“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Szerezzetek magatoknak barátokat
“Monda pedig azÔtanítványainak is: Volt egy gazdag ember, kinek volt egy sáfára, és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. Hívá azért azt és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár. Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tolem a sáfárságot? Kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek! Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba.
És magához hívatván azÔurának minden egyes adósát, monda az elsonek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén hamar írj ötvenet. Azután monda másiknak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolcvanat. És dicséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett; mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében. Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy, mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki hu a kevesen, a sokon is hu az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset?” Lukács 16,1-11
Ma délután arról beszélünk, és az lesz a kérdés, hogy miért dicsérte az Úr a hamis sáfárt, és miért nem dicsérte? Az elsot amiért dicsérte, már megfogalmaztuk délelott, hogy nem a hamisságáért dicsérte, hanem az eszességéért, és két szóval tisztáztuk ezt az egész kérdést, hogy a maguk nemében.” Tehát nem úgy, ahogy Isten gyermekeinek kell, hanem a maguk nemében, a maguk módján eszesek.
Másodszor, hogy miért dicsérte az Úr a hamis sáfárt, így szeretném mondani, hogy ez a sáfár felhasználta az idot. Attól a pillanattól kezdve, hogy megtudta, hogy bevádolták, megtudta, hogy számot kell adni, megtudta hogy nem lehet tovább sáfár, a végelszámolásig volt még ideje, és ezt az idot felhasználta. Ezért volt okos!
Testvér ha te megtudod azt, hogy Istennek vádja van ellened ma mondtad is, hogy tudod, és még nincs itt a végelszámolás, neked még van egy-két napod, heted, hónapod éved, kérdés, hogy fel fogod-e használni az idot. A sáfár nem mondta azt, hogy ráérek,Ôtudta, hogy most! Most rögtön csinálnom kell valamit, mert különben késo.
Te tudod-e azt, aki vádlott vagy, hogy most rögtön csinálnod kell valamit, különben késo lesz? Látod a sáfárt, milyen sürgosen azonnal cselekedni kezd? Vajon fogsz-e ezután a csendesnap után azonnal cselekedni? Vagy úgy leszel, hogy hallottam, hallottam, de nem veszem olyan komolyan, hátha mégsem lesz végelszámolás? Ki tudja azt, hogy mikor lesz, ráérek én még!Ôtudta, hogy nem ér rá,Ôtudta, hogy most, vagy soha. Ezért dicsérte őt az Úr.
Gondoljátok csak el, hogy ez az ember gondolt a jövojére, a leszámolás utáni jövojére. Gondolsz a jövodre, arra hogy mi lesz akkor és mi lesz azután? Úgy élsz-e, hogy gondolsz a jövodre? Látod, a sáfár azt a kicsi idot, ami a vád bejelentése és a végelszámolás között volt, teljes mértékben kihasználta, és jól használta ki.
A következo, amiért dicsérte az Úr a hamis sáfárt, pedig az, hogy önismerettel rendelkezett. Rögtön elmondta: Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek!” Tudta, hogyÔkicsoda. Hány ember van, aki azt hiszi, hogy tud kapálni. Azt hiszi, hogy tudja csinálni az Isten akaratát. Azt hiszi, ha most még nagyon elhatározom, és másképp csinálok mindent, akkor tudom én, most már tudom, hogy kell csinálni. Kedves leszek mindenkihez, szeretni fogom az otthoniakat, másképp bánok a férjemmel, persze, megértettem, tudok én kapálni.”
Rájöttél már, hogy nem tudod cselekedni az Isten akaratát? Nagyon szeretném megkérdezni, van-e annyi önismereted, mint volt a hamis sáfárnak, aki bölcs volt, eszes volt, és ismerte önmagát?
Micsoda bolond ember, aki mindig újabb elhatározásokat tesz, és nem tudja véghezvinni. Minden csendesnap, minden igehirdetés egy újabb nagy elhatározás, amibol megint nem lesz semmi. Megint nem tudok szeretni, megint nem tudok kedves lenni, nem tudok nem indulatoskodni. Tudod már ezt? Vagy annyi bukás után még mindig azt hiszed, hogy menni fog? Mikor volt hogy utoljára elhatároztad, hogy minden máképp lesz? Ugye nemrég? Tudsz-e annyit, mint ez az ember, vagyis egyszeruen beismerni, hogy kapálni nem tudok,” nem tudom csinálni, hát nem tudom csinálni.
ott vagy-e aholÔvolt: koldulni szégyenlek!” Azért olyan szegény még nem vagyok, hogy mindent kérni kelljen, hogy mindent az Úrtól kelljen koldulni. Így mondja a Biblia: Boldogok a lélekben koldusok, mert övék, érted, övék a mennyeknek országa! Tudsz-e már, megtanultál-e már kegyelmet koldulni? Nagyon sokszor úgy van, hogy ezt az egész kegyelem dolgot nem értem, hát miért kell ez nekem? Nem tudsz még koldulni.
