“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A szeretet soha el nem fogy
“A szeretet hosszúturő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltur. A szeretet soha el nem fogy.” 1 Korinthus 13,4-8
Uram ismersz bennünket. Tudod hogy semmi más nem hajtott minket bele a bûnbe, a nyomorúságba tudod hogy semmi más nem hajtott szeretre voltunk éhesek. Tudod Jézus Krisztus, hogy hova jutottunk. Hadd kiáltsunk most Hozzád, hogy ebben az órában találkozhassunk szereteteddel. Kérünk add meg nekünk, hogy az Ige úgy nyíljon meg elottünk, hogy valamit megérthessünk ebből a Te szeretetedből.
Ámen.
Ennek a résznek az utolsó versében így mondja az Ige: legnagyobb a szeretet.” Egyszer olyan komolyan néztem vele szembe, hogy ez a legnagyobb parancs. Amikor Jézust megkérdezik, hogy minden parancsolatok között melyik a legnagyobb, akkor azt mondja: Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből, és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.” (Lukács 10,27.) A legnagyobb parancsolatot egy szóba így lehetne belefoglalni: szeress!
Ha saját szeretetünket nézzük az 1 Kor 13 mérlegén, akkor mindig kiderül, hogy ez nem szeretet. Fiatal koromban nem olvastam a Bibliát, nem is érdekeltek az ilyen dolgok. De emlékszem, hogy egyszer kezembe került egy Újszövetség, és az 1 Kor 13-at olvastam belőle, és akkor megállapítottam, nekem ilyen szeretetem nincs, de nem is volt, én ilyen szeretetet nem ismerek. Hosszúturő, kegyes, nem irigykedik, nem keresi a maga hasznát,” ami itt végig le van írva, ez volt az első olyan Ige, hogy megmérettem és könnyunek találtattam.
Különösen ezen az egy mondaton, hogy A szeretet soha el nem fogy.” Tudjuk hogy olyan világban élünk, ahol minden fogy körülöttünk. A pénzről nem is kell mondani, hogy mennyire fogy. Akármennyi is van belőle, nagyon hamar elfogy.
Mondhatnák talán a vidékiek, akár milyen nagy disznót vágunk mégis elfogy. Egy darabig csak tart, de egyszer vége. A ruhanemu is fogy. Ami ebben az életben, ebben a világban van az mind fogyóanyag. Például a házunk amiben élünk szintén fogy, persze lassabban, mint az emberi élet, mert ugye az emberi élet is fogy. Amikor idősödünk észrevesszük, hogy mennyire fogy. fogynak az évek, milyen hamar elfut egy esztendő. Alig kezdődött egy év, már el is fogyott. fogy az élet, fogy az erőnk. A szépségünk is fogy. Talán riadtan nézünk a tükörbe, hogy ilyen lettem? Nem is gondoltam volna, hogy egyszer ilyen leszek.
Az élet fogy, és körülöttünk minden fogy, csak különböző sebességgel, van ami gyorsabban és van ami lassabban. Vannak házak, az ember elmegy mellettük, és lehet hogy már a nagymamám is ebben a házban élt, az elottem levő nemzedék is látta. De egy nap ez a ház is összeomlik, ennek a háznak is vége lesz, egy kicsit hosszabb életu talán, mint a mi életünk.
Egyszer rájön az ember arra, hogy nemcsak az anyagi, hanem a lelki dolgok is fogynak. Mondtam már, hogy az élet, a türelem, az erő, minden ami körülöttünk van, egyszer teljesen elfogy. Mindnyájan megyünk a halál felé. Olyan életben élünk, olyan világban, amelyik romlik, rajtunk van a rothadandóság rabsága.
Minden romlik, minden elmúlik, és most itt valamire azt mondja a Biblia, hogy nem fogy el. Soha nem fogy el! Pedig hát az emberi szeretet is elfogy nem? Hiszen látjuk sokszor hogy elfogy. Talán egy emberi barátság, amire azt mondtuk, hogy ez örökké tart, annyira szerettük egymást, elfogyott. Történt valami ha most egy kicsit visszagondolunk, hány barátság fogyott már el. Talán gyerekkorunk óta ha nézzük, a barátnőim, vagy a barátaim elfogytak. És a szeretet is elfogyott.
