“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Egy akarattal együtt
“Mikor azért este volt, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva voltak, ahol egybegyultek a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus és megállt a középen, és monda nékik: Békesség néktek! És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendeztek azért a tanítványok, hogy látták az Urat. Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, és monda nékik: Vegyetek Szentlelket: Akinek bûneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek hívtak, nem volt ővelük, amikor eljött Jézus. Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat! Ô pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. És nyolc nap múlva ismét benn voltak az ő tanítványai, Tamás is ő velük. Noha az ajtó zárva volt, bement Jézus és megállt a középen és monda: Békesség néktek! Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet és bocsásd az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. És felele Tamás és monda néki: Én Uram, és én Istenem! Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.” János 20,19-29
Minden évben ezen a napon el szoktuk mondani, hogy ez a vasárnap Tamásvasárnap. Jézus Krisztusnak külön gondja volt Tamásra. Ma róla beszélünk. Az első kérdés az, hogy miért lett hitetlen Tamás, a második pedig, hogy miért lett hívő? Ezt a két kérdést szeretnénk ma megnézni.
Tamás azért lett hitetlen, mert nem volt ott a többiekkel. Pünkösd akkor következett be, amikor a tanítványok egy akarattal együtt voltak. Nagyon sok tévelygés arról beszél, hogy mennyire megváltoztak a tanítványok pünkösd után. Nem pünkösd tette mássá a tanítványokat, hanem a kereszt. A kereszt mindenkinek tökéletes és teljes csőd volt. Mi addig nem tudunk egy akaraton lenni, amíg csődbe nem jutunk. Addig külön vélekedéseink vannak, addig lenézünk másokat: ez még ott tart, de én már. Addig mindig tudunk kritizálni, hibát találni, addig mindig rossz, amit a másik mond.
Amíg valaki önmagában nagy, addig nem jöhet el a Szentlélek. Mindenkinek kicsivé, semmivé kell lenni. És ezt a kereszt vitte végbe. A kereszt után tudtak csak a tanítványok egy akarattal együtt lenni, amikor János éppen úgy csődbe jut mint Péter. Senki nem mondhatta, kitartottam, hős voltam. Amikor egyformán csődbe jutott mindegyik, akkor tudtak egy akarattal együtt lenni.
Tamás nem volt velük. Vajon miért nem? Miért nem tudunk mi együtt lenni? Nagyon sok a különbség közöttünk. Ha csak itt végignézzük egymást, a legkülönfélébbek vagyunk. Ha csak az iskolai végzettséget nézzük, egyetemi végzettségtől a két elemiig minden megtalálható. De amíg valaki vagyok abban amiben vagyok, addig kritizálom a másikat. Az csak én pedig már.
Izráel valamelyik királya lerontotta a bálványokat, de meghagyta a magaslatokat. Nagyon sok ember is így van, lerontja a bálványokat, de meghagyja a magaslatokat életében. A kereszt magaslatával szemben nincs semmi magaslat, sem születés, sem muveltség, sem semmi. Odajutottál-e már, hogy tudsz egy akaraton lenni másokkal? Sem felnézni valakire, sem lenézni. Mert amíg felnézek, addig le is nézek.
Persze sok minden van, ami miatt nem tudunk együtt lenni. Szokták mondani, hogy ez a valaki nekem nem szimpatikus. Ez annyit jelent, hogy nálam még mindig az én” uralkodik. Szortírozod az embereket, ahogy viszonyulnak hozzád úgy szimpatikusak, vagy nem. Ha valaki ellenszenves nekem, már nem tudok egy akaraton lenni vele. Miért? Mert nem olyan mint én. Ha valaki nem úgy néz rám, vagy nem köszön, már nem tudok vele egy lenni.
Nem tudom Tamás miért nem volt ott. Lehet hogy nézeteltérése volt valakivel. Lehet hogy ilyen akadálya volt, hogy jaj a család, jaj a munka, nem tudok elmenni, most pihennem kell. Nálatok is ott volt talán ma reggel a kérdés, most keljek fel és menjek el, pedig ma jó lenne kipihenni magam.