Eszembe jut most a gazdag és Lázár története, hogy a gazdag is megtanult koldulni. Egy életen keresztül nem tudott, de ott egyszerre azt mondta: Könyörülj rajtam! ott könyöradományért nyújtotta a kezét. ott rászorult arra, hogy valaki neki adjon.
Tudod-e már, hogy könyöradományra szorulsz, hogy nincs más lehetoséged, minthogy megtanulj koldulni? A mennyek országában győzelmes élethez csak a koldusok jutnak. Boldogok a lélekben koldusok, mert egyedül az övék, csak az övék a mennyeknek országa.
A ketto között ott van a sáfár. Félek, hogy itt nagyobb részt olyanok vannak, akik már tudják, hogy nem tudom csinálni, de azért még nem tudok koldulni. A sáfár nagyon jól tudta, hogyÔitt tart. Azt mondtam, hogy eszes volt azért, mert felhasználta az idot, másodszor azért, mert ismerte önmagát és a harmadik: eszes volt mert tudta, hogy mit kell tenni. Mi általában nem tudjuk, hogy mit kell tenni. Itt olyan világosan azt mondja: Tudom mit tegyek,” és meg is tette. Rögtön hívta az adósokat sorban, és elkezdett elengedni nekik. Érted, hogy milyen mérhetetlen eszes volt ez az ember? Nagyon jól tudta: egyetlen út az elengedés útja. Emlékezz csak a Miatyánk kérésére: úgy bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk. Komolyan megteszed-e te is ma, amit ez az ember tett, hogy hívod az adósaidat, és elengedsz az adósságból? Vannak adósaid?
Délelott azt kérdeztem, vannak-e olyanok, akik bevádoltak. Most azt kérdezem, vannak olyanok, akikrol úgy érzed, hogy neked adósok? Akik neked maradtak adósok a szeretettel, a figyelemmel, a segítéssel, talán kicsi gyermekkorodtól kezdve? Miért nem szeretett jobban az anyám, miért csak a testvéremet szerette, miért őt kényeztette, miért voltam én olyan elhanyagolt? Miért csalt meg a férjem? Ugye tudod, hogy kik azok, akik neked adósaid? Úgy érzed, hogy nem tettek meg veled valamit, nem viselkedtek úgy, ahogy kellett volna, ahogy az Isten szerint is kellett volna? Becsaptak talán az örökségnél, kitoltak veled itt is, meg ott is?
Izráelben volt egy év, amit úgy hívtak, hogy az elengedés éve. Vagy talán úgy vagy, hogy óh én megbocsátottam mindenkinek, csak felejteni nem tudok? Így mondta valaki: nem rajtam múlik, hogy felejteni nem tudok, hogy mindig eszembejut. Valóban az illeto törölte az adósságokat? Nem, nem. Isten úgy törölte a tiedet, hogy mindig eszébe jut? Nem azt mondta, hogy a tenger mélyére dobta, és többé említés sem lesz róla? Te hányszor emlegetted már, amiket megbocsátottál, hányszor mondtad újra?
Okos volt, és eszes volt a sáfár, mert felhasználta az idot, mert ismerte önmagát, és mert tudta, hogy a megtartatás útja egyedül az, ha elenged. Megteszed-e ma a második lépést, hogy magad elé idézed mindazokat, akik neked tartoznak, és hajlandó vagy-e elengedni mindent? Most kezdd el rögtön!
Még egyet szeretnék mondani, és úgy érzem, ez a leglényegesebb, hogy mi az, ami miatt hamis volt ez a sáfár, és mi az amiben nem dicsérte és amiben téged sem fog dicsérni az Úr. A sáfár elengedett de nem a magáéból! Mi nagyon jól tudunk elengedni a máséból. Nemrégen mondta nekem valaki: a barátnom mindig késon jön a munkahelyére, és én bélyegzek neki. Milyen jó hozzá a vállalatéból.Ôszépen elengedi a késést. Mi könnyedén tudunk elengedni és adni a máséból. Gondolj arra, hányszor adtál vállalati papirt, írószert másnak. Hamis volt a sáfár! Az elengedése volt hamis.
