“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A ROSSZ ÉS JÓ EMBER (3/5)
Gonosz asszony, jó férj
“Volt Úz földén egy ember, akinek Jób volt a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélo volt és bun-gyulölo. Született pedig néki hét fia és három leánya. És volt az o marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár: cselédje is igen sok volt, és ez a férfiú nagyobb volt keletnek minden fiánál.” Jób 1,1-3
“Lett pedig egy napon, hogy eljönnek az Isten fiai, hogy udvaroljanak az Úr elott, és eljött a Sátán is közöttük. És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony, nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélo, és bun-gyulölo.
Felelt pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? Nem Te vetted-é körül ot magát, házát és mindenét, amije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön. De bocsássad csak rá a Te kezedet, verd meg mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtol szembe Téged?!” Jób 1,6-11
“Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé, kezedben van o, csak életét kíméld. És kiment a Sátán az Úr elol, és megverte Jóbot undok fekéllyel talpától fogva a feje tetejéig. És vett egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül a hamu közepett.
Monda pedig oneki az o felesége: Erosen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent és halj meg!
O pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentol, a rosszat nem vennénk-é el? Mindenezekben sem vétkezék Jób az o ajkaival.” Jób 2,6-10
Imádkozzunk!
Uram, köszönjük mindazt, amit eddig saját életünkre nézve megérthettünk. Könyörülj rajtunk, hogy magunkat és Téged is egyszeruen, világosan láthassunk. Hiszen ettől függ a gyógyulásunk, megújulásunk. Kérünk, add meg ezt Igéd és Lelked által.
Ámen.
Ma az Ige a jó emberrol, és a rossz asszonyról szól. Jób felesége egy rettenetes mondatot mond: “Átkozd meg az Istent, és halj meg!” Nem volt o rossz abban az értelemben, ahogyan mi értjük a rosszat. Nyilvánvalóan együtt szenvedett a férjével. Látta, hogy Jób milyen kínos szenvedésekben van. Nem tudom, nem voltatok-e már úgy emberekkel kapcsolatban, hogy mennyivel jobb volna, ha meghalna. Vége lenne a szenvedésének. Rettenetes, amikor valakit szeret az ember, és látja, hogy pokolian szenved. Jób maga is elmondta, hogy kívánnék meghalni. Ezért mondhatta a feleség is, hogy halj meg.
Rettenetes a másik mondat, amit vele mond: “Átkozd meg az Istent!” A feleség Istent okolta azért, ami a férjével történt. Hányszor volt már bennünk is ott a kérdés, hogy miért engedi ezt meg az Isten?! Talán saját életünkben, gyermekeinkkel, másokkal kapcsolatban is ott volt bennünk, hogy van-e egyáltalán Isten, ha ilyen csapások jönnek, és ilyen szenvedések? Valami ilyet mondott a feleség, hogy hagyd már abba ezt az istenimádatot! Nem értem az egészet, miért van így, nem értem az Istent, miért adja a csapásokat, nehézségeket.
Jób Isten szerint volt feddhetetlen ember. Az Ige mondja el: “Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélo és bun-gyulölo.” Ez az ember egy bunös világ közepette próbál igazán Istennek élni, és mégis jönnek a csapások. Lehet, mi is úgy vagyunk sok mindennel, hogy miért van úgy, hogy emberek nyugodtan élnek a bunben, és nincsen semmi bajuk. Akik pedig Isten útján járnak, sokszor szenvednek. Miért kell meghalni, akinek gyermekei vannak, miért nem tud már meghalni az, akinek nincs kedve élni. Tele van az ember szíve miértekkel. Ez az asszony is így lehetett, amikor azt mondta, hogy ne légy már ilyen kegyes, ilyen imádkozó, halj meg!
Tegnap láttuk a bolond Nábált. Ma pedig Jób mondja a feleségének: “Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül.” Nem értette. Talán nekünk is ezt kell hogy mondja most az Úr, hogy nem vagy értelmes ember! Olyan világos Isten cselekvése, csak ahhoz meg kell Ot ismerni. Jób szerette Istent, csak nehéz volt elviselni azt, ami vele történt.
