Igehirdetések szerzője:	Trausch Liza
Szerkesztő:	Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent:	1995. november

Nem teljesen

Úr Jézus hálát adunk azért, hogy valóban ismersz. Ismered a mi otthoni életünket, és tudod, hogy néha majdnem összeroskadunk. Köszönöm, hogy legbelül látsz és látod az életünket. Kösszönjük, hogy Te vagy egyedül, aki tudsz rajtunk segíteni. Kérlek könyörülj rajtunk, és áldd meg úgy az Igét, hogy valóban megértsük, hogy valaki beszél velünk. Kérünk azért, hogy azt is megértsük, amit mondani akarsz. Könyörülj rajtunk, és áldd meg számunkra ezt a napot. Kérünk azért, hogy hadd tudjunk a szavadra válaszolni.
Ámen.

Egy kicsit szeretnénk összefoglalni azt, amit eddig hallottunk. A reggeli imaórán ez volt az üzenet, hogy Valaki beszél, Valaki szól. Mindig az az egy Valaki szól hozzánk az Igén keresztül. Azt mondta nekünk az Úr, ha van füled hallani fogod. Bár adná az Úr, hogy sokan lennének itt olyanok, akiknek van fülük a hallásra. Akik nemcsak azt hallják, amit a testi fülükkel hallanak, hanem akik ott belül is hallanak. Jó lenne ha lennének itt olyanok, akik kétszer hallanak, a testi fülükkel és a szívükkel. Akik nemcsak az értelmét fogják fel az Igének, hanem azt is, ami személyesen hozzájuk szól.

Emlékezzünk, a reggeli üzenet az volt, Isten azt akarja, hogy csillag legyél. A hét csillag közül egy. A sötét világ nem látja a napot, nem látja Jézust. Csak a csillagokon át, csak az övéin keresztül.

Isten azt akarja, hogy csillag legyél ebben a világban. Ha már valaha az voltál, és elveszett belül az örömöd, most azt akarja, hogy újra csillag légy. Most ennek az útját szeretné megmutatni nekünk.

Az istentiszteleten belekiáltott a szívedbe, hogy: vigyázz vigyázz nem teljes a cselekedeted.

Mit jelent ez, hogy nem teljes? Egyszer egy kis írást olvastam, és az a megdöbbentő üzenet volt benne, hogy igen, követed az Urat de nem egészen. Igen, elfordultál a bûntől, de nem egészen. Hát igen, engedelmeskedem az Istennek, de nem egészen. És végig írta, hogy nem egészen, nem teljesen. Ugye tudod, hogy így van. Ez az igaz! Átadtad az életedet, de nem egészen. Követed Jézust, de nem egészen. Ez a rettenetes átka a mi életünknek, hogy nem egészen. Mutassa meg most az Úr neked és nekem, mire mondja most ezt, hogy nem találtam a te cselekedeteidet Isten elott teljeseknek.” Ember elott talán tudod igazolni magad, óh nekünk ezer magyarázatunk van. Nekem nem lehet, mert tudod az én körülményeim, mert ugye a férjem, a feleségem, a gyerekem, a szomszédom, a munkatársam” nekünk ezer magyarázatunk van.

Az Isten színe elott, az Ô trónja elott, az Ô világosságában nem fogsz szólni egy szót sem. Mindig eszembejut az az ember, akinek a királyi mennyegzőn nem volt fehér ruhája, akit kidőbtak onnan röviden, egy-szeruen. Mikor bement a király azt kérdezte tőle: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.” (Máté 22,12.)

Ha itt most kidőbnának téged, ezer szavad volna hozzánk, a többiekhez, kint a világban, az egész városban. Elmondanád mindenütt, hogy ilyenek ezek, nem becsülnek engem, nem látják, hogy én milyen vagyok, mennyit áldoztam. Ezer szavad lenne ott egy sem lesz.

Egyszer nagyon komolyan szembenéztem ezzel az Igével, hogy Az pedig hallgatott.” Mert nagyon jól tudta, hogy az ő cselekedete nem volt teljes. Testvér a szíved mélyéig szeretném most kiáltani, hogy nem teljes!”

