“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Amit vet az ember azt aratja is
“Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember azt aratja is. Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” Galata 6,7-8
Előzőleg arról beszéltünk, hogy: Ne tévedjetek! Beszéltünk arról, hogy milyen egyszeru dolog a tévedés, és beszéltünk arról is, hogy vannak tragikus tévedések. Egy élet mehet tönkre egy tévedéstől.
Az örökélet mehet tönkre tévedésünkön. Az üdvösség és kárhozat dolgában ne tévedjetek! Az ördögnek az egyik hazugsága az, hogy a halál után nincs semmi. A másik nagy hazugsága, hogy Istennel rendben vagyok.
Szeretném megkérdezni te tudod testvér, hogy mi lesz halálod után? Neked bizonyosságod van az üdvösséged felől? Ebben az egyben ne tévedjetek!
Ma tovább beszél az Ige velünk arról, hogy Amit vet az ember azt aratja is.” Akinek kertje van azt tudja azt, hogy tavasszal eldönti, ide vagy oda ezt vetek. Tudjuk hogy otthon a háztartásban mire van szükségünk és azt vetjük. És miért vetünk? Mert aratni szeretnénk.
Testi értelemben teljesen világos, hogy azt vetünk, amit aratni szeretnénk. És azt aratunk, amit vetettünk. Ugyanilyen világos, és ugyanilyen bizonyos a lelki életben. Azt fogjuk aratni, amit vetettünk.
A kérdés most az, mit vetsz és hova vetsz? Erre a két kérdésre kapunk most választ. Ilyenkor tavasszal megnézzük a vetőmagot. Mert az aratás attól függ, jó-e a vetőmag, és milyen a föld. Ma szeretnénk megnézni a lelki vetőmagot. Egy nagy zacskóban találjuk meg a vetőmagvainkat. Az elsot így hívják, hogy cselekedet. Minden cselekedet vetőmag, és minden cselekedetnek következménye van. Ne hidd, hogy valaha tehettél olyat, aminek nem volt következménye. Akármennyire nem tudja senki. Mi–Ilyen bolond volna az az ember, aki azt mondaná, ha titokban vetem azt a magot, akkor nem lesz aratás. Ha úgy vetem, hogy ne lássa senki, abból semmi nem lesz. Ugyanúgy lesz belőle, mint amit nyilván vetettél.
A cselekedet az első vetőmag, a második a szavaim. Ne higgyük azt, hogy a szó elröpül. Minden szavunknak megvan a következménye és aratni fogsz akár tetszik, akár nem.
A harmadik zacskóban a gondolataim vetőmagja van. Erre aztán igazán azt mondjuk, hogy ez aztán nem számít. Van egy német köz-mondás, amelyik azt mondja, hogy a gondolatok vámmentesek.
A gondolatoknak is megvannak a következményei, a titkos, a rejtett, a soha ki nem mondott gondolatoknak is. Ebben a három zacskóban vannak a vetőmagvaid elrejtve. És hova vetünk? Nézzük meg röviden.
Így mondja az Ige: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földjébe jó magot vetett.” (Máté 13,24.) Az ő földjébe. Nekünk mindnyájunknak megvan a saját lelki földünk, ahová vetünk. Az első a lelked, ahová beveted a cselekedeteidet, a szavaidat, a gondolataidat. És azonnal válaszol a lelkiismeret, amikor beleveted a magot.
Ne felejtsd el tehát, vetsz a testedbe. Most már nagyon jól tudják az orvosok is, hogy milyen szoros a kapcsolat a test és lélek között. Most már így szokták mondani, hogy bizonyos betegségek idegi alapon, lelki alapon vannak. Nagyon sokszor magas vérnyomás, rossz szívmuködés, elégtelen savtermelés, sok-sok minden léphet fel. Vetsz a testedbe, bûneid következménye lehet a betegség.
A harmadik nagy terület a környezeted, a családod. Óh szegény család! micsoda magvak hullanak kezedből. Szegény gyerekek akik ilyen környezetben nőnek fel. Sokszor a szívem szakad meg a gyerekek miatt, mit látnak, mit hallanak kicsi korukban. A családod akiket annyira szeretsz, hogy mindent megtennél értük, és közben beléjük veted a halálos magvakat.
A környezeted nemcsak a család, ahol élsz, az emberek a munkahelyeden mind-mind a te földed. Hosszú parcella ez a föld, nemcsak széles, hosszú is. Apák vétkei a fiakban harmad és negyedíziglen. Sok ember unokáiban arat.
Azt mondtuk, hogy ma szeretnénk megnézni azt a vetőmagot ami a kezünkben van, amit elvetünk. Holnap majd tovább nézzük a földet, hogy hová vetünk.
A cselekedetek magva. Hihetetlen következményei vannak a mi cselekedeteinknek. Csak egy példát szeretnék elmondani valakiről, aki a lelkébe vetett. Egy lelkész mondta el, bejött hozzá egy férfi, letett ezer forintot és azt mondja: az ifjúsági munka számára. Döbbenten néztem a pénzre, hiszen nem szoktak ilyen nagy összeget adakozni. Megkérdeztem, mi indította, hiszen nem is ismerem magát.