Hányszor gondolja az ember, amikor belekerül a szerelem korába, hogy ez nem fogy el. Egy könyvben olvastam, hogy egy asszony elmondta, olyan volt a szerelmünk, mint egy szép tarka kendő. Úgy gyönyörködtem benne, mert szerettük egymást a férjemmel. Aztán amikor először hallottam káromkodni, akkor úgy éreztem, mintha egy darabot levágtak volna belőle. Akkor megijedtem jaj ez is elfogy? Pár nap múlva mondott valamit az anyámra, akkor úgy éreztem, megint levágtak egy darabot. Rémülten gondoltam mi lesz ha elfogy? ott ültem és sírtam afelett, mi lesz az életünkkel, akkor úgy éreztem, hogy vége. Amire mi azt hisszük, hogy örökké tart holtomiglan holtáiglan,” az egyszer valahol elfogy, és akkor úgy érezzük, hogy nem lehet már élni enélkül. Aztán jön talán a gyermek, és akkor ezt mondjuk, ez majd nem fogy el, az anyai szeretet nem fogy el. Talán oda is eljutottál már, hogy azt mondta a gyermeked: útban vagy neki. Talán úgy érezted vele kapcsolatban is, hogy érdekes, most már nincs közöttünk az, ami egyszer volt. Annyiszor sértett meg, annyi fájdalmat okozott, úgy érzem, mintha közömbös lennék vele kapcsolatban.
Akkor miről beszél itt az Ige, hogy a szeretet soha el nem fogy?” Szeretném ha értenénk, mindig attól függ, hogy milyen gyorsan fogy, hogy mennyire fogyasztják. A pénz is, az élelem is, ha többen fogyasztják hamarabb fogy. Az élet is így van, minél jobban fogyasztják, talán túl dolgozom magamat, úgy, ahogy nem kellene, hamarabb elfogy. Nagyon sokszor látok falusi asszonyt, ötven évesen hetvennek néz ki, mert nagyon fogyasztotta az erejét, az életét.
Dehát mi fogyasztja a szeretetet? Ugye mindnyájan tudjuk, mondanom sem kellene a bûn. A szeretetet fogyasztja a bûn. Ahol összeütközik a szeretet a bûnnel, ott mindig szenvedés van. Ha egy édesanyának van egy iszákos gyermeke, és összeütközik az anyai szeretet a gyermeke bûnével, ott kereszt van, ott szenvedés van. Hordozni kell valamilyen keresztet. Ha egy házasságban összeütközik a házasságtörő a szeretettel sokan átélték, ott valaki szenved. Ahol összeütközik a bûn a szeretettel, ott elkezdődik a szenvedés.
Ha a bûn eszi a szeretetet, egyszeruen úgy érzem, hogy nem tudom már szeretni, megette a szeretetemet a bûn. És ha ez újra és újra ismétlődik, akkor azt mondom, hogy nem bírom tovább. Miért? Mert a bûn felemésztette a szeretetet. Gondoljatok arra a házasságra, amiről az előbb beszéltem, az az asszony úgy érezte, hogy a bûn megette a szeretetet. De ez csak az emberi szeretetnél van így. Az 1 Kor 13 nem emberi szeretetről beszél. Ez az Isten szeretetéről beszél. És hadd kiáltsam most bele a szívetekbe: Isten törvénye más, mint az ember törvénye! Az emberi törvénynél így hangzik, hogy a bûn megemészti, felfalja a szeretetet. És az Istennél? Isten szeretete megeszi a bûnt. Ez a fordított törvény. Óriási ez a szeretet. Isten szeretete megeszi a bûnt. Ez a csodálatos fordított törvény. A világban nincs ilyen. Nincs olyan, hogy a vas megeszi a rozsdát. Itt fordítva van, a rozsda megeszi a vasat. Nincs olyan, hogy az alma megeszi a rothadást, a rothadás eszi meg az almát. Ebben a világban a test törvényei szerint mindig a bûn az erősebb. Tönkreteszi a legerősebb szeretetet is.
De újra hadd mondjam, az 1 Kor 13 Isten szeretetéről beszél és így mondja az Igénk: A szeretet soha el nem fogy.” A szeretet felemészti, magára veszi, megsemmisíti a bûnt, és ez a kegyelem. A meg nem érdemelt szeretet. Ez a szeretet soha el nem fogy. Ahol megnövekedik a bûn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik.” (Róma 5,20.) Ahogy szaporodik a bûn, úgy szaporodik a szeretet. Sot gyorsabban, erősebben, mindig fölötte marad az Isten szeretete.
