíthatnám? Csodálkozom, hogy egy árva szót nem szól. Nem gúnyolódik, hogy ördög, ő ezt tudta. És miután elmondom, azt kérdezi: és több mondanivalója nincs a számomra? De van! Menjen el valakihez, aki erősebb az ördögnél. – Hol találok én olyat kérem? Akkor kimondom a nevet halkan, csendben, mégis mintha a szobában élesen lehetne hallani, – Jézus, – hallja? JÉZUS!
Letérdelünk mind a ketten, óh nem valami fényes, szép imádság, a mélyből kiáltunk Hozzád, Jézus, ments meg! Az az ember attól a perctől kezdve szabad. Voltak még bukásai, de nagyon mélyen tudta, utána mások is megtudták, hogy akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad. Így írja: jó barátok lettünk. Sokszor meglátogattam és egyszer elmondta: tudod, hogy mit csinálok, mikor jön ez az iszonyú szenvedély, amikor megint rám tör az, hogy most mennem kell, akkor fölemelt kezekkel imádkozom. Ránézek, – hát miért kell a kezedet felemelni? Egy emlék miatt. Mikor katona voltam, egyszer egy csapatot legyőztünk, a fegyvert eldobták és az egész csapat felemelt kezekkel futott felénk. Annyit jelent, hogy nem tudok semmit csinálni, megadom magam. Mikor jön a szenvedély, valóságosan felemelt kezekkel futok Jézushoz. És Ő mindig megvéd.
Testvér, egy halk és szelíd hang. Egy szelíd, alázatos név, – Jézus, – Aki lement a legalsó helyre, hogy téged ma hívhasson, – jöjj én hozzám! Fel tudod-e már emelni kezedet? Szorongatsz még valamit? Valamibe fogódzol még? Segíthet rajtad még valaki? Ha nem, akkor ma ott belül a szívedben emeld fel a kezedet, add meg magadat.
Eszembe jutott a 131. Zsoltárnak egy mondata: “Lecsendesítém és elnémítám lelkemet. Amilyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.” (Zsolt 13l,2). Tud-e most a te lelked csendben az Úrra vigyázni? Mint az elválasztott gyermek, aki semmit nem tud, egyszerűen csak rábízza magát az Úrra.
Imádkozzunk:
Uram tudod, hogy elment-e már előttünk a sziklákat hasogató szél? Átéltük-e az iszonyú földindulást és azt a tüzet, amikor úgy éreztük, hogy nem lehet kibírni. Köszönjük, hogy nem voltál abban benne. Áldunk, hogy vártál ránk, amíg mind a két kezünket felemelve Hozzád jövünk, Aki egyedül segíthetsz. Köszönjük ezt Neked.
Ámen.
1989. augusztus 6