“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Van-é valami ennivalótok?
“Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengernél; megjelentette magát ekképpen: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Kettősnek hívtak és Nátánael, a galileai Kánából való és a Zebedeus fiai, és más kettő az ő tanítványai közül. Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is teveled. Elmentek és azonnal a hajóba szállának, és azon az éjszakán nem fogtak semmit. Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton, a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott.
Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen. ő pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajó jobb oldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt. Szóla azért az a tanítvány, akit Jézus szeret Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért amikor hallja, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét, mert mezítelen volt, és beveté magát a tengerbe. A többi tanítványok pedig a hajón mentek, mert nem messze voltak a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire, és vonszák a hálót a halakkal. Mikor azért a partra szálltak, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér.
Monda nékik Jézus: hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok. Felszállt Simon Péter, és kivonta a hálót a partra, amely telve volt nagy halakkal, százötvenhárommal, és noha ennyi volt, nem szakadozik a háló. Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki nem meri megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják, hogy az Úr Ô. Odament azért Jézus, és vette a kenyeret és adta nékik, és hasonlóképpen a halakat is. Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból. Mikor aztán megebédeltek, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat.” János 21,1-15
Úr Jézus köszönjük győzelmedet a Golgotán. Hadd dicsőítsünk most Téged azért, hogy ma reggel is azt mondottad, hogy hadakozol érettünk. Köszönjük, hogy hadakoztál a kereszten, és kérünk azért, hogy könyörülj rajtunk, és taníts meg győzelmes életet élni itt ezen a földön a bûn felett és ördög felett. Kérünk azért, hogy hadd legyen nekünk részünk ebben a győzelmedben hit által.
Ámen.
Az első ami engem a történetben megdöbbentett, ez a két szó, hogy ezek után.” Az ember arra gondol, mennyi minden lehet ebben a két szóban. Akaratlanul is visszanéz arra, amik történtek az életében, amik a hátunk mögött vannak. Talán már hitrejutásunk óta az a sok-sok minden ami velünk történt. Attól kezdve, hogy megjelentette Jézus magát Péternek és a tanítványoknak, mennyi minden történt, mennyi csalódás, mennyi összetörettetés. Jó volna most egészen személyesen visszanézni, hogy mire mondja most neked Jézus ezek után. Az egész élet benne lehet ebben a két szóban. Milyen jó lenne, ha mindazok után, aminek utána vagy, Jézus újra megjelenthetné magát neked. Úgy gondolom, ez megold mindent egy pillanat alatt.
Ezek után” az Úr újra kezd valamit az emberekkel. Sokszor gondolok arra, amikor történik valami: ezek után még velem is kezd valamit az Úr? Látom hogy hova jutottam, mit csináltam, és ezek után még van szava, hite hozzám? Gondoljunk arra, mit jelenthetett a tanítványoknál az ezek után”, és különösen mit jelenthetett Péternek. Annak a Péternek, aki megtagadta Jézust, aki azt mondta: nem ismerem ezt az embert. Valami olyasmit, hogy ezek után még mindig van Jézusnak bizalma, reménysége hozzám? Itt mindig csak az az Ige ráz meg engem: Megbánhatatlanok az Isten ajándékai, és az ő elhívása.” (Róma 11,29.)
Amit ő elkezdett, azt elvégzi ezek után is. Az Igénk így kezdi: Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak… megjelentette pedig ekképpen.” Heten voltak itt együtt. Ha végignézzük Péter, Tamás, Nátánael, Zebedeus két fia és még kettő az Ô tanítványai közül. Hét embernek az együttes története. Olyan nagyszeru dolog ez, hogy megbeszélhették utána.
Emlékszünk az ébredési időkre, mennyire szeret az ember együtt lenni azokkal akikkel együtt élték át ezt az idot. Olyan jó arról beszélgetni, hogyan is történt? Nagy ajándéka az Úrnak, hogy együtt élhetünk át dolgokat, amikre később szívesen emlékszünk vissza.
