“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Neveden hívtalak téged, enyém vagy
“És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” Ézsaiás 43,1
Ebben az Igében az első szó így hangzik: És most.” Szeretném ha úgy értenénk ezt a most”-ot, hogy 1973. július 3. most.”
Istennek az Igéje mindig mérhetetlenül időszeru. Ha Ô azt mondja, hogy most,” akkor most.” Ha most akar szólni hozzád, akkor most fog szólni, mert az Isten szava örök. Van elotte egy és” szó. Egy percig szabad visszanézni arra, amiből jöttél, az otthoni gondjaidból, nehézségekből. Az Ige így kezdődik: és.” Nem választ külön attól, ami eddig volt, amiből jöttél, és ahová vissza fogsz menni.
Mivel Isten tudja mi van a hátunk mögött, azért kezdi így: És most.” Mi a mondanivalója Istennek? És most óh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód.”
A második dolog amit megértünk, hogy most Isten kíván szólni. Valaha komoly volt-e már számodra, hogy az Isten szól? Talán vannak emberek, akiknek a szava sokat jelent a számodra. Talán van, aki ha megszólal odafigyelsz, mert súlya van szavának. De minden emberi szó semmi ahhoz képest, amikor az élő Isten szólal meg. A Biblia ami a kezemben van, az élő Isten szava. Az Ige amit hallassz, az élő Isten szava.
Azt mondja az Ige: neveden hívtalak.” Az Ige szól az újszülött gyermekhez, és hozzánk.
Tudod-e, hogy ezt a gyermeket Isten hívta, Ô hívta elő az anyaméhből, a semmiből ő hívta elő. Ugyanakkor Ô hív téged is. Hogy mennyire Ô a teremtője, alkotója, a 139. Zsoltár pár mondatát szeretném elolvasni. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve elotted az én csontom, mikor titokban formáltattam és időmíttattam, mintegy a föld mélyében.” (2-3, 13-15.v.)
Ugye érzed, mennyire hozzánk szól ez az Ige, erről a gyermekről, de rólad és rólam is. Isten pontosan ismeri ülésedet, járásodat, felkelésedet, és ma ezen a napon is Ô hívott ide. Nem tudom, hogy kit honnan, de az első szava ez, hogy hívtalak.” Talán a munkából, sokféle elfoglaltságból. De mondjam így, hogy hívott a bûnből, a megkötözöttségből, a világból, önmagadból.
Az első szava amit mond, hogy ember hívtalak, neveden hívtalak.” A keresztség elsősorban névadással jár együtt, és ott hívja az Úr először nevén a gyermeket. Biztosan vannak itt közöttünk olyanok, akik nem voltak megelégedve a nevükkel. Az ember a nevét úgy kapja, hogy nem járulhat hozzá, hogy tetszik-e, vagy sem. Sokszor később azt mondja, hogy miért így hívnak, miért nem adtak más nevet.
De nagyon jól tudjuk azt, hogy nevezni csak a tulajdonos nevezhet el. Az, akinek a tulajdona vagyok. Csak aki azt mondhatja enyém vagy annak van joga nevet adni. Senki más nem adhat a gyereknek nevet, csak a szülő. Még a nagyapa, vagy nagyanya sem, a szülő joga a döntés.
Nagyon sokszor a név elmondja, mit szeretnének a szülők, hogy milyen legyen ez a gyermek. Egyszer egy nagyon sovány kicsi gyerek a Hannibál nevet kapta. Nagyon komikus volt a gyermek ezzel a névvel. A szülőknek az volt a vágya, hogy hatalmas és erős legyen, a neve elmondta, hogy mit szerettek volna a szülők.
Persze nemcsak a szülő mondja a gyermeknek, hogy enyém vagy. Elnevezi a barát is. Az iskolában is nagyon sokszor kap új nevet a gyermek. Mert azt mondja a másik, az enyém vagy, a barátom vagy. Aztán elnevez a szerelmes is, mert ő is azt mondja: enyém vagy. Mennyi név vesz körül egy embert. Nagyon sokszor a gyermek is elnevezi apját, anyját, mert ő is azt mondja, hogy az enyém vagy. Egyetlenegy ember körül mennyi név keletkezik. Csak ezen a földön, ezen a világon mennyi kéz nyúlik az ember felé, hogy enyém vagy jog szerint.