Az ember leült egy székre megkérdezte, hát elmondom. 30 évvel ezelott ifjúsági órákra jártam ott a gyerekek között. Hallgattam Isten Igéjét, sokszor megérintett az Ige. A lelkész szeretett rám bízta a perselyt. Én 30 évvel ezelott egy forintot loptam a perselyből. Attól kezdve nem volt nyugtom. Attól fogva nem jártam templomba. Hogy állhatna meg egy tolvaj Isten házában. Aztán megszerettem egy lányt, aki templomban akart esküdni. Rávettem a menyasszonyomat, és nem esküdtünk templomban. Mert nem mertem megállni az Úrasztala elott. Aztán születtek a gyerekek sorban, a nagymama titokban kereszteltette meg őket, nem mertem elmenni a templomba. Ennek 30 éve, de most már nem bírom tovább itt a pénz. Erre azt mondja a lelkész, dehát miért ezer forintot egy forintért? Azért kérem, mert kamatostól, meg kamatos kamatostól akarom megadni. Aztán megkérdezi ugye most már rendben van minden? A lelkész azt mondja semmi nincs rendben. A bûn jóvátehetetlen. A lelkészt maga becsapta, visszaélt a bizalmával, ki tudja, hova kellett volna az a forint, hogy tudná ezt jóvátenni?
Sápadtan állt ott az ember hát akkor mit tegyek? És akkor kezdett neki a lelkész arról beszélni, hogy mit tett Jézus, kezdett beszélni arról, hogy a bûn zsoldja a halál, a kárhozat, a pokol. Akkor megértette a férfi, nincs más út, mint együtt imádkozni és elfogadni a kegyelmet. És aztán elment egy ragyogó arcú ember, akinek bûne megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Senki nem tudta vetett a saját lelkébe.
Egy másik történet, egy leányanyával beszélgettem, 18-20 éves fiatal valaki hát hogy jutottál ide? ott kezdődött, hogy gyerekkoromban szennyes játékot játszottam titokban. Senki nem tudta. Aztán felébredt bennem egy olyan szenvedély, hogy idejutottam.
Vetett a saját testébe, senki nem tudta, és tönkrement az élete.
Aztán egy harmadik példa a cselekedeteknek zsákjából, hadd nézzünk még egyszer bele. Egy budapesti asszony mondta el, hogy annyi baj van a gyerekkel. Éjszaka mindig felébred, kiabál, félelmei vannak, nem tudok mit kezdeni vele. Rettenetes nézni hogy reszket a borzalmas álmai miatt. Elvittem már pszichológushoz, idegorvoshoz, nem segít rajta senki.
Valaki megkérdezte tőle, hogy a családjában nem voltak-e babonás szokások. A nagymama nem csinált-e valami babonás dolgot? A nagymama mindig álmokat fejtett, mindig mondta, ez lesz, az lesz, már kívülről tudtam, mi következik. Akkor azt kérdezte tőlem az a lelki gondozó, nem gondolod, hogy a gyerek igézet alatt van? Aztán eljutottunk oda, hogy együtt imádkoztunk szabadításért azóta két hét múlt el, a gyerekem azóta nem sírt fel.
Mert Jézus szabadító, és azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa. (1 János 3,8.) Szegény nagymama, vetett a családja életébe. Nem tudom testvér, hogy a babonáid, a bûneid hol fognak majd visszaütni harmad és negyedíziglen, és hogy fogod majd aratni keservesen. Mert látod rettenetes dolog a bûn-vetés. Mert nő a vetés, ha senki nem tudja is, és lesz aratás.
De próbáljunk belenyúlni a másik zsákba, a szavaink, gondolataink zsákjába. A beszéd is vetés. Egy asszony panaszolta hallod hogy beszél velem a lányom? Azt mondtam hallom, pontosan úgy, ahogy te beszéltél anyáddal. A saját eljárásunkban részesülünk. Mi mindent visszakapunk. Mert az aratás nemcsak az ítéletkor lesz, hanem már itt is! Ahogy be-széltél a szüleiddel, úgy beszélnek majd veled a gyermekeid. Olyan türelmetlenül, olyan könyörtelenül, olyan rendre utasítóan, ahogy te tetted. Tőled hallották.
Egy öreg néni mondta el, de ő már akkor értette. Úgy történt ahogy tetszett mondani. Most értettem meg az Igét, hogy amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” (Máté 7,2/b.) Csak egy kicsit megrázottan. A férjem mikor még élt, szegény nem jól látott. Mindig kérdezte tőlem Francikám, ki megy el az ablak alatt? Bánom is én ki megy el az ablak alatt, nem érek én rá, hogy nézegessem, hagyj békét nekem! Elmúlt tíz év, én sem látok, most én kérdezgetem a fiam: Gusztikám ki megy el az ablak alatt? Megnyomottan kapom vissza. Szidja az anyámat, és mindenkit. Most értem meg, mit szenvedett akkor a férjem.