Olyan jó, hogy együtt lehetünk itt ma este. Olvastuk, Tamásnak mit jelentett az, hogy nem volt ott, mikor a többieknek megjelent Jézus. Az Úr Jézus ott jelenti ki magát, ahol egy akarattal együtt vannak, és az ő Szentlelkét is odaadja, ahol egy akarattal vannak együtt.
Az ördögnek is az a törekvése, hogy szétszórja az embereket. Pont úgy csinál mint az ember, ha el akar oltani egy tüzet. Belerúg a parázsba, és mikor a kis parázsszemek szétgurulnak, elalszanak, és így már könnyu velük elbánni. Itt is azt mondja az Ige, hogy ezek a tanítványok heten együtt voltak. Egy együttes történet, és a végén mégis olyan, mintha egy ember története volna Péteré. Ha együtt vagyunk is, azért mégis azt hiszem, hogy mindenkinek a története egyedül az Úrral. Ha együtt történt is, azért az enyém más mint a többié, és ami velem történt, az a másikkal nem történt.
Azok után amik történtek, újra csak együtt voltak a tanítványok, és akkor Péter mondott egy mondatot. Elmegyek halászni.” Óriási felelősség amit mond. Mert mind elmentek vele. Amikor valaki a testvérek közül elindul egy rossz irányba, az mindig óriási felelősség a többivel szemben is. Üllőn mondták el egyszer, hogy egy juhnyájat teljesen összevágott a vonat. Mikor kutatták, hogyan történhetett, kiderült, a vezérürü volt az oka. Amint meghallotta a vonatnak a zakatolását, megijedt és rossz irányba szaladt. Ahelyett hogy távolabbra futott volna, a vonat alá futott, a többi utána, és az egész nyájat összevágta a vonat. Akkor nagyon komolyan elém állt, ha a legkisebb csengő van is a nyakamban, ha utánam csak három ember megy is, akkor is halálosan komoly a dolog, hogy merre lépek, mert emberek jönnek utánam.
Nézzétek most ezt a Pétert, aki mondja, elmegyek halászni, a többiek is ezt mondják: mi is elmegyünk veled. Amint Isten gyermeke elkezd visszamenni a régi életébe: anyagiakba, testiekbe, meg mindabba ami a régi, mindig sok ember megy vele. Mi annyira össze vagyunk szerkesztve, hogy mindig sodrunk egy csomó embert magunkkal. Mindig úgy érzem, hogy ez óriási felelősség. Nagyon szeretném, ha most komolyan meglátnánk, ha egyszer Isten gyermeke vagyok, akkor emberek vannak rám bízva, és akkor halálosan komoly kérdés, hogy merre lépjek. Péter úgy látta vége mindennek, visszamegyek halászni. Mi is elmegyünk veled mondták a többiek. Olyan érdekes nekem ez a történet, Péternek az első halászata és a második halászata között mi a különbség? Annyira azonosak a körülmények. Megint egy éjszaka, amikor nem fogott semmit. Csak most már ezek után” van. Nem tudom Péternek nem jutott-e ott eszébe, hogy olyan ismerős ez az egész. Mikor utoljára halásztam, akkor is valahogy így volt, egész éjszaka nem fogtam semmit.
Aztán egyszer csak meglátják Jézust a parton. Az is megdöbbentő, hogy nem ismerik fel Jézust. Egy kérdés hangzik a parton álló Jézustól: Fiaim van-é valami ennivalótok?” Nem tudom érezzük-e ennek a kérdésnek a szeretetét, ami ebben a kérdésben benne rejlik: van-é valami ennivalótok? Nem csupán a halakra vonatkozik ez a kérdés, mert Jézust mindig a lelkem érdekli. Van-e még valami ennivalód? Az az én eledelem, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem.” (János 4,34.) Ez az örömöm, ez a békességem. Benned vane még ez a szeretet, az Istennek ez az első szeretete? Van-é valami ennivalód, bírod-e még azt a helyzetet amiben vagy, vagy éhes vagy? Olyan állapotban vagy-e, hogy elégedett a lelked? Jól lakott-e a lelked? Ma reggel jól laktál kegyelemmel? Tudsz-e adni másoknak is? Van-e benned igazi öröm, olyan amelyik kisugárzik? Testvér van-e valami ennivalód?
