“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés |
Dícsérjétek az Urat
“Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent az Ő szent helyén; dicsérjétek Őt az Ő hatalmának boltozatán! Dicsérjétek Őt hősi tetteiért, dicsérjétek Őt nagyságának gazdagsága szerint! Dicsérjétek Őt kürt-zengéssel; dicsérjétek Őt hárfán és citerán; Dicsérjétek Őt dobbal és tánccal, dicsérjétek Őt hegedűkkel és fuvolával; Dicsérjétek Őt hangos cimbalommal, dicsérjétek Őt harsogó cimbalommal. Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!” Zsoltár 150,1-6
Hadd áldjunk és dicsőítsünk azért Uram, hogy itt vagy, és köszönjük, hogy mi is itt lehetünk. Kérünk, készíts nekünk igazi, teljes találkozást Veled. Olyan jó Urunk, hogy mindenkit ismersz, aki itt van. Köszönjük, hogy tudod, milyen állapotban jöttünk és mire van szükségünk. Áldj meg az első estén már. Az Igéből hadd értsük meg, hogy ismersz minket. Kérünk, hogy beszélj hozzánk, és hadd tudjunk majd imádságban válaszolni.
Ámen.
Egy német könyvben olvastam, hogy az egyik királynak, Ezékiásnak az idejében hosszú ideig, 15 évig be volt zárva a templom. Az előző királyok istentelenek voltak, eladták az arany edényeket, a templom ajtajáról leszedték az arany borítást, saját maguknak csináltak oltárokat. A templomot tönkretették.
A 25 éves Ezékiás azt mondta: “Most azért elvégeztem magamban, hogy az Úrral, Izráel Istenével szövetséget szerzek”. (2Krón 29,10). Jó volna, ha úgy jöttetek volna ide: eldöntöttem, szeretnék az Úrral szövetségbe kerülni. Ha eddig nem voltam, akkor most, ha már voltam, akkor jobban és teljesebben.
Ezékiás azzal kezdte, hogy “Az ő királyságának első esztendejében, az első hónapban kinyitá az Úr házának ajtajait, és azokat megújíttatá. És egybe hívatá a papokat és lévitákat, és összegyűjté őket a napkelet felől való utcában. És monda nékik: Hallgassatok meg engem Léviták! Most szenteljétek meg magatokat, az Úrnak, atyáitok Istenének házát is szenteljétek meg, és hordjatok ki minden tisztátalanságot a szent helyről.” (2Krón 29,3-5). Amíg ti nem vagytok szentek, addig az Isten háza sem lehet szent. Olyan jó ez a sorrend, hogy először az emberek, azután a ház. Mi úgy vagyunk, először a ház. Építjük a templomot, és hol vannak az emberek? Először az embereknek kell megszenteltetni, főleg a papoknak, Isten szolgáinak, és azután a háznak.
Ez a fiatal király nagyon komolyan elkezdte a megszentelést. Azt mondta: hordjatok ki minden tisztátalanságot az Isten házából, ami nem odavaló. Jó volna, ha te is magadon kezdenéd el, és kihordanál mindent az Isten házából. Tudjátok, hogy testünk a Szentlélek temploma. Nem tudom, mennyi szemét, tisztátalanság gyűlt már össze az életedben. Ha szövetséget akarsz kötni az Úrral, az első teendő: hordj ki mindent, ami Istennek nem tetszik az életedben, ami szemét és nem odavaló.
Miután a papok megszentelték magukat, bementek az Isten templomába. Nekünk is belülről kifelé kellene tiszítani az életünket.
Testvérek, másfél évtizedig nem volt nyitva a templom, nem énekeltek, nem áldoztak, nem füstöltek semmit. Használatlan volt a templom. Lehet van közöttetek olyan, akinek életében évtizedek óta igazi imádság, magasztalás nem hangzik már. Egy megszentségtelenített templom.
A 150. Zsoltár így kezdődik: “Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent az Ő szent helyén; dicsérjétek Őt az Ő hatalmának boltozatán!” Annyit jelent: ég és föld dicsérje. Az Ő szenthelye nemcsak a jeruzsálemi templom és nemcsak a ti falutok, vagy városotok temploma, hanem a te életed. Vajon az életed mennyire szent hely még? Volt-e valaha Istennek szentelt, boldog, örömteli életed?
