Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Isten szerelme kitöltetett
“A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nékünk.” Róm 5,5
Hadd adjunk hálát Uram, hogy várhatunk. Köszönjük, hogy jössz az Igén keresztül. Köszönjük, hogy szólsz hozzánk személyesen. Áldunk, hogy ismered mindegyikünk helyzetét, dolgait, amibol idejöttünk és amibe visszamegyünk majd. Áldj meg Uram, hogy felismerjük: itt vagy, ismersz és szeretsz. Kérünk cselekedj velünk Igéd és Lelked által.
Ámen.
Biztosan sokan ismerik azt a könyvet, amelynek borítóján egy csomó ember a földön keresgél és ez a címe: Boldogság keresok. A földi ember a boldogságot keresi. Ma így szerettem volna megváltoztatni a címet: szeretet-keresok. Mert az ember a boldogságot a szeretetben keresi. Mérhetetlen nagy szomjúság van minden emberben ezen a földön a szeretet után.
Ezen az úton rengeteg csapda van, amelybe ha beleesik az ember, nagyon nehezen tud kijönni. Egyik ilyen csapda a pénz. Azt gondolom, ha több lenne boldog lennék, minden megoldódna, minden más lenne. Ebben a csapdában sokszor egy életen keresztül vergodik az ember. Sok öreg azt hiszi, majd a pénzéért szeretni fogják gyermekei, unokái. Van ilyen bolond gondolatunk: pénzünkért majd szeretni fognak. Benne vagy ebben a csapdában?
Egy másik csapda a dicsoség. Ha valakivé leszek jobban szeretnek. Aztán az ember ennek is végére jut. Egy híres színésznovel utaztam együtt. Beszélgetés közben azt mondta: halálosan boldogtalan vagyok! Mindennap tapsolnak, mindenki csodál, de halálosan boldogtalan vagyok.
Harmadik csapda, amibe talán a legtöbb boldogság, vagy szeretet-kereso ember belefut, a szex csapdája. Azt gondolja az ember, hogy a szerelem, az élvezet fogja megoldani az életét. Hívo életem elején – kórház látogatás közben, – a nemi beteg osztályról egy kislány jött elém, olyan 15 éves lehetett. Kérdezem, mit keresel itt? Szemébol folyt a könny és azt mondta: tetszik tudni, engem soha senki nem szeretett. Ezen a szennyes úton próbálta keresni a szeretetet és egy életre tönkretette magát.
Gyermekkorunk óta keresünk. Édesanyánk szoknyája mellett már ezt kerestük, az elso szerelemben is és utána mindig rájöttünk, csalódtunk, mert kiderült, ez sem volt az. Valaki így mondta: bármit kapok az élettol, mindig tudom, nem ez az, amit kerestem. Honnan tudod, hogy mit keresel? Hogy nem ez az a szeretet és boldogság, amit keresel? Soha nem voltam boldog, – halljuk sokszor. Akkor honnan tudod, mi a boldogság, ha soha nem voltál az? Mihez méred ezeket az élményeket, amelyekre azt mondod, – ez nem az. Hoztunk magunkkal egy emléket, egy otthoni emléket Isten szeretetérol. Valahol mélyen a tudat alatt ott van egy emlék és tudjuk mit keresünk.
Isten szeretetét keresem. Ez az egyedüli szeretet, mindenki ezt keresi. Ahány emberrel találkoztam aki megtalálta, síró szemmel rámnézve mind azt mondta: mindig ezt kerestem. Szüloknél, szerelemben, barátban, ezt kerestem. Aki egy kicsit ismeri a Bibliát, az tudja: ez a szeretet az Édenben még megvolt. Aztán elveszett. De hol?! A szó rövid, egyszeru: a bunben. A buneset szakította el az embert Istentol. Így is mondhatnám, elromlott a rádiód és nem tudod többé fogni. Nem Isten szeretete szunt meg, az árad erre a világra, csak a vezeték szakadt el.
