“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A hamis sáfár
“Monda pedig azÔtanítványainak is: Volt egy gazdag ember, kinek volt egy sáfára, és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. Hívá azért azt és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár. Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tolem a sáfárságot? Kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek! Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba.
És magához hívatván azÔurának minden egyes adósát, monda az elsonek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén hamar írj ötvenet. Azután monda másiknak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolcvanat. És dicséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett; mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében. Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy, mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki hu a kevesen, a sokon is hu az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset?” Lukács 16,1-11
Nagyon jól tudjuk, hogy az egyik legmegbotránkoztatóbb példázata Jézusnak a hamis sáfár példázata. Talán egy héttel ezelott volt napi Ige, és édesanyám azzal jött, hiába magyaráztad már annyiszor ezt a példázatot, mégsem értem.
A legtöbb ember úgy van vele, hogy hallott már róla magyarázatot, és mégsem érti, hogy lehet ilyen, hogy Isten dicsér egy hamis sáfárt? Hogy lehet az, hogy egy csalót dicsérnek? Persze mindig kifelejtjük ezt a mondatot, amit az Ige itt mond, hogy e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.”
Mindenekelott komolyan lássuk meg, nem a hamisságot dicséri, nem a csalást dicséri meg az Úr, hanem valami egészen mást és ezt szeretnénk most meglátni.
Délelott a sáfárságról szeretnék beszélni és beszélgetni, hogy mit jelent sáfárnak lenni, mirol kell majd nekünk számot adnunk.
Az Igében mindig megdöbbentett ez a mondat elején, hogy: egy gazdag embernek volt egy sáfára. Az elso amit nekünk ezzel Isten mondani akar, hogyÔegy gazdag Isten. Önmagát hasonlítja Isten egy nagyon gazdag emberhez. Szeretném tőled megkérdezni, ismered-e ot, mint gazdag Istent? Úgy ismered-e őt aki vele jársz, Néki szolgálsz, hogy igen-igen gazdag? Akik körülötted élnek, a családod, a szomszédod, a faludban, vagy városodban élok úgy ismerik-e Istent, mint aki nagyon gazdag Isten? Az életeden keresztül úgy ismerhetik-e meg, mint aki csodálatosan gazdag? Mondták-e már, hogy nagyon gazdag Istene van ennek az embernek?
Milyen rettenetes, ha a gazdag Istennek egy fukar sáfára van ezen a földön, aki félti önmagát, félti a jövojét, a nyugdíját, hogy mi lesz ha nem keres. Milyen rettenetes az, amikor a gazdag Isten gyermekeit úgy ismerik, mint akik garasoskodnak, akik vigyáznak arra, hogy jaj nehogy… Nem mernek adni, nem mernek segíteni.
Vajon olyan-e az egész életviteled, hogy mindenki aki körülötted él, úgy ismeri meg ot, mint aki anyagiakban nagyon gazdag? Úgy élsz-e, hogy van az Úrnak! ebből a boségből élsz-e?
De nemcsak anyagiakban, hanem hatalomban is gazdag. Szeretnék elmondani egy kis történetet. Egy tengeren járó hajón egy nagy társaság utazott, és egy énekes is volt a hajón. Moodynak, a nagy evangélistának a munkatársa, akivel ok együtt szolgáltak, Sankey, egy híres énekes. Evangéliumi énekeket énekelt. Éppen karácsonyeste volt, az emberek hazagondoltak, karácsonyra gondoltak és megkérdezték Sankeyt, hogy nem énekelne-e nekik valamit? Azt mondotta, hogyÔcsak evangéliumi énekeket szokott énekelni. Az egész világi társaság azt mondotta: karácsony van, szívesen meghallgatunk egy ilyen éneket. Egy percig becsukta a szemét, hogy imában kérdezze, mit kell énekelnie. Egészen különös módon nem karácsonyi, hanem egy gyermek ének jutott az eszébe, ami arról szólt, milyen csodálatos védelem az Úr.
