“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÁTADOTT ÉLET (1/6)
Ábrahám és Lót
“És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te Atyádnak házából a földre, amelyet én mutatok néked. És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged és felmagasztalom a te nevedet és áldás leszel. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz megátkozom azt, és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. És kiment Ábrám, amint az Úr mondotta néki, és Lót is kiment ővele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor kiment Háránból.” 1Móz 12:1-4
Ábrahám és Lót történetéről beszélünk. Kétféle ember egymás mellett. Mind a kettő hívő ember volt, mert Isten népéből valók voltak. Mégis különbség volt kettőjük között. Másképpen van minden dologgal Ábrahám, és másképpen van Lót. Ábrahám a lelki hívőt jelenti, Lót a testi hívőt. Ábrahám az átadott életű hívő, Lót soha nem adta át az életét. Ábrahámnak kapcsolata van Istennel, Lótnak nincs kapcsolata.
Nézzük meg egy pillanatra magunkat, a kétféle ember közül melyik vagyok én. A Biblia mindig kettőről beszél. Egy embernek volt két fia. Jézus mellett két lator volt megfeszítve. Hívő ember is kétféle van. Vagy Ábrahám, vagy Lót. Melyik vagyok én? Ha megnézzük jellemző tulajdonságunkat, meg kell látnunk a saját arcképünket. Ábrahám úgy Isten szolgája, hogy volt elhívása. “Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok néked.”
Van-e neked elhívásod? Mondott-e valaha neked az Úr valamit, amivel elhívott? Vagy megtérésed csak annyit jelent, hogy örökéleted van? Isten gyermekei közé tartozol, de fogalmad sincs, mit akar veled Isten. Lótnak nincs elhívása. Isten semmit nem mondott neki arra vonatkozólag, hogy mire szeretné az életét felhasználni. Nincs elhívása, nincsenek ígéretei. Vannak olyan emberek, akik hívő életet élnek, de nem tudják, mit ígért nekik Isten. Az elhívással együtt ígéret jár. Ábrahámnak így mondja az Úr: “És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel.” Csodálatos ígéret! Később azt is elmondja neki az Úr: “És olyanná teszem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz.” Fokozatos ígéreteket kap Ábrahám, hogy megáldja, és áldássá teszi Isten, a másik, hogy nagy néppé lesz. Gyümölcstermő élettel akarja Isten megajándékozni. Egyetlen emberből nagy nép lesz.
Valaha megkaptad ezt Istentől, hogy elhívott a szolgálatra és szólt, hogy áldássá akar tenni és gyümölcstermő életet szeretne adni? Ennek a feltétele, hogy Ábrahám engedelmeskedik. Nem volt könnyű a parancs: “Eredj ki a te földedből, és a te rokonságodból.! Gondold csak el, ha neked mondaná most ezt Isten. Nem az volna az első gondolatod, hogy nem mondhatja ezt komolyan Isten, hát családom, gyermekeim, munkám, házam van. Ábrahámnak is volt mindez, nem egymaga volt. Ô is beleszokott a környezetébe, amiben élt, neki is voltak szomszédai, megszokott körülményei. Általában nem a legtöbb embernek szab Isten ilyen feltételt. De egyáltalán, van nekem elhívásom, tudom mit akar velem Isten? Mondta nekem, hogy mivé akar tenni? Ezzel kapcsolatosan vannak ígéretei?
Ez az első dolog, ami különbség a két ember, Ábrahám és Lót között. Így olvassuk az Igében: “és Lót is kiment ővele”. Lótnak nem ígért semmit Isten, egyszerűen vele ment Ábrahámmal. Talán Ábrahám elmondotta elhívását, Lót lelkesült és vele ment. Hány hívő ember van, aki vele megy a másikkal, a többiekkel. Úgy érzi, vele megyek, mert azt vezeti Isten. Ha az azt mondja valamire, hogy ez az Úr szerint való, akkor nekem is az, és csinálom vele. A legtöbb hívő ember ilyen “vele menő” ember. Különösebb szava nincs az Úrtól, de vele megy a másikkal.
