“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Az Én házam
“Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, amije van békességben van. De mikor a nálánál erősebb reá jövén legyőzi ot, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott és amit tőle zsákmányol, elosztja. Aki velem nincs ellenem van, és aki velem nem takar, tékozol. Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Viszszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. És odamenvén kisöpörve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak, és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél.” Lukács 11,21-26
Csak ezért a pár szóért olvastam el ezt az egész igerészt, hogy az én házam.” Amikor megvesz az ember egy házat, amikor beköltözik és berendezi, kimondja, hogy ez az én házam. Reggel beszélgettünk róla, ahogy az Igét néztük, és azt mondottuk, hogy egy ház lehet ház, lehet palota, és lehet templom. Mi templomszentelésre jöttünk házszentelés helyett. Mert nagyon szeretnénk, ha ez a ház templom lenne. Azt szeretném kérdezni tőletek, mi dönti el egy háznál, hogy palota, ház, vagy templom?
Ebben a városban is van biztosan mind a háromféle. Mi dönti el, hogy palota az életed, hogy palota a házad, vagy ház, vagy templom? A tulajdonos. Isten háza szokták mondani a templomra. Isten a tulajdonos. A rendes háznál, a lakóháznál ki a tulajdonos? Az ember.
Amire az Ige azt mondja, hogy: az erős fegyveres őrzi az ő palotáját,” ez kié? Ki az erős fegyveres? A Sátán! Nagyon szeretném, ha mindjárt az elején világos lenne, hogy a Sátán mindig palotát épít. Mindig valami nagyot akar, sokkal nagyobbat, mint a többi. Valami olyat ami díszes, amit csodálni lehet, amin mindenki elámul.
Olyan megdöbbentő, hogy általában mi is palotát akarunk. Azt a kis házunkat is ami van, nagyon szeretnénk palotává tenni. Nem tudom, hogy volt-e ilyen kor, mint a mienk, amikor annyit építkeztek és szépítkeztek volna, mint napjainkban. Aki építkezik, az megpróbál szépítkezni, ezt is, azt is a házba, ilyen új, olyan modern dolgok. Mindenki azt szeretné, hogy az ő háza valami különleges palota legyen.
Persze megint csak a háziakat szeretnénk megkérdezni, hogy palota ház templom? Vajon ez a ház mi lesz? Ez a nagyon komoly kérdés, amit az Úr feltesz most.
Ilyenkor mindig azokra a kislányokra gondolok, akikkel egyszer erről beszélgettünk. A legtöbb elmondta, hogy ő palotát akar. Aztán az volt a kérdés, hogy lehet hát belőle templom? Mondtam hogy nálunk otthon ahol lakom, a templom lakóház volt. De átalakítottuk, templom lett belőle. Megkérdeztem tőlük, mit kell kihordani a lakóházból, hogy abból templom lehessen?
Nagyon érdekes volt amikor mondottam, hogy most nézzük végig, mi az ami a lakóházban van, és a templomban nincs. Valamelyik megszólalt, hogy a templomban nincsenek ágyak. Persze lehet hogy sokan szeretnék, ha lennének, jobban lehetne aludni, de nincsenek. Aztán rövidesen kiderült, hogy ebédlő sincs a templomban. Ebédlőasztal nincs. A lányok mondták, hogy azt is ki kell tenni, ha át akarják alakítani. Aztán folytatódott, hogy szekrény sincs a templomban. Tovább nézegettük, és kiderült, hogy tükör sincs. Talán ez volt az Ige, amiről akkor beszélgettünk, hogy aki tornyot akar építeni, üljön le és vessen számot a költségekkel. Az egyik kislány papirt ceruzát fogott, írta a dolgokat, aztán egyszer csak letette a ceruzát és azt mondta kár is tovább írni, semmi nem maradhat meg, semmi ami eddig volt.
Persze azért valami csak van a templomban, padok vannak, Úrasztala van, szószék van. Mi van a templomban? Ami szükséges a szolgálathoz. A többit mind ki kell vinni. Nem tudom mit szólnának a háziak, ha azt mondanánk, úgy jöttünk most ide házat szentelni, hogy templommá kívánjuk átalakítani, és azért jöttünk ennyien, hogy nyugodtan ki tudjunk rámolni, a délutánt már erre használjuk majd fel, hogy amit ti behordtatok, mi majd kihordjuk. Nem tudom mit szólnának akkor ehhez a házszenteléshez?
Persze jó volna, ha rögtön a reggeli Igére gondolnánk, hogy gondolható-é, hogy az Isten lakozhatnék e földön,” és a Cselekedetek 17,24-ben pedig azt mondja az Ige: Ô mennynek és földnek Ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.” Az Isten aki teremtette a mennyet és földet, kézzel csinált templomokban nem lakik. Házban sem lakik. Egyetlen-egy temploma van neki: az ember. Abban lakik. Ô nem lakik semmiféle házban. Azt mondja az Ige: Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek, és nem a magatokái vagytok?” (1 Korinthus 6,19.)