A Bibliában van valaki, akit Agrippának hívnak, aki azt mondja Pál apostolnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.” (Cselekedetek 26,28.) A majdnem” annyit jelent, hogy nem. Aki majd-nem elért egy vonatot, nem érte el. Aki majdnem megnyerte a fonyereményt, az annyit jelent, hogy nem nyerte meg.

Isten üzenete számodra most így hangzik: hogy sok mindent megteszel, csak nem teljesen! Most vagy hagyd abba az egészet, vagy pedig teljesen csináld. Egyszer valaki azt mondta, mennyivel okosabb az az ember, aki nyugodtan alszik az ágyban, és el sem indul, mint az, aki majdnem elért egy vonatot. Aki végig rohanta az utat, a keze már majd-nem a fogantyún volt, akinek pont az orra elott ment el a vonat ugyanúgy lemarad.

Testvér ma szeretnélek kérni, vagy egészen, vagy sehogy. Isten ismer téged, ismeri a cselekedetedet, életedet, és azt mondja: nem teljes. Az a neved, hogy hívő református, az a neved, hogy keresztyén de nem vagy az.

Más a látszat, más a valóság. Valaki beszél veled, aki ismeri otthoni dolgaidat, az életviteledet, szavaidat, gondolataidat ismeri, és azt mondja: vigyázz vigyázz, nem teljesek. Nem egészen!

Olyan sokszor mondtam el embereknek, akik elindultak az Úr útján, csak egyet szeretnék, vagy egészen, vagy sehogy. Másképp nem érdemes hívő életet élni. vajha hideg volnál, vagy hév.” (3,15.) Csak ilyen fele-másan ne! Úgy, hogy mindent tudsz, mindent megszoktál, nem tudok már olyat mondani neked, ami megrázna, mert mindent hallottál, mindent ismersz és ez az iszonyú ítélet.

Így olvastam egyszer Júdásról: mindent tudott, mindent látott csak nem akart. A tanítványok között volt, együtt járt velük, hallotta Jézust, mindent értett, mindent látott csak nem akart. Te hol nem akarsz? Mi az amire most neked mondja az Ige, hogy: Nem találtam a te cselekedeteidet Isten elott teljeseknek?”

Eddig csak összefoglaltuk az eddig hallottakat, de most olvasom tovább a 4. verset: De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni, mert méltók arra.”

Mit jelent ez a megfertőztetett ruha? Mindnyájan tudjuk, nem a külső ruhánkról beszél az Ige, hanem a lelkülkről. Ezt a testet, ezt a látható ruhát levetjük, Isten elott nem ebben fogsz megjelenni, a belső ruhádban, a lelkedben.

Amikor Isten ruháról beszél, akkor erről beszél. Így mondja a Máté 9,16.v.: Senki nem vet pedig új posztóból foltot a régi ruhára, mert ami azt kitoldaná, még elszakít a ruhából, és még nagyobb szakadás lesz.” Azon gondolkoztam, mi az a régi ruha, ócska ruha, szennyes ruha. Testvér a lelked szennyes lélek. Nem hiszed?

Valaki egyszer azt mondta nekem: úgy szeretnék meghalni, ahogy születtem. Elég baj, mondtam, mert bûnösen születtél. Szennyes ruhában születtél. bûnös természettel születtél. És hozzá még sok folt van azon felül, amit szereztél. Annyira szennyes, annyira megfertőztetett az a ruha.

De nemcsak foltos, hanem rongyos is. Érzitek, hogy mennyi szakadás van a mi belső életünkön? Szakadás a cselekedeteid, és a szavaid között. Milyen másokat beszélsz, és milyen másokat cselekszel. Milyen szépek a szavaid. Nagyon sokszor azon csodálkozom, hogy nem több ember kerül tudathasadás miatt elmegyógyintézetbe. Annyira hasadt. Hát hogy tudod azt megtenni, hogy reggel imádkozol, és napközben káromkodsz? Hát hogy nem hasad szét valami belül? Hogy tudod azt megtenni, hogy beszélsz a szeretetről, és közben gyulölködsz. Hogy nem szakad meg valami benned ebben a kettős húzásban?

