“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Ne vígy minket kísértetbe
“Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt e földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként. És bocsásd meg a mi bûneinket, mert mi is megbocsátunk mindeneknek, akik nékünk adósok. És ne vígy minket kísértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól.” Lukács 11,2-4
A Biblia két megkísértés történetét tárja elénk, más körülmények között, egészen más helyzetben, egészen más végeredménnyel.
Az egyik a Biblia elso lapjain Ádám megkísértése, a második pedig Jézus Krisztusnak a megkísértése. Szeretnénk megnézni, hogy mit jelent a kísértés. Ezen a két történeten keresztül volna jó meglátni és megérteni.
Bár egészen mások a körülmények mindkét esetben és a mi esetünkben is mások, mégis a kísérto ugyanaz maradt, a módszerei ugyanazok, és éppen ezért nézhetjük és tanulhatunk abból, amit az Isten Igéje mond nekünk, hiszen megmondja, hogy a mi tanulságunkra írattak meg amik megírattak.
Az elso megkísértés helye az Éden. A másodiké Jézusé a puszta. Milyen óriási különbség. Mennyivel könnyebb, mennyivel egyszerubb lehetett az Édenben megkísértetni, ahol minden megvolt amit egy ember kívánhat, amit el lehet képzelni. Jézus Krisztusnak negyvennapi böjtölés után semmije nem volt. Ugye látjuk milyen óriási különbség?
Az elso ember a megkísértésének történetében láthatta az ellenséget. Abban az időben látható volt még a láthatatlan világ. Látta az ember, amikor Isten huvös alkonyatkor ott járt a kertben. Látta Istent és látta a kísértot. Mennyivel egyszerubb egy olyan valakivel szembeszállnunk, akit látunk, akit fel lehet ismerni, akiről tudjuk, hogy kicsoda. Ha felismerjük a kísértot, az már fél győzelem.
Mennyivel egyszerubb volt Évának, hogy látta a kísértot. És Jézus? Gondoljátok el, hogyÔcsak hallotta. Hallotta azokat a sugalmakat, amiket te is hallassz, meg én is. Azokat a kísérto mondatokat, amiknek sokszor olyan nehéz ellenállni, mert azt sem tudom, hogy honnan ered. Talán azt gondolom, hogy a józan eszem mondja, és nem gondolok arra, hogy ki áll mögötte, és mi a célja.
Jézus Krisztus csak szellemi hatalmassággal állt szemben,Ônem láthatta a kísértot. Mennyivel könnyebb, egyszerubb körülmények között történt az elso ember megkísértése. És látjátok az elso ember elbukott, a második ember, Jézus Krisztus győzött a kísérto fölött a kísértésben.
Olyan érdekes volna végiggondolni és végignézni, hogyan történt ez az egész. Miért volt az egyik esetben bukás, és a másik esetben győzelem? Szeretném ha meglátnánk, hogy egyetlenegy dolog az, ami tulajdonképpen az egész kísértés lényege, az elso emberé is, Jézusé is, és a miénk is. Az elégedetlenség! Így mondja a kísérto Évának: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” Egyetlenegy betut változtatott meg. Az Isten azt mondta: a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél.”
Milyen ravasz a kígyó. Kérdéssel kezdi neked semmit se szabad? Nálad talán így mondja te hívő vagy, Isten gyermeke vagy, akkor neked semmit nem szabad? És belehajtja az elso embert a válaszba. Milyen hamar kimondja Éva a kert fáiról ehetünk csak egyrol nem.
Figyeled, hogy odaterelte az ember figyelmét arra, amit Isten megtiltott? Lehet hogy Évának eszébe sem jutott volna az a fa, hiszen mindene megvolt, nem hiányzott semmije. Milyen ravasz az ellenség, felhívja a figyelmet arra, ami neked nincs, amit Isten megtiltott, amit nem szabad. Szinte aláhúzza, szinte elédhozza amit Isten megtiltott. Felébreszti az elso emberben az elégedetlenséget. Pont azt nem szabad, ami talán a legjobb volna. Egyszer csak már nem ér semmit amim van, mert az az egy kellene. Az ördögi elégedetlenséget ébreszti fel az emberben.
Én nem tudom ismered-e, hogy a saját szívedben is mennyire ez a módszere. ott Jézusnál azok között az egészen mostoha körülmények között is hogy mondhatta: tegyél valamit, elégítsd ki az éhségedet, miért kellene éhesnek lenned, szenvedned, változtass a körülményeken, megteheted.
Jó volna, ha magunkra néznénk, a saját életünkre és felismernénk ot, aki most is így cselekszik. Figyeld meg anyagi vonalon mennyiszer ébreszti fel benned az elégedetlenséget. Gondold végig neked mennyi mindened van anyagiakban. Gondolj arra, hogy tulajdonképpen mindened megvan, semmi nem hiányzik.
