“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Megfeddi a világot
“Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem; és senki nem kérdezi tőlem: Hová mégy? Hanem mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket. De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az mikor eljön, megfeddi a világot bûn, igazság és ítélet tekintetében: bûn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én, az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.” (János 16,5-11.)
Ezt a pár mondatot Jézus búcsúbeszédéből olvastam. Mindjárt az elején annyit szeretnék mondani: Jézus búcsúzik.
Voltatok-e már olyan ember mellett aki búcsúzott, talán az élettől, talán a szeretteitől, azoktól, akik körülötte voltak. Voltál-e már olyan ember mellett, hogy átélted valaha, búcsúzni fáj. Rövid időre is nehéz a búcsú, de különösen úgy mint itt is, hogy ilyen mondatok hangzanak el, nagyon nehéz lehetett. Olyan élesen eszembe jutott az édesanyám, aki olyan sokszor búcsúzik. Most ahogy eljöttem is azzal búcsúzott, hogy mi már nem találkozunk. Ugye tudjátok, ilyenkor mintha az ember szívét tépnék.
A tanítványok is valahogy így érezhették magukat. Valakit akit na-gyon szerettek, búcsúzik. Így mondja Jézus: senki nem kérdezi közuletek: Hová mégy?” Mennyivel másképp búcsúzik az ember, ha tudja valakiről, hogy hová megy. Ha tudja a szerettéről, hogy Jézushoz megy, hogy az örökéletbe megy, üdvösségbe megy. Mennyivel könnyebb elbúcsúzni valakitől, ha tudom, hogy viszontlátom majd. Ez az első kérdésem ma hozzád, hogy hová megy az a szeretted, aki talán közel van a búcsúzáshoz. De azt is szeretném megkérdezni tudod, hogy hova mész?
Jézust látjuk, és körülötte a szomorú tanítványokat. Hozzájuk beszél az Úr. Ezeket csak azért mondottam el, hogy kicsit meglássuk a helyzetképet, amiben elhangzik ez a pár mondat, amiről beszélni szeretnék.
Jézus ezt mondja: Én az igazat mondom néktek.” Mi nem szeretjük, ha nekünk megmondják az igazat. Így mondja egy közmondás: a világ szereti, ha becsapják. Mi azt szeretjük, ha szépeket és jót mondanak. Ha sokkal szebbet mondanak, mint ami igaz. Ha azt mondják, hogy fiatal vagy, jól nézel ki, ha azt mondják, hogy okos, ügyes vagy, mindent tudsz. Mondod ugyan, hogy nem így van, de szereted, ha ezt mondják.
Nem szeretjük az igazat. Figyeljétek meg, a nagy beteg ember elől hogy eltitkolják az igazságot. Mert az igazság kegyetlen, az igazság fáj, az igazság mindig éles. Inkább azt mondjuk a betegnek is, majd jobban leszel, nincs komoly baj.
Jézus ma azt mondja nektek és nekem: Én az igazat mondom néktek.” Lehet hogy azt mondod Uram nekem ne mondd az igazat, nekem inkább valami szépet, meghatót mondj, valami felemelot, de ne mondd meg az igazat. Sok igehirdető fél elmondani az igazat a gyülekezetének, mert attól fél, nem jönnek el legközelebb. Az igazat mindig veszélyes dolog kimondani.
Jézus ma az igazat mondja nekünk. Akarod-e hallani? Furcsa ez az igaz. Ez már magában érthetetlen, Jobb néktek.” Nagyon sokszor nekünk az a jobb, amire mi azt hisszük, hogy ez a legrosszabb. Gondolj arra a sok nehézségre, ami az életedben van. Jézus most azt mondja, jobb ez neked, mintha minden sikerülne. Jobb neked, mintha minden jól menne, ha nagyon sok pénzed lenne, vagy nagyon jó lenne körülötted minden. Milyen furcsa, érthetetlen jobb” ez. De talán egyszer majd visszanézve megérted, hogy az volt a legjobb, amire azt hitted, hogy nagyon rossz, nagyon kemény, nagyon kibírhatatlan ez az érthetetlen jobb.