Lehet hogy egészen más a szavad, és más a cselekedeted. Hát nem érted, hogy ez szakadás? Bizonyságot teszel, beszélsz talán a boldogságról, és halálosan boldogtalan vagy. Beszélsz békességről, és semmi békességed nincs belül. Lehet ezt csinálni éveken keresztül? Nem érzed, hogy mindenki látja a szakadásokat? Mindenki írtózik ettől a rongyos ruhától, ettől a rongyos élettől?

Még nagyobb a szakadás a szavaid és gondolataid között. Miket gondolsz, és miket mondasz? Miket gondolsz valakiről, és mikor jön, mondod a szépet. Elgondolod, hogy ki nem állhatod ezt az embert, és mikor jön, nyájas vagy hozzá.

És miket gondolsz, mikor kigondolod a magad érdekeit. Miközben beszélsz, jár az agyad. Miközben mondod, ó én nem akarom azt az örökséget, közben azon gondolkozol, hogy lehetne megszerezni.

Piszkos, szennyes, megfertőztetett ruha és itt ülsz benne az Isten színe elott?! Ha most kidőbnának ezer szavad volna. Az Isten elott nem lesz egy sem. Ez a kettősség, ez az átkozott kettősség, hogy nem vagy teljesen az Övé, ezért van a folt is, a rongy is. Beszélsz a kegyelemről, és kéred az Úrtól a kegyelmet, és a másikkal szemben pedig keresed az igazadat. Vagy igazad van, vagy kegyelmed. A törvény elott nem lehet kettő. Isten elott nyomorult bûnös vagy, énekelted is itt, hogy Ím elotted áll egy bûnös ember…”

Testvér, hát minden hazugság? Vajon te fehérben vagy ma? Jézusról van egy gyermekének, olyan sokszor eszembejut: Tarka nép közt hófehér, halljátok, hogy mit beszél.” Valaki járt ebben a szennyes világban hófehéren és maradt hófehér. Te ismered ot? Vágyol rá, hogy olyan legyél mint ő, egészen olyan. Isten is azt akarja. Azért mondja, hogy: van egy kevés neved.” Talán pár ember itt is van most közöttünk, akik fehérben járnak.

Mikor erről beszélek, mindig eszembejut az a menyasszony, akinek a mennyegzőjén, mikor ott állt fehérben, valaki megszólalt és azt kérdezte: kedves menyasszony, mi lenne, ha most ebben a fehér ruhában kellene leélni az egész életét? Ebben kellene mosni, vasalni, takarítani, gyermeket nevelni, munkahelyre járni és a végén ugyanilyen fehérnek kellene lenni.

Ültünk mindnyájan döbbenten, hát ezt nem lehet. Pedig így kell. Ha neked egyszer már fehér volt a lelked, az Úr Jézus vére által megtisztított, akkor neked naponta meg kell mosni a fehér ruhád. Másképp nem maradhat fehér. Akkor neked naponta oda kell járulnod a kegyelem királyi székéhez, akkor tudod, hogy neked soha többé nem lehet igazad, akkor nem maradhatsz meg abban, ami szennyezett.

Vajon azok közé a kevesek közé tartozol itt ebben a teremben, akiknek egyszer már volt fehér ruhájuk, akik tudják már, hogy milyen boldogság az, hogy fehér?

Mindig eszembejut az a kicsi lány, sok gyermek volt a családban, és örökölték egymás ruháit. A hatodik gyerek volt ez a kislány, és egyszer mikor odamegyek, szalad elém a gyerek egy tiszta fehér ruhában, a nyakamba borul tessék elképzelni, ez új, egészen új és fehér! Borultál-e egyszer így a tieid nyakába új, egészen új, itt belül egészen új és fehér.”

És most?!

Az Ige azt mondja: fehérben fognak velem járni.” Nem azt mondja, hogy akik húsz évvel ezelott fehérben voltak, vagy öt évvel ezelott. Nem azok a boldogok, akik egy úrvacsoravételnél átélték a bûnbocsánatot, ha-nem azok a boldogok, akik hófehérben fognak járni Vele, Jézussal. Aka-rod-e testvér, mert Jézus ezért jött.