Amikor a három barát megtudja, mi van Jóbbal, elmennek hozzá, hogy vigasztalják. Meglátják Jóbot, nem ismerik meg, annyira eltorzult a szenvedések közepette. Leülnek ok is oda mellé, és hét napig nem szólnak semmit. Milyen nagy dolog ez. Annyira együtt éreztek vele, hogy nem tudtak szóhoz jutni. Ilyen barát vagy? Nem kellene-e azt mondani, hogy gonosz barát? Talán nem tudsz vele együtt szenvedni, ott lenni a nehézségekben? A barátok hét nap után elkezdenek beszélni.
A feleség nem értette Jób szenvedését, és Istent okolta. Itt vannak a barátok, ok sem értik, és Jóbot okolják. Ha végigolvasod Jób könyvét, meglátod, folyton a buneit keresik. Faggatják, hogy ilyen voltál, olyan voltál, ezt tetted, azt tetted. És nem tudják meggyozni róla. Jób egyre keserubb lesz, egyszer csak azt mondja, hogy szép kis barátok vagytok! Nem vigasztaltok, csak szidtok. Hát nem volt igazuk? Nem azt kell-e meglátni, ha az ember bajban van, hogy miért került bele? Nem azt kell-e megérteni, hogy méltó büntetését veszem a buneimnek? Egyik sem érti. A feleség Istent, a barátok Jóbot okolják, és ebbol nem lesz semmi jó. Jób egyre inkább megkeseredik, szívében elszakad a barátaitól.
Vajon valóban olyan feddhetetlen volt ez a Jób? Így olvassuk a 3. részben: “Ezután megnyitá Jób az o száját, és megátkozta az o napját. És szóla Jób és monda: Vesszen el az a nap, amelyen születtem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták: fiú fogantatott.” (Jób 3,1-3). Ez a kegyes, komoly ember ilyen módon kezd beszélni?! Átéltétek-e már, hogy mi mindent tud kihozni a szenvedés az emberből? Megdöbbento dolgokat mond késobb is, Isten ellen, a szenvedése ellen, mert o sem érti. A végén o is azt mondja: Bár haltam volna meg. De meghalni sem tudok, élni sem tudok, csak szenvedni. Olyan megdöbbento az egész történet.
Akik az Úrral járnak, gondoljanak egy kicsit arra, hogy a nehézség mi mindent hoz ki egy emberbol. Olyan, mintha egy présbe kerülne az ember, és kijönnek a legelrejtettebb dolgok. A Jób könyve végén olvassuk, Elifáznak mondja Isten: “Haragom felgerjedt ellened, és két barátod ellen, mert nem szóltatok felolem igazán, mint az én szolgám, Jób.” (Jób 42,7). Mindezek után, amit Jób Isten szemébe mondott: Gyönyörködsz abban, hogy most így szenvedek? Miért kell ennek így történni? Mi minden jön ki egy ember szívén és száján. Ennek ellenére az Úr azt mondja: “Az én szolgám, Jób.”
Hadd mondjam el, mit szeretett az Úr Jóbban. Az oszinteségét! Isten tolünk egyet vár, hogy minden körülmények között, minden helyzetben legyünk oszinték. A képmutatást nem bírja. Isten a farizeusokkal nem tudott mit kezdeni. Jézus is csak annyit mondott rájuk: “Jaj néktek!” Mást mutattok, mint ami van. Isten elott utálatos a képmutatás. Attól félek, csupa képmutató ember ül itt egymás mellett, akik mást mutatnak és mást mondanak, és nem a valóságot. Annyi képmutató imádság van. Nemcsak embereknek, Istennek is megjátsszuk magunkat. Mondjuk, hogy mennyire szeretjük Istent. Nem igaz! Magadat szereted, a bunt szereted. Szeretet az, amilyen keveset törodsz Istennel, amiért nem hallgatsz Rá? Mennyi szenvedést okoztál már Neki?
