“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
KERESZTELŐ JÁNOS (3/6)
Kiment ő hozzá
Karácsonykor mindig újra ünnepeljük azt, hogy Jézus eljött erre a földre, emberré lett. Jézus előtt jött Keresztelő János, akinek szava az ítélet szava. Isten ítélete nagyon sokszor eseményeken, bajokon, csapásokon szenvedéseken át hangzik. Mielőtt Isten vet, szántani szokott. Szenvedés, baj, Istennek mély szántása. Jézus előtt küldettek. A lelkiismeret szava is készíti az utat, és az Ige is ezért hangzik ezen a héten.
Tovább beszélt az Ige arról, hogy kiáltó szó hangzik életünk pusztájában, ebbe a puszta életben, ahol nincs szeretet, megértés, öröm, békesség. A kiáltó szó az Isten szava. Szeretné Isten belekiáltani a szívedbe, hogy jön Jézus, van öröm, van szeretet, van megoldás!
Az 5-6. versben található, amiről ma este szeretne velünk beszélni az Ige:
“Ekkor kiment Ô hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea, és a Jordánnak egész környéke. És megkeresztelkedének ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.”
A mai válasz Istennek arra a kérdésre, hogy hogyan készíthetnéd az Úr Jézus útját, mi az amit nekem kell tenned, így hangzik: kimenni Hozzá! Az Ige azt mondja, hogy Jeruzsálem és Júdea és a Jordán környéke kiment hozzá.
Mindnyájan tudjuk, hogy nem könnyü dolog kimenni. Már csak otthonról sem volt könnyü eljönni. Akik itt vagyunk tudjuk, mennyi minden tartott vissza, mennyi munka van ilyenkor. Lehet, hogy a férjed is mondta: mit kell mindig odamenni, itthon is lehet imádkozni.
Talán a gyerek, vagy az unoka fogta a szoknyádat, és kért, hogy most ne menj! Nagyon sokszor visszatart a betegség. Talán volt aki mondta: annyira fáj a hátam, a derekam, annyira rosszul érzem magam, fáradt a szívem, kimerült vagyok, – most nem megyek.
Nagyon sokszor éppen akkor jön valaki, amikor indulnék. Csak akadályoz, hogy illetlen dolog elmenni. Jó volna most egy kicsit vissza gondolni, melyikünk hogyan is jött most ide, hogy mennyire nem volt könnyü eljönni.
Amikor a királyi mennyegzőbe hívogatnak a szolgák, és a meghívottak mondják kifogásaikat, a Biblia nagyon röviden fogalmaz: nem akartak elnönni. Ez a tény! Tudod, hogy ez az igaz. Mert ahova el akarsz menni, oda elmégy. Aki akart, az itt van. Aki nincs itt, nem is akart jönni.
Mikor erről beszélek mindig eszembejut egy nagyon kedves öreg falusi bácsi, akit tanyán látogattam meg. Mondogattam neki, hogy evangélizáció van, hívtam, jöjjön be este az alkalomra. Anti bácsi azt válaszolta, tetszik tudni, nagyon öreg ember vagyok, messze van ez az út, és a sötétben nem tudom, hogy jövök vissza. Pedig tetszik tudni nekem mindenem az Úr Jézus.
Akkor megkérdeztem tőle, ha éjjel tűz ütne ki a tanyában, be tudna menni a tűzoltókért? Hát akkor igen, akkor muszáj. Mondjuk nem is a tűz ütne ki, csak éjjel beteg lesz a felesége, a Teri néni, be tud-e menni orvosért? Hát igen, akkor muszáj bemenni. Mondjuk nem is Teri néni lesz rosszul, csak a tehén fújódna fel az éjjel. Anti bácsi bólongatott, hát igen, akkor csak muszáj.
Elköszöntem tőle és azt kértem: Anti bácsi gondolkozzon el, hogy mi a mindene. És azzal elmentem. Testvér, gondold meg most, sorrendben hol áll nálad Isten? Az Ô Igéje, az Ô szava nem ott van-e leghátul, még az állat mögött is.
Hadd mondjam aki itt vagy, jól tetted hogy eljöttél, mert valamit már tettél annak érdekében, hogy készítsd az Úr útját. Már kimentél Istennek itt hangzó Igéjéhez.
Hogy kimentél családból, munkából, minden visszatartó erőből, ez csak a fele út. A fele még hátra van. Kimentél ugyan, de látod ez annyi, mint mikor egy beteg elmegy az orvosi váróig, és ott leül. Amikor itt most leültél, az orvosi váróban ültél le. De nagyon jól tudod, hogy attól még senki nem gyógyult meg, hogy évekig járt az orvosi váróba, üldögélt egy-két órát, és utána hazament. De soha nem ment be az orvoshoz.