De hadd mondjam még komolyabban, nem a másokéból engedett el, hanem az Istenébol. Mert tudjuk, hogy azt mondtuk, a gazdag ember a gazdag Isten. Testvér most vigyázz, mert most fogsz hamisnak bizonyulni! Elengedett az Istenébol. Úgy szeretném most nagyon komolyan mondani, hogy mersz az Istenébol elengedni, amikor azt mondod: vedd csak az írásodat ugye ott van a kezedben, ezt nem kell olyan komolyan venni. Nem te vagy az a hamis szolga, aki a saját lelked számára elengedsz? És azért engedsz el magadnak, mert másoknak engedsz el eloször.
Jó volna egyszer komolyan venni az Irást” testvér, igaz az, hogy aki haragszik, ember gyilkos az? Igaz? Vedd az írást, mit írtál le ebből? Azt hitted, azért az mégsem olyan komoly, ha én haragszom, nem olyan rettenetes dolog, különben is én mindjárt megbánom, el is múlik rögtön, az enyém az nem gyilkosság leírom a felét. Olyan komolyan veszed a haragot, mint a gyilkosságot? Vagy azt gondolod, nem veszi ezt olyan komolyan Isten, nyugodtan el lehet engedni a felét, a harmadát, a negyedét, kinek mennyit?
Minden parancsnál tudsz engedni. Azt mondja a Biblia: ha valaki a másikra tekint kívánság okáért, már parázna. Te elengeded nyugodtan a felét. Azért az nem olyan súlyos, nem olyan komoly, mintha házasságot törtem volna, nem, dehogy. Nem kell a Bibliát olyan komolyan venni. Úgy gondolod, hogy leírhatsz belole? Mindennap veszed az írásodat és engedsz magadnak, és másoknak is. Van-e közöttünk csak egyetlenegy igaz sáfár is, aki szó szerit veszi az Isten Igéjét, és nem hamisítja meg ezt a beszédet, és nem vesz el belole?
Egyik este mondta valaki felsóhajtva az esti áhítaton: túl magas a norma. Azt mondtam, pont olyan magas mint a Bibliában, nekem nem engedte meg az Úr, hogy leírjak belole. Nem kívánok az igehirdetésben hamis sáfárnak bizonyulni, akinek Isten egyszer a kezébol fogja számonkérni mindazokat, akiknek hazugságot prédikált.Ôpontosan annyit követel, mint amennyit a Biblia követel, semmivel sem kevesebbet, semmivel sem többet. Amennyivel tartozol az én Uramnak annyival tartozol, vedd tudomásul.
Sokkal kedvesebb a hamis sáfár, barátokat szerez magának. Szeretik, mert kedves ember, mindenkinek azt mondja: nincs is olyan nagy baj, jól van itt minden, írj csak ötvenet, nem kell olyan komolyan venni, nem úgy gondolta azt Isten, amikor mondta. Látod, ebben nem dicsérte az Úr a hamis sáfárt. Szeretném megkérdezni, az életed, a szavaid, a bizonyságtételed, nem állandóan elengedése magadnak és másnak?
Nemrég egy nagyon kedves könyv került a kezembe, nemsokára magyarra is lefordítják, ez a címe: A kulisszák mögött.” Egy fiúnak a történetérol szólt, aki beat énekes volt. Születésnapjára gitárt kért a szüleitol. Szülei tiltakozása ellenére bekerült egy beat zenekarba, ahol szerzodtették. Nem akarom részletezni, bár megrázó dolgok vannak benne. Életemben eloször éreztem meg, hogy milyen mérhetetlen komoly idegen szellemisége van a beat éneklésnek, és zenének. Maga az, amilyen lelkesedésbe, önkívületi állapotba juttatja a hallgatóságot. Elmondja, hogy miközben ok játszottak, egyik barátját a táncparketten leszúrták. Jött a rendorség, körülrajzolták krétával a hullát és elvitték. Ok tovább játszottak, de azt mondja, ahogy ott játszott, állandóan a körülrajzolt hullának a helyét látta. Aztán emlékszem, hogy egy kislányt kisért haza, Angelikának hívták, és a lány elmesélte, hogy jutott bele ebbe az életbe, amiben él. Mindig mindenben szeretetet és örömöt keresett. Elbúcsúzott a kislánytól, az ajtó becsukódott, ésÔaz üvegen keresztül látta a leány szemét, és egy percig arra gondolt, hogy olyan Angelika szeme, mint egy halott szeme. És nemsokára öngyilkos lett a lány.