Nem tudjuk Tamás miért maradt el. A Biblia azt mondja, hogy Kettősnek hívták. Sokáig azt hittem, hogy volt egy másik baráti köre, de nem, hanem ikertestvére volt. Arra gondoltam, van ennek lelki mondanivalója is. Nem vagy-e te is kettős, hogy ez is fontos, és az is érdekel? Együgyu ember vagy-e, akinek egyetlen ügye van az Úr ügye? Mindig az ő ügye az első, vagy van amikor más dolgok visszatartanak? Úgy szeretem a Biblia egyszeru fogalmazását, amikor a királyi mennyegzőre hívogatnak a szolgák és vannak kifogások: ökröt vettem, szántóföldet vettem, feleséget vettem. Sok sok fontos dolog akadályozhat, de Isten Igéje röviden fogalmaz: nem akartak eljönni. Így mondta nekem valaki: ahova én akarok, oda mindig eljutok.
Tehát bár mi volt is Tamás kifogása, akár milyen fontos dolog is volt az amiért elmaradt, Isten azt mondja: nem akart elmenni. Nem volt ott Tamás amikor a többiek egy akarattal együtt voltak és egy komoly dologból kimaradt. Egy közös élményből maradt ki, Jézus a bezárt ajtón keresztül megjelenik, és megmutatja sebeit. Együtt élték át a tanítványok ezt, és mondhatták, hogy emlékszel? Mi is emlegetjük a közös élményeket, mit is mondott akkor az Úr nekünk? Valahogy úgy van az ember, hogy csak meglátja azt az ismerős arcot akivel együtt volt, és már minden eszébe jut.
Hogy állhatott ott Tamás, amikor kimaradt egy közös élményből? De nemcsak az élményből maradt ki, hanem kimaradt a közös örömből is. Tamás hitetlen lett, mert nem volt ott, mert nem élte át a közös örömöt. Közös volt a küldetés is: Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket.” Milyen rossz amikor valaki úgy megy ott a többiekkel, hogy neki nincs küldetése. Mint ahogy két ló mellett ott fut a csikó. Sok ember van úgy, hogy sem küldetése, sem megbízatása nincs.
A tanítványok közösen kaptak valamit. Jézus rájuk lehelt és azt mondta: Vegyetek Szentlelket!” Tamás nem vett, nem lehelt rá az Úr. Tamás nem kapott közös bûnbocsánatot. Micsoda események, élmények együtt, és hogy összeköthette mindez ezeket az embereket. Tudjátok mi köt össze különböző embereket tíz évestől a hetvenig? Amit Jézus közösen ad, a Szentlélek ajándéka, a közös öröm, hogy amikor ránézel a másik emberre ugyanazt látod a szemében, azt az örömöt, azt a boldogságot. Ebből maradt ki Tamás, a Kettős, mert neki akkor más fontos dolga volt.
Ha kimaradok valamiből megkeményedek. Akkor már úgy vagyok, hogy biztos nem is jó az. Kemény mondat ez: semmiképpen nem hiszem!” Minél inkább mondják, annál jobban megkeményedik a kívül maradt ember. Tamás kívül maradt és azt mondta: semmiképpen nem hiszem. Ha”…Van egy feltétele. A hitetlen embernek mindig van feltétele. Visszaemlékeztem Mózes 1 könyve 28. részére, milyen megdöbbentő volt, ahogy Isten elárasztja kegyelmével Jákóbot, ahogy mondja: ezt a földet amelyen fekszel néked adom és a te magodnak. És a te magod olyan lesz, mint a földnek pora és terjeszkedel nyugatra és keletre és délre és te benned és a te magodban áldatnak meg a földnek minden nemzetségei. És imé én veled vagyok és megőrizlek téged.”
