“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Egy ember
“Bizonyára azért, miképpen egynek bûneste által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bûnösökké lettek, azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.” Róma 5,18-19.
Amikor ma reggel elővettem ezt az Igét, ebből a két versből egyetlen egy szó volt ami megragadott, amit szeretnék most nektek tovább adni, és ez a szó így hangzik: egy ember.”
Nem is tudom hányszor van egymás után ez: egy ember engedetlensége, egy ember engedelmessége, egy ember igazsága, egy ember bûne.
A mai világnak az egyik nagyon használt jelszava ez: legfobb érték az ember. Nagyon sokszor torzképpen hangzik az agyon hajszolt és fáradt világban ez a mondat. De azt szeretném mondani, hogy Isten száján tökéletesen igaz ez a mondat. Ha most Tőle hallod ezt a mondatot, hogy az Ô számára legfobb érték az ember, akkor ez nemcsak szó, hanem teljes valóság.
De gondoljunk arra, mikor háború van, és emberek százai, ezrei halnak meg, és akkor azt mondjuk: mennyire semmi az ember. Ha a világmindenség nagyságából nézzük az embert, akkor önkéntelen eszébe jut az embernek Turmezei Erzsébet verse, amikor így ír az emberről, hogy az hangya a porban. Mikor sokszor elnézem a hangyákat, ezt a sok kis egyformát, arra gondolok, hogy felismerik ezek egymást, van ezeknek arcuk, szeretik ezek egymást?
Azt hiszem mi a magasból úgy látszunk itt a földön, mint egy hangya-bolyban nyüzsgő sok egyforma hangya mit számít ha egyet eltaposnak, egy hangyával kevesebb.
Tulajdonképpen kicsoda is az ember? fontos vagyok-e egyáltalán? Egy porszem ember. Isten szemében egy emberi lélek többet ér, mint az egész világ. Hiszen mérhetetlenül nagyra értékeli az embert, és szereti az embert. Isten így mondja: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?” (Máté 16,26.)
Azt szeretném megkérdezni, hogy miért érték az ember Isten számára, miért szereti, miért foglalkozik vele, sot miért akar ma róla beszélni?
Az első amiért Isten értékeli az embert, mert szüksége van rá. Megdöbbentő mondat ez. Istennek szüksége van az emberre? Szüksége van rád? Egyszer úgy hallottam ezt a mondatot egy igehirdetésben: Az Úrnak van szüksége reád.” (Márk 11,3.) Olyan érthetetlen volt ez.
Ezen a földön minden ami történik, az emberen keresztül történik. Az evangélium hirdetését, a legnagyobb dolgot Isten emberekre bízta. Nem angyalokra, nem szellemi lényekre, nem valami csodálatos emberfeletti lényekre, hanem az emberre bízta. Tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.” (1 Kor 1,21/b.) Egyik embert a másikon keresztül. Ami itt történik a földön, az emberen keresztül történik. Istennek szüksége van az emberre.
Figyeld meg milyen csodálatos, amikor végignézed a Biblia történéseit. Amikor Izráel népe nyomorúságban van, Isten keres egy embert Mózest, és egy emberen keresztül viszi véghez a szabadítást. Egy emberen keresztül vezeti ki ezt a népet a tengeren át, pusztaságon keresztül az ígéret földjére.
Nézd meg Pál apostolt, ezt az egy embert, egész világrészek hallották meg rajta keresztül az evangéliumot. Isten soha nem tömegekkel kezd, neki elég egy ember, aki teljesen odaszánja magát.
Olyan kedves volt, valaki a múlt héten megkérdezte tessék mondani lehet az tanulatlan ember is? Azt kellett mondanom persze hogy lehet, Isten nem az észt, nem a tudást, nem a muveltséget nézi. Neki egy ember kell, aki igazán odaadja magát, egy ember, aki eszköz lehet a kezében. Neki mérhetetlenül nagy érték egy ember.
