“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
HIT NÉLKÜL LEHETETLEN ISTENNEK TETSZENI (4/7)
Vedd és vidd!
“Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte. Akinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag. Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképpen visszanyerte.” Zsidók 11,17-19 Olvasandó: 1Móz 22,1-18
Egyetlen üzenet hangzik felénk, két szóban: “Hit által!” Kérdésünk ez volt: mi a hit? Isten Igéje alapján a válasz így hangzott: a hit valóság. Akinél a hit nem valóság, és Isten szava nem valóság, az nem hisz.
Ha most valaki ebben a pillanatban beszaladna ide, és azt mondaná, hogy ég a ház, aki hinné rögtön cselekedne, azonnal kiszaladna. Mert a hit nem hit, ha nem követi cselekedet.
Ábel elhitte Isten szavát. Elhitte, hogy aki vétkezik, meghal. Nem testi halállal, – kárhozattal. Így találta meg Ábel hit által a helyettest. Hit által vitt becsesebb áldozatot, – vitte a Bárányt.
Isten szava elmondta: tűz-özön vár ránk, menekülj a bárkába. Noé elhitte, hogy lesz ítélet, és ezért bárkát készített. A bárka kegyelem! Beléptél, megtetted a döntő lépést? Megköszönted Jézusnak, hogy meghalt éretted?
A Biblia Ábrahámot hívők atyjának nevezi, mert élete csodálatos, hitből való élet volt. Így kezdődik a Zsidók 11,8: “Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet öröklendő volt, és kiment, nem tudván hova megy.”
Egy engedelmes élet áll előttünk, amelyik hitben jár, ezért nyugszik rajta Isten áldása. Eljön egy nap, mikor Isten azt mondja: megáldván megáldalak, és akkor mégis azt mondja Ábrahám: Uram mit adhatnál nekem, holott nincs gyermekem? Mit adhatnál nekem, mikor nincs örökös?
Lehet, hogy van közöttünk olyan, aki ma azt mondja az Úrnak, Uram mit adhatnál nekem, mikor valami olyan hiány van az életemben ami nélkül semmi nem ér semmit.
Mondd ki ezt a hiányt Isten színe előtt. Uram nincs egészségem. Hiába van meg anyagilag minden, mit adhatnál, ha nincs egészségem? Mi az a hiány az életedben, amit egy mondattal kimondhatnál? Emlékszem valakire, aki amikor az evangélium szólott azt mondotta – hát igen – de nincs lakásom. Ez volt életének nagy hiánya.
Olyan jó, hogy szabad kimondani Isten előtt. Egy leányra emlékszem, aki azt mondotta, mit adhatnál, hát nincs társam. Egyedül vagyok! Valakinek meghalt a felesége és azt mondta: mit adhatna nekem még Isten, mikor nincs akit szerettem?
A nagy hiányt kimondta Isten színe előtt. Talán neked is az a nagy hiányod, ami Ábrahámnak, hogy nincs gyermek. Istennek őszintén elmondhatod, ahogy Ábrahám is elmondta.
Aztán ígéretet kap Istentől, megkapja Izsákot, a fiút. “Kérjetek és adatik néktek!” Mt 7,7 El tudjátok képzelni a boldog pillanatot, amikor a megvénhedt Sára gyermeket szült, amikor Ábrahám szívére ölelhette az egyetlenegyet, amikor a vágy valósággá lett, amikor megszületett a fiú?
A hívők atyjának Isten megadta a kérését. Volt-e már így életedben, hogy valamit életre halálra kértél, és Isten megadta?
Ugyanabban a pillanatban két nagyon komoly veszedelem fenyeget. Az egyiket így mondhatnám, hogy megvetem Isten ajándékát. Nagyon sok ember a Don kanyarban így kiáltott: Istenem! csak egyszer vezess még haza, egészen más életet fogok élni. Megkapta, és természetesnek vette. Rövid pár hónap alatt már hálás sem volt érte. Olyat is hallottam aki azt mondta: legjobb lett volna ott elpusztulni. Megvetette Isten ajándékát.
Ismerek olyat, aki gyógyulásért kiáltott, meggyógyult és azt mondotta: minden vasárnap a templomba vezet majd utam. Talán egyszer, vagy egyszer sem tette meg az utat. Nagy veszedelem, hogy természetesnek veszem, megvetem, ígéreteimet elfelejtem, olyan mintha semmi nem lett volna.
