“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Ímé az én szolgám
“Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít és a szigetek várnak tanítására.” Ézsaiás 42,1-4
Szeretném azzal kezdeni, hogy virágvasárnap és advent első vasárnapja is még hitetlen koromban is mindig a legkedvesebb napom volt. Talán virágvasárnap azért, hogy kezdődött a tavasz, hallottuk az Igét: Jön néked a te Királyod.” De advent első vasárnapján is mindig ugyanez az Ige csendül fel. Valami várakozás van mind a kettőben, és az embert a várakozás nagyon érinti, és az ember a várakozást nagyon tudja szeretni. A legszebb idő mindig a várakozás.
Nemrégen Magyarországon járt egy férfi, és mikor megkérdezték, mi volt a legszebb élménye, akkor azt mondotta, mikor még Németországban voltunk, becsomagolva és indultunk. A várakozás volt a legszebb, hogy mi jön most, milyen szépeket fogok látni, és milyen szép időszak következik majd. Én is mindig annak örülök, hogy lehet várni, és ez a szó mindig szíven üt, hogy jön!
Jó volna megnézni ebben a csodálatos adventi Igében, ki az aki jön? Egy könyvet olvastam, ezt eddig nem tudtam, hogy János evangéliuma és általában Jánosnak az összes írása később íródott, mint a többi evangélium, ez a legutolsó írása az evangéliumoknak.
Azt írja a könyv, hogy abban az időben az első keresztyének már visszaestek, már nem voltak az első szeretet tüzében, már nem úgy volt minden, ahogy az az Istennek tetszett. Az Úr, mikor valakiben megromlik az élet, egy dologgal újítja meg újra kijelenti Jézust. Azóta is ahol emberek visszaesnek, és elfáradnak ez az orvosság és ez az amit Isten tesz, hogy újra megláttatja Jézust, és ez az ami megelevenít és megújít, nincs más út.
Jó volna, ha ebben az ádventben újra kijelenthetné Jézust. Ha valaki Jézust meglátja, mindent tud azonnal önmagáról, visszaesettségéről, lelki állapotáról. Emlékszünk amikor Naámánnak mondja a kis szolgálólány, hogy: Vajha az én Uram szembe kerülne azzal a prófétával, azonnal meggyógyulna.
Aki itt ma szembekerül Jézussal, akinek ma itt Jézus kijelentheti ma-gát, az kétség nélkül meggyógyul. Ezt olyan bizonyossággal mondhatom, mint amilyen bizonyossággal az a kis szolgálóleány mondotta. Vaj-ha szembe kerülnél Jézussal ma, vajha megújulhatnál. Aki szembekerül Jézussal az minden tud. Olyan megdöbbentő, hogy Jézus olyan keveset beszél a bûnről. Jézus nem tart bûnbánati prédikációkat, mint Keresztelő János. Ô egyszeruen csak megjelenik, és amint őt meglátom az Ô tisztaságában, szeretetében, alázatában, abban a pillanatban magamról mindent megtudtam. Jézus már csak feloldoz. A házasságtörő nőnek nem mondja hova jutottál, mit csináltál, hogy lehet így élni? Egyszeruen csak szembe kerülnek egymással, aztán már csak annyit kérdez Jézus: Asszony hol vannak azok a te vádolóid? Senki nem kárhoztatott-é téged?” Én sem kárhoztatlak”. (János 8,10-11. )
Azonnal bûnlátásra jut az az asszony, amikor találkozik Jézussal. Nálunk az a baj, hogy nem olyan bennünk Jézus, hogy aki találkozik velünk, megérezné azt a szeretetet, tisztaságot, alázatot, ami Ôbenne volt.
Jó volna most megkeresni milyennek látom ezen az Igén keresztül Jézust? Ímé az én szolgám.” Úgy szeretem ezt a szót, hogy íme.” Íme nézd, lásd az én szolgám, azt mondja Róla az Ige: Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek.” (Ézsaiás 42,1.)
Szeretném ha beszélnénk erről a versről, hogy milyen is az az én szolgám.” Négy dolgot mond, amilyen nem. Nem kiált és nem lármáz”! Csendes! Talán ez a mondanivalója ennek, hogy az én szolgámban csend uralkodik. Ti biztos tudjátok mi az, amikor egy emberben csend uralkodik. Azért lármázunk, ha lármázunk, mert szívünkben nincs csend. Ugye nem kell mondanom, hogy a világ mennyire fél a csendtől.
Isten szolgájában valami csodálatos mély nagy csend van. Jó volna gondolkozni, nem azért nem tudok sokszor csendességet tartani, mert belül nincs csend? Mi van a szívedben? Harag, gyulölet? A gyulölet mindig azt öli, aki hordozza. A másikra haragszom, és engem öl. Belül hordom a gyilkos mérget. A Biblia világosan fogalmaz, Isten gyermeke is hordja magában a haragot, és akkor harag edénye. (Róma 9,22.)