Végig ír egy sorozat borzalmasabbnál borzalmasabb dolgot, és azt írja, hogy egyszer megint játszanak és óriási a sikerük, a hangulat a tetofokon áll, az egész fiatalság egyetlen mondatot ordít újra és újra, folyik róluk a veríték. Ekkor az egyik fiú ránéz és azt mondja: add ide a kábitószeredet, mert megorülök. Az egyik zenésztársa megállapítja: a hangulat jó, most még egy kicsit fokozzuk, aztán kikészítjük oket.
Ez a fiú ezután megállt a kulisszák mögött és azt mondja, hogy életében eloször teljes szívbol kiáltott: Istenem ha vagy, segíts rajtam! Érzem hogy tönkremegyek, segíts rajtam! Leírja, hogy másnap elment templomba. Nagyon kedves volt nekem ez a rész, ahogy ül a templomban, látja jönni az embereket. Szeretném, ha most magatokra ismernétek. Azt mondja: nézem oket ahogy jönnek, olyan fásult, közömbös arccal ezek nem várnak itt semmit. Nem is tudom, miért jönnek ide, ha nem várnak semmit. Akik hozzánk jöttek ahol játszottunk, olyan feszülten jöttek, mindegyik várt valami megoldást, valami újat, valami érdekeset.
Aztán kezdodik az istentisztelet, felmegy a lelkész a szószékre, így írja, majdnem elnevettem magam, ahogy palástban, Bibliával a kezében megláttam, mintha sok száz évvel ezelotti időbol jött volna elo. Aztán elkezdi olvasni az Igét, a gazdag ifjú történetét. (Máté 19,16-26.) Egyetlen egy mondatot hallok: Add el minden vagyonodat… és kincsed lesz menynyben.” Add el minden vagyonodat…semmi többet nem hallok. Abban a pillanatban megértem, hát ezt jelenti Krisztust követni, hát ez ilyen komoly dolog? És akkor elojön minden, a fényes zakóm, amiben játszani szoktam, a szuk fényes nadrágom. Eladjam? Ennyit jelent Krisztust követni? Egy szót nem hallok az egész prédikációból, csak folyton ezt az egy mondatot: add el minden vagyonodat. A gitáromat is? Azt a szép kék gitárt, amit annyira szerettem? Hát ennyit jelent követni Jézust? Az emberek mennek kifelé, végignéznek rajtam hát már itt is egy hosszúhajú huligán? Hát már ide is bemerészkednek a szemtelenek?
Mennek ki a templomból, bennem visszhangzik a mondat: add el minden vagyonodat! Aztán elindulok és eladom a fényes zakómat és nadrágomat. De ugye Uram a gitárt nem kell eladni, azon majd lehet játszani hívő énekeket, tudom a szüleimnél is volt ilyen, azon még lehet játszani? De semmi örömöm nincs. Hát ilyen a keresztyénség?
Múlnak a napok, egyik a másik után, mindennap megsimogatom a gitáromat, mindig újra mondom magamnak a gitáromat nem kell eladni. A lelkész ugyan azt mondta, hogy add el minden vagyonodat, de a gitárt nem kell eladni. A gitárt lehet még majd használni. Újra eloveszem, újra hallom: add el minden vagyonodat. Körülbelül egy hét múlva elindulok, és mélyen áron alul eladom a gitárt. Kijövök az üzletbol és úgy érzem, ugrani kellene egy nagyot, egészen fel az égig hát ilyen öröm ez a keresztyénség?! Ez a fiatalember aztán elment azokra a helyekre, ahol azelott játszott és bátran beszélt arról, hogy mit jelent Jézust követni. Egy fiatalember, aki nem írt le abból, amivel tartozott.
Testvér nem szégyelled magad a hosszú hajú beat fiatalember elott? Nem szégyelled magad te hamis sáfár?! Te hamis keresztyén, aki ott ülsz a templomban kegyes arccal, lehet hogy ítélkezel sokak felett. De soha nem jutott még eszedbe, hogy halálos komolyan vedd az Írást. Hogy mersz enélkül beszélni, hogy mered hirdetni az Isten szavát, hogy mersz bizonyságot tenni?! Hamis sáfár hamis szava. Nem kell a világnak a párnás keresztyénség. Nem kell a meghamisított írás. Mit írtál le és hol, hol magyaráztad félre az Istennek Igéjét? Hol mondtad te is, hogy nem kell azt olyan komolyan venni? Nem úgy gondolta azt Isten.
