Csendes napok üzenete
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. február
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Megnyitod kezedet
“Mindenki szemei te reád vigyáznak és te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a te kezedet és megelégítesz minden élot ingyen.” Zsolt 145,15-16
Urunk, szeretnénk dicsérni, magasztalni és áldani mindazért, amit adsz. Kérünk, áldd meg most számunkra az Igét. Segíts, hogy megértsük szeretetedet, kegyelmedet. Kérünk, hogy Igéden keresztül Szentlelked által add Önmagadat nekünk.
Ámen.
A világ, amiben élünk, egy éhes világ. Nemcsak kenyérre éhes világ. Azt is tudjuk, hogy országok, világrészek éheznek. Nálunk nincs komoly kenyérprobléma, de tudjuk, olvassuk, hogy hány helyen halnak gyerekek éhen és milyen nagy a kenyér utáni éhség. De még nagyobb, gyötrobb, valóságosabb éhség, ami nemcsak a föld egyes részén van: a léleknek az éhsége, a szeretet éhség. A léleknek a kenyere a szeretet, öröm, boldogság, amire minden ember gyötroen éhes. Ha van szemünk, szívünk a környezetünk számára, nagyon hamar rájövünk: ez is éhes, az is éhes. Rettenetes ez a mérhetetlen nagy éhség és ebbol származik sok minden ebben a világban.
Az iszákosok problémája semmi más, mint a lélek éhsége. A kábítószeresek problémája, mindazok a kérdések, amik gyötroek ebben a világban a lélek éhsége, ami pótszereket keres. Ki akarja elégíteni magát. Az ifjúság körében a misztika éhség, amikor a keleti vallásokat kezdik keresni. Soha ennyire nem terjedt a mohamedánizmus, mint most. Az emberek éheznek, keresnek. Az öngyilkosok fölé oda lehetne írni: éhen haltak.
Aki nézi a kék fényt, a krimit, hallja a bunözéseket, egyetlen oka van mindenütt a sok-sok megmagyarázhatatlan problémának: éhes világban élünk. Nem kenyér és víz után való éhség, Isten Igéje, szeretete után való éhség. Egy egész ország kiáltja: kenyér! kenyér! Ha volna fülünk hallanánk, igazi kenyérre éhes mindenki.
Jézus azt mondja: Az én mennyei Atyám adja az igazi kenyeret. Van hamis kenyér, sokféle pótszer. Nagyon sokszor az ördög nyújt pótszereket. De mindenki ezt az egyet kiáltja bele a világ fülébe: kenyér, kenyér! Egy éhezo világban élünk, igazi kenyér után vágyik minden ember. Olyan megdöbbento volt a kananita asszony történetében Jézus a fiak kenyerérol beszél. “Nem jó a fiak kenyerét elvenni és az ebeknek vetni.” (Mt 15,26). Mi a fiak kenyere? Az Ige, Jézus! Te Isten gyermeke vagy? Mi a kenyered? Mibol élsz? Ismered ezt a drága kenyeret, a fiak kenyerét? Az igazi kenyér a fiak kenyere. Ha az vagy, adod-e tovább egy éhes világnak azt, amivel téged elégített meg Isten? A fiak kenyerét!
A másik dolog amit Isten az Igében mond: “Mindenki szemei te reád vigyáznak.” Vigyázó szemek. Olyan jó ez a két szó egymás mellett. Tanár koromból emlékszem, csodálatos volt osztály elott állni és vigyázó szemek néztek az emberre. A gyerek úgy tud figyelni, a teljes szíve benne van a szemében. Gyerekalkalmakon valaki elkezd beszélni és a sok vigyázó szem mind reá figyel. Felnottek igealkalmakon ide-oda kapkodják fejüket és nincsenek ott a vigyázó szemek. Ma vajon itt vagy-e teljes szíveddel és úgy nézel-e Valakit várva vigyázó szemekkel? “Mindenki szemei te reád vigyáznak.” Sokszor más pontra figyel a szemünk, máshonnan vár. Az Úrtól vársz? Mikor idenézel, följebb nézel szív szerint? Milyen csodadolog, ha valaki teljes szívvel arra figyel: mit mond az Úr, mi az amit most nekem üzen. A vigyázó szemek mögött vigyázó szív van. Olyan szív, amely kenyér után vágyik.