Sok példát tudnék elmondani, de hadd mondjak most csak egyet. Olyan éles emléke életemnek az az asszony, aki így mondta el, hogy a 12 éves kislányát elütötte a vonat. Elmondta, hogy akkor szinte megőrültem, bevittek az elmegyógyintézetbe. ott találkozott egy hívő orvossal, aki Jézusról beszélt neki.
Hosszú évek múlva beszéltem vele, Budapesten karolt belém az utcán és azt mondta: neked meg merem mondani, akkor a legjobb történt. Soha nem találtam volna meg Jézus Krisztust, ha velem akkor ez nem történik. Engem Isten soha nem tudott volna megállítani, soha nem kerestem volna ot, ha a veszedelembe vivő úton egy koporsót nem állít az utamba.
Olyan jó volna most bizalommal fölnézni az Úrra és azt mondani, én most még nem értem, hogy miért jó az, ami velem történt.
Egy asszonyra emlékszem, akit megcsalt a férje, és évekkel utána azt mondta: ez vitt engem Jézushoz. Nem mentem volna el a templomba arra az evangélizációra, ha nem úgy történik minden, ahogy történt. Akkor ismerte meg Jézust. Kedvesen így mondta el a megtérését: emberileg a férjemnek köszönhetem, az ő hutlensége kergetett engem oda. Velem a legjobb történt.
Nézz a nehézségekre, és hidd el, hogy a legjobb történt. Isten jót akar veled. Nem szeretném, ha általánosságban gondolkoznátok. Most gondolj arra a kibírhatatlanra, és mondj magadban csendben csak ennyit: lehet hogy jobb. Most még nem látom, majd később. Lehet hogy majd egyszer a mennyben fogod meglátni, hogy nem tudott Isten másképp megállítani. Kellett ez az érthetetlen jobb.
Persze Jézus magára nézve érti, hogy jobb néktek, ha én elmegyek. Mert látjátok így kellett szenvedni a Krisztusnak”, (Lukács 24,46), mert csak így tudott minket hazavezetni az Atyához. Csak így jöhetett el a Szentlélek. Jézus mennybemenetele és pünkösd között gondolj arra, hogy azért kellett megtörténnie mindennek, azért állt az a véres kereszt a Golgotán, azért kellett olyan rettenetesen szenvednie a Krisztusnak, hogy neked meg nekem lehessen boldog új életem. Az a rettenetes megfeszítés, az értünk folyó vér, ez a jó? Az egyetlen jobb?
Igen! Az egyetlen út, hogy igazán boldog lehess. Nem tudom, hogy mi mindent próbáltatok már meg a boldogságért, és nem lett belőle semmi. Most hadd mondjam nagyon érhetően, a boldogságnak egyetlen akadálya van a bûn, a bûnöd.
Amikor egyszer így kimondtam, hogy a bûn, nagyon sokan helyeseltek, hát persze hogy a bûn, az anyósom bûne, a gyerekem bûne, a más bûne. Te is így gondolod? Nem a másik bûne boldogságunk akadálya, hanem a saját bûnünk. Nekünk soha nem a más bûne fáj, a sajátunk.
A tél folyamán valahol a 32. zsoltárról kellett beszélnem egész héten keresztül. Eljutottam oda, hogy Sok bánata van a gonosznak.” (10.v.) Megálltam és azt mondtam, ezt nem értem. Hát nem a gonosznak van bánata, azok vígan járnak. Nem úgy látod te is, hogy becsapott engem, tönkretett, kitolt velem és vígan járkál? Hogyhogy sok bánata van a gonosznak? Annak van sok bánata, aki együtt él a gonosszal.
Ki akartam kerülni ezt a mondatot, de az Isten nem engedte. Egy estén keresztül erről az egy versről kellett beszélnem, hogy Sok bánata van a gonosznak.” Akkor értettem meg, hogy engem csak az én bûnöm tesz tönkre, nem a másiké. Akkor ott azt kérdeztem azoktól az emberektől, akik ott voltak, van-e ilyen, hogy a szomszéd eszi meg a töltöttkáposztát, és az én gyomrom fáj? Lehet az, hogy a férjem rúg be és én vagyok részeg?