Az ember saját akarata a legnagyobb lárma. Az akarásaim iszonyú lármát tudnak csinálni, különösen mikor ütközik azzal, aki nem akarja azt amit én akarok. Mindig bizonygatom a magamét, úgy lett volna jó, ahogy én akartam. Rengeteg belső lárma tud emögött lenni. Minden érv amellett szól, amit én akarok. És aki ezzel az akarattal szembe kerül, szembe kerül velem, mert nem azt csinálja, amit én akarok. Minden bûn lármát csinál. Utána már érvelni kell, nem ezért csináltam, nem azért mondtam. A védekezés, indokolás mindig borzasztó zajjal jár.
Amikor az ember dicsekszik én így adtam, én azt adtam, az is mindig nagyon lármás. Az én szolgám nem kiált és nem lármáz, mondja az Ige. Miért? Mert nincsen akarata. Isten akarata az Ô akarata. Nincs igaza, nincsenek jogai.
A vágyak is lármáznak. Az én” is lármáz. Mindig magát mondja, mutogatja. Ha összekerülök valakivel, annyira mondom önmagamat, hogy a másikat meg sem tudom hallgatni.
Nagy szolgálat meghallgatni valakit. Egyszer megkérdeztek egy lelkigondozót, akit az Isten nagyon megáldott, hogy mi a titka a lelki gondozásának? Azt mondotta: meghallgatom az embereket. És ha már úgy hallgatom, hogy az Úr hallgat bennem, közben anélkül, hogy szólnék, megoldódik minden. Azzal hogy a másik Isten jelenlétébe kerül, valami már megoldódott. Azt mondta az a lelki gondozó, ha bennem ott lármázna az én, hogy már alig várom, hogy a saját bölcsességem mondjam neki, nem tudnám meghallgatni. Ha nincs csendem, hogy végig tudjam hallgatni, nem tudom megállapítani, mi a baj.
Nem kiált és nem lármáz és nem hallatja szavát az utcán.” Persze nem azon múlik, hogy az ember mennyit beszél. Világíthat az ember énje akkor is, ha egy szót sem szól. Egy fölény, hogy én jobban tudom, vagy a másik ember lekezelése, nem is kell mondjam, hogy milyen lármás. Jézushoz azért mentek annyian az emberek, mert a szeretetnek ez a csendje fogadta őket itt beszélhetsz nyugodtan, itt megértenek.
A következő: Megrepedt nádat nem tör el.” Olyan csodálatos kép ez Jézusról. Nekünk az a bajunk, hogy a megrepedt nádat eltörjük. Nekünk a megrepedt nád egy értéktelen szemét. Ézsaiás 41,14-ben olvassuk: Ne félj férgecske Jákób!” A férgeket nem szoktuk becézni. Mennyire nulla egy féreg, senkinek nem érték csak az Úrnak. Annyira tele van a világ megrepedt nád életekkel. Jézus nem töri el. Hányszor megtapostuk mi ezt a szeretetet, hogy nem tör el?
Egyszer végignéztem a Bibliában, mennyi megrepedt nád-élet van. Ha az ember Péterre gondol, mennyire megrepedt nád volt és Kőszikla lett! Úgy érzem, hogy az Úr csak megrepedt nádakból építkezik. Nem is használhat másokat csak megrepedt nádakat.
Nem vagyok-e én olyan, hogy hamar eltöröm a megrepedt nádat? Olyan hamar ítélek. Ez a kép ahhoz hasonlít, amikor egy tárgyalás után az ítélet kihirdetésekor a bírónak kezébe adtak egy nádszálat, ha eltörte halált jelentett, ha nem, akkor életet. A bírónak ez a cselekvése, hogy eltörte a nádat azt jelentette: az illetot ki kell végezni.
De amikor az életem Jézus Krisztus kezébe kerül, nem ítél kárhozatra. Jól ismeritek a házasságtörő asszonyt, amikor odavitték Jézus elé, mindenki eltöri kövezzétek meg! Csodálatos, hogy az egyetlen aki nem töri el Jézus. Tudok-e így bánni emberekkel, hogy nem ítélem el őket. Mert az eltörés annyit jelent, kimondom az ítéletet: ez ilyen, ez visszaesett, ez rossz állapotban van. Olyan hamar eltöröm!
Azt hiszem hogy a másik dolog vele együtt jár, hogy a pislogó gyertya belet nem oltja ki.” Vannak olyanok akik már pislognak, annyit jelent, hogy kezdődik bennük a hit. De van olyan, aki még pislog. A már pislogókat is a hívő ember olyan hamar kioltja. Milyen kegyetlen és kemény tud lenni az ember egy pislogó gyertyabéllel. Valahogy másként mond valaki valamit, mint ahogy mi megszoktuk, rögtön ott a gúnyos mosoly. Az illető soha többet nem fog megszólalni, mert eloltották. Sokszor valaki mond valami ügyetlen mondatot, és kinevetik. Nincs benne rossz indulat, de mégis. Kioltják azt a pislogó gyertyabelet, ahelyett, hogy a két kezükkel védenék, ha ott volnánk mellette a teljes védő, megértő szeretettünkkel, nem aludna ki.