Gondolkodás nélkül elkezdte az éneket. Néma csend lett, az emberek szemébe könny szökött, mert azonnal megérezték, hogy ennek az embernek milyen szeretetben gazdag Istene van. De abban a pillanatban, mikor abbahagyta az éneket, egy feldúlt ember sietett hozzá és azt kérdezte: kérem, nem szolgált ön a déli hadseregnél? Dehogynem. Megint csak kérdezett: és ezen és ezen az éjszakán nem volt ön járor a keleti fronton? Honnan tudja? ott voltam.
Akkor elmondta ez az ember, hogy az ellenség részérol voltam orségben azon az éjszakán. Ugyanilyen holdfényes éjszaka volt akkor is. Jártam fel s alá a részemen, amikor megláttam az ellenségeim közül egy fickót. Célba vettem a fejét és azt mondtam: senki nem menti ki a kezembol. A kezem a ravaszon volt, éppen loni akartam, de ekkor az az ember énekelni kezdett. Kérem, maga volt ez az ember, ezt az éneket énekelte.
Akkor egy percig arra gondoltam, hangja van a fickónak, hadd énekeljen, szeretem a zenét, még egyet hadd énekeljen életében. Ezt az éneket énekelte amit most, hogy micsoda hatalmas, szereto védelmezoje van. Azután az ének után én képtelen voltam loni, leengedtem a fegyvert. De magamban azt gondoltam: micsoda hatalmas Istene van ennek az embernek, aki ilyen biztos halálból mentette meg.
Akkor úgy éreztem, bennem valami megrepedt. De ezen a mai éjszakán teljesen összetört a szívem. Micsoda hatalmas Isten az, aki kétszer elém állította ezzel az énekkel. Ekkor azt kérte Sankeytol: segítsen kérem, hogy megtaláljam ezt az Istent.
Ilyen hatalmas Istened van-e, hogy mikor a legveszélyesebb pillanatban vagy is, tudsz énekelni? Olyan hatalmas Istened van-e, mint Pálnak és Sílásnak, akik mikor lábaik kalodában voltak és a kezeik láncok között, dicsőítették az Urat? Egy járor aki énekelni mert az ellenség közelében. Micsoda biztonság, micsoda védelem, micsoda hatalom, micsoda félelem nélküli élet!
Testvér miért félsz annyit? Hatalmas Istened van, gazdag Istennek vagy a sáfára, tudhatod azt, hogy nincs mitol félned, Isten a legnagyobb hatalom. Ismerik-e úgy körülötted az Urat, mint aki eroben és hatalomban gazdag, a leghatalmasabb Úr ezen a földön? Úgy ismernek-e téged, mint aki nem fél senkitol?
Studd Károlynak az életrajzából olvastam: mikor a menyasszonyát megtalálja Sanghayban, a nagy ébredés idején, ír az édesanyjának, hogy megtaláltam azt, aki a feleségem lesz. Nem sokat tudok róla, a nevét sem nagyon tudom, azt sem, hogy hány éves. Egyet tudok róla, hogy nem fél senkitol, olyan lány, aki bátran beszél az evangéliumról mindenkinek.
Úgy ismernek-e téged, hogy olyan asszony, olyan ember vagy, aki nem fél senkitol, hatalmas Istene van, gazdag Istene van? Úgy ismerhetik-é meg a te Istenedet, mint aki szeretetben gazdag? Van-e mindenki számára szereteted, türelmed, jó szód, tudod-e szeretni az ellenségedet? Olyan Istened van-e, aki szeretetben gazdag?
Wesley, ez a híres evangélista valahonnan egy szolgálatból jött haza késo éjszaka, egyedül, lovon. Tele volt a szíve annak az örömével, hogy hirdethette az Igét. Mert ez a legnagyobb öröm a világon.
Egy teljesen puszta vidéken haladt keresztül, amikor megtámadta egy rabló. Nem volt mit védekeznie, átadott mindent, amije volt, lovát, óráját. Miután elment ez a rabló, egy pár lépést ment Wesley, egyszer csak megáll és utána kiabál a rablónak: ember jöjjön csak vissza, a legnagyobb értékem nem adtam oda. A rabló egy percig arra gondol: ez bolond, de visszamegyek, hátha van még nála érték. És akkor azt mondta neki látja majdnem becsaptam magát, a legnagyobb értékem nem adtam oda. Ember, ha maga egyszer eljut oda, hogy fájnak a bûnei, ha egyszer majd utoléri a lelkiismeret furdalás, ha majd álmatlan éjszakái lesznek a bûnei miatt, tudja meg, hogy magáért Jézus meghalt. Ez a legnagyobb értékem, most átadtam jóéjszakát.