Csupa ígéret egy ha” szó sincs benne. És mit válaszol Jákób? Így válaszol az ember a teljes kegyelemre: ..ha az Isten velem lesz és megőriz engem ezen az úton amelyen most járok, és ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát ad nekem, és békességgel térek vissza az én atyámnak házához, akkor az Úr lesz az én Istenem….és valamit ad nékem, annak tizedét néked adom.” Milyen irtózatos válasz ez arra a szabad kegyelemre, amivel elárasztotta az Úr Jákóbot. Micsoda borzalmas kép ez az emberről. Tamás is ide jutott: ha” nem látom, ha” bele nem bocsátom kezemet az oldalába, semmiképpen nem hiszem.
A te hitednek vannak feltételei? Talán mondod az Úrnak, hogy Uram ha… Ez a hitetlenség jele. Tamás hitetlen, mert nem volt ott, megkeményedett a szíve, és a porszem ember feltételeket szabott a szent Istennek.
A másik kérdésünk: hogyan lett hívővé Tamás? Ez az evangéliuma a Tamásvasárnapnak. A sánta embereknek szól az Ige. A Tamás-vasárnap a sántáké, a lelkileg sántáké, a kétfelé sántikálóké, akik valahol mindig lemaradnak a hitetlenségben, az engedelmességben, az átadásban. Mások boldogan előre futnak, a Tamások lemaradnak. De Isten érti, és szereti a sántát. Ézsaiás 33 szerint Istennél a sántáknak is helye van. A világ letapossa, félredobja a sántákat, nem érdekesek. De közöttetek ne így legyen.
Jézusnak szeme, szíve, és ideje van a lemaradtak, a Tamások számára. Mert Tamás nyolc nappal lemaradt a többitől, ott sántikált utánuk és mondogatta, hogy ha… ha…” Az Úr hallja, és nem sértődik meg, nem vonul vissza, hanem nyolc nap múlva eljön a sántáért külön. Micsoda kegyelem, micsoda szeretet a lemaradt Tamás iránt, a lassú, a kételkedő, az ügyetlen iránt. Irántad, aki lemaradtál, mások rég befutottak, sokkal komolyabban járnak az Úrral, de te mindig kételkedtél, mindig sántikáltál. Isten ma neked szól! Hogyan lehet a hitetlenből hívő? Csak kegyelemből! Még a sánták is zsákmányt vetnek” mondja. (Ézsaiás 33,23.)
Egy családban, ahol nyolc gyerek volt, behoztak egy kosár almát. A gyerekek között volt egy sánta is, a kis Jakab. Ahogy a kosarat letették az asztalra, a gyerekek rárohantak, hogy a nagyobbat kapják ki. A kis sánta látta ezt, és el sem indult neki úgysem jut. Meglátta az édesanya és azt mondta: mindenki tegye vissza az almát. Jakab menj, és válassz magadnak.
Úgy gondolom, Tamás többet kapott a többieknél. Külön láthatta az Urat, olyan szeretetet ismert meg, amit senki. Névre szóló külön személyes szeretetet. Tamás válassz magadnak, mert ott a sánta is zsákmányt vett. Jakab is választhatta azt az almát, amelyiket akarta, a többi pedig tülekedhetett. Mert az Isten szereti, érti a sántát, a lemaradottat. Milyen hihetetlen mély megaláztatás volt ez a Tamás, a sánta számára.
Egy bányász városban nagy ébredés volt, nagyon sokan hitre jutottak. Egy fiatal ember, akit mindenki Arany Lacinak csúfolt, mert aranygyurut és láncot hordott, leginkább semmibe vette az egészet. Hagyjatok nekem békét ezzel a mesével, majd ha egyszer nekem is megmutatja magát az Isten, akkor elhiszem. Amikor egyszer lent volt a bányában, úgy hallotta, mintha az egyik sarokból az édesanyja szólítaná: Lacó, Lacó! Rémülten állt meg senki nem hívott így, csak az anyám. Odarohant ahonnan a hang jött, és a következő pillanatban beszakadt a bánya, az otthagyott csákányát betemette. Laci ott állt halott halványan honnan jött ez a hang, pont abban a pillanatban? Csak annyit tudott mondani: megmentett az Isten! Hosszú hetekig senki nem látta mosolyogni a nagyszájú, kiabáló, hetvenkedő Arany Lacit. Állandóan ott volt fölötte, hogy szeret engem, észrevett engem az Isten. Engem! Attól kezdve járt istentiszteletre s amikor egyszer a lelkész a kegyelmet hirdette, a templom csendjében felhangzott a kiáltás: megváltott engem! Először csak az ítéletet látta ez az ember, de aztán átélhette a kegyelmet is.