Úgy érzem, a legelső feltétele annak, hogy kijelenthesse Jézus magát neked és nekem, az, hogy őszinte legyek. Úgy szeretem ezeket a tanítványokat, hogy őszintén kimondták, hogy nincs. Nem azt mondták, hogy hát azért valami csak van. Olyan nincs, mint régen volt, de azért valami csak van. Nincs bennem az a nagy szeretet, de azért valami csak van. Nincs nekem igazi örömöm, dehát azért nem vagyok boldogtalan. El lehet így is valahogy tengődni. Ki tudjuk-e most őszintén mondani Uram nincsen? Ez a legelső feltétele annak, hogy az Úr kijelenthesse magát, hogy őszinte legyek. Mi annyira hozzászoktunk már ahhoz, hogy kimagyarázzunk mindent. Elmondjuk, hogy nem vagyok azért annyira rosszul, van nekem békességem na persze hogy van, csak éppen alig bírom már.
Miért nem mondjuk, hogy nincs? Az ami egyszer volt, az már nincs. A tanítványok kimondták, hogy nincsen! Ez az első lépés. Aztán kapnak egy parancsot: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok.” Egy határozott rövid parancs. Mindig ezzel kezdődik a megújulás. Egy határozott, rövid parancs, és a tanítványok megtették. Vessétek be a hálót, és odavetették. Nem okoskodtak, nem mondták, eddig sem fogtunk, nem mondták, hogy mi jobban értünk hozzá, hiszen ez a mi szakmánk, hanem egyszeruen kivetették a hálót.
Megkérdezem tőled, ha az Úr most mondana egyszeruen, röviden valamit, megteszed? A csoda ezen múlik. Emlékezzünk a kánai menynyegzőre, az első csodára amit Jézus tett. Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig. …vigyetek a násznagynak. És vittek.” (János 2,7-8.) Az Úrnak minden csodája egy rövid paranccsal kezdődik.
Évekkel ezelott hallgattam egy igehirdetést. A lelkész arról beszélt nagyon őszintén, hogy azon gondolkozott, van-e egyáltalán teljes szabadság, a hivő életben. Elmondta, hogy ezután olvasta Péter szabadulásának a történetét, ahogy fekszik a vitézek között megkötözve láncokkal. Ezzel kezdődik a történet, hogy Pétert meglöki valaki, és hangzik a rövid parancs: Kelj föl hamar!” (Csel 12,7.) Nem azt mondja az Úr, tépd le a láncokat. Nem azt mondja, hogy próbálj szabadulni a megkötözöttségekből. Csak egy rövid parancs, amit Péter meg tud tenni. És leesének a láncok kezeiről.” (12,7.) Aztán azt mondja neki az angyal: kövess engem!” Péter megteszi és kinyílik az ajtó. Egy rövid parancs, és abban a percben amikor én engedek, az Úr cselekszik. Értjük? Vessétek a hálót a hajó másik oldalára. Oda vetették.
