“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A kisebbik fiú
“Monda pedig: Egy embernek volt két fia; És monda az ifjabbik azÔatyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eso részt! És az megosztá köztük a vagyont. Nem sok nap múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, meszsze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt. Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, ésÔkezde szükséget látni. Akkor elmenvén, hozzá szegodék annak a vidéknek egyik polgárához, és az elküldé őt azÔmezeire disznókat legeltetni. És kivánja megtölteni azÔgyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek; és senki sem ád néki. Mikor aztán magába szállt monda: Az én atyámnak mily sok bérese bovölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg! Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy! És felkelvén elment azÔatyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt azÔatyja, és megesék rajta a szíve, és odafutván, a nyakába esék, és megcsókolgatá ot.
És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam! Az atya pedig monda azÔszolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyurut a kezére, és sarut a lábaira! És elohozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vigadjunk. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett és megtaláltatott. Kezdének azért vigadni.” Lukács 15,11-24
Délelott a történet második részét olvastuk, most az elso felét nézzük meg, a két fiú közül a kisebbiket. Megint csak azt szeretném mondani, a Biblia minden egyes lapja két személyrol szól: Istenrol és a lelkemrol. Mindig úgy olvassuk, hogy hallani fogunk az Atyáról és önmagunkról, a saját lelkünkrol. Amikor azt mondom, hogy a fiú, saját magunkat helyettesítsük be, mert a példázat csak akkor értheto számunkra.
Néhány dolgot szeretnék mondani a fiúról, aztán az Atyáról beszélünk. Megtudjuk, hogy az Atyához ez volt a mondanivalója a fiúnak: Atyám, add ki!” Szeretném megkérdezni, az imaéletetek nem ebből álle, hogy Atyám add ki. Nem ez a fo mondanivalótok az Atyához: az egészséget, az anyagiakat, amire a családomnak szüksége van add ki, a szeretet, a békességet add ki, add ki, add ki! Jó volna ha megvizsgálnánk imádságainkat, vajon nem így hangzik-e a mennyben: Atyám add ki!”
Amikor az Atya kiadta a vagyont, a fiú messze vidékre költözött. Délelott már elmondtuk, hogy ugyanaz van a nagyobbik fiúnál is, mint ami a kisebbnél, hogy minden kellett neki, csak az Atya nem. Minden kellett, amit adni tudott. Amint megkapta messze vidékre költözött.” Miért? Hogy a dolgaiba ne szóljon bele az Atya. Önálló és független akart lenni, úgy, ahogyÔelképzelte. Neki nem kellett az Atya, nem kellett a szava, a véleménye. Lehet hogy már mi is mondtuk: ne taníts engem, hagyj engem, ne szólj bele mindenbe, majd én. Ugye mennyire hasonlít hozzánk ez a fiú? Mi szeretjük úgy csinálni, ahogy mi szoktuk: így szeretem, így gondolom. Ízlésem, elképzelésem, akaratom messze vidék.
Csak az Atya látja azt, hogy melyikünk milyen messze van Tole, mennyire messze vagyunk a tanácsától, a beleszólásától. Beleszólhat Jézus a dolgaidba, vagy te is olyan önálló vagy, mint a tékozló fiú? Messze vidékre költözött. Sokszor kérdezem emberektől, mit szól ehhez Isten, amit csinálsz? Azt mondja: egyáltalán nem hallom Isten szavát.
A fiú sem hallotta már, olyan messze került, aztán elkezdodött a tékozlás. Önfejuen elkölteni időmet, eromet, ez tékozlás. Ha nem arra használom amire Isten adta, tékozlom. Így mondja az Ige a fiúról: mindent elköltött.” Szeretném megkérdezni, mit gondoltok, mi volt ami hiányzott a fiúnak? És nekünk mi hiányzik? Nem a beleszólás, az nekünk nem hiányzik. Az Atya szeretete hiányzik.
Ezen a földön csupa olyan ember él, aki messze vidékre költözött ember, és akinek valami hiányzik. Így lehetne megfogalmazni ezt a valamit, hogy a szeretet. Aztán kezdi keresni itt-ott, barátoknál, szülonél, gyermeknél. Sokba került ám ez, mindent elköltött, mindent. A szeretet és az öröm, ez a ketto együtt a boldogság. Ezt keresi az ember. Sokba kerül a boldogság mindent elköltött. Sokszor elkölti az ember az igazságot, mert elkezd hazudozni. Miért hazudik? Hogy szeressék. Azért mutat mást, azért próbál szebb lenni, azért nagyzol, hogy szeressék. Az egész képmutató életünk azért van, olyan kedvesek, udvariasak, szívélyesek tudunk lenni, hogy szeressenek.