Itt belülről kifelé kezdték el kihordani a szennyet. Ha komoly a szándékod, hogy szövetségre szeretnél lépni az Úrral, már ma kezdd el kihordani mindazt, aminek nincs helye az életedben. Ezékiás kinyitotta a templom ajtaját, és minden kezdett helyreállni. Milyen jó volna, ha életedben is igazán helyreállna az istentisztelet, a dicsőítés. Megint hangoznának a szívből való imádságok.
Amikor megtisztították a templomot, akkor bemutatták az áldozatot. Ugye megértjük, nekünk egyetlen áldozatunk a kereszt. A Zsoltár azt mondja: “Dicsérjétek az Urat!” Hol? “Az Ő hatalmának boltozatán!” Miért? “Dicsérjétek Őt hősi tetteiért”. Az Ószövetségben látjuk az Úrnak sok-sok győzelmét, ahogyan népét kivezette, átvitte a nehézségeken. Az Újszövetségben az egyetlen hatalmas hősi tette a kereszt győzelme. Az ördög, a halál és a bűn fölött láthatjuk a győztes Jézust, a kereszt hősét, Aki végigharcolta azt az iszonyú harcot a Golgotán. Dicsérd Őt hősi tetteiért!
A harmadik kérdés, amire felel az Ige: hogyan? Ez a csodálatos, hogy amikor Ezékiás megtisztította a templomot, mikor elkezdtek áldozni a papok, ugyanakkor elkezdődött az ének, az Úrnak dicsérete. Érdekes volt, ahogyan a könyvben olvastam, hogy Jeruzsálemben sok ember felkapta a fejét, hiszen majdnem két évtizede, hogy nem hallották a zeneszerszámokat, a kürtzengést, a trombitát. Kérdezem, a családod, a környezeted mikor hallott utoljára a szádon az Úrról szóló éneket? Mióta hallgat az ének a templomodban? Nem kapná-e fel a fejét mindenki az otthonodban, mikor egyszer csak hallják dicsérni az Urat? A ház zengene az örömtől, a dicsérettől, a magasztalástól. A jeruzsálemi templom nyitott ajtaján zendült ki az ének. Óriási dolog: ének az Úrnak. Vajon hangzik-e az életedben nemcsak hanggal, hanem ott legbelül? A szíved énekel-e az Úrnak? Reggel az-e az első dolgod, hogy dicsőíted az Urat?
A fiatal Sámuel, aki ott van az Isten házában, azzal kezdi, hogy reggel kinyitja a templom ajtaját. Amikor reggel kinyitod a szemed, a szád, mi hangzik kifelé a templomból?
Látjátok, a beszennyezett templomból 15 éven keresztül nem jött ének, nem volt áldozat. De amint a papok elkezdtek áldozni, felcsendült az ének. Aztán leborultak és elkezdték imádni az Urat, ott azon a napon. Vajon eljutsz-e ezen a héten oda, hogy leborulsz és újra kezded imádni az Urat.
Milyen rettenetes egy megszentségtelenített templom. Nagyon kérlek, gondolkozz el egy kicsit, nem rólad beszél az Ige? Talán most visszagondolsz: egyszer én is énekeltem, egyszer én is nagyon boldog voltam. Miért hallgatott el az ének? Erről beszél most itt az Ige. És olyan jó az a harmadik kérdés: hogyan? Az, hogy “egy akarattal”, az eredetiben így hangzik: szimfóniában. Milyen jó, mikor az ének is szimfóniában hangzik, összhangban Isten angyalaival. A szimfónia óriási összhang. “Nagy karének kél ott szárnyra, hogyha majd megérkezünk”, mondja az ének. Testvér, a mennyben most is hangzik a dicséret. Most is hangzik mindenütt az ének, ahol az Úr lakik. Ahol az Úr lakik, ott szent hely van.
Az egész világmindenség a nagy zenekar, a karmester felemeli hangját. Most, amikor a Szentlélek kitöltetésének ünnepe van, – a Szentlélek a nagy karmester, – Ő az, aki int neked, mikor kell belépned. Bár megéreznéd ezen a héten, mikor int neked. Olyan jó, ahogy itt egymás után sorban belépnek: “Dicsérjétek Őt kürt-zengéssel.” Három hangszer van, ami hangos hangszer: kürt, dob, cimbalom. Különféle hangszerek vannak. Dávid így mondja: Dávid Zsoltára az én hangszeremmel.