De hadd mondjam meg, hogy a láthatatlan szellemvilágból csak két kéz nyúlik ki efelé a gyermek felé, hogy enyém vagy. Először hadd mondjam azt a fekete kezet, amelyik azonnal kinyúlik a gyermek után jogosan: a Sátán keze. Azonnal rámondja: enyém vagy. bûnös szülők gyermeke enyém vagy!
Szeretném ha megszunne köztünk a mese az ártatlan gyermekről. A természete, és az egész jövője benne van ebben a pici gyermekben. Akkor döbbentem rá először erre, amikor egy tavasszal virágot vetettem, és a petúnia magot ott tartottam a kezemben, és azt mondtam: érdekes, minden benne van, a nagysága, a levele, a virága, a színe, az illata. Ebben az ici-pici magban minden benne van, és nem lehet más, csak olyan.
Ebben a pici gyermekben, akinek az ünneplésére összejöttünk, minden benne van amivé lesz, benne van az Ádámtól örökölt teljes bûnös természete. Benne van az önzés, az irigység, a harag, minden benne van. Röviddel ezután már majd észreveszik a szülők, hogy milyen dühös lesz, amikor nem az történik, amit ő akar, hogy vörösre sírja magát a méregtől, mert még ütni nem tud, akaratát keresztülvinni még nem tudja.
Ezért szólít meg a te Teremtőd, alkotód így : Jákób.” Tudod mit jelent ez? Testtől született test. Jákób már születésekor belefogódzott Ézsau sarkába, már ott erőszakos volt, már ott előbb akart megszületni, szabálytalanul akart előzni. Ahogy egy életen keresztül szabálytalanul akart előzni. Már ott benne volt az egész természete, mikor előjött az anyaméhből. Szeretném ha magadra értenéd, hogy már akkor az volt a neved, hogy: nagyszájú, erőszakos, veszekedő, sértődő. Mit mondjak még?
Isten ismeri ezt a te természetedet, pontosan tudja azt, hogy az első kéz amelyik utánad nyúlt ahogy utána nyúl ennek a gyermeknek a Sátán keze. Joga van hozzá, mondhatja: enyém vagy.
Hadd kérdezzem még az övé vagy?!
Azután nyúlik a másik kéz is az ember felé, Isten keze. Látjátok azért ünnepeltünk most keresztelot, mert kinyúlt a másik kéz, az Isten csodálatos szerető keze. Ô is ezt mondja: Neveden hívtalak téged, enyém vagy!” Ugyanebben a mondatban egy másik nevet is mond Isten erre az emberre: Izráel,” Isten harcosa. Ez az Isten oldaláról ennek a gyermeknek a neve.
Ma ezen a keresztelőn két kéz nyúlt ki a láthatatlan szellemvilágból ezután a gyermek után. A szülők és a keresztszülők beletették ezt a gyermeket az egyik kézbe. Ôk azt mondták, hogy mi választunk helyette. Mi most azt kívánjuk, hogy ez a gyermek az Isten kezében legyen. De hadd mondjam meg, hogy ezzel még nem dőlt el semmi. Nagyon szeretném mindazoknak mondani, akik arra építenek, hogy én meg vagyok keresztelve, ezzel még nem dőlt el semmi, a gyermek dönt majd. Eljön a pillanat, amikor megérti majd azt, ami vele történt, és akkor ő dönt majd.
Jó volna ha ma megértenéd, hogy ennek a kéznek a mozdulása nem volt olcsó dolog. Azért van a két mondatrész közben amit olvastam, egy pár szó: Ne félj, mert megváltottalak.” Látod az a kéz, amig odaért az emberhez, véres kéz lett. Átszögezett kéz lett. Az Isten keze, amíg nyúlt az emberhez, át kellett nyúlni a bûnön, találkozni kellett a bûnnel, az ördöggel, a halállal. Véresen meg kellett harcolni a harcot.
Tele van az életünk félelemmel. Ne félj testvér, bármiben vagy is most, Isten mondja neked 1973. július 3-án: Ne félj, utánad nyúlt bûnön, halálon, poklon át az Isten keze, az átszögezett keze.