Szeretném aláhúzni a két szót: “te reád”. Az Úrtól vársz? Eljutottál már oda, rajtam senki nem segíthet, csak Isten! Isten adja az igazi kenyeret. Senki, semmi nem segíthet, futkoshatsz orvostól orvosig, pszichológustól idegorvosig. Sokára jutunk el oda: senki nem segíthet. Talán egy gyógyíthatatlan betegség kell, hogy szemed valóban fölnézzen Rá. Valami olyan családi probléma, hogy végre igazán Hozzá fordulj. Mit kell még tennie Istennek egy-egy emberrel ahhoz, hogy végre eljusson oda: csak O segíthet, senki más. Szemem most már csak Oreá néz.
Az eredeti szöveg szerint így mondja az Ige: Boldogok a lélekben koldusok. Lélekben szegények, akiknek nincs már honnan várni, akik már emberektol nem koldulnak szeretetet, megértést. Akik eleget mentek már el üres kezekkel, csalódottan. Odafordult már szemed Isten felé, aki egyedül segíthet? A kananita asszony történetében olyan jó az a mondat: egy morzsa is elég. Az Övébol a legkisebb elég. Szeretetébol egy morzsa elég. Így nézel ma Rá? Lelki szemünk a hitünk. Odafordult-e már a lelki szemed Isten felé? Vagy még kapaszkodsz össze-vissza? Mindenki szemei, – a tied is, – Oreá vigyáznak?
Így folytatja a Biblia: “Megnyitod a te kezedet és megelégítesz minden élot ingyen.” Milyen örömüzenet ez: Isten megnyitja kezét. Az O kezét senki nem nyithatja meg. Hány ember imádkozott éjjel-nappal, próbálta feszegetni ezt az isteni kezet. Isten kezét feszegetheted imádsággal, ígéretekkel, fogadkozással. Talán nagyon szerettél volna Tole valamit. Valaki elmondta: az anyám haldoklott. Letérdeltem, Istenem ha vagy, gyógyítsd meg az anyámat! Az anyám meghalt. Fölkeltem térdeimrol és azt mondtam: nem hallgatott meg, tehát nincs. Annyiszor jutunk erre a következtetésre, amikor hiába feszegetjük kezét: Istenem! csak a gyermekem életét add meg. Hányan mondták el fogságból hazatérve, más életet élek, csak nyisd ki a kezedet.
Ha O nem nyitja ki, senki ki nem nyitja. “Ímé adtam elodbe egy nyitott ajtót,” mondja a Biblia. (Jel 3,8). Ha O nem nyitja meg, senki ki nem nyitja. Nincs megoldás! Csak ha O nyitja meg! Nagyon szeretném, ha ez az örömüzenet szívünkig érne: amint szemed csak Oreá fog vigyázni, ha egyszer lélekben igazán koldussá lettél, akkor mondja az Ige: “Megnyitod a te kezedet és megelégítesz minden élot ingyen.” Óriási dolog, amikor megnyitja kezét, amit emberi ero sohasem nyithat meg.
Mi van ebben a kézben? Nem tudom mit vársz, ha megnyitja kezét? Gyógyulást, szabadulást, családi kérdések megoldását? Miért feszegeted kezét? Hadd mondjam meg mi van ebben a kézben: JÉZUS. Csak ennyi? Isten egyszer nyitotta meg igazán a kezét, karácsony éjszakáján és belehelyezte a betlehemi jászolbölcsobe az O kimondhatatlan ajándékát: Jézust. Ha belépnél a karácsonyi szobába, mindenféle ajándékot várnál, valaki azt mondaná, nem kapsz semmit, csak Jézust. Ez van az Isten megnyitott kezében. “Én vagyok az életnek ama kenyere.” (Jn 6,35).
Ma sincs semmi más ajándéka számodra, hiába jöttél ezért, vagy azért, csak Jézus van a kezében. A világ nem tud Jézussal mit kezdeni, forgatta, nézegette, mosolyogta. Gondoljunk arra, a farizeusok mit csináltak Vele. Mindent lehetett Vele csinálni. Isten odaadta. “Úgy szerette Isten e világot, hogy az O Egyszülött Fiát adta.” (Jn 3,16). Azt lehetett Vele csinálni, amit akartak.
