“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A pusztában készítsétek az Úrnak útját
“Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bûne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bûneiért. Egy szó kiált: a pusztában készítsétek az Úrnak utát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé, és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, mert az Úr szája szólt.” Ézsaiás 40,1-4
Uram hadd adjunk hálát az első adventért és az első karácsonyért. Köszönjük Úr Jézus, hogy jöttél hozzánk, a mi személyes életünkbe. Nagyon kérünk azért, hogy könyörülj meg rajtunk, áldd meg most ezt az alkalmat, hogy készíthesd az utat a mi szívünkbe és életünkbe.
Kérünk Téged, hogy foglalj el bennünket teljesen, hadd dicsőíthessen az életünk Téged ezen a földön. Szólj most hozzánk, és áldd meg számunkra az Igét.
Ámen.
Olyan jó volt most nekem ezt az Igét olvasni, hogy: Vígasztaljátok, vigasztaljátok népemet.” Mindnyájan tudjuk, milyen nagy szüksége van Isten gyermekeinek az Ô vigasztalására. Az Ige megmondja, hogy miért. Hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bûneiért.” Mit jelent ez, hogy kétszeresen? Arra gondoltam, hogy belsőleg is. Abban a pillanatban amikor vétkezem, belül azonnal ott van a szomorúság, az örömtelenség elvész a mennyország. Ezért van szükségünk vigasztalásra. De nem arra a vigasztalásra, amit ez a világ ad. Mert itt is próbál az ember vigasztalódni. Van aki a kocsmában vigasztalódik, vagy különféle szórakozásban. Van aki a munkával próbálja elterelni figyelmét. Nem gondol arra, ami fáj, ami nyugtalanít.
Isten nem így vígasztal. Az Ô vigasztalása megoldás, és nem egy kis csillapító. Azt a vigasztalót, Akit Ô küldött erre a földre, úgy hívják, hogy Jézus, Akivel nem is csak vigasztalni, hanem megvigasztalni akar bennünket.
Arról beszélt az Ige, hogy egy szó kiált. Az Isten szava. Emberi szó nem sokat ér, nem sokat segít már rajtunk. Hiába próbáljuk mi egymást vigasztalni. Amikor embereknél keresünk vigasztalást, nagyon sokszor úgy jövünk vissza, hogy kár volt odamenni.
Egy szó kiált a pusztában,” és ez a szó azt mondja: Készítsétek az Úrnak utát! Annyit jelent: jön Jézus. Így mondja az első advent üzenete: Imé jön néked a te Királyod!” (Zakariás 9,9.) Valaki hozzád jön, maga a Vigasztalás, maga a Megoldás. Készítsétek az Úr utát!
Hová jön Jézus? Furcsa választ ad erre az Ige. A pusztába.” Jó volna most körülnézni, hogy az élet, amiben benne vagyunk és élünk, egy mérhetetlen nagy puszta. Nem olyan régen egy ideggyógyintézetbe kellett elmennem. ott olyan nagyon valóság volt a számomra, hogy kidíszített puszta. Így kellett mondanom, hogy kidekorált pokol. Olyan szépen be volt rendezve az egész, modern, gyönyöru kis várószobák voltak, de rettenetes az a puszta, ami ott volt. Ha elmegy az ember egy kórházba, ott is a legszebb minden, mégis ott van a cifra nyomorúság. Úgy érzem, hogy ez az egész világ, minden ember próbálja szépíteni lakását, az életkörülményeit próbálja kényelmesebbé tenni, olyanná, amiben jó lenni, és rettenetes dolog, hogy nem lesz ettől jobb, és nem lesz ettől más.
Az egész világ a gyönyöru épületeivel és csodaszép parkjaival annyira puszta. Lelkileg puszta, mert Isten Igéje mindig lelki könyv, és mindig erről beszél, erről a szörnyu lelki pusztaságról. A múltkor hogy villamoson utaztam, két öreg néni szállt fel, egyik támogatta a másikat. A fiatalok ültek, senki nem állt fel. Azt mondtam magamban, hát ennyire puszta? Hát ennyire nincs szeretet? Mert a puszta azért lesz puszta, nincs víz, a világ azért, mert nincs szeretet. De ne higgyétek, hogy a fiatalokat akarom bántani, mert mikor megszólalt a két öreg, akkor láttam, hogy az ő életük is mennyire puszta. Gúnyos megjegyzéseket tettek azokra, akik ültek. Éppen olyan puszta volt a két öreg, mint az ülő fiatalok, nem volt ott különbség.