De látjátok, azért érték Istennek az ember és azért keresi, mert az ember nagyon sokat árthat is. Gondoljunk megint a Biblia történeteire. Mondhatnék olyan példákat is, amik a jelen korból valók, de nem szeretnék személyeskedni, azért térjünk vissza újra a Bibliára, és nézzünk bele, hogy volt egy ember, akit úgy hívtak, hogy Ákán sokan emlékeznek a történetére az anyagiassága miatt sok száz ember pusztult el a háborúban, mert elrejtett egy babiloni köntöst, 200 siklust, és egy arany veszszot, és miatta kellett Istennek megvernie egész Izráelt.
Nézd meg Sámsont, akit Isten csodálatos erővel ruházott fel, de paráznasága miatt engedetlenné lett, és rajta keresztül pusztultak el sokan. Amikor megmozdította a ház oszlopát, a ház alatt maradt egy sereg filiszteus, és az ő élete is.
<%-1>És nézd Júdást. Egy ember, aki nem adta át igazán az életét és árulóvá lett.
Mérhetetlen fontos egy ember. Az ember az a fegyver, amin keresztül Isten vívja a harcot, és amin keresztül a Sátán vívja a harcot.
Istennek érték az ember, szereti az embert. Hadd mondjam újra, azért hívott ma ide, mert téged is keres. Nem tudom voltál-e már úgy, hogy rácsodálkoztál arra, hogy micsoda lehetőségek vannak egy életben?
Mikor egyszer elgondolkoztam azon, hogy mi lett volna, ha Wrede Matild amikor hívta Isten a szolgálatra, nem akart volna menni, ha azt mondta volna, jobban szeretnék bálkirálynő lenni, és csodáltatni magamat. Ha nem adta volna oda magát, milyen sok fogoly maradt volna örökre rab. Milyen sok ember nem ismerte volna meg a szabadulás útját.
Gondoltál arra, mi lett volna ha egy nagy evangélista, akit Isten meg-áldott azzal, hogy emberek százai hallják rajta keresztül az evangéliumot, akkor mikor Jézus hívta ot, azt mondta volna, hogy miért pont én, majd valaki más.
Ha másokon keresztül nézed akkor megérted, hogy micsoda bûn lett volna, ha Billy Graham azt mondja hogy érdekesebb számomra amerikai milliomosnak lenni. Ugye akkor megérted, hogy mérhetetlen súlyos nagy bûn lett volna az az egy élet.
És a te életed? Tudod, hogy mit akart veled az Isten? Te is egy ember vagy! Az életedben mérhetetlen lehetőségei vannak az áldásnak és az átoknak. Rajtad múlik, hogy melyik leszel.
Emlékszem egyszer gyerekekkel beszélgettem arról, hogy mi a leghatásosabb fegyver. Fiúk voltak, és így jobban tudták mint én. Elmondták az atombombától a hidrogénbombáig a leghatásosabb fegyvereket, és folyton csak azt mondogattam nekik: nem, nem, nem. Sokkal hatásosabb fegyver az ember. Az ember, aki éjjel-nappal szüntelen hatásokat bocsát ki magából, még álmában is. Az ember, aki a földön él, a gondolatain keresztül, a lényén keresztül, a szavain, a cselekedetein keresztül állandóan hat azokra akik körülötte vannak. De nemcsak azokra, hanem a föld végső határáig, időben és térben.
Éppen amikor idejöttem, két asszony összeveszett a villamoson. Érdekes volt végignézni, hogy micsoda hatása volt. Felizgatott egy csomó embert. Két pártra szakadtak azok is. Mindenki izgatott lett pillanatokon belül, egy emberen keresztül. Hazamentek ingerülten, és biztos hogy többen összevesztek családjukkal. Ki tuja meddig fog hatni, ami ott történt a villamoson egy ülőhely körül, egy semmiség miatt.
Nem tudod, hogy a puszta létezésed, úgy ahogy vagy, azokkal a gondolatokkal, milyen mérhetetlenül szennyez. Nem kell neked semmit csinálni, csak elmenni valahova, vagy rontod, vagy javítod a légkört. Most is vagy tele vagy vággyal, figyeléssel, Isten felé fordulással, és akkor rajtad keresztül könnyebben fog hatni az Ige, vagy tele vagy ellenkezéssel, kritikával, ellentmondással, és akkor akadályozod most a többit is abban, hogy megtérjen.