A rabló ott maradt egy darabig, aztán elindult. Talán már tíz év is elmulhatott, amikor egyszer Wesley Igét hirdetett, a végén elojött egy ember és belenézett az arcába, és azt kérdezte: emlékszik rám? Nem. Nézzen meg jól, találkoztunk már. Akkor sem emlékszem. Én voltam az a rabló. Még valameddig futottam, de ahányszor olyat tettem ami gonosz dolog volt, mindig eszembe jutott, amit maga mondott. Elmentem valahova egy ilyen összejövetelre, és most már enyém is a maga legnagyobb értéke. Köszönöm, hogy akkor átadta, és meghallhattam, hogy értem is meghalt Jézus.
Szeretetben gazdag Isten. Micsoda Istene volt ennek az embernek, aki nem azon gondolkozott, hogy mit vettek el tole, nem volt mérges, nem haragudott, hanem szeretett. Van neked ilyen gazdag Istened, aki szeretni tudja az ellenségeit?
A múltkoriban mondta el valaki, hogy a háziasszonya bement azÔlakrészébe és mi mindent vitt el, ésÔfelelosségre vonta. Megkérdeztem tole akkor, és mondd, amikor kérdore vontad mit érzett ki a szavaidból, hogy mi az ami neked fáj, az ellopott dolgok, vagy a tolvaj lelke? Mi fáj neked, amit elvettek tőled, amivel becsaptak, a sértés fáj neked, a gúnyos szavak, vagy annak a lelke aki mondta? Hogy szoktál megszólalni? A szavadból kicseng-e a gazdag Isten, Aki minden sértésen, bántáson, lopáson, minden megrövidítésen túl tele van szeretettel?
Egy gazdag embernek volt egy sáfára. Testvér a gazdag Istennek minden hívő gyermeke sáfár. Éreznie, tapasztalnia kell anyagiakban, hatalomban, szeretetben, türelemben, tisztaságban, jóságban a gazdag Istent. Vajon megismerik-e rajtad keresztül?
Egy gazdag embernek volt egy sáfára. Hát látjátok ez sem igaz. Hát nem egy sáfára van neki. Hogy itt most hány sáfára van nem tudom, de ezen a világon nagyon sok van és sokkal jobbak, mint mi. De mindenkire aki Jézust elfogadta, azt mondja az Ige: Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit, és Isten titkainak sáfárait! (1 Kor 4,1.) Úgy néznek rád, hogy azÔtitkainak, azÔkegyelmének a sáfára vagy?
De miért csak egy mikor sok van. Úgy értettem ezt meg egyszer, és úgy szeretném tovább adni nektek, mindig úgy kell sáfárkodni, mintha egyedül volnék, mintha nem volna több.
Olyan sokszor mondják nekem hívő emberek, mikor elokerülnek a bûnök na jó, de a többi is ezt csinálja. A többi sem más, a többi hívő is ilyen. Mindig azt mondom: mi közöd a többihez, mi közöd hozzájuk? Úgy élj ezen a földön, mintha egyedül lennél sáfár. Mintha rajtad múlna a falud, a városod ébredése. Úgy élj ott, mintha egyedül kellene hogy számolj mindenkiért, akik körülötted élnek. Soha ne számolj a többiekkel, egyes egyedül fogsz az Isten színe elé állni, egyes egyedül kell számot adnod azért, amit Isten rád bízott.
Egy gazdag embernek volt egy sáfára. Te vagy az az ember. Most ne hivatkozz másra, rólad van szó. Egy gazdag embernek, így mondja az Ige, volt egy sáfára, és azt bevádolták nála, hogy javait eltékozolta.