Ugye mennyire világos, hogy nem? Hát akkor lehet az, hogy ő vétkezik és én szenvedjek? Ez sem lehet! Nekünk mindig a saját bûnünk fáj, és soha nem a másiké.
Hadd mondjak el egy történetet, amiből talán egy perc alatt megértitek az egészet. Finnországban történt, egy öreg hívő házaspár lakott egy faluban. A falu bolondnak tartotta őket, kinevették és csúfolták őket. Egyszer néhány fiatal elhatározta, hogy megtréfálják az öregeket. Leszedik a cserepet házukról, aztán majd mondhatják, hogy az Úr így, meg az Úr úgy. Majd ha jön az eső megvéd az Úr. Majd meglátjuk mi lesz, ha leszedjük az összes cserepet.
Egy reggel valóban hozzáfogtak, az öreg bácsi ahogy kimegy, látja, szedik házukról a cserepet. Visszamegy és azt mondja a feleségének: anyjuk munkások érkeztek, tegyél ki az asztalra mindent ami jó, sonkát, kolbászt, vendégeljük meg őket. Az asszony kirakta az asztalra amit tudott. A bácsi kiment és azt mondta: fiúk ti már nagyon sokat dolgoztatok, gyertek be és reggelizzetek meg. Összenéztek: ez a bolond még enni is ad? Hát menjünk.
Amint bemennek és meglátják azt a sok jót ami az asztalon van, mintha elszorulna a torkuk. Aztán leülnek és az öreg bácsi elkezd imádkozni, hogy Isten áldja meg ezeket a fiatal életeket és tegye őket igazán boldoggá. A fiúk egy falatot nem tudtak lenyelni, aztán ahogy mennek ki a csendben, a legvadabb meglöki a másikat, és azt mondja: fiúk rakjuk vissza a cserepeket. És visszatették egy szálig.
Miért mondtam el? Mennyi bánata lett volna annak az öregnek, ha ment volna és összehívta volna a szomszédokat, hogy nézzétek mit muvelnek? Mennyi bánatuk lett volna, ha rohannak a rendőrségre, a tanácsházára. Talán évekig tartó per, ki tudja mi minden lett volna belőle, el sem lehet azt mondani.
A gonoszt csak egyféleképpen lehet viszonozni jóval. Ha jóval viszonzod és nem támad fel benned is a gonosz. Mert akkor már nem az fáj, amit tettek, akkor már az fáj, hogy nem tudtam őket szeretni tovább. Sohasem az fáj, amit ők csinálnak, az az egy mondat fáj neked, amit te mondtál.
Eszembejut az, amikor a vasútnál pénztáros voltam, ketten voltunk a kollegámmal 24 órás szolgálatban. Egy utas odament a kollegámhoz és azt mondta: adjon egy jegyet. Na de hova? Ha maga ennyit beszél elmegy a vonatom! A végén elment. Persze a kollegám is rákezdte: marhák utazzanak a marhavagonban. Majd vörösen rám néz és azt mondja: hallotta, hogy mit mondott nekem? Igen, de azt is hallottam amit maga mondott.
Mi mindig csak azt halljuk, amit a másik mond, arra nincs fülünk, amit mi mondunk. Pedig az terheli meg a lelkiismereted, amit te mondasz. Az fáj, az gyötör, az kínoz. A boldogságodnak egyetlen akadálya van, a te bûnöd, türelmetlenséged, veszekedésed, az erőszakosságod.
Azért mondja az Ige, a Szentlélek ha jön ó bár ha most eljönne és itt lenne közöttünk és megfeddene téged bûn tekintetében. Ha elmondhatná neked most, hogy mi tette tönkre életedet. Ha most csendben megszólíthatna és elmondhatná, eszedbe juttatná, hogy miért vagy boldogtalan.
A Vigasztaló megfeddi a világot. Ezzel kezdi a vigasztalást. Furcsa vigasztalás, nem? Hadd mondjam neked, ha majd ott belül kezdi a feddést, akkor majd tudod, hogy A te vessződ és botod azok vígasztalnak engem.” (Zsoltár 23,4.)