Sokszor azért szerzünk ezt-azt, mert akkor jobban fognak majd szeretni. Hány emberrel beszéltem, aki megcsinálta az eltartási szerzodést, volt benne minden, csak szeretet nem. Nem tudta megvenni a szeretet, pedig odaadott mindent, mert azt gondolta, hogy akkor majd becsülete lesz. Most aztán még kevésbé sincs. Hány ember ráköltötte a tisztaságát. Nem olyan régen beszéltem egy jegyespárral. Szétváltak, mert az egyik erre a jegyességre ráköltötte a tisztaságát. Azt mondta a fiú, csak akkor hiszi el, hogy szereti, ha az övé lesz. Ráköltötte a tisztaságát, és elveszítette ot. Te mit költöttél rá, a nyugalmadat, a békességedet? Nagyon drága dolog, ha valaki meg akarja venni. Látjátok a tékozló fiú mindent ráköltött, és mégis odajutott, hogy éhen halok. Minekutána pedig mindent elköltött… kezde szükséget látni.” Nem tudom hogy itt tartasz-e már, hogy kezdesz szükséget látni?
Nagyon szeretném, ha megnéznénk egy percig az Atyát. Az elso érthetetlen dolog, hogy miért adta ki a vagyonból a fiára eso részt? Egyszer gyerekek között beszéltem erről, és azt kérdeztem, mi lenne ha azt mondanátok otthon: édesapám elmegyek itthonról. Kapnék egy nagy pofont és nem engednének el, mondta az egyik gyerek.
Miért nem választotta az Atya ezt a megoldást? Olyan mérhetetlen egyszeru ez a mondat: És az megosztá köztük a vagyont.” Nem sírt, nem csinált jelenetet, nem könyörgött, se nem mondta: mégis gondold meg, maradj itthon. Szinte túlságosan tárgyilagosan rövid ez: szétosztá köztük a vagyont. Mintha nem is fájt volna neki. Miért csinálta ezt ilyen tárgyilagos rövidséggel?
Úgy szeretem ezért az Atyát, hogy azt a szabadságot amit az embernek adott, még lelki kényszerrel sem sérti meg. Tudjátok mi a lelki kényszer? Amikor az ember sír, jajgat, ne tegyél tönkre, belehalok. Ez a lelki kényszer. Az Atya nem csinált ilyet.Ôegyszeruen nyugodt, mozdulatlan arccal elengedte a fiút.
Egy kislány ezzel jött hozzám: kételkedem abban, hogy az anyám hívo. Ha igazán az volna, akkor nem csinálna jelenetet, mikor késon jövök haza. Akkor nem aggódna mindig, mert tudná, hogy az Úr megoriz.
Az Atya nem csinált ilyet, egyszeruen elengedte a fiút. De én szeretném, ha tovább néznénk ot. Nemcsak elengedte, hanem tudott is róla, biztos érkeztek hozzá hírek arról: a fiú szórja a pénzt, iszik, szórakozik, nem gondolkozik. Jöttek a hírek: a fiad éhezik, a fiadnak moslékot sem adnak.
Értitek milyen mérhetetlen nehéz lehetett neki nem mozdulni? A másik fiúnak utána ment. Milyen nehéz lehetett a kisebbiknek nem utána menni, nem is írni, nem is küldeni neki semmit. Az Atya halálos komolyan veszi az elment fiát, de mozdulatlan.
Ismeros ez a történet? Volt úgy, hogy ti is sírtatok, könyörögtetek, és az Atya mozdulatlan maradt. Mintha be lett volna zárva az ég. Mintha mozdulatlan arc nézne rád. Nem ismered a mozdulatlan Atyát, akinek elmondasz mindent? Istenem hát látod hogy bánnak velem, hát látod mit csinálnak, hát nem bírom tovább, Atyám éhezek! Se szó, se felelet.