Hadd kérdezzem testvér megteszed? Ha csak annyit tudsz meg, hogy kérj valakitől bocsánatot. Mondd ki azt a mondatot. Az Úr olyan sokszor mondta már írd meg azt a levelet. Megteszed? Hogy neked kijelenthesse az Úr magát, annak megvannak a feltételei. Az első az őszinteség, a második az engedelmesség. A bûn az, hogy függetlenítem magam Istentől. A megtérés az, hogy alárendelem magam az ő akaratának. Valamit mond néktek megtegyétek.” (János 2,5.) Vajon neked mit fog mondani ma? Senki nem tudja ezt előre. Nem szeretem, mikor sablonokat adnak, hogy így kell, úgy kell. A legelső dolog, valljam meg őszintén, volt nekem mit enni, volt nekem igazi örömöm, de most nincs. Azután pedig amit mond azt tegyem meg, és a következő pillanatban ott a csoda, hogy megtelt a háló halakkal.
Úgy érzem, hogy az egész történetnek a döntő pontja itt van. Szeretném ha Pétert látnánk itt óriási öröm, megtelik a hajó halakkal, milyen csoda. De a legnagyobb csoda akkor történt, amikor ő elindult, amikor János azt mondja az Úr van ott amikor ezt hallja magára veszi az ingét és beleveti magát a vízbe, otthagyja a halakat, a hálót, a hajót, a nagy eredményt, az óriási fogást, ami pénzben is rengeteget jelenthetett egy-szeruen semmi nem érdekli, csak az Úr. Nem érdekelte a csoda sem, az öröm sem. Nem kellett neki az ajándék csak az Úr. Nekünk nagyon sokszor az a bajunk, hogy az ajándék kell, a békesség kell, az öröm kell, minden kell amit Jézus tud adni. Péternek Jézus kellett. Péter Jézust szerette, és most átússza azt a kétszáz singet oda Hozzá minden áron.
A másik amit szeretnék kérdezni, úgy vagy-e mint Péter, hogy Hozzá akarsz jutni mindenáron, mindenen keresztül akár mit kell is átúsznod. Az Úr van ott!
Adventkor valaki Jézus visszajöveteléről beszélt és azt mondotta, Jézus ugyanúgy jelen van, mint akkor amikor a tanítványoknak megjelent testben ugyanúgy jelen van most is, csak éppen nem látjuk. Ô bármelyik pillanatban láthatóvá teheti magát, nem kell neki ajtón keresztül bejönni, Ô ott van a láthatatlan világban, ha visszajön is csak annyi lesz, hogy a láthatatlanból átlép a láthatóba. Emlékszem annyira megdöbbentett, hogy hosszú ideig úgy számoltam az Úrral, hogy itt van, a szobában van, csak nem látom. Azt szeretném most neked is mondani, hogy Jézus itt van, csak neked nincs kapcsolatod vele. <%-1>Szeretném azt mondani, amit János mondott Péternek: az Úr van itt! fogsz-e találkozni vele?
Aztán Péterrel az történik, hogy ott marad az Úrral egyedül. Nem lehetett könnyu Péternek a tagadás után. Hogy mi történt Jézus és Péter között, arról nincs szó. Mire a tanítványok odaértek, amíg ők végig húzták ott a hálót a hajóval együtt a kétszáz singen, az időbe telt. Addig Jézus beszélt Péterrel. Annyira szeretem a Bibliát, hogy ezeket a dolgokat sohasem mondja el. Ez a kettejük dolga. Csak az eredményt mondja már el.
A kérdés ami most elhangzik felénk így szól: Simon, Jónának fia szeretsz-é engem? Ez a kérdés hadd érjen most a szívünkig. Szereted Jézust? Mindig visszaemlékszem Istennek egyik legkomolyabb szolgájára akit ismertem, tőle hallottam ezt a választ: erre csak egyet tudok felelni Uram te mindent tudsz, Te tudod, hogy én nem szeretlek Téged. Ha neked ma őszintén kellene válaszolni, ezt kellene mondanod: Uram Te mindent tudsz, Te tudod, hogy én nem szeretlek. Olyan könnyen dobáljuk ezeket a szavakat: Uram én szeretlek, az életünk pedig egészen mást mond. Pedig az Úr mindent tud.