Jó volna körülnézni, nincs-e körülöttem pislogó gyertyabél és nem voltam-e úgy, hogy egy mondatommal azonnal eltapostam? Vagy nincs-e olyan körülöttem, hogy az Úré volt és elalvóban van? Már nem lángol, de még van benne egy kis élet.
Az énem annyira lármás, hogy nem veszem észre a másik megrepedt voltát, hogy azt már úgyis érte egy ütés, ha még én is ütök rajta, széttörik. Nem veszem észre, hogy ez annyira sebesült, még egy mondat és vége. A lármás énemtől nem veszem észre, hogy egy ember elsot pislog, vagy már utolsót. Jézus annyira más volt mint mi, annyira egészen más.
A negyedik vers: Nem pislog és nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.” Miközben nem oltja el a pislogó gyertya belet Ô nem pislog. Modershon egyik könyvében írja, hogy a tengeren kétféle figyelmeztetés van, az egyik az üvöltő bója. Rajta van a tengeren és ha vihar közeledik üvöltő hangot ad és a hajósok meghallják. A másik a világító torony. A parton áll és világít. Messziről lehet látni, hogy ott a part. Azt mondja Modershon, hogy a hívő ember vagy üvöltő, jajgató bója, vagy világító torony. Amint egy kis baj van elkezdi a jajgatást: jaj így, jaj úgy.
Vannak emberek, akik a kősziklára építtettek és világító tornyok. Minden körülmény között ugyanaz. Ha vihar van, ha baj van, ha összedől körülötte minden, akkor is.
Jézus Krisztus nem pislogott. Amikor Heródes kinevette és kigúnyolta, egyszeruen, nyugodtan és zavartalanul hallgatott. Kérdezé pedig őt sok beszéddel, de ő semmit sem felelt néki.” (Lukács 23,9.) Pilátus is kérdezte sok beszéddel: Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?” (János 18,10.)
Nem változtatott a viselkedésén. Nem pislogott a kereszten sem. Ugyan-olyan változatlanul szeretett lehet arcul köpni, lehet kigúnyolni, lehet megfeszíteni nem pislog. Ô ugyanaz volt, mikor tanított, mikor le akarták taszítani a szikláról, mikor meg akarták koronázni. Változatlan és állandó a szeretete, békessége, világossága, tisztasága. Olyan csodálatos látni abban, hogy nem pislog és nem reped.
A szíve megrepedt de Ô nem repedt maradt ugyanaz. Úgy van Jézus, hogy mindegy hogy szeretnek, vagy ütnek, kigúnyolnak vagy dicsőítenek, nem pislog és nem reped, amíg törvényt tanít a földön. Hordozza az Istennek szeretetét, Istennek a törvényét. Szeresd ellenségeidet! Nem pislog. Szereti akkor is, amikor az életére törnek.
Így mondja az Ige, hogy a törvényt igazán tanítja.” Úgy tanítja, hogy éli. És a szigetek várnak tanítására.” Jézus nem jutott el a szigetekig. Nekünk kell eljutni. Szeretném az evangéliumot mondani: Jézus hit által lakik a szívünkben. Jézus egészen más, mint mi. Bármennyire akarok, soha nem leszek olyan, de átengedhetem Neki a helyet. Átengedhetem Neki a testemet, mondhatom Uram te élj bennem! Soha nem leszek olyan, de te Uram élhetsz bennem. Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Galata 2,20.)
Várnak a szigetek. A legközelebbi sziget az otthon. Jézust várják! Azt a szeretetet, amelyik nem tör, nem olt, nem lármáz, és miközben ennyire irgalmas, Ô maga nem pislog. Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsidók 13,8.)
Várnak a munkahelyem szigetei, a körülöttem élők, az utca. Mindenki őt keresi. Egyszer valaki azt mondta, nem igaz, hogy mindenki Jézust keresi. Senki nem keresi. Dehogy nem, hát mindenki a szeretetet keresi. És az Isten szeretet, Jézusban testet öltött szeretet. A legmesszebb került emberek, az Isten-tagadók, az iszákosok, a nagyon messze esett emberek mind őt várják bennünk.
Csak az a kérdés, teret adok-e Jézusnak az életemben? Kiverem-e az óembert az életemből? Mert az nem akar magától kimenni. Az Úr sokszor kénytelen olyan dolgokat adni, hogy kipucoljon a házból.
A szolga nem marad a házban, a Fiú marad benne mindörökké. Az óember szolga, szolga-szülöttje a testnek, szolgája az anyagiaknak, szolgája a saját dicsőségének, a hiúságának. Tudjátok, hogy iszonyúan szolgái vagyunk a hiúságunknak? Csak mondjanak valamit ami nem tetszik.
A szolga nem marad a házban. A Fiú marad ott. Isten mindent megtesz azért, hogy segítsen nekünk, hogy kiutasítsuk a házból azt, aki sohasem lesz olyan, mint Jézus. Ezt sem tudom elvégezni, de a Szentlélek elvégzi. Csak akarnom kell.
Uram úgy szeretnék nem lármázni nem oltani nem pislogni nem repedni.