“Feljöve azért Ábrám Egyiptomból, ő és az ő felesége”, olvassuk a 13,1 versében, “és Lót is ővele”. Lót, aki Ábrahámmal járt. Ábrahám Istennel járt. Van-e nekem személyes szavam Istentől, vagy csak másokon keresztül hallom? Saját magadnak nincs vezetésed, kapcsolatod az Úrral. Olvasod az Igét, de ez nem jelenti azt, hogy neked szól Isten, hogy mit akar veled. Egészen világos ez a kétféle ember. Tudod, hogy melyik vagy? Lelki, szellemi, Istennel kapcsolatban élő ember, akinek van felülről szava, aki meg is teszi azt, amit hall? Nagyon sok embernek azért nem szól Isten, mert úgysem tenné meg. Előbb mérlegeli – fontos ezt megtenni? Ellenőrzöm, meg lehet-e azt csinálni, amit az Úr mond. És kijelentem, hogy ezt nem lehet. Van amit meglehet, de ezt nem.
Kétféle ember, kétféle arc – és elindulnak ketten együtt. Elérnek ketten egy helyre. Ábrahám oltárt készít az Úrnak. Lótról ezt nem olvassuk. Lót meggazdagszik Ábrahám mellett. “Lótnak is pedig, aki Ábrámmal jár, voltak juhai, ökrei, és sátorai. Versengés is támadt az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között”. Egyszerűen nem élhetnek együtt a földön.
Ábrahám is engedetlen volt, mert Isten nem mondotta neki, hogy vigye magával Lótot, az unokaöccsét. Ábrahám sem volt ebben határozott, csak amikor a baj megvolt. Hívők összekapcsolják sorsukat, és aztán jönnek a nézeteltérések. Jön a versengés és nem értik meg egymást. Ábrahám rájön, hogy erre nekem nem volt Istentől szavam, és elhangzik a döntés: “Válj el kérlek tőlem, ha te balra tartasz én jobbra megyek; ha te jobbra térsz, én balra megyek.” Van úgy, hogy el kell valakitől válnunk, mert nem Isten szerint való volt, hogy összekötöttem magam vele. De ebben is olyan világos a lelki és a testi ember. Lót a kisebb, a fiatalabb, de mert Ábrahám Isten embere, azért mondja, hogy válassz.
Ilyen helyzetben az Úr szerint rendezzük a dolgainkat? Milyen borzalmas a testi válásoknál – ezt hoztam, azt hoztad. Valaki mondta egy házaspárra, hogy milyen szépen élnek. Igen-igen, mondja a másik, de vajon osztozkodtak már? Mert akkor derül ki, hogyan szeretik egymást.
Ábrahám és Lót osztozkodtak, és Ábrahám Isten embere maradt. Volt már ilyen az életedben, hogy osztozkodnod kellett? Mennyire maradtál Isten embere, mikor láttad, hogy a másik viszi, ami neked járna? Tudod mondani amit Ábrahám, hogy válassz. Vagy rögtön az asztalra csapsz, azért nekem is jár valami! Hány ember még évek múlva is kétségbe van esve, hogy kitoltak velem. Azért mert én hívő vagyok, nem vagyok bolond, hogy így lehessen bánni velem.
Sokszor hívők azon nem tudnak megegyezni, hogy egy embert ki vezetett az Úrhoz. Azt gondolom, egy megoldás van, a salamoni megoldás: adjátok oda a másiknak. Amint kétfelé húznak valakit, az igazi anya mindjárt elengedi, vigye a másik, csak kétfelé ne vágják. Csak lelkileg szétvágott emberré ne legyen. El tudod-e engedni? Ábrahám azt tudta mondani a fiatalabbnak: válassz. A lelki ember csodálatos arcképét kapjuk itt. “Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet.” (Mt 5,5). Igaz a szelíd emberrel kapcsolatban, hogy ő tér ki neked, és mégis az övé lesz a föld, mégis ő az erősebb. Ábrahámé volt végül az egész föld.
Hát elvehet tőled valaki valamit, amit az Úr neked akar adni?!
Amint Lót megkapja a választási lehetőséget, felemeli szemeit és látott. A testi ember mérlegel, kinézi magának a legjobb lakást, a jobb megélhetést, a jobb körülményeket. Ilyen Lót is. Csak nem leszek bolond, hogy a hegyeknek menjek, mikor a Jordán melléke bővizű föld? Mikor ott vannak a nagyszerű városok. A legjobbat választotta magának, amit csak választhatott. “Felemelé Lót az ő szemeit, és látta, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld. És választá magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék.”
Amiben most vagy, te vásztottad magadnak? Férjedet, családodat, munkahelyedet, körülményeidet, te választottad magadnak? A királyi menyegzőről szóló példázatban olvassuk: szántóföldet vettem magamnak, öt iga ökröt vettem, feleséget vettem. Mit vettél magadnak? Az ember mondogatja: házat vettem, bútort vettem. Mennyivel más, amit az Úrtól kapok.