Hazug imádság, hazug bunbánat, hazug bunvallás, valamit mondogatsz, a lényeget elhallgatod. Eloszedünk valamit, de hogy mi van a bun mögött, arról hallgatunk. Döntsük el, inkább ne mondjunk semmit, de mondjuk az igazat. Próbáljunk nyiltan, oszintén élni. Amikor olvasom Jób könyvét, odajutok, hogy volt szabad ilyeneket mondania? És nem haragszik rá Isten. Jób azt mondja, ami a szívében van. Vigyázz, Isten nem azt hallgatja amit mondasz, hanem, ami benned az uralkodó vágy. Ha benned az van, hogy úgy szeretnék egy jót inni, akkor hiába mondod, hogy abba akarom hagyni, – nem igaz. Isten azt hallja, ami benned van. Hiába mondod a szépeket, belül egy másik hang azt mondja, ami igaz. Lehet, hogy nem bánnád, ha a szomszédod már nem is élne, a szemébe pedig szépeket mondasz. Isten hallja, hogy mit kívánsz igazán, mi az, amit a szíved kér. Lehet, hogy Isten azt mondja, hogy ezzel a képmutatóval nem tudok semmit kezdeni. Mert imádkozni, és nem igaz amit kér. Nem is szeretne igazán más ember lenni. Szereti a bunt, szereti mindazt, amit Isten útál, és itt kegyeskedik Isten színe elott. Ezt útálja Isten. Hallja, mi van a szívedben, és hallja amit mondasz. A ketto soha nem egyezik.
Nem volt ez az asszony önmagában gonosz, vagy rossz, csak nem értette Istent. Nem értette, hogy mi miért történik, nem ismerte igazán Istent Jézus által. Aki egyszer a keresztet látta, kezdi ismerni azt a szeretetet, ami Jézusban megjelent. Próbáljuk eldönteni, hogy ha beszélek, ha imádkozom, szeretném mindig az igazat mondani. Isten ezt várja tolünk. Ha valami olyat akarsz mondani, amit rettenetes kimondani, mondd ki legalább csendben a szívedben, hogy az Úr hallhassa, mert igaz szolgámnak nevezi azt az embert, aki meri kiönteni szívét elotte. A Biblia így mondja egy emberrol: Igaz ember, hamisság nincs benne. A rengeteg hamisság miatt hogyan hallgathatna meg Isten?
A gonosz asszony, aki nem értette Jób szenvedését, és vádolta Istent, ezzel majdnem istentagadóvá tette ot is. A gonosz barátok vádolták Jóbot, – mert egyik sem értette és nem ismerte meg Istent. Láthattuk oket, és közben a jó férjet, a jó férfit. Kiderül, hogy Jób vétlen volt. Az Ige megmondja: “Senki sem jó, csak egy, az Isten.” (Mt 19,17). Nincs jó ember ezen a földön. Jóbról is sok minden kiderült közben.
Ez az egész élet érthetetlen. Mit akar Isten a nehézségekkel, szenvedésekkel? Talán itt is folyik benned ez a belso harc. Vádolom a körülöttem éloket, mint Ádám Évát, és ezzel már Istent vádolja: Te adtad mellém! Jób is vádolja Istent, vádolja a barátait, és védekezik. Több részen keresztül amit Jóbtól hallunk, semmi más, csak védekezés. Mindig újra és újra igazolja magát. Nem akartam, tévedtek, nem ismertek. Mennyi fáradság kell a védekezéshez.
Isten ezzel vádol most minket, mint barátot, vagy mint férjet, hogy nincsen magyarázó angyal. Ember nem értheti a maga sorsát, ha nincsen magyarázó angyal. Annyit jelent, van valaki, aki meg tudja magyarázni az embernek a nyomorúságát, buneit. Jób könyve 33. része beszél errol. Nekünk senki nem tudja megmagyarázni, csak Istennek egy követe. Angyal annyit jelent: Követ. Egy földi ember is lehet magyarázó angyal, aki egyszer megértette Isten szeretetét, megértette a keresztet, átélte a kereszt csodáját, az attól kezdve magyarázó angyallá lett. Megértette Isten szeretetét, és az ember bunét, és ahogyan a ketto összeütközik a kereszten.