Röviden így szeretném veled közölni a ma délelottnek az üzenetét: testvér feljelentettek. Hol vagy feljelentve? A legmagasabb fórumnál. Nem a bíróságnál, nem a tanácsházán, hanem az Istennél. ott vagy feljelentve, ahonnan feljebbvitel nincs. Szeretném ha ezt most nagyon világosan megértenéd, hogy feljelentés érkezett ellened.
Ha innen elmégy majd, szeretném ha ezt nem igehirdetésnek vennéd csupán, nem egy olyan mondatnak, ami érdekes és megdöbbento, hanem halálosan komolyan vennéd, és megkérdeznéd, hogy ki a feljelentod. Mert olyankor az embert rögtön ez érdekli.
Kettot szeretnék ma délelott megmondani: azt, hogy ki a feljelentod, és azt, hogy mi az, ami miatt feljelentettek. Ha most világi módon megtudnád, hogy feljelentettek, akkor ez a két kérdés érdekelne egyedül.
Ha most azt kérdezed, hogy ki volt az az aljas, akkor hadd mondjam el, hogy Istenhez a feljelentések nem papíron érkeznek, nem úgy, hogy két tanúval alá kell íratni. Isten aki mindenütt jelen van, hall és lát mindent,Ôaz aki hallja, meghallja azokat a feljelentéseket is, amik csak egy sóhajban történnek. Mikor valaki talán felsóhajt melletted: meddig bírom még? Meddig fog még bántani, meddig fog még piszkálni. Elég ha csak egy sóhaj szállt fel ellened.
Nagyon szeretném ha most csendben végiggondolnád, ki lehetett a feljelentod. Lehet hogy nincs már az élok sorában az illeto, de a feljelentés akkor is érvényes! Lehet hogy az anyád, vagy az édesapád volt, talán évtizedekkel ezelott felsóhajtott, hogy milyen sok gondot, milyen sok fájdalmat okoz nekem ez a gyerek. Lehet hogy ki is mondta egyszer: kevés benned az örömöm. Talán ki is mondta: hogy vagy képes erre?
Sok édesanyával beszéltem és sok feljelentés az én jelenlétemben történt meg. Ok nem gondolták akkor, hogy ott fent feljegyezik, mert lehet hogy rögtön törölték volna, hiszen szerettek téged de Isten hallotta. Emlékszem egy síró édesanyára, aki azt mondta, most mondd meg, hogy képes erre, hogy ennyire ne törodjék velem.
Talán mikor várt téged, hogy majd leülsz mellé beszélgetni, talán mikor várta, hogy majd elmondasz neki dolgokat, de te mindig siettél. Testvér gondolj most ezekre.
Mindig eszembejut az a kislány, 9-10 éves volt, egy csendeshéten odarohant hozzám azzal: megöltem a nagymamámat. Mit csináltál? A testvéremmel mindig csúfoltuk ot, mindig nevettünk a háta mögött ha valamit ügyetlenül csinált, vagy rosszul mondott. Nem tudom mi lesz velem, de most világosan érzem, hogy megrövidítettem az életét, mert hányszor felsóhajtott, mikor észrevette, hogy megint rajta nevetünk. Nem volte ennek a gyermeknek a hallása élesebb a mennyei feljelentésekkel szemben, mint neked?
Nem tudom kik a feljelentoid. Lehet hogy régen törölték volna, csak volt egy olyan pillanat, amikor fájt nekik a türelmetlenséged, az indulatosságod, vagy amit nem tettél meg. Óh testvér te tudsz erről, hisz neked is fájt, csak sikerült elfelejteni. Te törölted magadnak? De az Isten nem törölte! Te megbocsátottál magadnak?
Így mondta egyszer valaki: nem tudok magamnak megbocsátani. Aztán csak sikerült. Óh az idő nagy orvos, mi meg tudunk magunknak bocsátani. Jönnek a következo dolgok és már olyan, mintha nem is lett volna semmi. De ahányszor talán odaállsz a sír mellé, valami összeszorul benned, az emlék, az elfelejtett emlék elojön.
Kik a feljelentoid? Talán a házastársad? Testvér lehet hogy még él, de most egy percig gondolj arra, ha most meghalna, akkor egy pillanat alatt tudnád, iszonyú, hogy milyen voltam.