Lehet, hogy jársz templomba, jársz bibliaórára, de ne légy már olyan bolond, hogy csak a váróig jutsz el, és soha nem jutsz oda az orvos elé. Még ki kell valahonnan menned. Ki a váróból – be a rendelőbe. A fele út még hátra van. De ezt már nem lábbal, nem testileg kell megtenned. Ezt az utat már lélekben kell megtenned. Valahonnan ki kell menned ma este, hogy lelkileg gyógyultan mehess haza. Ez a másik fele!
Bele menekültél valamibe, ahonnan ki kell jönnöd. Mindnyájan jól tudjuk, hogy a lelkünk beteg. Ott belül fáj valami, sokszor annyira, hogy már nem lehet kibírni. Sokszor úgy érzed, hogy bánt valami, hogy furdal valami, ideges, türelmetlen, nyugtalan vagy. Mindig eszembe jut az a kisfiú, aki ateista szülők gyermeke volt. Valahol, ahol Isten Igéjéről beszéltem, utána odajött hozzám és azt kérdezte: honnan tetszik tudni, hogy van Isten. Ott álltam szemben vele – Istenem, hogy segítsek ezen a gyereken.
Csak annyit mondtam neki, hogy tudod a lelked… erre azt mondja: az embernek nincs lelke. Aztán azt kérdeztem tőle, voltál-e már úgy, hogy valami rosszat tettél, és utána valami fájt. Hát persze hogy volt, mikor édesanyámat megbántottam, mindig nagyon fájt. És mi fájt neked akkor, a hasad? – Nem. A fejed? – Nem. A szíved? – Nem. A tüdőd? – Nem. Hát mi fájt neked akkor? A gyerek hallgat. Az fájt ami nincs? S akkor csendben azt mondta: igen, akkor úgy látszik mégis van, ha fáj.
Neked is sokszor fáj ott belül. Fáj, mert beteg. Tudod mi fáj? A bűn! Amikor ott belül fáj, akkor vétkeztél. Hadd mondjam el egy emlékemet ezzel kapcsolatban. Autóbuszon utaztam, és a kalauz elkerült. Utána szóltam: nekem nincs ám jegyem. Akkor azt mondta: én a maga helyében elsumákoltam volna ezt a jegyváltást. Na de van ám az embernek lelkiismerete is, mondottam. Az csak három napig bánt, mondotta. Megmosolyogtam magamban, adott a lelkiismeretének három napot.
Nagyon sokszor úgy van, hogy csak egy darabig fáj, aztán elhallgat. Amikor vétkeztél, nagyon sokszor azt csinálod, hogy szeded a fájdalom csillapítót. Van akinek az ital a csillapítója. Van aki azért iszik, hogy pár órára megnyugtassa magát, elfelejtse azt ami fáj. Van akinek a szórakozás, a tévé, a mozi, de van akinek a munka. Van aki beleveti magát a munkába és egyre többet dolgozik, hogy ne kelljen arra gondolnia, hogy el tudja felejteni ami fáj.
Látjátok nagyon sokszor a fájdalomcsillapító ahová bemenekül az ember, ahonnan most ki kellene jönnöd, ezt úgy hívják, hogy az igazam. Az igazam egy olyan vasfalú szoba, ahonnan nagyon nehéz kijönni. Az egyik falát úgy hívják, hogy mentségek. Nem tehetek róla, nem én voltam az oka. Más volt a hibás! Ismered?
Második fala: a mások vádolása. Elkezded mondani: a férjem a hibás, az asszony a hibás, a gyerek a hibás. Az egész házasságom azon ment tönkre, hogy az anyósom volt a hibás. Benne laksz ebben a szobában?
Látod, innen kellene kijönnöd, hogy Jézushoz juss. A lelkiismereted döngeti a szoba falát. Hányszor súgta már oda neked, hogy tolvaj. Talán emlékeztet ilyen dolgokra, amit a múltkor mondott az egyik asszony: tetszik tudni sosem szoktam teljes helypénzt fizetni, mindig van valami amit eldugok. Tolvaj! Egy férfi elmondotta: nyulaimat mindig a téesz lucernájával etetem. Az enyém volt az a föld, tulajdonképpen a sajátomat etetem. Megvan a kifogása mindnyájunknak.