Akik Budapesten éltük át az ostromot, úgy emlékszem a fogadásokra, ígéretekre, amik ott születtek. Mi lett belőle? – Semmi! Megvetettük Isten ajándékát.
Másik nagy veszedelem, hogy az ajándékból bálvány lesz. Mit jelent ez a szó, hogy bálvány? Annyit jelent: isten, aki, vagy ami nélkül nem tudok élni. Nagyon szeretném, ha nem általánosságban gondolkoznál, hanem nagyon határozottan meglátnád, hogy van-e valami, vagy valaki az életedben, aki nélkül nem tudsz élni? Aki, vagy ami ha nem volna, nem volna tovább értelme életednek. Azért mondtam hogy aki, vagy ami, mert nemcsak személy lehet a bálvány, lehet egészen kicsi dolog.
Hadd beszéljek egy lelkész testvéremről, aki nagyon komolyan követte Jézust, de nem tudta letenni a cigarettát. Ô maga mondta el, hogy egyszer egy idegbeteg lány volt náluk, aki különösen megkötözött volt és imaharcot végeztek és vállaltak ennek a lánynak szabadulásáért Egy napon Isten Szentlelke azt mondta a lelkésznek, úgy böjtölj, hogy dobdd el a cigarettát. A lelkész ahogy odalépett a kandallóhoz és kinyitotta az ajtaját, hogy a megkezdett pakli cigarettát gyufával együtt tűzbe dobja, az ördögtől megkötözött lány neki ugrott, megfogta a torkát, és azt üvöltötte – csak ezt ne!
Isten Szentlelke ebben a pillanatban rámutat arra, hogy életedben mi, vagy ki a bálvány, és egy hang azt mondja benned: csak ezt ne vidd a Móriára, csak ezt ne!
Van egy hívő testvérem, akinek a könyv a bálványa. Isten azzal állította meg, hogy szürkehályog lett a szemén, nem tudott olvasni. Azt mondta: megfogadtam Istennek, ha a műtét sikerül, addig nem veszek könyvet a kezembe, míg ki nem olvasom a Bibliát. A műtét sikerült. Pár nappal ezelőtt jártam náluk, és bele volt merülve egy regénybe. Pont akkor léptem be. Nem tudta megtenni, bálványa volt a könyv.
Értjük most már mi a bálvány: aki, vagy ami nélkül nem tudok élni. Talán kisebb dolog, kert, virág, lakás, bútor, valami – de lehet, hogy valaki. Lehet, hogy saját magad. Lehet, hogy bálványod a saját gőgöd. Igy mondta valaki: nem tudok bocsánatot kérni. Bármennyire kellene, elmulasztotta az utolsó alkalmat, hogy anyjától bocsánatot kérjen. A saját gőgje miatt. Így mondta valaki: a halálos ágyán sem békülök meg, nekem van igazam. Lehet bálványod önmagad, lehet hogy a feleséged vagy férjed, lehet a gyermeked is.
Ábrahám életében úgy látszik, Isten szeme látta a veszélyt, senki nem látta rajta kívül. hogy apai szívébe odafurakodott az egyetlen. Lehet, hogy ki is mondta Ábrahám, Egyetlenem! Isten hallotta. Lehet, azt mondta Ábrahám: Mindenem! Isten látta, hallotta. Lehet, ha valaki megkérdezne mondanád: nem, nem. Istent nem lehet megtéveszteni.
Mózes könyvéből elolvastuk a szívszorongató történetet: “Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot.” 1Móz 22,2
Nem tudom hogyan mondjam, hogy megértsd, amit most Isten Ábrahámmal tesz, végtelen szeretetből teszi. Mert a bálvány, akárki, vagy akármi az, tönkretesz. Kimondhatatlan szenvedések, előre elképzelhetetlen gyötrelmek forrása.
Egy fiatal emberrel beszéltem nem is olyan régen, akinek a felesége a bálványa. Azt mondta gyötrődve, olyan féltékeny vagyok, pedig tudom hogy semmi okom nincs rá, de agyongyötröm a feleségem, meg magam is, és pokol az életünk, pedig szeretjük egymást.