Úgy emlékszem egy faluban egyszer egy lelkész mondta nekem: olyan mérhetetlen nehéz itt Igét hirdetni, mert állandóan érzem az ellenállást, mintha nem tudna áttörni az Isten Igéje.
Testvér, kinek a kezében vagy fegyver? Nemcsak most itt, hanem a munkahelyeden is ahol vagy? Ezt fogja egyszer Isten számon kérni tőled.
Na, de nincsen harmadik ember, aki se nem az Isten kezében, se nem az ördög kezében van? Mi talán úgy gondoljuk, hogy középen vagyunk, aki se nem árt, se nem használ. Se nem oszt, se nem szoroz. Nincs ilyen? Nincs. Hogy mondta Jézus? Aki velem nincs ellenem van.” (Máté 12,30.) Testvér ma döntsd el hol állsz, és kinek a kezében vagy.
Keresi Isten az embert, mert szüksége van rá. De keresi azért is, mert szereti. Azt mondtam, hogy mit számít háborúban egy ember? Nem számít talán a vezetőknek, a világnak sem, de mérhetetlenül számít egy édesapának és édesanyának. Az a senki ember az én fiam. Ugye milyen más hangzása van ennek a szónak?
Hadd mondjam meg neked, hogy az Isten Atya, akinek, te, éppen te vagy a gyermeke, és akinek mérhetetlenül fontos vagy.
Hadd emlékeztesselek arra a szeretetre, amit az Úr azon a három példázaton keresztül mond, amikor a kereső szeretetről beszél. Az elgurult drahma, az elveszett juh, és az elveszett fiú. A drahma csak arról beszél, hogy szüksége van rá. A juh csak arról beszél, hogy hiányzik. Az elveszett fiú arról beszél, hogy szereti az Atya. Arról beszél, hogy viszszavár az Atya, hogy pótolhatatlan vagy neki. Nem volt szüksége erre a fiúra, voltak neki béresei, fia is volt másik és mégis.
Isten keres téged senki embert, azért mert szeret, mert hiányzol neki, mert vágyik utánad. Hadd mondjam meg neked, te is keresed ot, nem-csak Ô téged. Az embernek is hiányzik az Isten, az ember sem tud Atya nélkül lenni. Minden fájdalom azért van ezen a földön, mert az ember elszakadt Istentől és egyedül van, nagyon egyedül. Az ember olyan ebben a világban, mint az eltévedt gyerek. Kicsi gyerekkorodtól kezdve keresel valakit, akit szeretsz. Hányszor nyújtottad ki a kezedet már egy másik ember felé. Semmi más értelme nincs a szerelemnek, a házasságnak, a barátságnak, mint egy kereső kéz, amelyik keresi a másikat. Valakit keresel aki megért, valakit aki szeret. A te szíved is nagyon sok sebet hordoz, mert olyan sokszor maradt üresen ez a kinyújtott kéz. Lehet hogy a házasságod után már egy pár héttel tudtad, biztosan tudtad, hogy megint nem találtad meg.
Egy fiatalasszony mondta el megtérésekor, tudod mikor nászúton voltam a férjemmel fent az Alpokban, akkor arra gondoltam, most legokosabb lenne leugrani valamelyik szikláról, mert akkorát csalódtam, nem tudom hogy fogok tudni tovább élni. Akkor jöttem rá, hogy nem engem szeret, akkor jöttem rá, csak a testemről van szó. A házasságom után pont olyan egyedül maradtam, mint elotte. Csak az Isten félelme, amit gyerekkoromban belém neveltek, akadályozott meg abban, hogy akkor azt mondjam, nem csinálom tovább.
Tudom hogy nagyon sok sebet hordozol, nagyon sok csalódást. Nem találtad meg azt a valakit, akit kerestél.