Egy cipésznél voltam egyszer, beszélgettem vele. Kimarkolt egy marék szöget és azt kérdezte, tetszik tudni honnan való ez a szög? Kérdem, honnan? A vállalattól. Ilyet nem lehet ám kapni. Már mondta is a kifogást. Ilyet nem lehet kapni, de nekem erre van szükségem és szereztem. Talán mondod a magadét, amikor a lelkiismeret döngeti a falakat, – mindenki így csinálja, a főnök is, mindenki.
Kemények a falak, de a lelkiismeret szava döngeti a falakat, és mondja, hogy hazudsz, hazudsz! Emlékszem, egy faluban az volt a szokás, hogy meszesvízbe rakták a tojást és ilyenkor karácsony előtt szedték elő és vitték a piacra, hogy drágábban adhassák el. Úgy emlékszem egy asszonyra, ezen tört össze a szíve, kérdezték tőle: tessék mondani friss a tojás, betegnek viszem. – Egészen friss, tegnap tojták. – Egy betegnek viszem. Persze megint ott a kifogás, olyan nagy szükség volt a pénzre.
A lelkiismeret döngeti a falakat. Talán megkérdezték egyszer, ennyiért adtad, vagy ennyiért vetted azt a házat? Megegyeztetek, hogy mennyit vallotok be, hogy kevesebb illetéket kelljen fizetni.
Talán azt mondja neked a lelkiismeret szava, hogy: parázna! Emlékszem egy férfira, aki házasságtörésben élt. Miért bűn ez, kérdezte. Ezt az asszonyt szeretem, a feleségem soha nem szerettem. Kifogások, mentségek.
Talán azt mondja a lelkiismeret szava, miközben döngeti a falakat, az a gyermek, akit nem engedtél megszületni, talán már húsz éves lenne. Gyilkos!
Azt a gyászruhás asszonyt sem felejtem el soha, aki egyszer azzal jött hozzám, hogy meg fogok zavarodni. Kérdezem miért? Meghalt az anyám, mindent megtettem vele, szerettem az anyámat. Az orvos azt mondta, nem szabad neki sok vizet inni. Egyik éjjel hallom ahogy halkan nyöszörög az ágyban: vizet – vizet. Akkor azt mondtam magamban, annyit ugráltam már egész nap, nem bírom én ezt, hogy éjjel-nappal. Nem keltem fel. Reggelre halott volt az anyám. Azóta éjjel-nappal üldöz ez a hang: vizet – vizet. Ebbe bele fogok bolondulni.
Nem bolondult meg. Megtalálta az egyetlen ajtót, amin keresztül kimehetett a lelkiismeret furdalásból. Ha még benne vagy ebben a vasfalú szobában, és még mindig mondod az igazadat, akkor hiába jöttél ide. Csak a váróig jöttél, de nem a rendelőig! Így mondta valaki a fejét felvetve: a halálos ágyamon sem bocsátok meg neki. Kire haragszol jogosan? Vigyázz, benne vagy a magad igazában. Ha onnan nem mégy ki, hiába jöttél ide.
Így mondta az Igénk: “Ekkor kiment Ô hozzá”, egészen Ô hozzá, az orvosig. Amikor ők kimentek, akkor be is mentek valahová. Nem elég kimenni, be is kell menni a rendelőbe, az Isten jelenlétébe, az Orvos elé. Amikor kimentek Jeruzsálemből és Júdeából, beléptek a Jordánba. Az Isten dicsőséges szent jelenlétébe, a Jézus vére alá.
Ha most majd meghajtod a fejed, lépj át oda. Gondolj arra, hogy egyedül vagy ebben a templomban, és Jézus előtt állsz. Gondolj arra, hogy kilépsz a láthatóból és belépsz a láthatatlanba, az Ô színe elé. Ott tegyél vallást a bűneidről az Ô arca előtt, az Ô keresztje előtt.
Ez az az út, amit ma meg kell tenned, kimenni az igazadból oda az Úr Jézus elé.
Imádkozzunk!
Köszönjük Úr Jézus, hogy eljutottunk idáig, hogy minden akadályon keresztül ide jöhettünk a váróba. Most azokért könyörgök Úr Jézus, akik szeretnének kimenni évtizedes igazságaikból, kifogásaikból, akik érzik, hogy nincs belül bent gyógyulás. Uram, azokért könyörgök, akik félnek attól, hogy itt ebben a vasszobában egyszer utoléri őket az ítélet. Kérlek Uram, légy segítségül kimenni, és bemenni. Be a színed elé. Hadd kérjelek most azokkal együtt, akik ma kívánják megtenni ezt az útat. Jézus, Istennek Báránya, bocsásd meg bűneiket.
Ámen.