“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A szabadságban álljatok meg
“Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. Ímé én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ. Bizonyságot teszek ismét minden <%-1>embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek.” Galata 5,1-4
Az első amiről ez az Ige beszél, ez a szó, hogy szabadság.” Minden embernek komoly vágya a szabadság, mert erre teremtettünk. Ezért próbál az ember lerázni magáról mindenféle szolgaságot, erőszakot, rátukmálást, mert érzi hogy szabadságra teremtetett. Miért mondjuk, hogy szabadságra teremtetett? Azért, mert az Ô képére teremtettünk. Ugye tudjuk, hogy nem külsőre. Akkor mi az Ô képe bennünk, hisz belülről még kevésbé hasonlítunk rá?
Egyetlen dolog amiben az Isten képére teremtettünk, és ami meg is maradt bennünk, a döntési szabadság. Nincs más teremtmény, amelyiknek szabadsága volna ezen a téren. Gondoljunk csak arra, hogy az egész teremtettség az Isten szavára mozdul, mert nincs szabadsága neki. Ha a madárnak költözni kell, akkor nincs szabadsága arra, hogy azt mondja, én most nem megyek. Menni kell! Amikor tavasz van virágozni kell a fának, nincs szabadsága azt mondani, hogy én az idén nem virágzom. Nekik azt kell tenni, ami belőlük fakad, amit az Isten parancsol.
Mindent ami körülöttünk van, Isten az Ô parancsszavával kormányoz. Az ember az egyetlen, akinek lehetősége van azt mondani Istennek hogy nem. Nekünk lehetőségünk van ellentmondani Istennek. Ezzel teremtettünk az ő képére és hasonlatosságára. Az örökkévaló akarat az Isten, a teremtett akarat pedig mi vagyunk.
Milyen óriási kockázatot vállalt az Isten, amikor szabad akaratú lényt teremtett, akit pedig nagyon szeret. Olyan ez, mintha azt mondanám, nagy kockázat szülőknek gyermeket vállalni. Mert egy önálló akarat, akit bár mérhetetlenül szeretek, mégis dönthet ellenem. Tehát a kezébe teszem le, hogy engem végtelenül megkínozhasson azzal, hogy azt teszi, ami nekem fáj. Szülők el tudják mondani, hogy mindezt végigéltem, nagyon féltem és szeretem, de nem kényszeríthetem semmire. Ô tehet olyat, ami nekem végtelen fájdalmat okoz, és sokszor tesz is.
Az ember az akarati szabadságát arra használta, hogy Isten ellen döntött. Hadd kérdezzem most csak úgy zárójelben: mi a megtérés? Az, hogy szabadságomat arra használom, hogy Isten mellett döntök. Viszszatérek ebbe a gyermeki kapcsolatba. Azt a szabad döntést amit az első ember Isten akarata ellen tett, azt én csak úgy hozhatom magam számára helyre, hogy egy szabad döntéssel visszatérek Hozzá, önként, és szabadon szeretem.
Az első kérdés, hogy megtettük-e? Arra használtam-e a szabadságom, hogy mellette döntök, hogy visszatérek Hozzá? Ez a szabad akaratú lény, akit Isten így teremtett, hogy döntési lehetősége van, azért ember, azért társ, mert Isten szerzett magának társat az emberben. Ezért nem vette el szabadságát.
Azt mondja az Ige, hogy a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított” hát miért kellett megszabadítani? Tudjuk-é és megértettük-é, hogy ezt a szabadságot felváltottam egy szolgasággal? Amikor az első ember engedelmeskedett az ördögnek, akkor nem szabadságra jutott, hanem szolgaságra. Az ördög nem szabad embereket akar, hanem olyanokat, akiket leigázhat. Egészen más az Isten uralma, mint a Sátán uralma.
Amikor valaki belekerül az ördög kezébe (tudjuk, hogy mindnyájan odakerültünk születésünktől fogva, és lehet, hogy még magunk is odaadtuk magunkat az ördögnek) elkezdődnek a kényszerek. Akkor már nem tudok dönteni, muszáj. Cselekvési kényszereim lesznek, csinálom amit nem akarok. Beszéd kényszerek: mondom amit nem is akartam mondani, gondolat kényszer, mert belekerültem egy szolgaságba. Azért kellett Jézusnak újra megszabadítani, mert az ember eladta magát. Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg!” Nézzük meg, miféle szabadságra szabadított meg minket az Úr.