Egy férfiről elmondták, hogy mikor a züllés útjára került, az édesanyja sírva mondta neki, hogy mi a keresztségkor odaadtunk az Istennek, és Jézus meghalt érted. A férfi felvetette a fejét és azt mondta: köszönöm szépen, értem ne haljon meg senki. Megalázó dolog, hogy valaki elviselje bûneim büntetését, következményét, majd elviselem magam. Csendesen ez volt a válasz: nézd, őt már nem akadályozhatod meg abban, hogy meghaljon érted. Akár megalázó, akár nem abban te őt nem akadályozhatod meg. Csak megteheted, hogy ráütsz arra a véres kézre, hogy visszalököd magadtól. Erre jogod van.
Egyszer nagyon komoly üzenet volt nekem, Jézus bal keze is át van szögezve, nemcsak a jobb. Nemcsak azokért halt meg, akik a jobb keze felől állnak, azokért is meghalt, akiknek nem kellett.
Hadd mondjam újra, hogy megmaradjon a szívedben: a bal keze is át van szögezve. Az, ami felől most te állassz. Abban te már nem akadályozhatod meg ot, hogy szenvedjen érted, csak még nagyon sok szenvedést okozhatsz neki. Értitek ezt szülők, ugye értitek! Senki nem tud olyan szenvedést okozni, mint akit szeretek, mint akiért szenvedtem.
Nyúlik feléd ezen az alkalmon a kéz, az Isten keze, az átszögezett keze. Ne félj, kifizette az árat, megváltott. Csak rajtad múlik, hogy oda tedd a kezed, az életed ebbe a kézbe. Ô mindent megtett érted, mindent, kétszeresen az övé vagy.
Egy kisfiúról olvastam, talán Angliában élt, hogy csinált egy kis vitorlás hajót magának. Nagyon sokat dolgozott rajta, ő maga festette, díszítette, gyönyöru volt. Aztán eljött a nagy pillanat, amikor eleresztette a vízen és boldogan nézte, milyen szépen úszik a hajója. Mindig közel maradt hozzá, hogy kellő pillanatban megfoghassa. Közben arra jött egy tuzoltó autó, mindenki rohant a tüzet nézni. Egy percig a kisfiú is megfeledkezett a hajóról, és mire visszaszaladt már nem volt sehol. Elveszett. Napokig siratta.
Aztán amikor egyszer a kisfiú édesapjával sétált, egy bizományi áruház kirakatában meglátta a hajóját. Berohant az üzletbe, mert azonnal felismerte, hisz ő csinálta, ő festette, ismerte minden részletét, és szól a boltosnak, tessék nekem visszaadni a hajómat. Kisfiam vettem, mondja a boltos, ha megfizeted az árát, a tiéd. A kisfiú magyarázkodott, de tessék megérteni… Engem nem érdekel én vettem.
A gyermek addig könyörgött az édesapjának, hogy megvette a saját hajóját. Ment vele boldogan és simogatta és azt mondta: kis hajóm, most már kétszeresen az enyém vagy, először, mert én készítettelek, másodszor, mert mikor elvesztél, megvettelek, kifizettelek. Kétszeresen szeretlek, kétszeresen az enyém vagy.
Testvér te vagy az a kis hajó! A Teremtőd és alkotód Ô volt. Elvesztél, és megfogott a fekete kéz. Belekerültél az ördög rabságába. Ne félj, kifizette érted az árat a Golgotán mérhetetlen drágán. Az Ige azt mondja, hogy Nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg, a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből: Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplotlen bárányén, a Krisztusén.” (1 Péter 1,18-19.)
Azt mondja most neked: úgy szeretnék ma úgy hazamenni veled gyermekem, hogy kétszeresen az enyém vagy!” Először, mert megalkottalak, másodszor, mert megváltottalak.” Enyém vagy!”
A néven szólításról jutott eszembe, amit egyszer egy börtönről hallottam. Egy megbízott ember azzal a szándékkal járt a börtönben, hogy egy rabot szabadon engedjen. Az volt a kérdése, de hogyan fogom megtalálni azt az egyet, akit szabaddá kell tennem?