Tamás is az ítéletet élhette át, amikor azt mondotta neki Jézus: Hozd ide a te kezedet.” Amikor odaesett a Jézus lábaihoz és annyit mondott: Én Uram, és én Istenem!,” akkor az összes ha” szava eszébe juthatott Tamásnak. Hogy volt-e bátorsága odatenni a kezét, nem tudjuk, egyet olvasunk, hogy odaesett Jézus lábaihoz és annyit mondott: Én Uram, és én Istenem!”
Aztán csak még egy mondat: Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Az az idő amiben mi élünk, a hitnek az időszaka. Még nem látunk, de hihetünk. Még nem láthatjuk az ő országát, amelyet készített mindazoknak, akik őt szeretik. Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” (1 Kor 2,9.) Testvér te hiszed? Minden kicsi dolognak, ami velünk történik megvan a hit időszaka. A családod megtérésének is. Még nem látod, de hiszed. Nem a látás tesz boldoggá, hanem a hit.
Látjátok mindenki megtér egyszer, a gazdag is ott a pokolban, amikor már látott. ott már hitt, de ez a hit nem volt üdvözítő hit. Bárcsak Isten megajándékozhatna ma téged, te hitetlen Tamás igazi hittel, hogy felnyílhatna a szemed arra, hogy minden lehetséges a hívőnek. Istennek csodálatos ajándékai vannak a számodra, de csak hit által lesz a tied. Ma merd nagyra nyitni a szemed. Nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.” (Zsoltár 81,11/b.) Testvér higgyél! Azt mondja a Zsidók 11: Hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, halottakat támasztottak, betegek meggyógyultak, az ígéreteket elnyerték hit által.
Sok mindent láttál már, láttad az Ô szeretetét, feléd nyúló kegyelmét, átélted már a gyógyulásodat, azt a sok sok csodát amit veled tett. Ezek nem boldogítanak. Hadd mondjam újra: Boldogok akik nem látnak és hisznek!” Istennek ez a sorrendje, először a hit, azután a látás. Így mondta Jézus Mártának: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?” (János 11,40.) Vigyázzunk, nem az a különbség, hogy hiszem és tudom, hanem hiszem és látom. A hitetlenség felségsértés, mert a szent Isten személyében kételkedsz. Hitetlenségeddel arculütöd az Istent.
Testvér higgy és adjon neked az Isten sok sok örömöt a hívésben, hogy egyszer majd a látásban is dicsőíthesd ot.
Imádkozzunk:
Uram nagyon köszönöm a Tamásvasárnapot, a lemaradtaknak, a sántáknak, az ügyetleneknek, a hitetleneknek a vasárnapját. Áldalak azért az irgalmas kézért, amelyik utána nyúl a nyomorultnak. Áldalak azért az irgalmas szeretetért, amelyik utolsókból elsőket formál. Hadd magasztaljalak Téged érte, és taníts meg úgy bánni emberekkel, ahogyan Te bántál. Legyen szívem és legyen szemem a sánták számára. Taníts meg úgy járni, ahogyan Te jártál. Hadd dicsőítsünk azért, akinek most megismerhettünk. Hadd ajándékozhassunk meg ma a teljes bizalmunkkal, Téged, akinek volt szíve a Tamások számára, volt türelme és szeretete a mi számunkra is. Köszönöm, hogy minden szavad igaz, mert Te állsz mögötte, Te aki soha nem hazudtál. Segíts építeni Rád és boldogan dicsőíteni Téged itt a földön, és egyszer majd örökkön örökké Te nálad a mennyben.
Ámen.