A sóhajok, a sebek, a könnyek, mikor talán azzal feküdt le, hogy nagyon fájt amit mondtál, nagyon fájt. Mikor nem volt benned annyi alázat, hogy kimond: bocsánatot kérek. Ma tedd meg, mielott még a bíró elé kerülnél vele. Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged. Bizony mondom néked, ki nem jössz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.” (Máté 5,25-26.)
Te sáfár, gazdag Isten sáfára, hová tetted azt a szeretetet, amit adott neked? Mind magadra költötted mind? Hová tetted amit azért adott neked, hogy tovább add? Te hamis sáfár, zsebre vágtad azt a sok kegyelmet, azt a sok szeretetet amivel elhalmozott téged? Hová tetted, hogy a másiknak nem jutott semmi?! Mindig azt mondtad, hogyÔmilyen, mindig azzal vádaskodtál, hogyÔmit csinál. Te voltál a sáfár, te mondtad, hogy ismered az Urat, azt mondtad, hogy Istened a gazdag Isten.
Kik a feljelentoid? Lehet hogy azok, akik a legközelebb élnek hozzád, talán a gyermekeid, akikre nem értél rá, akikre sosem volt időd, akikhez hányszor voltál hirtelen, és türelmetlen kicsi koruktól kezdve. Hányszor mondtad: hagyj békét, nem érek rá, most nem érek rá, ne beszélj már annyit, ideges vagyok, ne szólj hozzám! Aztán nagy korában sírtál, hogy nem mond el neked semmit. Hogy sáfárkodtál azzal a gyermeki bizalommal, amivel kicsi korában hozzád ragaszkodott? Testvér egy lélekrol van szó tudod milyen egy lélek?
Hány gyermekkel beszéltem, akik felsóhajtottak a szüleik ellen, akik elmondták nekem, hogy otthon mit láttak, jaj mit láttak. Hány gyermek fog egyszer rámutatni a szüleire, amikor végighallgatta az állandó vitákat, az áldatlan veszekedéseket, a hívő apának vagy anyának a szavait.
Hadd mondjam újra: bevádoltak, Istennél feljelentettek! Talán a szomszédod jelentett fel, aki kihallotta a lakásból a veszekedéseteket. Aki tudta azt, hogy hívő emberek vagytok, vagy legalább te az vagy, és hallotta a hangodat és rálegyintett, köszönöm, ebből nem kérek.
Talán egyszer kért tőled valaki valami kicsiséget és akkor azt mondtad, hogy nem, mert aztán mindig kihasznál, majd megint jönni fog, mi vagyok én, népjóléti intézmény? Talán elment úgy, hogy a könny kibugygyant a szemébol. Úgy szeretnélek ma kérni, vedd komolyan a mondatot. Amit most nem veszel komolyan, az ott fog számadásra kerülni a végelszámolásnál. Amivel most nem akarsz szembe nézni, majd ott kell vele szembenézni.
Így mondta el egy asszony, aki a klinikai halál állapotában volt: megdöbbento volt amit akkor átéltem, ici-pici dolgok jutottak az eszembe. Olyanok, hogy valakinek egyszer nem nyújtottam oda a kezemet, amikor várta volna, hogy valakinek nem töröltem le a könnyét, és láttam embereket, akikre alig emlékszem, de az esetre emlékszem, a szívem keménységére emlékszem. Tudod mi a mi legnagyobb adósságunk? Amikor adós maradtál a szeretettel. Talán csak úgy, hogy észre sem vetted a másik embert.
Ha valaki hozzád jön, tudd meg, azért jön, mert a te gazdag Istenedet keresi. Tulajdonképpen nem is hozzád jön. Add oda neki add ki neki amit tőled kér.
Mindig eszembe jut egy vers, amit nagyon régen tanultam. Sok minden nem jó ebben a versben, de ami jó, az valahogy így hangzik:
Ha számba vetted mind a vétkeid,
Ha szemed metszon önmagadba látott,
Az ismeretlen soksok bûnödért,
Mondjál el még egy Miatyánkot.