Mindig eszembejut a Bibliából a samáriai asszony története, mikor elmondta, hogy öt férje volt. Az ember gondolja, hogy ötször kezdte újra, hogy hátha most. Ötször csalódott! Nem tudom, hogy te hányszor csalódtál már. De újra hadd mondjam neked, hogy van Valaki, aki végre meg akarja fogni kezedet. Valaki, akiben megtalálnál mindent, azt aki vezet, azt Aki megért, azt Aki mindvégig hu marad.
Tulajdonképpen mindig mindenen keresztül Istent kerested. Csak látod ott van Közte és közted a nagy fal a bûn.
Most hadd mondjam meg neked, hogy Isten talált egy embert, akiről így mondja az Ige, hogy az engedelmessége elhatott, áthatolt ezen a bûn-falon. Olyan valakit, akinek a szeretete áttört minden akadályon. Nézd Jézus Krisztust, aki azért jött erre a földre, hogy téged és engem megkeressen.
Az Ember az egyetlen Ember! Nézd a Golgota történetének a véres áttörését. Miért volt véres a keze, a lába, a homloka? Miért kellett egy irtózatos tusával áttörni azt az áttörhetetlen akadályt? Nézd Jézus Krisztust, amikor kimondja a Golgotán, hogy elvégeztetett!
Egy Ember! Ma úgy megdöbbentett ez a szó, amikor eszembe jutott, hogy Ádám azt jelenti, hogy ember. Szeretném megkérdezni tőled az első Ádámhoz tartozol? A bûn embere vagy? Beleszülettél ebbe az életbe. Hadd kérdezzem tőled, megragadtad már a mentő kezet? A második Emberét, a második Ádámét?
Hadd kérdezzem meg tőled, átformálhatott már Jézus új emberré, Isten emberévé? Olyanná, akiken keresztül az üdvösség jut majd el sokakhoz? Itt ma kétféle ember van ebben a teremben. Melyik vagy? Isten embere?
János evangéliuma elején van egy mondat, ami hónapokon keresztül beszélt velem. Így mondja az Ige: Volt egy Istentől küldött ember.” (János 1,6.) Látjátok ez az egyetlen vágyam ebben az életben, Istentől küldött emberré lenni.
Kérdezem tőled, hogy fogsz felelni egyszer az Isten elott azért a lehetőségért, amit elmulasztottál ebben az életben? Én nem kérdeztem azt, hogy csaltál, loptál, öltél-e? Testvér minden bûnödnél nagyobb bûn, hogy elmulasztottad azt, hogy ezen a földön Isten eszközévé legyél, áldássá legyél, Isten emberévé legyél.
Jézus Krisztus eljött, hogy megváltson téged a bûntől, önmagadtól. Eljött, hogy új emberré lehess. Megragadtad ezt a lehetőséget? Odaadtad igazán Neki magadat? Mondod-e ma este, Uram eltékozoltam az életem nagy részét, de most tegyél engem a Te embereddé.
Minden ember csak akkor lehet boldog, ha azzá lett, amivé Isten akarta áldássá. Tudom, hogy az Úr egy embert keres. Mert nekem azt mondta ma, amikor elolvastam az Igét, hogy nekem érdemes hogy elmenjek oda, és elmondjam az igehirdetést egyetlen emberért.
Te vagy az az ember? Mondd Neki azt Uram itt vagyok.
Imádkozzunk:
Amikor intesz Uram tudom, hogy csak arról beszélsz, amit mulasztottunk. Kérlek Téged azért ma, hogy könyörülj rajtunk, hogy el ne mulasszuk ezt a mát, el ne mulasszuk ezt a lehetőséget arra, hogy mindentől függetlenül, mindentől szabadon odaszánjuk magunkat Neked, ezt az egy életünket eszközül. Rettenetes volna, ha maradnánk a bûnnek, a Sátánnak eszköze, ha maradnánk átok ezen a földön, családunkon, környezetünkön.
Uram segíts rajtunk Jézus által, vonj ki a bûnből szabad, igaz életre, a Te nevedért.
Ámen.