Nem tudom ti figyeltétek-e már az életet körülöttetek, hogy milyen puszta. Hogy mennyire uralkodik az önzés, hogy mennyire nem fáj egyik embernek a másik baja, szenvedése. Micsoda pusztává tud lenni egy házasság! Nem tudom hogy bírjátok, amikor nincs már egy kedves szó sem, csak durva, goromba mondatok, csak fájó mondatok? Amikor elindultatok az oltár mellől, úgy gondoltátok, hogy csupa szeretet lesz minden. Hát hogy lett ilyen pusztává? Van hogy már olyan puszta, hogy már kemény szó sincsen, csak hallgatás. Nem érdemes beszélni, úgy sem értjük meg egymást.
Látjátok ilyen pusztában nőnek fel gyerekek. Hány fiatal mondta már el, ott kezdődött minden, mikor otthon végig éltük a feszültségeket. Nagyon szeretném, ha most mindnyájan haza gondolnátok, hogy a ti ott-honotok Éden, vagy puszta? De még beljebb kell mennünk, mert a puszta belül van, a lelkedben. A gondolatok pusztája, amikor mindig csak magadra gondolsz. A saját sebeidre, bajaidra, amikor nincs más gondolatod, csak én, meg nekem, velem, rólam. Hadd kérdezzem: mi van belül? Szeretsz egyáltalán valakit? Vagy csak magadat?
Szereted te Jézust? A hitbeli életed nem mérhetetlen puszta-e? Olvasom az Igét, mert megszoktam. Imádkozom, mert így szokás. Mindent kötelességből, szokásból csinálok. De régen nincs már benne öröm, szeretet, boldogság, hogy közösségem lehet Jézus Krisztussal. Milyen a lelki életed? Puszta? Ha igen, akkor haldd testvér, neked szól az üzenet: kiáltó szó a pusztában, jön Jézus, készítsétek az Úr utát!
Nem tudom gondoltatok-e valaha arra, mit jelenthetett Istennek Keresztelő Jánoson keresztül ezt az üzenetet lekiáltani a földre. Gondoltatok-e már arra, mit jelenthetett advent a mennyben, amikor Isten készült ideadni a Fiát. Mit jelenthetett Istennek leüzenni erre a földre, hogy készítsétek a jászolt, készítsétek a korbácsot, készítsétek a keresztet küldöm a Fiamat!
Gondoltál-e arra, mit jelenthetett advent a pokolban, mert biztos vagyok benne, hogy oda is lehallatszott a kiáltás, és mozgósított az egész pokol, mert jön Jézus! Mindent meg kell tenni ami csak létezik, hogy az emberek figyelmét elvegyük Róla. Mikor látom a nagy karácsonyi vásárlást, mindig eszembejut, jól mozgósított a pokol. Mire eljön a karácsony, holtfáradt lesz az egész család, és boldogok lesznek, ha túl lesznek azon a napon.
De mit jelent ez, hogy készítsétek az Úrnak utát itt a földön? Mi az ami a mi dolgunk ebben, mi az amit az Úr vár tőlünk? Azt mondja az Ige: Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé, és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége.” Sokan ismerik közületek Wrede Matild könyvét, a foglyok Angyalát. Emlékszem arra, mikor egy rablógyilkoshoz megy be, hogy valamit az Igéből mondjon neki. Az kiveszi a Bibliát kezéből és azt mondja: hát igen, maguk ott nyitják ki a Bibliát ahol akarják, és ott magyarázzák. De most majd én nyitom ki. fogja a Bibliát, kinyitja és rábök az első Igére, és odaadja, hogy ezt olvassa fel Matild hangosan: Kezdetben teremté Isten az eget és földet. A föld pedig kietlen és puszta volt és setétség volt a mélység színén, és az Isten Lelke lebegett a vizek felett.” (1 Mózes 1,1-2.) Ezután elkezd beszélni Matild Matti Haapolyának, hogy Isten nemcsak ezt a külső világot teremtette, hanem a belső világunkat is. És hogy ott ugyanolyan mély völgyek és szakadékok vannak, mint ahogy a külső világban. Elkezd beszélni a Matti Haapolya szívének szakadékairól. Arról a sötétségről, amibe maga sem mer belenézni. Mikor Matild befejezi, az ember a földön fekszik és sír. Világosan megértette, hogy itt most Isten Lelke lebeg az ő kicsi világa felett.