Végigjárta a cellákat, beszélt mindenkivel, nagyon lelkiismeretesen komolyan szerette volna megtalálni azt az embert, akit Isten szerint is el kellett engedni annyi rab közül.
Ahogy beszélgetett velük, hogy hogyan kerültek ide, mindegyikük elmondta, hogy teljesen ártatlanul vagyok itt, nem tehettem róla, tévedés volt. Nem én voltam a hibás. Így ment ez végig minden cellában. Csupa olyan ember, aki tévedésből volt itt, aki helyett más volt a hibás. Egyetlen embert talált, aki azt mondta: kérem jogosan vagyok itt, vétkeztem, én még nagyobb büntetést érdemeltem volna. Nem is érzem itt rosszul magam, én kárhozatot érdemeltem volna. Jogos, hogy itt vagyok.
Aztán összehívták a rabokat egy nagy terembe, mindenki nagyon izgatott volt, mert tudták, hogy valakit szabadon bocsátanak. Jaj ki lesz az az egy, akit ártatlannak talált a megbízott. Vajon elég meggyőzően mondtam-e el, hogy én ártatlan vagyok, hogy tévedésből, véletlenül vagyok itt? Azt az egy embert, aki bûnösnek tudta magát, Rajben Jakabnak hívták. ott ült hátul csendben, azt mondta magában, engem biztos nem bocsátanak el.
Aztán a megbízott elmondotta: kérem én végig jártam a cellákat, mindenkivel beszéltem, sok igaz embert találtam itt, és csak egyetlen bûnöst. Eldöntöttem, ezt az egyet szabadon engedem, ne fertőzze itt a sok igaz embert. Rajben Jakab, itt a szabaduló levele, jöjjön ki érte.
Az ember hallotta a nevét az nem lehet, hogy én vagyok kezdett hátranézni, csak előjön valaki. Nem mozdul senki. Újra a név. Rajben Jakab hallja, itt a szabaduló levele, jöjjön és vegye át. A teremben nem mozdult senki. Rajben Jakab azt gondolja magában, szeretném látni azt az embert, akinek ugyanaz a neve, mint nekem. A szomszédok elkezdik lökdösni, nem hallod, rólad van szó, menj hát ki. Szédülve feláll, végig megy a sorok között. Átveszi a szabaduló levelet, ott tartja a kezében.
Vége van az együttlétnek és beáll a sorba a megszokott helyére, és megy a cellája
felé, kezében a szabaduló levéllel. Nem tudta elhinni még akkor sem, hogy szabad. Így olvastam: kilökdösték a fegyház ajtaján.
Ha van itt ma valaki, aki bûnösnek tudja magát, akkor testvér érted hangzik el ez az igehirdetés. Akkor Isten most a te nevedet mondja.
Te bûnös, aki reménytelennek érzed magad, úgy gondolod, hogy a legkevésbé érdemled meg, hadd mondjam neked, a szabaduló leveled itt van az Úr Jézus kezében. Vedd át bátran és remegő szívvel mondd: Köszönöm Úr Jézus, hogy megváltottál, hogy nevemen hívtál, hogy én vagyok az! Alig merem elhinni!
Testvér, most így szól a te Teremtőd ennek az egynek, és ennek a gyermeknek: Ne félj, mert megváltottalak!” Ne félj az elotted levő élettől. Ne félj a bûntől, az ördögtől, a saját kísértéseidtől. Ne félj! Neveden hívtalak téged, enyém vagy!” Ettől a pillanattól kezdve az enyém vagy örökkön örökké.
Imádkozzunk:
Uram annyi néven hívtak már engem ebben a világban. Annyi ember formált jogot az életemhez. Hadd dicsőítselek Téged, hogy senkié nem vagyok, csak a Tiéd. Köszönöm, hogy ezen a földön igazán senkihez nem tartozom, csak egyedül Hozzád. Áldalak Téged azért, hogy senkinek nincs joga jogot formálni, parancsolni, csak egyedül Neked Jézus, mert megváltottál. Köszönöm a véres kezedet, amelyik átnyúlt bûnön, halálon, poklon, és áldalak azért a pillanatért, amikor megragadtál. Kérlek Téged, hadd legyen majd ez a gyermek is a Te neved dicsőségére.
Ámen.