Most már elfordítjuk a tekintetünket e ház lakóiról, és visszafordítjuk magunkra. Szeretném ma tőletek megkérdezni akik itt vagytok, palota lakóház vagy templom? Nem hiszem, hogy volna közöttünk egy is, aki nem palotát akart volna gyermekkorában. Hogy nem volt benne az a vágy, hogy én valami nagy leszek. Aki nem úgy lett volna, hogy legyek valakivé.
Aztán később arra gondoltatok, hogy jó lesz nekem lakóház is, egy kis boldog fészek. És elkezdtétek építeni a magatok kis boldogságát, szerelem, házasság. Egy olyan szép kis fészek, ahol majd nagyon boldog leszek.
Nem így van? Most is így van? Olyan döbbenetes, ahogy erről beszél az Ige az Aggeus próféta könyvének 1. részében, amikor azt mondja, hogy elmegy ki-ki a maga házához, az Úr háza pedig romokban áll. Ezért vonták meg az egek az esot és ezért nincs áldás, mert mindenki a maga házát építi.
Szeretnélek titeket mint Isten népét megkérdezni, igaz, hogy így van? Építed a magad kis házát, a magad kis boldogságát, a magad kis terveit, hogy így lesz, meg úgy lesz, ugye az én kis családom, a fontos az, hogy áldjon meg minket Isten ott abban a kis házban, hogy minden sikerüljön. Az én munkám… az én családom… Vajon nem így van-e, hogy azért nem ad az Úr áldást, mert elment ki-ki a maga házához? Ezért mondja Aggeus 1,7: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti utaitokat!” Mi okért? azt mondja a Seregeknek Ura: Az én házamért amely ím romban áll, ti pedig siettek ki-ki a maga házához.” (9.v.)
Van-e közöttünk egy is, akinek szívügye az Isten háza? Nem a templom renoválásról beszélek, mert az sok embernek szívügye. Az Úr házáról, az egyházról, az Ô népéről, az elveszettekről, azokról akiket Ô keres és Ô hív. Testvér mit akarsz építeni? Nagyon sok ember csak azért keresi az Urat, hogy akkor majd boldogok leszünk, akkor majd megértjük egy-mást, akkor majd nem lesz annyi nézeteltérés a családban. A maga kis családi boldogságát keresi.
Házszentelő napján felteszem a kérdést, felszentelted-e már az életedet az Úrnak? Mi a te életed, palota lakóház vagy templom?
Szeretném most az előbbieket nagyon komolyan magunkra vonatkoztatni, így van-e ahogy a gyerekek mondták, aki templomot akar építeni, az kezdje az ott lévő dolgok kihordását, mert ezzel kezdődik minden. Mindnyájan úgy születtünk, hogy lakóház vagyunk, de ha át akarod alakítani, és ha Isten elkezdhette benned az átalakítást, akkor most nagyon komolyan nézd meg, hogy hol álltál meg.
Kezdjük az ágyaknál. A kényelem! Nagyon sok ember azért nem lesz soha templommá, mert fontos a saját kényelme. Mert csak addig megy, amíg bele nem ütközik a kényelembe. Ha templom akarsz lenni, hord ki az ágyat. Különben soha nem lesz templom.
Szeretném tovább mondani: ha bent marad az ebédlő, a has-szeretete, a válogatás, a nemszeretem, soha nem lesz templom. Olyan megrázó nekem mindig, amikor olvasom az öreg Izsák történetét, hogy ezért történt minden, mert szerette a vadat, hogy a fia kedvére való ételt tudott készíteni, és hajlandó lett volna Ézsaut megáldani Jákób helyett, pedig jól tudta, mi volt Isten szava. Nem hordta ki kellő időben a has-szeretetét, az élvezetvágyát. Nagyon sokszor idős korban kezd az ember belejutni abba, hogy most már finnyás vagyok, most már nem eszek meg akármit, most már itt keresem az élvezetet. Ha másutt nem, legalább ezen a vonalon.
Amíg még tudod hord ki az asztalt, mert öregségedben már nem fog menni, az élvezetekhez szokott test megkívánja a magáét. Nem lesz templom az életed, ha bent marad az éléskamra és az asztal.