Szeretném ha mi is most feltérképeznénk a belső világunkat, mert ott is vannak hegyek és völgyek. Völgyek, ahol hiányzik valami, hegyek, ahol sok van valamiből. Különösen a hegyeket szeretnénk megnézni, és akkor azonnal rá fogunk jönni, hogy szorosan mellette vannak a völgyek. Mint ahogy ebben a világban is.
Amikor a bécsi utat készítették, jöttek a földgyaluk, és hónapokon keresztül gyalulták a hegyeket. Istennek is vannak ilyen gyalui. Ismered őket? Úgy hívják, hogy szenvedés. Hónapokon és éveken keresztül gyalulják a hegyeket. Ha tudnának sikoltanának. Ismered a családi bajok gyaluját?
Hol vannak a hegyek? Ahol nagyra vagyok, ahol vagyok valaki, ahol úgy érzem, hogy több vagyok mint a többi. Lehet úgy érzed, hogy a te büszkeséged, nagyságod tisztaságod. Amikor a házasságtörő not bevitték Jézus elé a templomba, egy furcsa mondatot mondanak Jézusnak: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben megparancsolta nekünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: Te azért mit mondasz?” (János 8,4-5.) Az ilyenek…
Nem vagy úgy sokszor, hogy vannak olyan emberek, akikre úgy nézel, hogy az ilyenek?” Kiket nézel le? Vagy ha látod a huligán fiatalokat, akkor azt mondod, hogy az ilyenek. Vigyázz, hegy vagy! Te mondod hogy az ilyenek? Nem ismered a szívedet? Te aki úgy nézel, ahogy nézel emberekre? Te, akinek olyan gondolatai vannak, mint amilyenek vannak, te mondod ezt? Azt mondja a Biblia: Menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, aki ítélsz.” (Róma 2,1.)
Vagy talán erkölcsileg, vagy anyagilag mondod azt, hogy: az ilyenek.” Hányszor hallottam, hogy rablóbanda az egész. Te mondod ezt, te? Szeretném elmondani a legnagyobb hegyet az én életemben, amik mellett talán ott van az életed legmélyebb völgye. Vannak itt akik tudják, hogy mindig az indulataimnál bukok el. A hirtelen harag, a meggondolatlan mondatok, hogy egyszerre csak mondom, és utána jövök rá, hogy mit is mondtam. És tudod mi van mellette? Az igazad. Ez a rettenetes nagy hegy, amikor szeretetlen, indulatos vagy, figyeld meg jól, akkor mindig igazad van. Mérhetetlenül igazad van, sokszor még az Istennel szemben is.
Hányszor hallottam ahogy mondották emberek, igen mert látod az a másik nem imádkozik, nem jár templomba, annak mégis minden sikerül, ott nincs semmi baj, ott minden jól megy. Ilyen az Isten. Hát miért pont én, mikor mindig igyekeztem, mindig akartam. De lehet, hogy neked emberekkel szemben van igazad. Mennyire mondod sokszor magadban, hogy pont velem, miért pont velem csinálja ezt, mikor mindig jót tettem, kedves voltam vele, mindig segítettem neki. Vigyázz, ez a legnagyobb hegy! Az igazam, amiben úgy érzem, hogy vagyok valaki, hogy tettem valamit, hogy ott jó voltam, hogy ott segítettem. Én a jó beosztó, én a jó háziasszony.
