“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A Te szemeid e házra nézzenek
“Vajon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem. De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, amellyel a te szolgád könyörög elotted e mai napon. Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, amely felől azt mondottad: ott lészen az én nevem; hallgasd meg az imádságot, amellyel könyörög a te szolgád e helyen. És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, akik imádkoznak e helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes!” 1 Királyok 8,27-30
Urunk hálát adunk Neked azért, hogy a Te elégséges kegyelmed alatt lehetünk ezen az egész mai napon. Kérünk Téged azért, hogy hadd tudjunk kegyelmet venni kegyelemre. Áldd meg most számunkra Igédet, kérünk, hogy eleveníts meg általa. Áldj meg minket és légy közöttünk az Úr Jézusért, Szentlelked által
Ámen.
Mindnyájan tudjuk, hogy házszentelőre jöttünk. Útközben azon gondolkoztam, hogyan is kell egy házat megszentelni. Nagyon jól tudjuk, hogy a katolikusok szoktak házat szentelni, és olyankor három betut írnak az ajtóra: G. M. B. Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Annyit jelent, hogy ez a három védőszent őrízze majd a házat. Mi úgy szeretnénk házat szentelni, ahogy az Újszövetség mondja, hogy: Mert megszenteltetik Istennek Igéje, és könyörgés által.” (1 Timótheus 4,5.)
Salamonnak templomszentelő imádságából olvastam az Igét, és az volt bennem, de vajon templom ez a ház? Szabad nekem itt ezt az Igét elolvasni? Templom ez a ház, vagy csak ház? Ezt a kérdést szeretném most különösen a háziaknak szívébe vésni, templom ez a ház? Jogos volt nekem ezt az Igét itt felolvasni? A nap folyamán ez majd kiderül, hogy így van, vagy nincs. Mindenesetre el mertem olvasni ezen a helyen Salamon templomszentelési imádságának ezeket a mondatait.
Az első mondat amit ebből az Igéből szeretnék kihangsúlyozni, az így hangzik: De tekints a te szolgádnak imádságára és könyörgésére… hogy meghalljad… e mai napon.” Mindnyájan azért jöttünk ide, hogy imádkozzunk ebben a házban, hogy az imádság által megszenteltessék ez a ház. Salamon még azt is kéri, hogy: hallgasd meg a te szolgádnak, és a te népednek… könyörgését, akik imádkoznak e helyen.”
Nem tudom érzitek-e, hogy mennyire kezd aktuálissá válni számunkra ez az Ige? Mi imádkozni jöttünk ide, áldást kérni jöttünk ide, kérni az Urat, hogy hallgassa meg a mi imádságainkat, amiket elmondunk itt ezen a mai napon.
Azt is mondja az Ige: A Te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal.” Vajon e ház lakóinak kérése ez az Úrhoz? Nem tudom hogy jó-e számunkra, ha Isten szeme mindig idenéz? Nincsenek-e olyan dolgaink ebben a házban, amit szeretnénk, hogy Isten szeme nem látna? Nem történnek-e majd, vagy nem történtek-e már olyan dolgok ebben a házban, amit jó volna, ha Isten szeme nem látna? Amire azt mondjuk: Uram most nézz el egy kicsit. Most ne nézz ide. Most ezt teszem, vagy azt teszem, vagy ezt mondom, vagy ezt hozom be ebbe a házba ugye most nem nézel ide?
Tudunk-e úgy élni és most már nemcsak hozzájuk szólok, hanem mindnyájunkhoz, tudunk-e úgy élni a mi házunkban, hogy az a kérésünk; hogy: A te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal”? Akkor is amikor veszekszünk, akkor is amikor bántjuk egymást, akkor is amikor igazságtalanok vagyunk, akkor is, amikor olyan anyagi dolgok kerülnek be oda, a Te szemeid akkor is e házra nézzenek?
Sokszor hallottam, hogy emberek akik vizsgálati fogságban voltak, azt mondták, az volt a legkellemetlenebb, amikor észrevették, hogy az ajtón van egy pici ablak, csak pont amibe egy szem belefér, és rájöttek, hogy őket éjjel-nappal nézik. Váltott őrök állnak ott és egy szem állandóan néz.
Talán most már érzitek, hogy nem olyan egyszeru kérés ez. Templomokon, vagy egyházi épületeken nagyon sokszor van egy olyan jelzés, hogy egy háromszög és benne egy szem. Annyit jelent: Szentháromság Isten.
Isten komolyan veszi ezt a kérést, ha ma kéred: Hogy a Te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal.” Nagyon sokszor nem vesszük komolyan az Igét, csak a szép és kellemes oldalát nézzük hát persze vigyáz rám. De ez annyit jelent, hogy szüntelen rám néz, és vigyáz rám. Ímé nem szunnyad és nem alszik el Izráelnek őrizője!” (Zsoltár 121,4.)
Mi a Bibliának mindig a kellemes oldalait szeretjük, és nem gondolunk arra, hogy van ennek ítéletes része is, hogy az ő szemei nézik ezt a házat éjjel és nappal. Amit sötétben csinálsz azt is látja, amit egyedül csinálsz azt is. Nem tudom, hogy kívánhatjuk-e erre a házra, hogy az Úr szemei éjjel és nappal itt legyenek?