Látod a hamis sáfárt? Hadd mondjam nagyon komolyan te vagy az az ember! Ezért nem dicsér téged az Úr sem most, sem ott! Hányan fognak elveszni amiatt, ahogy élted a keresztyénséget? Ezt a kényelmes, kispolgári keresztyénséget. Hányan fognak elveszni, akik a szívük mélyén jól tudják, hogy nem ez a keresztyénség, ez a jól lakott, testhez álló, szunyókáló kényelmes élet? Hányan fognak elveszni csak azért, mert te hívonek mondtad magadat és hazudtál!? Testvér vedd az írásodat, és most a Krisztusra kérlek, ne írj le belole semmit. Mondd meg oszintén, hogy én nem élem, de így van. Nem mertem élni igazán ez a valóság. Vedd komolyan amit az Isten mond, mertÔkomolyan gondolta. Hamis sáfár! Vagy hagyd abba az egészet, vagy vedd ma halálosan komolyan magadra nézve és másokra nézve.
Így mondja a Biblia, olvasd el a Jelenések könyve utolsó oldalán: És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeibol, az Isten annak részét eltörli az élet könyvébol, és a szent városból.” (22,19.) Annak eltöröltetik része Isten országában. Mennyit vettél el, hol vetted el, hol hamisítottad meg, hogy keverted, hogy hígítottad a magad mentségére? Mondd ki oszintén, hogy én nem vagyok igazán keresztyén, de akkor is ez az igaz. Hogy miért nincs örömöd? Azért mert megtartottad a gitárt és nem adtál oda igazán mindent. És mert Anániás és Safiraként hazudtál közben. Olyan kérleloen mondja Péter: Miért foglalta el a Sátán a szívedet, hogy megcsald a Szentlelket és a mezonek árából félre tégy? Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.” (Csel 5,3-4.)
Hamis sáfár testvérem, nem volna jó ma koldulni? Nem volna jó ma nem másokat vádolni, hanem mélyen meghajtva fejedet elmondani, hogy Uram nem vagyok hívo, nem vagyok gyermeked, nem vagyok méltó, hogy fiadnak hívattassam, légy irgalmas nekem hamis sáfárnak. És dicséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett.” Engedj el mindent a többieknek, de a magadéból, és ne az Istenébol. ott nincs jogod elengedni.
Még egy mondat a végén: Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy, amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.” Valaki lélegzetvisszafojtva mondta: hogy-hogy, hát azért üdvözülök amit tettem, nem kegyelembol, nem Jézusért, nem a megváltásért? Hát hogy-hogy azért fogadjanak be az örök hajlékokba, amit tettem hát akkor én elveszek. Hallottad te már egyszer komolyan ezt a mondatot: használd fel az anyagi értékeidet, az egész testi életedet arra, hogy emberek üdvözüljenek.
Hadd mondjam neked testvér, üdvösség Jézusért van, hit által. De azt is hadd mondjam, nem hittél, ha hitedet nem követik cselekedetek. Azt mondja az Ige: mutasd meg a te hitedet a te cselekedeteidbol. Nem igaz a hited, csak mese, ha nem cselekszed is. Mutasd meg nekem keresztyén életedbol a hitedet. Azt mondja Jakab levele 2,17: Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholtÔmagában.”
A hit cselekedetek nélkül halott, nem igazi hit, papír hit, ami csak papíron van meg, nem a valóságban. A valóságos krisztusi hit átalakítja az egész életedet. Ha nem alakította át, nem hittél. Figyeld meg, az utolsó ítéletkor cselekedeteket ítél az Isten. Mert éheztem és nem adtatok ennem, szomjúhoztam és nem adtatok innom.” (Máté 25,42.)
Jézus a gyümölcseidrol fog megítélni, a hited gyümölcseirol. Jézus azt mondja: Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.” (Máté 7,18.) Lehet hogy már húsz éve jó fának tartod magad, és termed a romlott gyümölcsöt azóta is. Ne hazudj az Isten ellen! Használj fel mindent a mások üdvössége érdekében, ha hiszel, ha hiszed hogy van örökélet, ha hiszed, hogy jön az ítélet.
Mindig az az ateista ember jut eszembe, akinek az írásából olvastam: ha én hinném, hogy van halál utáni élet, és ha hinném, hogy az örökké tart, akkor minden időmet arra szentelném, akkor minden pénzemet arra költeném, akkor semmi mást nem csinálnék, csak hirdetném éjjel-nappal.
Te hiszed? Igazán hiszed? Akkor szerezz magadnak barátokat minden időddel, minden eroddel, minden pénzeddel, minden eszközzel. Akkor ments lelkeket, mert különben hazugság az egész hívő életed és nem lesz hiteles sem a szavad, sem az imádságod, sem az életed.
Egy gazdag embernek volt egy sáfára. Testvér, te vagy az a sáfár!