Jób a végére jut mindennek, mert Isten küldött egy embert, aki meg tudta magyarázni. Akkor elkezdett érteni és látni. Mi hisszük, hogy vannak itt olyan emberek, akikhez segítségért lehet menni. Akinek Isten világosságot adott arra, hogy a kérdéseidre választ kaphatsz. Istennek vannak követei ezen a földön, akik megértették, átélték, mi történt a kereszten, és Jézus áldozatáért szabadulást kaptak.
Jóbhoz elment egyik barátja, Elihu, és az kezd vele beszélni. Elmondja itt, hogy az ember hogyan megy tönkre. “Fájdalommal is bünteti az o ágyasházában, és csontjainak való szüntelen háborgásával. Úgy, hogy az o ínye undorodik az ételtol, és lelke az o kedves ételétol. Húsa szemlátomást aszik le róla, csontjai, amelyeket látni nem lehetett, kiülnek. És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz. Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét.” (Jób 33,19-23). Nem tudom, találkoztál-e már magyarázó angyallal? Jó volna, ha ezen a héten találkoznál, és el tudnád igazán mondani dolgaidat. “És az Isten könyörül rajta és azt mondja: Szabadítsd meg ot, hogy ne szálljon a sírba: Vátságdíjat találtam.” (24. vers).
Ez a magyarázó angyalok üzenete, hogy a buneidért, – amik világos, hogy vannak, – az egész hazug életed bun, az egész képmutatásod bun. A magyarázó angyal kimondhatja: Váltságot találtam! Van Megváltó! Olyan vagy, amilyen vagy. Igaz, hogy mindent megérdemeltél, ami történt, de Isten váltságdíjat talált az O Egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban. Isten, amikor elküldi Jézust, megmondja neki, hogy miért küldi erre a földre. És Jézus vállalkozik rá. Ne gondoljátok, hogy Jézus nem tudatosan vállalta a megváltás szerepét. Amikor Isten elmondta, hogy mire hívja, azt mondta: “Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem akaratodat.” (Zsid 10,9). Tudta, hogy mire küldi Isten, tudta, hogy mi vár rá, és mégis vállalta.
“Váltságdíjat találtam.” Így mondja tovább az Ige: “Akkor teste fiatal, erotol duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait. Imádkozik Istenhez, és O kegyelmébe veszi, hogy az O színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az o igazságát.” (Jób 33,25-26). Egy nagy fordulat! Isten ezen a héten errol a nagy fordulatról beszél, ami megtörténhet veled. Kérjed az Urat, ha tudni akarsz mindent. Ki vagyok a szemedben, kinek látsz engem, és mutasd meg, kicsoda Jézus.
Ha ezen a héten nem találsz váltságdíjat, akkor hiába voltál itt. Akkor visszamégy a saját nyomorúságodba. Nem tudjuk, mi az, ami még elotted van, ami még rád vár. Ha megtörténik a fordulat, akkor tudod, hogy mi az, ami elotted van. Akkor a pokolból a mennybe, a kárhozatból az üdvösségre, a halálból az életre jutsz. “Váltságdíjat találtam!”
Amíg nem tudsz a kereszt alatt úgy megállni, hogy értem halt meg Jézus, addig nem oldódik meg az életed. Ez az életforduló, ahol a gonosz emberbol új ember lehet. Odakerülsz-e most a Megváltóhoz, hogy egy boldog, szabad életbe mehess tovább?!
Imádkozzunk!
Uram, olyan rettenetes, hogy nem értjük a magunk, a mások életét, nem értjük az emberi szenvedést. Úgy állunk itt kérdojellel a magunk élete fölött is: miért kell ennek így lennie, miért vagyok ilyen? Köszönjük Urunk, hogy azt szeretnéd megtenni, hogy odaérjünk a kereszthez, ahol megismerhetünk Téged, és azt a szeretetet, aki mindent, de mindent azért tett, hogy Hozzád jussunk, egy boldog, szabad életre. Hadd lássuk meg, hogy csaló, gonosz, hazug emberek vagyunk. Vigyél oda bennünket, hogy kimondhassuk: Váltságdíjat találtam!
Ámen.