Hát a Miatyánk elmondása az, ami nem használ az ismeretlen sok-sok bûnünkért. Nekem csak annyit jelentett, hogy mennyi bûnöm lehet, amirol fogalmam sincsen, hányan lesznek majd ott az ítéletnél, akik mutogatnak rám, hogy miattad nem tértem meg, mert te olyan voltál.
Éppen a napokban mondta nekem valaki, miután valamin nevettem, és mélyen szívembe vágott a szava: az előbb úgy ítélkeztem feletted. Azt mondtam: tökéletesen jogos, most ebben a pillanatban elfogadom. Biztosan nem úgy viselkedtem, ahogy vártad volna. Észre sem vettem, hogy az aki vagyok, botránkoztatok. Talán ahogy viselkedem, ahogy beszélek, ahogy nevetek, ahogy élek botránkoztat, nem látják rajtam a Krisztust. Ezért mindenki bátran feljelenthet, elfogadom.
Ki tudja hányan jelentettek fel, azokon kívül, akikrol tudsz?
Egy gazdag embernek volt egy sáfára. Így mondja az Ige: bevádoltatott, hogy javait eltékozolja. Így hangzik a vádírás ellened: javait eltékozolta. Mit jelent tékozolni? A Biblia így mondja: Aki velem nincs, ellenem van, és aki velem nem takar, tékozol.” (Lukács 11,23.) Annyit jelent, hogy amit nem arra használtál fel amire Isten adta, azt eltékozoltad.
Csak pár kérdést szeretnék feltenni. A pénzedet arra adod, amire Isten mondja, arra adod, biztos? Minden pénzedet arra adod? Kérdezed Tole, kezedben a pénztárcáddal, hogy mire akarjaÔhasználni? Vajon mi mindenrol fog kiderülni, hogy felhasználtad úgy, ahogy akartad, ahogy gondoltad, ahogy neked jó volt?
Mindened amid csak van, a javaid, tudod azt, hogy azok azÔjavai? Mire használod testvér? Szeretném belekiáltani a füledbe: arra használod amire adta?
Persze ezek a mi kisebb javaink, vannak nekünk ennél nagyobb javaink is. Az érzelmeid, az értelmed, a szereteted, mire használod, kikre tékozolod? Talán azoknak nem jut, akiknek a legjobban kellene? Az idődet kiremire tékozlod? Félek hogy a legtöbbet önmagadra. Akkor lehet majd ezt igazán látni, amikor már nem lesz idő. Azt mondja Jézus: munkálkodjatok amíg nappal van, mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.
Úgy érzem legnagyobb javad, ha már megkaptad: az evangélium. Az a csodálatos örömüzenet, hogy van bûnbocsánat és üdvösség. Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.” (1 Kor 4,1.) Ez a csodálatos titok, amit nem tud megérteni senki, csak a Szentlélek által, az, hogy Jézus meghalt érted a kereszten, és hogy meg vannak bocsátva a bûneid. Testvér, tovább adode ott és úgy, ahogy kell? Ki fog elveszni, mert nem mondtad, mert szégyellted, mert titkoltad.
Mit mondott az Úr annak, aki elásta a tálentumát? Gonosz és rest szolga! El kellett volna helyezned az én pénzemet a pézváltóknál.” (Máté 25,26-27.)
Te hogy sáfárkodsz? Tékozolsz? Hány évet tékozoltál már el, mennyi idot, mennyi alkalmat? Amikor nincs időd imádkozni, de van időd kicsi semmiségekre, valamilyen nagyszeru süteményt megsütni, habot verni, forgatni ide-oda, erre van időd, de ne haragudjatok, imádkozni nincs idő. Amikor szemét semmi dolgokra dobod ki a drága idot, amikor tékozlod a drága kegyelmi idot. Miért vádoltak be? Mert javait eltékozoltad.
A mai délelottnek ez az üzenete: Hívá azért az Úr a hamis sáfárt.”Ôhívott ma ide erre a napra. Ezzel a mondattal: Adj számot a te sáfárságodról.”
Kicsi számadásra hívott, nem végelszámolásra. Ma még kegyelem alatt számolhatsz el. Ez az elso üzenete ma az Úrnak, amit szerettem volna továbbítani a számodra: adj számot!