Nem tudom, hogy a tékozló fiú írt-e leveleket? De hogy nem kapott választ, az biztos! Szeretném ha megismernétek ezen a történeten keresztül az Atyát, aki nem csinált semmit.
És mégis, mégis cselekszik. AzÔszolgáin keresztül cselekszik. Mik azÔszolgái? Szenvedés, baj, nyomorúság, mindez azÔszolgája. Ami a fiúval történik minden azÔtudtával történik. Az éhség is, a nyomorúság, és a szükség. Elkerült ez a fiú a disznók vályújáig. Szeretném ha megnéznéd, nem vagy-e már ott? Valaki mondta nekem, eljutottam oda, hogy krimiket olvastam. Nem érdekelt más. Ugye érzed, hogy ez disznó vályú? Elofordult velem, mondta valaki, hogy káromkodtam, pedig Isten gyermeke vagyok. Annyira felbosszantottak, hogy kicsúszott a számon. Megnémultam, hogy én mondtam ezt?
Valaki elmondta, elofordult velem, hogy disznó vicceken nevettem. Azelott kimentem a szobából, ha ilyet hallottam. Egyszer csak észrevettem, hogy már nevetek rajta. Hogy jutottam én ide a disznóvályúhoz? Hogy ehetek ebből? ebből akarok szerezni örömöt, ebből a szennybol? Testvér hova jutottál? Az ember csúszik lefelé. Sokszor csak akkor veszi észre, amikor már lecsúszott. Valaki mondta, odajutottunk, hogy olyan hangosan veszekszünk, hogy már az utcára is kihallatszik. Olyanokat mondtam a múltkor férjemnek, hogy nem tudtam elképzelni, hogy ilyet is tudok mondani. Odajutottam a disznóvályúhoz.
Látod így olvastuk: kívánta volna megtölteni gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek, de azt sem adták neki. Milyen jó, hogy azt sem adták. És jött a dönto pillanat. Nem tudom életedben volt-e már, amikor azt mondtad: ha így megy tovább éhen halok. Most a lelkedrol beszélek! Úgy vagy-e már sokszor, hogy nem bírom tovább?
És ekkor magába szállt. Mi mit szoktunk ilyenkor csinálni? Nagyon sokszor kifelé nézegetünk, okolunk, vádolunk másokat:Ôa hibás. Neki is lett volna oka azt mondani, a körülmények, a barátok, a gazda aki kegyetlen volt. Mi ezt mondjuk: a vejem, a menyem, az anyósom, a gyerekem, a szomszéd, mindig más az oka. Milyen jó, hogy a tékozló fiú nem kifelé nézett, hanem befelé, magába szállt. A Biblia leírja a magával való beszélgetését. Ha ma este magadba szállnál, és kezdenél lefelé menni a szíved mélyéig, hova jutnál akkor? Nem oda ahova ez a fiú? Vétkeztem!”
Látjátok ez a fordulópont én vétkeztem. Mégpedig kettos a bûnnek a következménye: az ég ellen és te ellened.” Isten ellen, és ember ellen. A bûn mindig ilyen. Minden bûn Isten ellen, és parancsolata ellen van. És aztán eldönti: Fölkelvén elmegyek az én Atyámhoz.” Mit jelent ez a mi életünkben, hogy felkelek? Hogy kellene fölkelni, hogy kellene elindulni?
Imádságban. Fölkelni az nagyon sokszor annyit jelent, hogy letérdelni. Fölkelni annyit jelent, hogy odaborulni elé, elmondani Neki mindent, elkezdeni Vele beszélni. Nekünk nem kell messze menni, ott van velünk otthon a szobában. Fölkelvén elmegyek az én Atyámhoz.” Ez nemcsak döntés volt, a fiú meg is tette. Nagyon sokszor elhatározzuk, hogy így nem mehet tovább, másképp lesz minden, és csak nem lesz másképp. Ez a fiú nemcsak elhatározta, fölkelt és elment.
Azt mondja az Ige: Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az atyja.” Isten nem lát mindenkit? Mindenkit lát, de más az, mikor valakit meglát. A legkisebb mozdulását a szívednek meglátja. A legkisebb vágyat ami benned mozdul az Atya felé, messzirol meglátja. Ha van valaki közöttünk, akinek az van a szívében, hogy hazamegyek, meglátja, és abban a pillanatban megmozdul.