Karácsonykor odaadta, nagypénteken megtörte. Isten odaadta a kenyeret, hogy meg lehessen törni. Nem lehetett megenni azt a kenyeret megtörés nélkül. Nagypénteknek ez a rettenetes üzenete, hogy az ember Isten ajándékát összetörte. Errol beszél a töviskorona, a korbács, a szögek. Nézd, hogy törik a kenyeret ott a kereszten. Látod, életet ád a világnak. Abból a megtört kenyérbol árad a szeretet, amire éhezik a lelked annyi éve, évtizede. Árad belole a szeretet, az öröm, a békesség. Bár mondanád azokkal együtt akik ott voltak: “Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret.” (Jn 6,34). Talán úgy vagy: többet vártam, érdekesebbet vártam, megint csak Jézus? Nincs más mondanivaló, megint csak a kereszt? Talán mondod: kívülrol tudom már ezt.
Hadd kérjelek testvér, vedd ma el Isten kezébol és törd meg te is a magad számára. Engedd, hogy Jézus kapcsolatba kerülhessen a buneiddel. Tudod mi törte meg? Nem a katonák, nem a fopapok, nem a nép: a bun, a világ bune.
Soha nem fog semmit segíteni neked a kereszten megtört kenyér, ha egyszer nem töröd meg magad. Ha nem nézel szembe azzal: ha egyedül élnék ebben a világban, akkor is meg kellett volna halni Jézusnak érettem. Nézz ma szembe ezzel a valósággal.
Izráelben a nagy engesztelési ünnepségkor egy bárányt vittek. A fopap a bárány fejére tette kezét a nép bunéért. De most a te bárányodról van szó, a te eledeledrol van szó, amit a te bunöd tört meg. Tudsz-e ma egyedül állni a kereszt alatt? Egy misszionárius, aki mindig Jézusról beszélt, megkérdezett egy tömeget: kiért halt meg Jézus? Hangzott a felelet: a világért, a pogányokért, a zsidókért. Nem, nem, nem. A terem végén felállt egy kislány, a szemébol folyt a könny és azt mondta: értem, nyomorult bunösért, értem halt meg Jézus.
Fel tudnál- e most állni és elmondani: értem, nyomorult bunös miatt. Akkor ettél abból a kenyérbol, amit Isten adhat neked. Akkor téged megelégített, pontosan téged. Hiába jöttél ide eloször, vagy sokadszor, ha nem látod meg ma megnyílt kezét és nem adhatja neked eloször, vagy újra a véresen megtört kenyeret.
Buneidért halálra adta Isten a Fiát. Nincs semmi más üzenet, semmi más mondanivaló. Ha szemeid Oreá figyeltek, akkor ma megláthattad: a boldogságnak ez az egyetlen útja. Hogyne adna meg Vele együtt mindent. A családi dolgokat, a békességet, nyugalmat, segítséget a betegségben, nyomorúságban, – Vele mindent. Jó volna csendben elmondani: Uram add nékem ezt a kenyeret. Ha nem kérnél ma mást, csak kenyeret. És ráébrednél arra, hogy ebben minden benne van.
Aratási hálaadó ünnep van. Mindig úgy érzem, a nagy aratás megtörtént ott a kereszten. Jézus learatta minden bunöm büntetését. Véres aratás volt! Tudsz-e ma Neki hálát adni, most és majd a nagy aratási hálaadó ünnepen, amikor mindazok ott lesznek, akik az Övéi? Ott leszel? Dicsoítjük-e majd együtt az aratás Urát? Hallhatjuk-e majd együtt: Jól vagyon jó és hu szolgám!? Egyetlen mondat amire vágyom, hogy az O szájából hallhatnám majd egyszer.
Mindenki szemei te reád vigyáznak. Fordulj ma felé teljes hiteddel és köszönjed meg az Atyának a fiak kenyerét.
Imádkozzunk:
Uram annyi pótszert keresünk. Könyörülj meg rajtunk, végre eljussunk oda, hogy semmi nem segít, semmi. Hadd tudjunk ma üres kezeket emelni Hozzád, hogy betölthess magaddal. Köszönöm, hogy figyelo szemeket emelhetünk Reád. Áldunk, hogy láthatunk. Kérlek Lelked és Igéd által jelentsd ki keresztedet. Hadd ragyogjon fel elottünk a megtört kenyér, neved dicsoségére.
Ámen.
1982. október