Olyan érdekes arra gondolni, szabadság” annyit jelent, hogy nem kell,” hanem szabad.” Egy kényszer nélküli élet.
Jó volna végig nézni együtt, mik azok a szolgaságok, amelyekből, vagy amelyektől megszabadított. A legelső amit mondanék: a bûn szolgasága. Megszabadított? Szabad vagy? Ez most biztos? De ez mit jelent? Annyit jelent, hogy nem kell csinálnom, de nem annyit jelent, hogy nem csinálom. Mert akkor ez nem volna szabadság. Akkor egy másik szolgaságba kerültem volna át. Ha nem tudnék arra hivatkozni, hogy Jézus engem megszabadított, akkor benne volnék ennek szolgaságában.
Nekem most is van döntési szabadságom minden pillanatban, de nem kell csinálni. Attól szabadított meg Jézus, hogy nem vagyok köteles csinálni, fel vagyok szabadítva.
Vigyázzunk, mert ahol az Úrnak Lelke ott a szabadság.” (2 Korint-hus 3,17.) ott kényszer nélküli a hívő élet. Ahol már kényszerek vannak, ott már nincs az Úr Lelke.
Majd meglátjuk, mit jelent a törvénytől való szabadság. Mert abból is megszabadított Jézus. Szeretném, ha most előbb a bûntől való szabadságot értenénk meg. Nem kell többé tennem a bûnt. Tapasztaltam ezt? Miféle bûnöktől szabadított meg? Csak egyet mondok: a haragtól. Nem kell haragudni. Lehet haragudni csak nem kell. Megszabadított? Igen biztos hogy Jézus megszabadított.
A Krisztus követése mindig kényszer nélküli marad. A döntési szabadságom minden pillanatban megvan.
Megszabadított a kívánságok rabságától? Nem kívánom a másét, amit Isten nem nekem szánt. Tudjuk mit jelent az, hogy a másé? Nemcsak anyagi dolgokat. Lehet kívánni a más szolgálatát, a más kegyelmi ajándékát. Sok-sok mindent szoktunk mi kívánni, ami a másé. Ne kívánd a másét. Tudom kívánni, de nem kell kívánni a lakásától kezdve a gyermekeiig, és az anyagiait sem.
Újra mondom, nem annyit jelent, hogy nem kívánom tudom kívánni, de van lehetőségem arra, hogy ne kívánjam. Szabad vagyok! Sokféle formája van ennek a bûnnek, talán egyetlenegyet mondok még a test szolgasága. Egyszeruen a testem szolgasága, amelyik mindig bûnre kötelez. A has szeretete, a lustaság kívánsága, a kényelem szeretet. Mind mind engedetlenségbe visz, de nem vagyok adósa. Olyan jó, ahogy a Római levél mondja, hogy nem vagyunk adósai a testnek.
Talán nézzük tovább a törvény szolgasága. Ez az a bizonyos kell,” muszáj. Nagyon sok hívő ember ebben él, és ezért nem hordja magán a szabadságot. Nagyon sok hívő embernek olyan törvény-szaga” van. Kellemetlen levegő ez ezt nem szabad, azt nem szabad. Ez mindig törvénybe visz. Akit ez leng körül, az nem szabadult meg a törvénytől.
A törvény mire való a Biblia szerint? Krisztusra vezérlő Mesterünkké lett. Dehát ha már odavezetett, akkor mit teszek a törvénnyel? Sok minden amit törvényből teszek, nem jó másra, csak a test hízlalására. Ez a test dicsekedése. És akkor rögtön a mások ítélése is. Ahogy törvénnyé tettem, abban a pillanatban ítélek mást. Mert ezt így kell csinálni, és a másik is csinálja így. Olyan rettenetes, amikor Isten hívő gyermekei alákerülnek a törvénynek, pedig már megszabadultak: ezt nem szabad, azt nem szabad, ide lehet menni, oda nem lehet, ezt így kell, azt úgy. Mindenkinek tessék úgy csinálni.