Mégis, hogy képes arra az ördög, hogy valamit mindig odategyen eléd, hogy ez hiányzik, ez kellene, ez nekem nincs. Talán ruhában, ami a barátomnak már van, nekem még nincs, és pont olyan kellene.
Mindig eszembejut az a fiú, akinek egy kerékpár volt a komoly vágya. Mikor megkapta azonnal az volt benne, mennyivel jobb volna egy dongó motor, a másik hogy elhúz mellettem! Mikor az is megvolt azt mondta: szégyen egy ilyen kis vacak motoron járni, mikor olyan nagyszeru motorok vannak. Így jutott el addig, hogy azért mégis csak borzasztó, hogy az embert mindig veri az eso, sokkal jobb egy autó.
Persze most mindenki a saját maga viszonylatában gondolkozzon ezen. Hogy jut mindig tovább, és mutat valamit: jó, ez van neked, de az még nincs. Az ember nagyon sokszor elégedetlen a körülményeivel, azzal amije van, és mindig azt látja, amije a másiknak van.
Falusi ember hányszor kapja magát azon: annak a másiknak menyg85
nyíre sikerült, hogy annak a disznói, meg az egész gazdasága, annak sokkal jobban ment minden, az mennyi pénzt kapott most ezért, vagy azért. Nagyon sokszor elégedetlenek vagyunk az emberekkel. Sok gyermek a szüleivel. Miért nem orvos, vagy tanár az apám? Hány gyereknek lopja ezt az ördög bele a szívébe.
Úgy szeretném, ha komolyan hálát adnál a szüleidért, hogy olyanok amilyenek. Hány gyermek van aki azt mondja, túl szigorúak, semmit nem engednek meg. Mindenki mehet, csak én nem.
Majd ha egyszer nem lesznek, mennyire megfordul abban a pillanatban minden. Az ördög tudja forgatni a dolgokat, mennyi elégedetlenséget tud támasztani a szívedben!
Az elégedetlenség után jön a kísértés. Azzal kezdi, mert ugye neked nincs! A legmélyebb elégedetlenség, amikor önmagammal szemben vagyok elégedetlen. Miért nem vagyok erosebb, szebb, okosabb, miért vagyok csak ilyen? A kísértés elott mindig ott van az elégedetlenség, ezzel kezdi: nem adta meg nekem az Isten. És akkor már sorolod is, hogy ezt sem, azt sem, amazt sem.
A kísértés után jön a bûn, változtass, szerezz, csinálj valamit, hát megteheted! Vegyél magadnak, hát miért kellene nélkülöznöd? Kinyúl a kéz, ahogy kinyúlt az Éva keze is, és indul a szem, és következik a bukás, a bûn.
Milyen jó volna most, ha eszedbe jutna a saját kísértéseid története, ami a bûn elott járt, azok a gondolatok… Ismered a kísértést? Talán most is ott van a szívedben az elégedetlenség, talán most is mutatja az ellenség, hogy mi az ami nincs, és mi az ami kellene. Isten azt mondja: Hálákat adván mindenkor, mindenekért.” (Ef.5,20.)
Úgy érzem a legnagyobb segítség a kísértéssel szemben, hogy elkezdesz hálát adni mindenért amitÔadott. Ha ráfordítod a szemed mindarra amid van, amivel az Isten gazdagon megáldott. Amire azt mondta Dávidnak: ha még ez kevés volt, ezt meg ezt adtam volna néked.” (2 Sámuel 12,8.)
Testvér, ha felébred a kívánság a szívedben kérjed Tole. Menj oda Hozzá, és mondjad Neki. Látod a legrettenetesebb a kísértésben, hogy bizalmatlanságot ébreszt Istennel szemben. MinthaÔvalamit el akarna tőled venni, mintha valamit visszatartana tőled, mintha nem adna meg mindent, ami neked jó. Mintha nem kérhetnél Tole Uram ha javamra van, ha jónak látod. Milyen jó volna megtanulni, a kísértésben bizalommal Hozzá menekülni.
Mert látod a bizalmatlanság után önállósítja magát az ember. Cselekszik, vesz, szerez, jár utána, talán könyörög. És ha megvan, emlékszel rá, milyen mérhetetlen boldogtalan voltál amikor sikerült?
Eszembe jut kislány koromnak egy nagyon komoly kísértése és bukása. Nagyon szerettem volna magamnak egy világoskék selyemruhát, de tudtam, hogy szüleim nem veszik meg. Az volt bennem, meg tudod te azt szerezni magadnak. Emlékszem, hogy keresztelore kaptam egy kis aranyfüggot nyaklánccal, és én szépen elmentem és eladtam az ékszerésznek. Valami olyan volt bennem, nem vétkeztem, az enyém volt, én kaptam. Elmentem megvenni az anyagot.