Láttam sok szülőt, akinek a gyermeke volt a bálványa, és láttam azt a szívet gyötrő fájdalmat, mikor késett egy félórát, már a vonat kerekei alatt látta a gyermekét. Tudod, hogy a félelem micsoda szenvedések forrása? Amit Isten itt Ábrahámmal tesz, a legnagyobb jó, amit tehet. Ezért mondja Isten Ábrahámnak: Vedd és vidd!
Ahogy parancsként mondhattam neked, hogy menj be a bárkába, ugyanúgy mondhatom most Isten határozott parancsaként: vedd a te egyetlenegyedet és vidd! Vidd az oltárra!
Hívő életemnek legelső megrázó élménye ezzel az Igével volt kapcsolatos. Nővéreméknek született egy fiuk. Amikor Jézust megismertem, beszéltem otthon Róla. Egyszer csak megszólalt a sógorom és azt mondta: ha ez a gyerek nem volna, nem lenne érdemes élni. Annyit mondtam: nagyon félek, hogy baj lesz a gyerekkel, mert Isten nem tűri a bálványokat.
Aztán elutaztam. Egy vidéki városban tanítottam akkor és ahogy egyik reggel sorban olvasom az Igét, ez következett: Ímé én elveszem tőled szemeidnek gyönyörűségét hirtelen halállal. Azonnal megdobbant a szívem – a gyerek! Aztán mentem az iskolába. Azon a délelőttön egy lap érkezett édesanyámtól: Péterke súlyosan beteg, nagyon kérlek imádkozz érte. Tüdőgyulladás és skarlát egyszerre. Az orvos lemondott róla. Most már biztosan tudtam, mire vonatkozott a reggeli Ige. Könnyes szemmel írtam a levelet: Ha nem tudjátok úgy odaadni a gyermeket, ahogy Ábrahám odaadta Izsákot – ezt az Igét olvastam ma reggel – hirtelen halállal hal meg.
Gondolhatjátok mit érzett az anya, amikor a levelet elolvasta. Így mondta el később nővérem, félre dobtam a levelet, ez képtelenség, nem tudom odaadni a gyereket.
Sógorom elolvasta, azt mondta: ez igaz. Igy mesélte el később: jártam egyik templomból a másikba, minden nyitott katolikus templomba bementem és azt mondtam: Istenem oda akarom adni, hát nem tudom. Aztán egyszer valahol átéltem, hogy olyan öröm kezdődött a szívemben, és azt mondtam: Istenem – neked adom. Mentem haza ezzel az örömmel, az anyám ott volt a gyerek ágya mellett és azt mondtam: Édesanyám, Péter életben marad! – Fiam megbolondultál, hát az orvos lemondott róla. – Nem baj édesanyám, a gyerek életben marad. És a gyerek életben maradt. Azon a nyáron fogadta el Jézust Megváltójának a sógorom, és a nővérem. Vette, és vitte. Nem volt könnyű.
Tudod most, hogy miről van szó. Isten ujja rámutatott. Lehet; hogy az unokád, lehet; hogy a gyermeked. Vedd és vidd! Járd meg a Móriját, vedd és vidd, amíg nem késő! Amíg Istennek nem kell venni. Mert annyira szeret, hogy azt is megteszi. Talán ökölbe szorul a kezed ellene, akkor is megteszi, mert annyira szeret.
Ó hány emberrel beszéltem, akitől Isten elvette és másnak adta. Hány szülő mondta, nem szeret a fiam. A feleségét szereti. Elvette tőlem Isten és másnak adta. És maradt egy vérző anyai szív. Bár odaadta volna kellő időben. Emlékszem egy anyára, akinek egyetlen fia disszidált, akiért volt minden és akinek volt minden.
Ismeritek Jákób történetét. Rebekának két fia volt, Jákób volt a szíve gyermeke. Meg is tett érte mindent, és Jákóbnak el kellett menni, és Rebeka soha többé nem látta a fiát. Vedd és vidd, mielőtt Isten elveszi. Olyat is átéltem emberekkel, hogy száz figyelmeztetés sem segített, csak a halál.
Mi lett volna Izsákból, ha akkor nem teszi meg Ábrahám, amikor Isten mondja? Egyszer így kérdezte tőlem szorongó szívvel valaki, miért akarja Isten, hogy Ôt szeressem? Miért féltékeny Isten, miért kéri teljes szívemet? Nem szabad nekem mást szeretni?