A törvény mindig a személyes kapcsolat helyettesítője! Nekünk nem törvényünk van, nekünk Krisztusunk van! Ha nincs vezetésem, nem tudok kitől kérdezni, akkor van egy törvényem, és azt csinálom. Milyen jó, hogy nem kell megkérdezni, és nem függök az Úrtól.
Olyan megdöbbentő volt, hogy az Úr ettől szabadított meg az életem egy vonatkozásában. Sok mindent nem értettem, amit az Úr velem csinált az utóbbi időben, és egyszer mikor távol szolgáltam az otthontól, egészen váratlanul nagyon komolyan azt mondta nekem az Úr nem így, nem elv szerint.
Nem tudom értitek-e, mit jelent ez? Ezt csináld de ne elv szerint. Mi mindenből amit Isten mond elvet csinálunk. Ezután ezt így fogom csinálni, pedig lehet hogy az Úr másnap már megváltoztatja.
Olyan felszabadulás volt ez az én életemben, hogy Istenem, itt rontottam el, hogy amit Te mondtál, elv szerint kezdtem el csinálni. Vonatkoztattam magamra is, és másokra is.
Jézus helyett a törvény. Miért kötözöd meg magad újra szolgaságnak igájával? Aki körül ez az elv-szeru levegő leng, az borzalmasan kötöz. Akkor senki nem Jézussal találkozik, hanem valami hívő szabállyal. Ennek légköre van, keménysége van, ítélete van.
Nem vagy te elv-szeru ember? Nem úgy vagy, hogy örülök, ha valami elvet csinálhatok?
Megszabadított a törvénytől egy Vele kapcsolatban levő, Vele járó szabad életre, amelyikben soha nem fogja tudni az ember, hogy mit csinál a következő pillanatban? Ezt most így teszem, de nem tudom, hogy teszem a következő pillanatban. Akinek elvei vannak, törvényei vannak, az tudja, hogy ezt, vagy azt soha nem fogom csinálni. Soha!
Lehet hogy holnap mást mond Isten, és akkor úgy csinálom. Vajon körül leng-e téged ez a csodálatos szabadság? Most így látom, de nem nyilvánvaló, hogy holnap is így fogom-e látni. Nem biztos, hogy Isten nem visz-e nagyobb világosságra, és akkor mindent másképp fogok látni.
Aki megkeményedik, nem tud már újulni, újakat meglátni, mert önmagát kötözi a törvény. Édesanyám mondta sokszor, mikor valahova mentem szolgálni nem is mondhatja ezt Isten, vagy nem is kívánhatja ezt Isten, hogy egy gyerek otthagyja az anyját. Azt mondtam, hogy Isten mindent akarhat. De őt is szeretném sokszor a törvény szuk kereteibe beleszorítani.
Sokszor törvényeinkkel Isten istenévé akarunk lenni, hogy ilyet nem csinálhat. Hát csinálhat. Nekem ezt ma nem mondhatja. Hát mondhatja. Ô mindent akarhat, mindent tehet mert Ô az Isten. Ne akarjam őt a szuk agyam kereteibe beleszorítani.
Megszabadíthatott-e már a törvény rabságából, vagy még vannak magad csinálta törvényeid? Így kell úgy kell, és ez elszakít a Krisztustól. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni.” Legkisebb formája a törvénynek elszakít Istentől.
Megszabadított a törvénytől? Tehet veled amit akar? Szabad vagy? Azt mondtuk a bûn szolgasága, a törvény szolgasága, ember szolgaság. Megszabadított?
Milyen mérhetetlen szolgái vagyunk embereknek. Nem merek bizonyságot tenni, mert mit szólnak, hogy micsoda elmaradott ember ez. Mit szólnak a szomszédok, a rokonság?
Emlékszem hitre jutásom elott mennyire benne voltam ebben a szolgaságban. Nagyon sokat csúfoltam a hívőket. A tanári karban senki nem csúfolta annyira, mint én. Senki nem tudta olyan nevetségessé tenni őket. És miután kezdtem már vágyódni, az volt bennem, hogy nem. Engem is ki fognak nevetni, hogy hozzájuk tartozom.