Szeretnék egy példát mondani néktek, hogy egy kicsit megértsük ezt. Nem olyan régen lett világossá számomra, hogy Jézus Krisztus mint kereskedő, keresi a drága gyönygyöket. És akkor életemben először elkezdtem gondolkozni azon, hogyan is lesz a drágagyöngy. A természet törvényei olyan sokszor beszélnek nekünk az Isten törvényéről. A drágagyöngy úgy lesz, hogy valahol ott a tenger fenekén a kagylóba belekerül egy kicsi piszok, szemét, és az elkezdi izgatni a kagylót. A kagyló izzad, vérzik. Körülizzadja, körülvérzi azt a kicsi piszkot, azt a szennyet, ami belekerült, és így képződik a gyöngy.
Nem tudom érthető-e, mit akarok ezzel mondani. Az Isten szíve, az Isten szeretete az a kagyló, amelyik, amikor magára veszi a bûnt, amikor Jézus lejött erre a földre, erre a sáros, piszkos tengerfenékre, és ott a Gecsemáné kertjében magára vette a bûnt, a piszkot, a szennyet és akkor elkezd izzadni, elkezd vérezni. Emlékeztek, hogy ott a Gecsemánéban vért izzad. Annyira gyötri a bûn, mint a gyöngykagylót a belekerült szenny. Annyira gyötri, hogy ott már emberi kéz érintése nélkül vért izzad. Engem mindig ez az első csepp vér ráz meg, amit nem emberi kéz ejtett rajta, csak egyszeruen a magára vett bûn. Tudjuk, hogy amikor azt mondja: Atyám ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt,” (Lukács 22,42.) a világ bûnétől irtózott, azt nem akarta magára venni. És kezdett szenvedni a gyöngykagyló, és így keletkezett a drágagyöngy az új élet, az a ragyogó fehér ruha, ami csak azoknak van, akik Jézus Krisztust elfogadták.
Szeretném tőled megkérdezni testvér, drágagyöngy vagy te? Jézus Krisztus szenvedése, szeretete, halálos kínja a kereszten körül ölelte-e, körülvette-e már a te szenny életedet? Vajon hogy lát téged az Isten? Rajtad van-e az a ragyogó gyöngy-ruha? Engedted-e már, hogy Isten szeretete elfedezze a te szennyes életedet? Az isteni szeretet legyőzi a gonoszt, körülveszi a gonoszt, az egész önző gonosz szívedet. Csak ebben a ruhában lehet megjelenni az Ô országában az Ô színe elott. Ma este Jézus Krisztus keresi itt a drága gyöngyöket. Azokat az embereket, akik elfogadják ezt az új ruhát, ezt a kegyelmet. Sokáig olyan idegen volt nekem ez a szó, hogy kegyelem. És egyszer rájöttem, hogy a kegyelem a meg nem érdemelt szeretet. A bûnöst körülvevő szeretet. Ismered ezt a szeretetet, amelyik mindent elfedez, amelyik mindent hisz, és amelyik soha el nem fogy? Ismered Isten szeretetét?
Hadd mondjak el még egy történetet, hogy hogyan is lehet megkapni ezt a kegyelmet. Egy öreg bennszülött gyöngyhalászról szól, akinek az volt a foglalkozása, hogy fiával együtt leszállt a tenger fenekére, hogy felhozza ezeket az értékes gyöngykagylókat, amiből ki lehetett szedni a drágagyöngyöt. Ehhez a gyönyhalászhoz eljutott a misszionárius, és be-szélt neki a kegyelemről. A bûneit ismerte már ez az ember, mert gyötörték, és fájt neki az egész élete sok pogánysága, paráznasága, és szenynye, ezek mind nyomták a lelkiismeretét.
A misszionárius kérte, fogadja el a kegyelmet, hisz Jézus Krisztus meghalt érte. Akkor azt mondta: nem Uram, azt nem lehet, azért valamit fizetni kell, hogy képzeled ingyen elfogadni a kegyelmet, tenni kell azért valamit. Hiába mondta a misszionárius, Jézus mindent megtett, csak elfogadni lehet. Hosszú napokon keresztül próbálta meggyőzni arról, hogy fogadja el az ingyen kegyelmet, amit Jézus Krisztus megszerzett a kereszten, magyarázta neki, hogy békességünk büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg,” (Ézsaiás 53,5), és ez az ember nem volt képes elhinni.