Testvér hadd mondjam meg neked, nem lesz karácsonyod, mert ütközni fogtok ott, ahol a nagy hegy van az életedben. Ismerek egy embert a Bibliából, aki azt mondotta, hogy nekem nincs igazam a törvényből, cselekedetekből nincs igazam, de van igazam hit által, Jézus vére, kegyelme által. Jézus döbbenetes dolgot mond: Nem jöttem az igazakért. Jézus nem jön addig hozzád, amíg neked igazad van. Addig neked nem lesz karácsonyod. Vehetsz karácsonyfát, tehetsz rá gyertyát, ajándékok tömegét de neked karácsonyod nincs. Mert Jézus nem jött az igazakért. Ô a bûnösökhöz jött. Azokhoz, akiknek nincs igaza.
Minden ádventben meg szoktam kérdezni Jézust, hogy tőlem mit kér karácsonyra. Ez úgy kezdődött, hogy egyszer együtt voltunk nálunk öt kis gyerekkel, és karácsonyestén beszélgettünk. Megkérdeztem, tudjátok-e miért ünneplünk karácsonyt? Az egyik megszólalt, tudom, karácsony az Úr Jézus születésnapja. Egy idő múlva megszólalt a másik, és azt kérdezte: tessék megmondani, hogy lehet az, hogy az én születésnapomon is én kapok ajándékot, és az Úr Jézus születésnapján is. Hát hogy lehet ez? Azt mondtam, teljesen igazad van. Ezen a napon az Úr Jézusnak kellene kapni valamit. Ez a gyermek figyelmeztetett arra, hogy minden ádventben megkérdezzem Jézust, mit kér tőlem.
Hadd mondjam el, tavaly mit kért. Nem könnyut. Egyetlen napom van, ami családomé: a karácsonyeste. Karácsony elott pár héttel voltak emberek, akik azt mondták: szeretnénk hozzátok jönni karácsonykor. Azt mondtam: nem lehet, amíg édesanyám él, a karácsonyeste a családomé. Édesanyám karácsony elott pár nappal kórházba került. Mikor ott álltam a kórházi ágy mellett, akkor világosan tudtam, aki az egész életét átadta Jézusnak, az nem vehet vissza egy napot sem. Akkor azt mondtam, Tied Uram a karácsonyom. Az idén olyanok jönnek hozzánk akiknek nincs hol lenni karácsonykor.
Tavaly a karácsonyestémet kérte. Neki adtam. Az idén az igazamat kéri. Azt kérdeztem: Uram többé semmiben nem lehet igazam? Kicsi dolgokban sem? Ô azt mondta: tedd oda, tedd oda a jászolom mellé az igazadat, hogy karácsony legyen. Kicsit vitázok talán vele, hogy lehet így élni, lehet ezt megtenni, hogy mindig engedjek? De kezdem már érteni, ez a titka a karácsonyi életnek. Nálunk félreértés, kemény szavak, szeretetlen mondatok csak akkor hangzanak el, ha igazam van. Évek óta jobban félek az igazamtól, mint a bûneimtől. A bûneim mindig odavittek Jézushoz, az igazam elválasztott Tőle.
Neked kivel szemben van igazad? Talán gyerekkorodtól kezdve a szüleiddel szemben mondod, hogy ők a hibásak. Kivel szemben van neked igazad otthon, vagy a munkahelyeden? Mernéd-e odaadni az Úr Jézusnak karácsonyi ajándékul?
Hadd kérdezzem újra, mi van a hegyekkel? Szeretnék egy másik módot mondani, ahogyan eltunhetnek a hegyek. Úgy érzem, az én hegyem így tunik el. Nálunk a nagy tél után tavasszal hó hegyek szoktak lenni. Aztán kisüt az első tavaszi napsugár, és tudod mi történik? Nem kell ott földgyalu, nem kell kemény eszköz elolvad. Bár rád sütne az Isten szeretetének napja, és kezdene olvadni a nagy igazad.
Mert látod, az Egyetlen, akinek igaza volt, az magára vette a bûnt, és bûnné lett. Ha rád süt Isten szeretetének napja, figyeld meg, hogyan olvad semmivé az a nagy kemény hegy.
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak utát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon.” Hogyan? Úgy, hogy megbocsátok, és akkor azonnal megjelenik az Úr dicsősége, és mindent test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.”