Valahol láttam egy képet, egy kéz palackot tartott a vízesés alá. A palackban benne volt a dugó, amire az volt ráírva: bun. A vízesésben csontszáraz maradt a palack belseje. Nem a vízeséssel volt a baj. Így mondja nagyon sok ember: Isten nem szeret. Soha nem éreztem a szeretetét. Persze hogy nem, a bun elzárta Ot eloled. Egy csukott szívbe hogy áradhat be Isten szeretete? Életedben is a bun a dugó. Amíg ez nem kerül ki, csupa csalódás az életed. Mindig újra rá fogsz jönni, nem ez az igazi élet.
Talán most is van egy reménységed, – majd a gyermek! Legvéresebb csalódás a gyermekben való csalódás. Szüloknek mondom, akik még elotte vannak, eljön a pillanat, amikor rá fogsz jönni, o sem szeret igazán.
Igénk így mondta: “Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által.” Nem használnak a pótszerek. Az ember sok mindent megpróbál: örömöt, élvezetet, szórakozást, utazást. Valaki holtfáradtan jött haza a külföldi útról és azt mondta: annyit vártam ettol az úttól és olyan rossz volt. Pedig mennyit ráfizetett. Pótszerek nem elégítenek ki.
Nemcsak az ember keresi Istent, olyan jó, hogy Isten is keresi az embert. A Biblia azt mondja: “Mindenki Téged keres!” (Mk 1,37). Tudod, hogy minden ember Istent keresi, a kocsmában, szórakozóhelyen, futballmeccsen? Valaki azt mondta: hogy mondhatsz ilyet? Úgy, hogy minden ember szeretetet keres. Már az Édenben elhangzik a mondat: Hol vagy? Szeretném, ha most feléd hangozna: ember hol vagy? Hiányzol!
Ahhoz, hogy pünkösd legyen, eloször karácsonynak kell lennie. A kereso szeretet lejött erre a földre. “Azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk 19,10). Jézus Krisztus Isten kereso szeretete. Lejött az ember után erre a földre, megkeresni. Ezért kellett a karácsony. Isten szeretetének le kellett jönnie erre a földre.
Ahol Jézus járt, oda mindig embertömegek mentek. Valahol leül Jézus a tengerparton és a környezo városokból az emberek özönlenek hozzá. Miért? Mert Isten szeretetét érezték, tapasztalták meg Benne. A szeretet vonz! Jézusból áradt a szeretet és a szomjasok mennek utána.
Isten kereso szeretete ezen a földön Jézus. Tanítványai el sem tudták már képzelni életüket Jézus nélkül. Egy súlyos megkötözöttet meggyógyít Jézus, aki azt mondja: Ezután mindig Veled szeretnék járni. Jó közeledben lenni.
Egy férfi bibliaórákra kezdett járni és azt kérte: magyarázza meg, miért van, hogy mikor itt vagyok, akkor olyan jó minden. Ha hazamegyek elmúlik, vége. Itt úgy érzem: minden problémám megoldódott, – otthon más lesz minden. Hazamegyek és minden a régi. Miért van ez, hogy itt jó, otthon pedig nem. Azt feleltem: azért, mert magának még kívül van, aminek belül kellene lennie.
A tanítványoknál Jézus kívül volt. Mellette, Vele volt jó. Amikor Jézus kezdi mondani, hogy elmegy, a tanítványok nagyon szomorúak. Arra gondolnak, ha Jézus elmegy, mindent elveszítenek. Jézus egy furcsa mondatot mond: “Jobb néktek, hogy én elmenjek.” (Jn 16,7). Milyen megrendíto lehetett ezt hallani: jobb néktek, hogy én elmenjek. Nem lehet ezt megérteni.
Aztán jön a rettenetes kereszt. Valaha megértetted a keresztet? A magad keresztjét és Jézus keresztjét. Nekünk is megvan a keresztünk. A kereszt annyit jelent, az ember húz egy vízszintes vonalat, saját életét, terveit, elképzeléseit, vágyait, mindent amit tervezett életében, s egyszer egy váratlan pillanatban, Valaki fölülrol lefelé áthúzza. Ez a kereszt! Ugye tudod, hogy két szára van. Isten fölülrol lefelé áthúzza. Akkor elkezd sikoltani az ember: miért? Miért nem mehetett minden úgy, ahogy elterveztem, vagy elgondoltam? Miért kellett ez a betegség, csalódás, vagy haláleset, amit nem tudok elviselni, ami kibírhatatlan? Miért pont én? Azért, mert ez a te kereszted.