Aztán a misszionárius tovább ment. Elmúlt egy pár hónap, a gyöngyhalász halálosan beteg lett, ekkor hívatta a misszionáriust. Elmondta, annyira megszerettelek téged, annyit fáradtál a lelkemért. Elővette legféltettebb kincsét, egy gyönyöru igazgyöngyöt. Azt mondta a misszionáriusnak, ilyen kevés van, de neked akarom adni azért, mert nagyon megszerettelek. A misszionárius megragadta a nagy lehetőséget és azt mondta: ez nagyon drága, ezt én nem fogadhatom el ajándékba, ezért valamit fizetni kell, mondd meg mi az ára. Ebben a pillanatban a gyöngyhalász szemeiben egy könnycsepp jelent meg ez a gyöngy nem eladó. Hadd mondjam el a történetét. Volt egy fiam, ő is gyöngyhalász volt. Sok szép gyöngyöt hozott fel a tenger fenekéről. De amikor ezért a gyöngyért leszállt, az életébe került. Ez a gyöngy nem eladó. Vagy elfogadod, vagy összetöröm. Ezt a gyöngyöt megvenni nem lehet.
Akkor elkezdte mondani a misszionárius, látod, látod a kegyelem is az Egyszülött Fiú életébe került. Ô leszállt erre a földre, hogy megszerezze nekünk a kegyelmet, öreg gyöngyhalász. fogadd el, mert fizetni érte nem lehet. Akkor ott végre megértette. A gyöngyhalász elfogadta a kegyelmet, és a misszionárius pedig elfogadta a drágagyöngyöt.
Hadd kérdezzem meg tőled, elfogadtad már? Elfogadtad azt a mérhetetlen szenvedésen megvett új életet, kegyelmet? Testvér, aki tudod már a bûneidet, akit nyomnak már a bûnei, aki szeretnéd valahogy levezekelni, valahogy rendbe hozni, hadd mondjam, nincs erre lehetőség.
Jézus Krisztus meg akar ajándékozni téged drága gyöngy-ruhával, ragyogó, tiszta fehér ruhával, egészen új élettel. De ezért nem lehet tenni semmit. Csak elfogadni azt a szeretetet, amelyik soha el nem fogy.
Hadd mondjam meg neked, hogy te is vehetsz olyan szeretet, amelyik soha el nem fogy, olyan szeretetet, amelyiket hazavihetsz, amelyiket lehet húzni, nyúzni, próbálni, és nem fogy el soha. Akkor vehetsz olyan szeretetet, olyan békességet, olyan örömöt, amelyik nem fogyó anyag, amelyik nem fogy el soha, amelyik örök.
Úgy emlékszem, amikor Jézust elfogadtam mérhetetlen nagy örömöm volt. Emlékszem arra a ragyogó örömre ami a szívemben volt, amire úgy éreztem, hogy nem lehet elviselni. Mindig attól féltem, hogy elfogy. Azóta nem tudom hány év telt el, és nem fogyott el. Az életem elfogy, erőm elfogy, minden elfogy, de ez soha nem fogy el. ott fog igazán ragyogni az Isten színe elott, ott lesz igazán látható.
A szeretet soha el nem fogy. Így mondja Igénk: Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” (1 Kor 13,13.) Megmarad hallod megmarad! Soha el nem fogy! Erre vágyik minden ember szíve. Ma megnyerheted, úgy mint a gyöngyhalász, ingyen.
Imádkozzunk:
Uram! Kicsi gyerekkorom óta kerestem a szeretetet. Dicsőitelek, hogy egyszer elvezettél színed elé, hogy egyszer elvezettél oda a láthatatlan kereszt elé, a köztünk jelenlevő drága szereteted elé. Köszönöm Úr Jézus, hogy megismerhettem, elfogadhattam, és szívemben hordozhatom a kegyelmet. Hadd kérjelek arra, könyörülj rajtam, hogy tudjam élni napról-napra, amíg csak az életem el nem fogy, ezt a Te szeretetedet, családjainkban, jó barátaink, és ellenségeink között. Kérlek Uram könyörülj meg rajtunk, ajándékozz meg minket ma este. Segíts hogy el ne mulassza senki, hogy kinyújtsa koldus kezét ezután a Te királyi ajándékod után. Kérlek Uram segíts, hogy merjünk hinni szavadnak, és elfogadni a soha el nem múló, a mindörökre megmaradó szeretetet.
Ámen.