Még egy mondat ebből az imádságból: Vajon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön?” El lehet ezt képzelni? Valaki egyszer elmondta, hogy bekopogtattak a házába, és mikor ment ajtót nyitni, akkor ezt a kérdést tette fel az illető: Kérem tessék mondani, itt lakik az Úr Jézus? Azt mondja annyira döbbenetes volt, hívő ember vagyok, de nagyon meglepődtem. Ha azt kérdezte volna tőlem, hogy az Úr Jézusé vagyok, nyugodtan válaszoltam volna, hogy igen. Ha azt kérdezte volna hiszel-e Benne, arra is azt mondtam volna, hogy hiszek. Vagy azt, hogy befogadtam-e az Úr Jézust, arra is. De hogy itt lakik-e az Úr Jézus azt mondta, csak álltam ott, és hallgattam. Ezt nem tudom, ezen soha nem is gondolkoztam.
Ha téged kérdeznének, itt lakik-e az Úr Jézus mit válaszolnál? Nem tudom hogy nem dobbana-e meg a szíved, hogy gondolható az, hogy az Isten itt közöttünk lakjon? A lakásunkban gondolható? Hogy közöttünk lakjon ez elképzelhető? Hiszen Ô mindent lát, amit nem is mondunk ki azt is, az érzéseinket is. Elképzelhető, hogy ő már az első nap nem költözne el onnan, hogy azt mondaná, nem, én ezt nem bírom. Ezt a sok szennyet nem bírom, ezt a rengeteg gonoszságot, ezeket a feltételezéseket egymásról.
Épp a múltkor beszéltünk otthon arról, hogy a szeretet minden jót feltételez.” A német fordítás így mondja. Mindent hiszen, így mondja a magyar. A szeretet mindig jóhiszemu, mindig jót gondol a másik felől. Mi nagyon sokszor gondolunk rosszat a másik emberről. Ezt is azért csinálta hogy… Most megint engem akar bosszantani!
Vajon ezt a rosszhiszemuséget, ezt a mindenbe belepiszkálást, ezt az örökös kritizálást, kibírja ezt az Úr? Vajon Isten Szentlelke nem szomorodik meg? Így mondja az Ige: Isten Lelke zokogva zokog a ti szívetek keménysége miatt a rejtekhelyeken.
Vajon elgondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbé-e ház, amelyet én építettem.” Látjátok Jézus mégis mikor lejött erre a földre, istállóban született. Elgondolható-é, hogy az ég és föld Ura a legpiszkosabb helyen született? Vajon elgondolható? Azután bement a másik legszennyesebb helyek egyikébe, a jeruzsálemi templomba, ahol adtak és vettek. Amelyik tele volt szennyel, ahol pénzváltók voltak, ahol állatok voltak. Egyszer olyan megrázó volt számomra ez a mondat, hogy Jézus belépett az Isten templomába. Vajon gondolható? Most amióta Jézust látjuk, azóta azt mondjuk, hogy hála Istennek, hogy gondolható, hogy itt lakik közöttünk, hogy bemegy a Zákeus házába is és azt mondja: Ma nékem a te házadnál kell maradnom.” (Lukács 19,5/b.) A farizeusok mindnyájan felháborodtak, hogy bûnös emberhez ment be szállásra.
Ugye gondolható, hogy az Isten bejön ebbe a házba az Úr Jézus Krisztus által? És elgondolható, hogy beköltözik életedbe a Szentlélek által? Ugye gondolható? És olyan jó, hogy mi válaszolhatunk erre a kérdésre, hogy igen igen. Kérhetjük azt, hogy Uram bármilyen is az életem, a te szemeid nézzenek erre a házra éjjel és nappal.” És ha fájdalmasan kell hogy nézzél, ha úgy nézel is ahogy néztél egyszer Jeruzsálemre, hogy folyt a könny a szemedből, akkor is csak nézzél. Ha úgy nézel ahogy néztél a keresztről, néztél azokra akik megfeszítettek, hogy folyt a homlokodból a vér akkor is csak nézzél.
Hadd találkozzanak szemeim szemeddel éjjel és nappal. Hadd mondjuk el most valóban Salamonnal az imádságot: Uram a Te szemeid erre a házra nézzenek éjjel és nappal! És hadd vegyék észre ezt a mi testvéreink, akik itt élnek. Hadd lássák meg a vádoló szempárt, a könynyes Krisztus-szemet, hadd lássák éjjel és nappal, és hadd találkozhassanak ezzel a megbocsátó szempárral.
Hadd mondjuk most Salamonnal: Vajon gondolható-e, hogy lakoz-hatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem.” Gondolható-e, hogy lakozhatnék ebben a házban? Kérhető ez a kérés?
Milyen jó, hogy most együtt imádkozhatunk, együtt kérhetjük és hihetjük, hogy ez a ház megszenteltetik az Ige és az imádság által, amit az Ô népe akik ezért jöttünk ide elmond ezen a helyen.