Gondoljad most végig, mi húzta keresztül terveidet, elképzeléseidet, gondolataidat? Soha nem tudom megérteni. Talán álmatlan éjszakákon magyarázgatom, hogy igen, igen, aztán megint odajutok, – Istenem, – miért?
A tanítványok is ott állnak az érthetetlen kereszt elott, minden olyan jó volt, együtt voltunk Jézussal, azt gondoltuk, az egész világ problémáját meg fogja oldani, átveszi a királyságot, hiszen kérdezték is: “Uram, avagy nem ez idoben állítod-é helyre az országot? (ApCsel 1,6). És békeuralom lesz ezen a földön, az emberek boldogok lesznek és egyszer csak fölülrol valaki áthúzza az egész elképzelésüket, reményüket. Egy láthatatlan kéz mindent áthúz és jön az elfogatás, csattog a korbács, jön a töviskorona, a véres kereszt. Valaki érti ezt?
Jó volna, ha most elgondolnád, bizony kellett karácsony, kellett nagypéntek, hogy Isten szeretete kitöltessék az emberi szívekbe, mert útban volt a dugó, – a bun. Péter pünkösdi prédikációját olvastam a Cselekedetek könyvében és ott mondja ezt a különös mondatot: ti azt a szentet és igazat megtagadtátok és kívántátok, hogy gyilkos ember bocsáttassék el néktek. Jézus és Barrabás. Szembenéztem ezzel a kicsi mondattal: a gyilkos ember! Rájöttem arra: ez vagyok én. Ráébredtél már arra, hogy a gyilkos ember én vagyok? Felrémlett-e már benned valaha a gondolat egy koporsó mellett állva, hogy ehhez a halálhoz én is hozzájárultam engedetlenségemmel, önfejuségemmel, szeretetlenségemmel? Sírva mondta el valaki, amikor meghalt az anyósa, hogy én öltem meg. Amikor már nem lehetett otthontartani, betettem az elfekvobe, ahol folyton altatták és rövid idon belül meghalt. Tudod már egy kicsit, hogy vannak akiknek vérét Isten a kezedbol kéri majd számon?
Vannak akiket most ölsz, – most! Talán éppen akivel együtt élsz! Indulataiddal, szeretetlenségeddel, kritikáddal, megjegyzéseddel. Egyszer majd annak a koporsója mellett is meg fogsz állni és akkor majd megint ordít az a hang, hogy én, – én!
Egy példát szeretnék elmondani, ami megvilágítja, hogy Krisztus-gyilkossággal vádol minket ma Isten Szentlelke. Valahol a fronton katonák vannak együtt. Egy hitben van, megismerte már Jézust. Nagyhét van, de ott a fronton ez nem érdekes. De ez a fiatalember ott ül és nézegeti a kezét. A másik megkérdezi: mit nézegeted a kezed? Azon gondolkozom, hogy itt szögezték át Jézus kezét. Micsoda gondolataid vannak neked, hogy jut ilyesmi eszedbe? – mondja a másik, mikor most mindenkit az a gondolat foglalkoztat, hogy jut innen haza. Jól tudják, hogy van egy olyan írás, amit úgy hívnak, hogy nyílt parancs, amivel valaki minden orszemen keresztüljut, minden országhatáron átjut, a gyorsfutárok kapják. Arra gondol a fiatalember, most talán nem vigyáznak úgy az irodára, leszaladok, ellopom a nyílt parancsot és megyek. Sikerült is, de még akkor este felfedezték a lopást és az egész társaságot kiállítják. Átkutatnak mindenkit, ki az, aki meg akar szökni.