Nem tudom, neked milyen hangszereid vannak ott belül. Lehet, az egész szomszédság hallja. A kürt is hangos, a dob is, a citera is. De közben olyan hangszereket is hallunk, amik nagyon finomak, lágyak és csendesek. Hárfa és citera. Lehet, hogy ilyen hangszered van. Aztán megint két csendeset mond: hegedű és fuvola. Mindegyiknek más hangja van. Vajon a te hangszered nem hiányzik-e a nagy zenekarból?
Május az éneklés hónapja. Kora reggel, vagy késő este ha kimegyünk, a nagy csendben mindegyik madár mondja a maga hangján a hangszerével. Nem érdekes, hogy nagyon hangos, vagy nagyon finom és csendes, de a te hangszeredre is szükség van. Egyetlenegy sem hiányozhat ebben a nagy zenekarban. Vajon érzed-e már, hogy mintha most intene neked a nagy Karnagy, hogy hiányzol. Istennek hiányzik a leghalkabb hangszer is. Isten tudja, hogy minek kellene most hangzani. Jó volna, ha figyelnéd, nekem int, nekem is dicsérni kellene az Urat az én kis gyenge hangommal.
Isten vár rád, hogy a nagy karban te is benne légy. Milyen rettenetes, hogy évek óta hiányzol már. Hiába int, hogy te jössz, a te szólamod következik most, a te hangszereddel. Itt végig elmondja az Ige, hogy “Dicsérjétek Őt kürt-zengéssel; dicsérjétek Őt hárfán és citerán. Dicsérjétek Őt dobbal és tánccal, dicsérjétek Őt hegedűkkel és fuvolával. Dicsérjétek Őt hangos cimbalommal, dicsérjétek Őt harsogó cimbalommal.” Minden hangszer megszólal, csak a tied hallgat?!
Egyszer valaki így beszélt erről az igéről, hogy egy gyülekezeti teremben volt egy nagyon rossz harmónium. Iszonyú hamis volt, de a gyülekezet már megszokta. Amikor egyik alkalommal is várta a gyülekezet, hogy a harmónium megszólaljon, csodálatos hangok jöttek elő. Mindenki hátrafordult, hogyan jöhetnek ezek a gyönyörü tiszta hangok ebből a hangszerből? Bach Johann Sebastián ült a hangszer előtt, azért szólt olyan csodálatosan.
Jó volna ha engednéd, hogy a te régi rossz hangszereden, amelyik olyan régen szólt már, a Mester játszhatna. Magad is csodálkoznál: ilyet is tudok, ilyen is kijön belőlem? Isten a legócskább hangszerrel, az enyémmel is tud játszani, Ő a Mester. Ne hiányozzon hát tovább a hangod! Azért mondja végül az Ige: “Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!” Minden lélek, – te is.
Ezzel a felszólítással kezdődik a hetünk, hogy “Dicsérjétek az Urat! Minden lélek dicsérje az Urat!” Egy se hiányozzon. Ma este a mennyből figyelni fog az Úr és az Ő angyalai, hogy felhangzik-e Torbágyon Istennek csodálatos szimfóniája, amelyben minden lélek dicséri az Urat. A teremtettség, a föld, az állatvilág, a madarak, minden dicséri az Urat. Csak az ember hallgat? Hol dicsérjük Istent? “Az Ő szent helyén.” Miért? “Hősi tetteiért.” A keresztért, a megváltásért. Hogyan? Az én hangszeremmel. “Minden lélek dicsérje az Urat!”
Imádkozzunk!
Uram, bár ne lenne közöttünk egyetlenegy olyan megszentségtelenített templom, amelyik nem tud Feléd dicséretet, hálát, magasztalást mondani. Áldj meg minket ma este, hogy meghalljuk, a Szentlélek nekünk intett, és végre megértsük, a mi hangszerünk hiányzik. Kérünk Uram, hogy mi is szövetséget kössünk Veled, és igazán megtisztítsuk életünket, hogy újra egészen dicsőíthessen Téged, nemcsak szóval, nemcsak énekkel, hanem cselekedettel, és élettel. Dicsérünk Téged, hogy itt lehetünk. Köszönjük, hogy elhoztál. Köszönjük, hogy segítesz világosságra hozni, kihordani minden szemetet, hogy pünkösd napján megtelhessünk Szentlelkeddel. Áldj meg így minket, neved dicsőségére.
Ámen.
Biatorbágy, 1988. május 22.