Azt mondtuk az előbb, hogy az Atya merev, mozdulatlan, semmit nem cselekszik, de abban a pillanatban, amikor a szívedben kimondod, hogy mindennek én vagyok az oka, vétkeztem, abban a pillanatban amikor ezt kimondod odafordul hozzád, és elindul feléd. Azt mondja az Ige hogy észrevette, és elé futott. Az Atya elkezd futni az ember felé. Ha én egyet lépekÔszázat lép, ha én egyet mozdulok, akkorÔsokat mozdul felém.
Érzed-e, hogy micsoda nagy mozdulás van a mennyben? Elém futott, és elém fut Jézus Krisztusban. Lejött erre a földre, a betlehemi jászolbölcson keresztül föl a keresztig. Mindenen keresztül futott a bûnös elé, egészen a keresztig.
És akkor mit csinált az Atya? Odafutván a nyakába esék és megcsókolgatá ot.” Tudjátok mi jutott eszembe, mikor reggel ezt az Igét olvastam? Egész úton hazafelé azon gondolkodám,” a tékozló fiú is gondolkozott, mit is fog mondani. Hogy is van aztán a vers? És csüggtem ajkán szótlanul, mint a gyümölcs a fán.” (Petofi)
Ha elolvassátok a Bibliában, a fiú nem tudja végig mondani, egyszeruen belefojtja az Atya a mondatot. Nem tudja elmondani, hogy tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy.” Már akkor hozzák a ruhát, a gyurut a sarut, vágják a hízott tulkot nem tudja végig mondani. Voltál-e már úgy, hogy olyan valóságosan körülvett az Isten szeretete, hogy nem tudtál semmit mondani? Amint a fiú elindul az Atya felé, az Atya ezzel a mérhetetlen szeretettel öleli át. Ismeros a történet? Akkor már csak egy mondat van a végén: Kezdének azért vigadni.” Ahogy a nagyobbik fiúnál nincs a végén semmi befejezetlen történet itt, van a végén egy kezdet. A történet vége egy új kezdet. Kezdének azért vígadni.”
Nem tudom, hogy ismered te az Atyát? Vajon most azÔmozdulatlan arca tekint-e rád? Testvér nem várja-e most tőled is, hogy kimond ezt az egy mondatot: Atyám vétkeztem az ég ellen és te ellened.”
Lehet hogy így hangzik ez a mondat: hazudtam. Ez a mondat mindig nagyon rövid. Talán így hangzik ez a mondat: akkor ott az oltárnál hazudtam. Nem szerettem azt, akivel esküdtem. Talán így hangzik ez a mondat: Atyám öltem. Azt a harmadik gyermeket nem akartam. Talán így hangzik ez a mondat, hogy loptam. Mi lenne most az a mondat, amit ki kellene mondanod? Egy pillanat alatt megmozdulna minden. Hogy megváltozna a belso és külso életed. Úgy szeretném az ének szavát mondani: Vár Atyád szerelme.” A kereszten, ott a Golgota keresztjén ott van kitárva az Atya két karja. Az elso tékozló fiú a jobb lator.Ôkimondta: Mi ugyan méltán.” (Lukács 23,41.) Ugyanaz, mintha azt mondaná, hogy vétkeztem. Az elso akit szívére ölel az Atya, a lator. Jézusnak ezzel a szavával, hogy velem,” ezzel öleli magához ot. Ma velem leszel a paradicsőmban.” (Lukács 23,43.)
Mondhatja-e neked is ezt? Ha ismered az Atya szeretetét, akkor hadd mondjam ma újra: Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza, Jöjj a messze tájról, Ó jöjj haza!” Addig kell várnia, amig eljutsz oda Atyám vétkeztem.”
Imádkozzunk:
A szemed folytonosan lát minket Uram, hogy milyen messze vagyunk tőled. Nagyon jól tudod, hogy még mindig úgy vagyunk, hogy minden kell, csak Te nem kellesz. Imádságunk egyetlen értelme még mindig ez: add ki. Tudod Uram, hogy még mindig az önálló élet kell nekünk. Te tudod egyedül, meddig bírjuk még. Kérlek könyörülj meg rajtunk, hogy merjük végre kimondani, hogy vétkeztem, hogy minden megváltozzon, hogy elindulhass felénk. Uram segíts kimondani ezt ma a Te nevedért.
Ámen.