A hívo fiú látja, hogy a szomszédja hol elsápad, hol vörös és folyik róla a víz. Megkérdezi, – nálad van? – Igen. – Add ide! Két kéz egymás mellett, egyik kinyílik, másik becsukódik, aztán már ott vannak a vizsgálók és megtalálják kezében a nyílt parancsot. – Na hívo képmutató, te akartál szökni? Nincs sok teketória, kiállítják, a fegyverek eldördülnek és leesik a földre.
Aki ellopta a nyílt parancsot, nem tud aludni. Egy hang kiált benne: gyilkos, gyilkos! Éjszaka kikúszik a halott mellé, nem takarították el, hadd lássák még a többiek, ez a vége annak, aki ezt teszi. Odakúszik hozzá, egyik keze messze a testétol és egy golyó pontosan ott ment át rajta, ahol mutatta. Ráborul a kézre és életében eloször megérti, mit jelent ez, hogy Krisztus magára vette a buneimet.
Valaha álltál-e így a kereszt alatt, – buneim büntetése rajta van. Aki ezt átélte, annak jöhet a pünkösd. Mert abban a pillanatban, amikor megértem, hogy értem halt meg Jézus, megtelik a szív Isten szeretetével. Amit kicsi gyermekkorodtól kezdve hiába kerestél, egyszer csak betölti a szívedet. Akkor megoldódik minden, múltam, jelenem, jövom, életem. Karácsony kellett, nagypéntek kellett, húsvét kellett, hogy jöhessen pünkösd.
Nézd a Szentlélekkel megtelt tanítványokat, hogy mennek ki felszabadultan, nem szégyellnek már semmit, beszélnek, mondják, örülnek, nevetnek, sírnak, mi van ezekkel, részegek?
Isten szeretete kitöltetett a szívünkbe. Emlékszem, mikor szívembe töltetett ki, féltem elaludni, nehogy elmúljon. Nem tudok tovább úgy élni, ahogy eddig éltem, ha ez reggelre elmúlik. Több mint harminc éve már és azóta sem múlt el.
Tudod, hogy mi a pünkösd? – amikor semmi nem nyom már. Nem bánt sem múlt, sem jelen, sem jövo. Nem kell többé szeretet-koldusnak lenni. Így mondja Ézsaiás: “A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs.” (Ézs 41,17). Hány ember felé nyújtottad már ki koldus kezed egy kis megértésért és nem volt. Milyen jó, ha egyszer olyan gazdaggá leszel, hogy csak az lesz benned: adni, adni.
Emlékszem, szaladtam haza arról a helyrol, ahol Jézust megismertem, azzal a vággyal, hogy adhassam Jézust az otthoniaknak. Mindenkinek adni, családnak, idegennek, ellenségnek a szeretetet, mert van boven. Azt mondja Jézus: aki ebbol a vízbol iszik, – Isten szeretetébol, az soha meg nem szomjúhozik. Az a víz élo víznek kútfeje lesz obenne.
Szeretnél forrás lenni? Szeretnél másokat megelégíteni? Engedj Istennek, hogy beáradhasson a szívedbe, életedbe szeretete. Pünkösdkor ez történt, Isten szeretete kitöltetett szívünkbe a Szentlélek által. Milyen jó lenne úgy elmenni, hogy szívembe is kitöltetett. Nem kell szegénynek maradni. Lehetsz a világmindenség leggazdagabb embere, – ha akarod, – ha engedsz.
Imádkozzunk.
Uram köszönöm az Ige tükrét, amelyik megmutatta a gyilkos ember arcát. Uram saját életünket is tönkretesszük, testünket, lelkünket, mindenünket. Látod mennyit gyötrodünk belül, hogy milyen pokol az élet. Könyörülj ma rajtunk, hadd értsük meg Igédet. Kérünk állíts oda a kereszt elé. Segíts megérteni, egyetlen kiút a bunre a bocsánat. Segíts, hogy megkapjuk Toled és vihessük tovább az örömhírt, békességet, szeretetet. Áldj meg így mindnyájunkat. Uram öntsd ki reánk Szentlelkedet. Segíts Jézus Krisztus, hogy Lélekkel teljes emberek lehessünk ebben a szomjazó világban, Neved dicsoségére.
Ámen.
1983. június.