Minden bûnnel együtt jár a hazugság. Már nem emlékszem mit mondtam, de mérhetetlen boldogtalan voltam azzal a kék anyaggal, soha nem csináltattam belole ruhát.
Változtass mondta az ördög és én változtattam. Így mondta az ördög Jézusnak: változtasd a köveket kenyérré, megteheted. Nekem is azt mondta az ördög, változtasd át azt a kis arany nyakláncot, megteheted. Irtózatos dolog volt, amikor már kijöttem az üzletbol, amikor már visszacsinálni nem lehetett. Sírva visszacsináltam volna mindent, amikor az anyag már kezemben volt. De nem lehetett, hazudni kellett, takargatni kellett, mocsokba kellett kerülnöm.
Ismered a kísértot? Látod most azt mondja nekünk az Ige, azt imádkozd: ne vígy minket kísértetbe.” Pedig tudod-e, hogy kell a kísértés? Hát visz az Isten kísértésbe? Ha visz, akkor biztosan szükség van rá. Tudjátok, hogy miért kell? Úgy érzem, hogy csak ezen keresztül értem meg, hogy milyen értéktelen minden, hogy nekem soha semmi nem lesz elég. Ha meglesz az autó, amire vágyol, ami után most úgy nézel az utcán, hogy ez kellene ha meglesz a ruha, amire azt mondod, hogy pont ilyenre volna szükségem, ha el tudnál menni abba az iskolába, ahová vágyol, amire úgy gondolsz, hogy bárcsak orvostanhallgató lehetnék, ha megkapnád azt, amire a szíved legmélyén vágyol, hogy olyan nagyon szép szeretnél lenni ha mindez meglenne, akkor is elégedetlen lennél.
Isten azért visz, azért enged bele a kísértésbe, azért vezet bele, hogy átéld egyszer, mint ahogy én is átéltem, mikor a vágyva-vágyott anyag a hónom alatt volt jaj most még rosszabb.
Nem elég, ha az a személy a tiéd lenne akiről most álmodsz, az a fiú, vagy az a leány, vagy az a házastárs. Az a valaki akire most úgy nézel, hogy igen, igen, az lenne jó.
Sokszor kénytelen beleengedni, hogy rájöjj, hogy rosszabb, még roszszabb. Akkor nem azt kellene imádkozni, hogy Istenem vígy kísértésbe? Hadd jöjjek rá hamar arra, hogy nincs a földön semmi ami elég lenne, csak azÔkegyelme, csak azÔszeretete.
Egyszer egy kislány eltévedt és elvesztette a szüleit. Akik megtalálták adtak neki mindent, ruhát, játékot. Mit gondolsz megvigasztalódott? Nem. Senki nem kellett neki érted, senki, csak az anyja.
A lelked pontosan ilyen. Hadd mondjam, ha mindent megkapsz akkor is elégedetlen leszel. Ha olyan házad, olyan lakásod lesz amilyet elterveztél, ha olyan autód, olyan állásod, akkor ott fogsz ülni a közepén, mint az a kicsi lány sírva. S azt fogod mondani, nem ilyet akartam, ez sem elég. Mert neked semmi nem elég csak az Atya. AzÔszeretete, azÔkegyelme. Csak az atyai karok, csak az otthon, amire olyan szomjas a szíved.
Hát akkor nem azt kellene kérni Jézusnak a Miatyánkban,” Uram vigyél a kísértésbe, hadd kerüljek bele, hadd lássam meg, hogy semmi sem elég? Hadd járjam végig a tékozló fiú útját hamar, hadd ébredjen fel bennem a honvágy. Vigyél hát a kísértésbe. Hát miért tanít minket Jézus így imádkozni: ne vígy minket kísértésbe?
Testvér a kísértés mérhetetlen nagy veszedelem és ha lehet, ha lehet hallgass az Igére. Ha lehet hidd el az Igének, hogy az Atya szeret, hogy a legjobbat akarja neked adni, hogy semmit nem fog tőled elvenni és viszszatartani, ami neked jó, semmit, érted, hidd el ma neki. Higgy az Igének, hogy ne kelljen végigjárni azt a nehéz utat, azt a sok keseruséget.
A kísértés nem játék, a kísértésbe bele lehet bukni, a kísértésbe el lehet veszni.
Imádkozz szíved mélyébol, Jézus, aki megálltál a kísértésben, Jézus, aki a Sátán fejére tapostál, győztes Jézus, ha lehet ha lehet, ne vígy engem kísértésbe.
Ha lehet hadd mehessek tisztán át, ha lehet hadd maradhassak így a tied, szavadra, hívásodra. Ha lehet ne kelljen rokkantan, nyomorékon egy tönkretett élet után megtalálni Téged. Vagy talán soha?!
Jézus, győztes Jézus ha lehet ne vígy engem kísértésbe!
Ámen.