Hadd mondjak még el egy gyermekmesét, a tarka párducról, Namérról. Így írja le a mese, ott a vadonban volt egy szép tarka párduc, ott feküdt a tó mellett, és gyönyörködött magában. Gondolta, én vagyok a legszebb párduc, ilyen nincs is több a vadonban. Ahogy nézegette magát a tó tükrében, a feje fölött elrepült egy fehér galamb. Abban a pillanatban végig futott rajta, hogy az fehér, és még szebb.

Ez történik velünk is, ha látunk valakit, aki csillag, valakit, akin keresztül ragyog az Isten tisztasága, az egész lényén, a szemén keresztül valami olyan ragyog ki, hogy meglátom, hogy ez fehér, tiszta fehér.

A párduc arra gondol, hogy ilyen szeretnék lenni, és mindent megtesz ezért. Bement a vízbe, és próbálta lemosni a foltjait, mert most már csúnyának találta azokat. Addig úgy gondolta, hogy olyan eredeti, meg olyan szép. Most a fehérrel szemben csúnyának találta foltjait. De minél jobban mosta, annál csúnyábbnak találta. Nézte magát megint a tó tükrében nem vagyok fehér. Aztán a fák kérgéhez dörzsölte magát, hogy jönnének már le ezek a foltok. Csupa vér volt már a párduc, de nem lett fehérebb, még csúnyább lett a véres sebekkel és tarka foltokkal. ott feküdt a tó partján, és folytak a könnyei nem leszek fehér, akárhogy is erőlködöm.

Ismered ezt testvér, mit erőlködsz, hogy mássá legyél? Próbáltál leszokni, vagy próbáltál megváltozni, még talán büntetést is szabtál ki magadra, ha még egyszer ezt csinálom, akkor… Próbáltuk magunkat nevelni, változtatni. Valaki azt mondta: ráharapok a nyelvemre, ha még egyszer olyat mondok. Nem segít semmi!

Egyszer csak megint arra repült a fehér galamb és azt mondta a párducnak, ha szeretnél fehér lenni, megmondom hogyan lehetsz az. Menj el a halál hegyére, ott van a bárány. ott megtisztulhatsz. Félelmetes út volt, reszketett az erős párduc, olyan egyedül érezte magát. Felért a halál hegyére és látta, hogy ott feküdt a bárány. Akkor is száz sebből vérzett. Amint meglátta a bárányt, megtört a párduc keménysége. folytak a könnyei, és nézte a bárányt. Ahogy nézi, egyszer csak látja, hogy a bárányon párduc foltok vannak. Az ő foltjai!

Amint magára nézett, látta, hogy hófehér.

Láttad-e már így a Bárányt, a Golgota keresztjén megöletett Bárányt? Ha igen, ha láttad, akkor voltál már fehér.

Testvér nincs más út, jöjj fel a halál hegyére. Jézus érted szenvedett ott, a te bûneidért. Akkor átélheted, hogy újra fehér a ruhád, akkor jár-hatsz újra fehérben, ha napról-napra felmész a halál hegyére. Ha napról-napra megtisztítod fehér ruhádat. Akkor nem jöhet úgy, mint a tolvaj, hogy váratlanul jön és te nem vagy készen.

Azt mondja az Ige, hogy ebben a gyülekezetben, Sárdisban, vannak némelyek, akik fehérben járnak. Közéjük tartozol testvér? Nincs más boldog ember. Boldogok, akiknek szívük tiszta.” (Máté 5,8.) Mert ők Jézust látják.

Isten üzenete ez volt ezen a délelottön: nem teljesen. Nem teljesen adtad oda az életedet, nem teljesen vagy az Övé. Engedj ma Neki teljesen.

Imádkozzunk:
Uram mutasd meg mindegyikünknek teljesen, Te aki egyedül ismersz bennünket, mutasd meg azt, hogy hol nem teljes az életünk. Kérlek segíts, hogy ne tudjunk kitérni újra szavad elől. Azt mondtad, hogy Valaki beszél velünk, Valaki ismer minket, Valaki tud segíteni, Valaki szeret minket. Valaki, akit odaszegeztünk a fára. Segíts ma odajutni a halál hegyére, hogy lehessen megújult, ragyogó, tiszta fehér szívünk, életünk. Úr Jézus, akinek már volt, tanítsd meg járni benne, neved dicsőségére.
Ámen.