Az édesanyám nagyot hall. Nagyon sokszor mikor kicsit hangosabban mondom, kicsit türelmetlenebbül mondom, akkor azt mondja nekem, lehet hogy te is nagyot fogsz majd hallani, akkor majd tudni fogod milyen rossz az, hogy beszélnek, és nem hallok semmit.
Mi mindent visszakapunk, mert a vetés nő. Gondolj csak arra, hogy beszéltél sokszor az anyósoddal, talán mikor forgattad a betegágyon. És nem gondoltál arra, hogy fáj az neki. Hogy voltál képes ilyen kegyetlenségre. Így mondta nekem valaki, mindent megcsináltam neki, mindent. Na de hogyan? Érezte szegény, hogy mennyi bajt csinál neked, hogy legjobb volna már nem lenni.
Egyszer te is ott fogsz majd forogni az ágyban, hiába mondod, hogy nem akarok egyik gyerekemnél sem megöregedni amint mondta nekem valaki. Mégis ott öregedett meg, és keservesen visszakapott mindent szavakban, hangsúlyban. Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg. Amit vet az ember, azt aratja is, csak egy kicsit többet.
És a gondolatok vetése? Gondolj csak arra, ha megsértett a gyerek, vagy a menyed, vagy a nem tudom kicsoda és aztán mondod az igazadat velem csinálta ezt velem, aki mindent megadtam neki? És jönnek a magadat igazoló gondolatok egymás után. Megtelik a szíved hirtelen haraggal, keseruséggel.
Valahol egy asszony takarított, odaszólok neki mit csinálsz? Morgok magamban. Miközben csinálta a dolgát, folytak a gondolatai, meg-állíthatatlanul mondta az igazát, vádolta a másikat. Az a belső per folyik belől, mert nekem van igazam, a másik ilyen, olyan, de hogy volt képes velem, nem bocsátok meg neki a halálos ágyamon sem.
Tudod kit tesz tönkre? Önmagát. A gyulölet belül rág. Egy spártai kisfiú rókát lopott, megfogták, de ő azt mondta nincs nálam. ott volt az ingében, és a róka belemart a mellébe. A harag belemar a lelkedbe. Tovább faggatták a fiút és újra azt mondta nem láttam, nincs nálam. És a róka mindig beljebb harapott, egészen a szívéig és átharapta a szívét. Mar a harag, látod már add ki a rókát! A gondolataid fognak tönkretenni, azok rágnak széjjel, mert nő a vetés. De itt ezen a földön minden aratás kegyelem. Mert még megláthatod, hogy most még mehetsz vele Jézushoz. Most még van kiút.
Úgy eszembejut az állomásfonök története, akinek a kisfia pontosan akkor szaladt ki az állomás épületéből, amikor az édesapja a gyorsvonatot engedte keresztül. Mikor meglátta a fiút szaladni, tudta, a vonatot meg nem állíthatja, a gyereknek szólni nem tud, hirtelen felkapott egy követ, a gyerek fejéhez vágta. Pár lépéssel a gyors elott ott feküdt a gyerek véres fejjel. Szerette ez az apa a gyermekét? Szerette. Ugye tudod, hogy nagyon. De mit szólhatott ez a fiú, mikor látta az apját a kővel? Rossz az apám nem szeret. Nem értette meg. Te nem tudod, hogy jön a kárhozat, ma, holnap, holnapután, és azt hiszed, hogy nincs semmi a halál után? Te játszol? Az Isten sokszor odavágja a követ.
Minden ítélet most még kegyelem. Úgy szeretném ha megértenéd, a szerető kéz van mögötte. Most újra nézzünk fel Jézusra. Amit vet az ember azt aratja. Járt Valaki ezen a földön, Aki vetett, gyógyulást, szabadítást, bûnbocsánatot, szeretetet, áldást. Soha semmi mást. És aratott könnyet, vért, ostort, keresztet.
Ugye megint felkiáltunk, hogy tévedés, az Isten megcsúfoltatik a Golgotán. Mert azért jött Jézus, hogy arassa a vetésedet, véresen, szenvedéssel arassa, amit vetettél. Hogy az utolsó cseppig learassa, hogy Valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3,16.)
Imádkozzunk:
Köszönöm Neked Uram azt a napot, amikor elfogadhattam aratásodat, azt az irtózatos véres aratást. Köszönöm azt a napot, amikor elfogadhattam véred által bûneim bocsánatát. Legyen áldott a neved Jézus Krisztus, hogy nincs senki ebben a teremben, akiért ne állna a kereszt, akiért ne hullott volna véred, aki ne nyerhetne most itt ebben a pillanatban bûnbocsánatot, teljes szabadítást, hatalmas neved által. Hadd kiáltsunk együtt Hozzád, hát miért vesznénk el. Uram nyisd meg szemünket és légy irgalmas nekünk.
Ámen.