Akkor sem lesz templom az életed, ha nem hordod ki a szekrényt, a ruha szeretetét. Az ilyen meg olyan ruha vágya. Mindig csak annyi legyen, ami feltétlen szükséges. A szekrény bent van a templomodban? Testvér hord ki sürgősen. És a tükör, a hiúság. Nagyon jó volna ha végig néznéd most, hogy mit nem hordtál ki annakidején. Mert az lesz neked majd tőrré és hurokká az oldaladban, amit nem vettél komolyan.
Isten nem lakik házban de lakhatik benned! Úgy néz-e rád az Úr, hogy ott az az én házam? Egy nekem szentelt ház, szív és élet. Kérlek azért titeket atyámfiai, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent, és Istennek kedves áldozatul.” (Róma 12,1.) Nem kell Neki más belőled. A romlott szív és a szennyes lélek nem kell Neki. Ô maga akar beköltözni a lakásba. Oda adod-e Neki mint templomot? Hajlandó vagy-e kihordani, amire Ô azt mondja, hogy nem odavaló. Hajlandó vagy-e? Vagy van amire azt mondod, hogy ezt nem. Nem fogom túlzásba vinni a hívő életet.
Testvér hol álltál meg? Talán a könyveidnél talán a szórakozásaidnál? Van-e a templomban televízió, mozi, ital, sport? Hol álltál meg, mit nem hordtál ki? Mi az amire azt mondod, hogy igen Uram mindent, de ezt nem. Hova teszi most Isten az ujját, kezét ezen a házszentelőn? Mert itt házszentelés van, de nem egy ház szentelés. Ô mindegyikünket hajlandó megszentelni azzal, hogy beköltözik, mert vajon elgondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Igen, elgondolható, a Szentlélek által benned.
Testvér nagyon kérlek, ma legyen végre nálad házszentelő! Hadd írhassa rá minden ajtóra az ő nevét, a Jézus nevét. Ha házszentelő van, és ha igazán odaszánod testedet, mint házat, akkor az Úr Jézus majd rád írja a nevét. Így mondja az Ige: és az ő neve homlokukon lesz.” (Jelenések 22,4/b.) Akkor ráírja az ő nevét minden ajtóra és nem tudsz úgy kijárni és bejárni, hogy szembe ne kerülnél ezzel a névvel, hogy Jézus.
A gyakorlati életedben mindenütt: Jézus. Engeded, hogy ráírja ezt a nevet az egész életedre? Csak egyetlen egy név, és ebben a Névben van a mi életünk. Nem is adatott az emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” (Cselekedetek 4,12.) Mi ennek a háznak minden ajtajára, az életnek minden viszonylatára , ha odaszánod, ha neked ma van a házszentelőd fölírjuk ezt a nevet. De akkor onnan ki kell hordani mindent, mindent, hogy lehessen új életed a tested felett az érzelmedtől kezdve a szívedig, a cselekvésedtől kezdve az életed minden részletéig.
Kérem az Urat, hogy sok sok háznak, sok sok életnek legyen emlékezetes ez a házszentelő. Azt mondottuk, mindig a tulajdonos a kérdéses, hogy kié a ház. Ha az Úré vagy, a házad is az Úré. Ez a döntő kérdés most, oda akarod-e adni a testedet házképpen, lakásképpen a Szentlélek számára, hogy lakozhasson benned. Szeretnéd, hogy a Szentlélek jó illata áradjon ki belőled? Nem fog kiáradni, ha nem lakik benned.
Ne gondold azt, hogy őt alkalomszeruen lehet hívni. Ha benned lakik, akkor ha bizonyságot teszel Ô fog kijönni a házból. Mert ha kinyitnak egy ajtót az jön ki, aki benne lakik. Ha kinyitod a szádat az jön ki, aki a hétköznapi életedben ott lakik.
Újra kérdezem: palota családi ház templom? Nem kicsi kérdés ez testvér. Vajon hajlandó vagy-e a családi életedet, az egész egyéni életed minden részletében alávetni Annak, aki otthagyta az Atyát, otthagyta a mennyei dicsőséget, odaszentelte testét véres áldozatul te érted.
Ilyen áldozatra csak egyképpen érdemes válaszolni egy teljes oda-adással.
Imádkozzunk:
Uram Te házakat akarsz szentelni ma. Kérlek hogy tedd meg. Áldalak, hogy minden azon múlik, igazán a tieid vagyunk-e, vagy csak hazugság ez. Köszönöm, hogy szemeid most ránk néznek. Lásd meg az át nem adott területeket az életünkben. Kérlek Jézus, aki az Isten ujjával uzted ki az ördögöket, uzz ki belőlünk mindent ami idegen.
Kérlek tisztíts meg arra, hogy lakhass bennünk. Áldunk Téged azért, hogy hallod kérésünket. Ha van valaki köztünk aki döntött, hogy templommá akarja életét szentelni, tedd meg vele, egyedül a Te nevedért.
Ámen.