Iszonyú szolgaság mit fognak mondani. Ez is megzavarodott. S a nagy döntés az volt amikor Jézust elfogadtam bánom is én. Az első szabadság az volt, nem érdekel, mit mond a világ, vagy hogy néznek rám.
Aztán belekerültem abba is, de mit szólnak a hívők? A következő kör amibe törvényszeruen belekerültem, ha így nézek ki, ha így hordom a hajam, mit szólnak a hívők, és kezdtem mindent törvényből csinálgatni. Borzasztó ember félelem ez!
Aztán ezen is túl jutottam, de azért egyes hívők még mindig érdekeltek. Na ez vagy az mit szól? Van egy olyan, mintha embereknek a szemét éreznénk magunkon. Szolgaság ez!
Jó volna az utolsó szolgaságot is lerázni magunkról és azt mondani ha mindenki azt mondja is, hogy nem, de az Úr azt mondja, hogy igen, akkor én bátran teszem.
Vajon kikerültél-e a szolgaságból, a család szolgaságából? Ezt még nem is említettük. Jaj a gyerek, mert tudod akkor nem fog engem szeretni. Ha én most ezt is lerázom, ki fog nekem egy pohár vizet adni öregségemben? Hát nincs neked Jézusod? Hát még mindig rászorulsz valakire? Hát még mindig kell neked valakihez szabni magadat?
Élesen hadd halljuk most az Igét: Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.” (1 Kor 7,23.)
Megszabadultunk? Jézus megszabadított! Ez a két kérdés egy kicsit mindig szemben áll egymással.
Most még csak azt szeretnénk megnézni, hogy ő megszabadított de hogy szabad vagyok-e, az más kérdés. Kell-e nekem ez a szabadság? Vajon nem köteleztem el magam újra szolgaságnak igájával? Lehet hogy volt már úgy, hogy nem számított és újra kezdtem. Egyszer csak megint elkezdtem figyelni a másikat szemem sarkából, hogy tetszik, vagy nem.
Figyeljük meg milyen borzasztó, egy olyan ember aki szolgál, igét hirdet, és szolgája azoknak, akikhez beszél, várja a tetszés nyilvánítást, vajon hogy néznek rám, tetszik-e amit mondok.
Az ember szolgaságnál a legnagyobbat szeretném utoljára mondani: saját énemnek a szolgája vagyok, és a legrettenetesebb, hogy csinálom a magam akaratát. Amíg megvan a magam makacs, kemény akarata, addig azt szolgálom. A saját életem rabszolgája vagyok, a saját hiúságom rabszolgája vagyok.
Nem csinálsz te dolgokat, amikről tudod, hogy az Istennek régen nem tetszik már? És hiúságból csinálod? Nem vagy-e dolgokkal úgy, hogy csak azért csinálom, hogy másoknak tetszem? Na nem Isten gyermekeinek, és nem az Úrnak.
Az érzékenységem rabságában azonnal megsértődöm, csak ne úgy nézzenek rám, ahogy vártam. Rabság! A saját óemberem, lényem rabsága!
A szabadságban, melyre Krisztus megszabadított, álljatok meg!” Jézus mindentől megszabadított, de megvan az a lehetőségem, hogy magamat kötözzem meg. Azért mondja az Ige: álljatok meg a szabadságban!
Milyen óriási dolog, hogy ezt a szabadságot nem kell kiharcolni. Ezt Jézus kiharcolta a kereszten, csak ebben meg kellene maradni. Amint elkezdek harcolni a bûnnel, törvénnyel, önmagammal, ördöggel pedig Jézus megszabadított már megint nem álltam meg.
Szabadságod hit által van, és addig van amíg hiszed, hogy Jézus megszabadított. Állj meg hát benne! Ne kötözd meg újra magad! Milyen őrültség, hogy az ember önmagát köti meg, mikor szabad lehetne.
Az Ige azt mondja nekünk vigyázz Jézus tökéletes és teljes szabadítással szabadított meg téged. Állj meg benne! Amitől egyszer már megszabadított, ne kezd újra. Meg ne kötelezzétek magatokat újra szolgaságnak igájával.