Milyen jó, hogy elkezdi az ítélet vigasztalását, mert azért jön a Szentlélek, hogy megfeddje a világot bûn tekintetében, hogy nem hiszel Ôbenne. Vagy hiszel Benne? Hiszel a szavában? Igazán hiszed, hogy aki haragszik az gyilkos? Igazán hiszed te ezt, és mégis mersz haragudni?
Hiszed azt, hogy aki valakire rátekint kívánság okáért, már paráználkodott az ő szívében? Hogy mersz úgy nézni ahogy nézel, ha ez igaz? Te hiszel abban, hogy minden szó igaz a Bibliában? Hiszed azt, hogy minden hiábavaló szóért számot fogsz adni? És mennyit beszélsz háta mögött, gondolatban?
Hadd feddjen meg a Szentlélek, hogy nem hiszel benne. Nem hiszel az ítéletében, de nem hiszel a kegyelmében sem. Hiszed azt, hogy Jézus Krisztus vére megtisztít minden bûntől?
Azt hiszed, hogy nem kell majd Isten elott számot adnod semmiről? Egyszer valaki arról beszélt, hogy életem magnószalagja Isten kezében van. Az első szótól, az első cselekedettől kezdve az utolsóig. De van egy lehetőség a törlésre. A vér töröl! Az Úr Jézus vére letörli az eddigi életed minden bûnét. Hiszed te ezt? Hiszed azt, hogy nem kell majd az Isten elott számot adnod semmiről?
Ha hinnéd, akkor most ujjongva kellene kimenni a templomból. Akkor most a szíved tele lenne örömmel. Hiszel a kegyelemben, abban, hogy ha most itt ma megérinthetett Jézus az Ô szavával, akkor meggyógyulsz beteg életedből. Ha most kéred a bûneid bocsánatát teljes szívből, rögtön megváltozik minden. Hiszed te ezt? Egészen mássá lehetsz, nem kell többé vétkezned, nem kell többé mérgelődni, vesződni, haragudni.
Látod Isten Szentlelke azért jött, hogy megfeddjen, hogy nem hiszel Benne. Ma nagyon szeretnélek kérni téged akit ide hívott az Úr, higgyél az Igének. Neked semmit nem használ a hirdetett beszéd, ha most nem párosítod hittel.
Hidd el, hogy a te boldogtalanságod oka a bûnöd. De hidd el, hogy van erre bocsánat. És a Szentlélek megtölthet végtelen örömmel. Hidd el, hogy azt a boldogságot, amit mindig kerestél, megkaphatod.
Nyisd meg Elotte szívedet. Eszembejut egy öreg bácsi, akivel egyszer együtt imádkoztam egy igehirdetés után. Csak ennyit mondott, de hittel Köszönöm Úr Jézus, hogy meghaltál értem. Másnap reggel kikísért az állomásra és azt mondta útközben: tetszik tudni hogy velem az este történt valami? Hát hogyne tudnám, megkapta a bûnbocsánatot. Amikor reggel fölébredtem, boldog voltam, nem terhelt semmi.
Ha szeretnéd átélni ezt a boldogságot, higgy Benne. Hidd el, hogy minden azért történt életedben, hogy itt most elfogadd bûneidre a bocsánatot. Hogy megnyerhesd az Isten legnagyobb ajándékát, a Szentlelket.
Imádkozzunk:
Köszönjük Urunk, hogy megmondtad nekünk az igazat. Lehet, hogy nem tetszik, lehet hogy mást vártunk, ünnepi hangulatot. Lehet hogy pünkösdkor is mást várunk majd. bûnt megítélő drága Szentlélek jöjj, és kisérd el az én testvéreimet haza. Kérlek Téged azért, hogy bennünk munkálkodó erőd szerint szóld nekünk az Igét. Láttasd meg nagyon világosan, hogy minden boldogtalanságunknak oka saját bûnünk. Segíts megérteni rossz természetünket. És segíts megérteni a szabadulás egyetlen útját. Kérlek Szentlélek Isten mutass rá a keresztre, a bocsánat egyetlen helyére, és add meg nekünk, hogy még ma rendezhessük elotted az életünket, a mi boldogságunkra, üdvösségünkre, és a Te dicsőségedre.
Ámen.