Amit veszek elválaszt Istentől – amit Tőle kapok, hozzáköt.
Ha az Úrtól kapták volna a szántóföldet, az igaökröt, a feleséget, akkor elmentek volna a menyegzőre.
Lót is választott magának. Jó volna ma körülnézned, mi az amit vettél, és mi az amit az Úrtól kaptál. Lót az egész Jordán mellékét választotta, elváltak, és elköltözött. “És elköltözék Lót kelet felé; és sátoroz Sodomáig. Sodoma lakosai pedig nagyon bűnösök és gonoszok voltak az Úr előtt.”
A magad választotta út mindig elválaszt az Úrtól, és belevisz a világba, egészen Sodomáig. Az életem lépésről lépésre közeledik Sodomához, a világhoz, a bűnhöz, a megkötözöttséghez. Az ember útja nem egyszerre 180 fokos szögben tér el Istentől, hanem lassan. Lót sem azonnal Sodomába ült be, Ábrahámtól Sodomáig hosszú az út, lassan járja meg az ember, de odaér. Nem tudom, nem vagy-e már útközben Sodoma felé. Valahol eltértél, sok mindent választottál magadnak, és most a világba vivő úton vagy. Pál apostol kárnak és szemétnek ítélt mindent mikor megtért, és később is annak ítélte. Sok hívő ember tíz év múlva nem tudja ezt elmondani. Amikor megtértem – szokták mondani – nem vettem volna a kezembe egy regényt, egész nap csak imádkoztam. Na de most?! A nagy “de”! Vajon nem sátorozol-e már Sodoma felé?!
Nézzük meg Ábrahámnak mit jelent az, hogy elvált Lóttól. Ha engedelmesen elszakadtam valakitől, vagy valamitől, amik a világhoz kötöttek, akkor szól az Úr. “Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutána elvált tőle Lót: Emeld fel szemeidet”. Ô nem magától emelte fel, neki az Úr mondotta. “És tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Mert mind az egész földet amelyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre.”
Ábrahám nem vette a földet, kapta. Nem ő kereste, Isten adta neki. Gondold el azt a nagyszerű pillanatot, amikor az Úr mondja neki: nézz körül, neked adtam a földet. És mondja az ígéretek tömegét. “Hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz.” “Az Úré a föld és annak teljessége. (Zsolt 24,1). Annak adja azt, akinek akarja. Mi lenne, ha neked mondaná ma az Úr, hogy annyi lesz a magod, a lelki magod, mint a földnek pora? Lehet, úgy vagy vele, hogy egy is jó volna, de egy sincs. Sírtál már azon, hogy évek óta az Úré vagy, élvezed javait, és gyümölcstelen vagy? Jaj nem lóti élet az életed és nem azért vagy te gyümölcstelen? Igen, annyi lesz a te magod, mint a földnek pora, miután teljesen engedelmes leszel. Csodálatos ígéret ez.
“Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám…és oltárt épített ott az Úrnak.” Lót ezt soha nem tette meg. A világ felé való utamban nincs oltár! Mikor építettél utoljára oltárt? Mikor voltál egészen mély közelségben az Úrral? Mikor álltál meg hálatelt szívvel előtte? Mikor öntötted ki háládat, szeretetedet az Úr előtt? Ábrahám oltárt épített az Úrnak.
Újra hangzik a kérdés, melyik a képed, Ábrahám, vagy Lót? Mered-e most mondani az óemberednek: válj el kérlek tőlem, nem bírom tovább ezeket az ellentéteket. Kimondod-e ezen a héten, hogy elég? Beadtad-e már az óemberednek a válólevelet? Annyit jelent-e már számodra, hogy halott, nekem semmi közöm többé hozzá.
Egy postásnak levelet kellett volna kézbesítenie annak, aki már meghalt. Ráragasztott a levélre egy kis címkét: a címzett meghalt. Néhány hónap múlva újabb levél érkezett, arra már azt írta a postás: a címzett még mindig halott.
Amikor az ördög az óemberem számára valamit kézbesíteni akar, azt mondom: a címzett még mindig halott.
Nem tudom Ábrahám vagy-e, vagy Lót. Minden azon múlik, belül hogy döntesz. Aki Jézust megismerte, abban mind a kettő ott van. Csak az a kérdés, melyik élhet benned?