Bűnöst szeretni a legnagyobb kockázat. “Adjad fiam a te szívedet nékem!” – mondja az Ige. (Péld 23,26). Mert ha másnak adod megkínozza, összetöri, tönkreteszi. A szeretet teljes kiszolgáltatottságot jelent. Bűnös embernek szolgáltatnád ki magad? Hogy legyen valakinek bátorsága téged szeretni? Csak gondolj családi életetekre, szeretitek egymást, hát miért kínozzátok agyon egymást?
Bűnöst szeretni a legnagyobb veszedelem. Mérhetetlen szenvedések forrása. De hadd mondjam neked, hogy azért akarja Isten a szívedet, azért mondja, hogy Ôt szeressed, mert Ô az egyetlen, akinek teljesen kiszolgáltathatod magad veszedelem nélkül. Kérdezzed meg ennek az Igének során, ki vagy hát Uram, hogy merjelek szeretni teljes szívemből, teljes erőmből, teljes elmémből?
Járjuk végig gondolatban a felolvasott Igét, Izsák feláldozásának Igéjét, ott a Mórija hegyén, hogy lássad újra az Ószövetségben a nagy előképet. Ábrahám vitte a fiát, hogy megáldozza. Hadd mondjam így: Isten küldte a Fiát, hogy megáldozza.
Minden ádventkor belehasít az Ige a szívembe, Isten lekiáltott a mennyből: Készítsétek az Úr útját, készítsétek az istállót, készítsétek a jászolt, készítsétek a korbácsot, a töviskoronát, a keresztet, küldöm a Fiamat!
Nem dobbant-e meg a szíved, amikor olvastuk, hogy Ábrahám megnyergelte a szamarat – nem emlékszel virágvasárnapján? Ímé jön néked a te királyod alázatosan és szamárháton.
Nem dobbant meg szíved, amikor hallottad, hogy mondja a szolgáknak: maradjatok itt. Jézus is a tanítványoknak ugyanígy. Majd ketten, az Atya a Fiúval, megharcolják a harcot. Még a három tanítvány is elaludt, csak ketten voltak ott, amikor odatartotta a keserű poharat, és amikor azt mondta a Fiú: Atyám, ha lehetséges…
Maradjatok itt, majd ketten előre megyünk, és imádkozunk. És mentek ketten együtt, Ábrahám, és a fia. – Senki nem ment Jézussal – senki. – Mentek a Mórija hegyére, mentek ketten együtt.
A Fiúra tette a fát, – Jézus vállán a kereszt. Összerogy alatta.- Nem érzed, hogy fordult az Atya szívében a kés? Feltette a Fiút a fára. Nem a vitézek, az Atya tette fel a Fiút a fára. Kezében a tűz és a kés. A szenvedés tüze, az égő sebek, átszögezett kezek, átszúrt oldal. Én Istenem – miért?!
Amit Ábrahámnak nem kellett megtennie, megtette Isten! Egy festő úgy ábrázolta Jézust a kereszten, hogy a szögek átmentek a kereszt fáján és Isten szívébe mentek. Ilyen az Isten! Ez az Isten kéri a szívedet. Ôt bátran szeretheted. Ôtőle nem választ el a bűn. Ô magára vette, és Ôt tönkretette.
“Adjad fiam a te szívedet nékem.” Bárkinek adod, tönkreteszi. És bárki fog szeretni tönkreteszed a bűnös természeted miatt.
Kicsi lány voltam, amikor sírtam azon, hogy szeretem a szüleimet, hát miért vagyok ilyen? Talán sírtál már, hogy szeretem a házastársamat – hát miért vagyok ilyen?
Csak egy valaki szeret téged igazán, aki azt kéri: adjad fiam a te szívedet nékem!
Vedd és vidd, amíg nem késő!
Imádkozzunk!
Uram, aki kijelentetted magad a Golgotán, aki megmondtad, megmutattad, hogy ki vagy, aki megmutattad vérző szívedet ennek a világnak, könyörülj rajtunk, vissza ne dobjuk szeretetedet, az Egyetlent, Aki megmenthet minket. S Aki olyan emberekké tehet, akiket nyugodtan, bátran lehet szeretni.
Ámen.