A télen valahol egy nagyon nehéz helyen szolgáltam. Sokszor gondolok arra, szokták mondani, milyen jó is neked, állandóan Igét hirdetsz. Nem könnyu. Sokszor van az ember olyan helyzetben, hogy azt mondom Uram én ezt nem bírom tovább, ezt a nehéz helyet, elmegyek innen.
Este evangélizációs szolgálat lett volna, emlékszem ott ültem és fogtam a fejem és azt mondtam, ezt nem bírom tovább. Ahogy csendben gondolkoztam, váratlanul egy gyönyöru férfi tenor elkezdett énekelni, teljesen tisztán: Kéklő tengernek partján, ott hol mosolyg az ég, ott hol illattal, fénnyel van telve a lég, ott kérdezte meg Jézus, mondd szeretsz-e még?” És abban a percben abbahagyták. De benne maradt a levegőben, és abban a percben úgy éreztem, mintha hozzám szólt volna az Úr, hogy te aki azt mondod, hogy ezt a semmit nem bírod te mondod azt, hogy szeretsz engem? A következő percben sírva fakadtam és azt mondtam: Uram mindent vállalok. Egyszeruen szó sincs tovább arról, hogy nem bírom. Mindent bírok, mert szeretlek Téged! Később megkérdeztem a lelkészt, mi volt ez, azt mondta, a mikrofont próbáltuk ki, este magnó felvételt akartunk készíteni a szolgálatról. A harmadrészét játszották el az éneknek, addig a döbbenetes kérdésig. Tudom, hogy ott akkor azok között a körülmények között Jézus kérdezte tőlem.
Most úgy szeretném, hogy azok között a körülmények között ahol élsz, amire azt mondod, hogy ezt már nem lehet kibírni, ezeket az embereket magam körül, ezeket a gyerekeket, vagy felnotteket, egyszeruen nem bírom már most érjen utol Jézus kérdése: Simon, Jónának fia szeretsz te engem?! Szeretsz engem és ezt nem bírod? Hát ha már ennyit sem bírsz, ha ezt sem tudod vállalni értem, akkor az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.” (Jel 2,4.) Emlékszem akkor annyira elszégyelltem magam, mennyi feltételem van sokszor, hogy Uram így, Uram úgy, ezt így nem lehet bírni, ezt nem tudom csinálni. Most panaszaidba, jogaidba, igazadba hadd hangozzék bele a kérdés: Simon, Jónának fia szeretsz te engem? Hát ennyit nem bírsz? Jó volna őszintén válaszolni. Talán nekünk is ki kellene mondani annak a komoly keresztyénnek a mondatát Uram Te mindent tudsz, Te tudod, hogy magamat szeretem, magamat féltem, magamat sajnálom.
Uram Te mindent tudsz! Hogy megváltozna minden, ha újra tudnád őt szeretni, és újra érte csinálnál mindent. Jézus szeretne velünk újra találkozni ezek után” amik történtek hogy újra másképp lehetne minden.
Ímádkozzunk:
Uram a kérdésed megint tetten ért. Tudod min gondolkoztam ezen az éjszakán. Áldalak Téged azért, hogy belekérdeztél a dolgaimba, és hogy újra mondhatom Neked, hogy vállalni akarok mindent, bármi lenne a következménye azoknak a lépéseknek amit vársz. Úr Jézus, irántad való szeretetből szeretnék engedelmeskedni. Légy ebben segítségül. Kö-szönöm Uram, hogy ezek után is van hited hozzám. Köszönöm, hogy ezek után is tudsz szeretni, és hogy erre építhetek. Tudod hogy a szeretetem olyan, mint a korán hulló harmat. Kérlek Uram segíts építeni arra, hogy örökkévaló szeretettel szerettél engem. Kérlek Téged azért, hogy kötelezzen ez engem arra, aki az életedet adtad, hogy én is köteles vagyok életemet adni atyámfiaiért. Légy ebben segítségül
Ámen.