“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Letelepedtek Jézussal
“És mikor Jézus onnét tovább ment, láta egy embert ülni a vámszedo helyen, akinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén követé ot. És lon, amikorÔletelepedék a házban, ímé sok bûnös és vámszedo jött oda, és letelepedtek Jézussal és azÔtanítványaival az asztalhoz. És látva ezt a farizeusok, mondának azÔtanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bûnösökkel együtt? Jézus pedig ezt hallván monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Elmenvén pedig tanuljátok meg mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a betegeket a megtérésre.” Máté 9,9-13
Attól félek nagyon sokan állunk eközött a két mondat között, hogy talán Jézus mondta már nekem egyszer, hogy Kövess engem!,” de nem történt meg, hogy felkeltem és követtem volna ot. Talán újra és újra mondja ezt nekünk Jézus és nem követi mégsem a teljes felkelés.
Olyan egyszeru volt mikor olvastam Jézus felszólítását, hogy Kövess engem! És az fölkelvén, követé ot.” Mintha ez lenne a legegyszerubb és legtermészetesebb dolog.
Azt szeretném most toletek megkérdezni, hogy miért volt ez ilyen egyszeru és természetes Máté számára? Máté eddig csak ült a vámszedo asztalnál, mindene volt a pénz, és egyszer csak elhangzik a mondat: kövess engem és hogy történhetett az meg, hogy Máté nem csinált úgy mint mi, hanem rögtön fölkelt és követte Jézust?
Máté egy olyan értéket látott meg, ami sokkal nagyobb volt a pénznél. Szeretnék a szántóföldbe elrejtett kincs példázatára utalni, amikor az az ember a kincset meglátta, tovább nem volt kérdése. Mielott meglátta a kincset, hiába mondta volna valaki: nézd, add el minden vagyonodat és vedd meg azt a földet, esze ágában sem lett volna, hogy képzeltek ilyet, mondta volna, hát mibol fogok ezután megélni?
Anélkül, hogy valaki Jézust meglátná, hogy fölragyogna mindaz amiÔlehetetlen fölkelni. Itt van a legtöbb hívő embernél a baj, hogy nem látta meg Jézust, nem lett olyan vonzóvá számára az az élet, ami Jézus követését jelenti. Tehetünk mi annak az érdekében valamit, hogy számunkra ilyen vonzóvá legyen Jézus? Tehetek arról, hogy nem történt meg így az életemben? Tehetek ennek érdekében valamit vagy ez kegyelem?
Máté semmit nem tehetett, csak meglátta Jézust. Tehet erről valaki, hogy őt nem látja meg, hogy nem lett olyan naggyá Jézus, mert azt hiszem, ez kell ahhoz, hogy képes legyen felállni, hogy minden ami eddig érték volt a számára, most egyszer csak semmivé váljon. Tehetek annak érdekében valamit, hogy felragyogjon a Krisztus, és hogy egyszerre kárrá és szemétté váljon minden a számomra?
Mi az Isten munkáját nem tudjuk előre vinni, de akadályozni teljes erovel tudjuk. Olyan nagyon komollyá vált számomra az, amit eddig az élet ellen vétkeztem. A lelki élet ellen, emberekben mozduló élet ellen. Én úgy érzem, ellene tudunk tenni annak, hogy felragyogjon bennünk a Krisztus. Hogy tudunk ellene tenni? Úgy, hogy nagyon-nagyon mély nemakarás van bennünk.
Mi lenne ha felragyogna, mi lenne ha úgy látnád meg, hogy otthagynál mindent? Mi minden borulna fel körülöttünk? Szeretném-e, vágyom-e arra, hogy nekem is felragyogjon a Krisztus, vagy félek tole? Vágyom-e arra, hogy Jézus így legyen láthatóvá a számomra?
Az Istentol elszakadt ember testiekkel próbálja pótolni a felülrol valót. Testi örömökkel, testi szeretettel, pótszerekkel él. ott van-e már a szívedben, hogy kész vagy eldobni minden pótszert?
Máténak úgy ragyogott fel a Krisztus, hogy egy perc alatt elsápadt mellette minden. Ha valakinek Jézus Krisztus valóban felragyog, ott el lehet oltani minden más fényt, nincs már rá szükség. Máté meghallotta a hívó szót és felkelvén követte ot.”
De most a következo versrol szeretnék beszélni: És lon amikorÔletelepedék a házban, imé sok vámszedo és bûnös jött oda és letelepedtek Jézussal és azÔtanítványaival az asztalhoz.” Ez ébredés amikor már mások is jönnek. Nagyon sok Isten gyermekének nagy vágya, hogy lehessen körülötte ébredés. Szeretném mondani, ennek az alapja az, hogy számomra olyan érték legyen Jézus, hogy képes legyek felkelni a vámszedo asztal mellol, hogy egyetlen ügyem legyen ebben az életben Jézus és azÔügye. Hogy ugyanaz a szenvedély mozgassa a szívedet ami az övét lelkeket, elveszetteket menteni. Nézzétek meg ezt a Mátét, most kelt fel a vámszedo asztaltól és a következo pillanatban már ott ül a házban, körülötte egy csomó ember, akik hallgatják Jézust. Hogy csinálta ezt Máté? Mi hívogatunk, agitálunk, próbálunk embereket valahogy az Úr Jézus közelébe hozni és nem megy. Hogy csinálta ezt ez a Máté?
Úgy érzem mindennek az alapja az, ami benne történt. Ha bennünk ez nem úgy van, hogy Jézus a legnagyobb érték, hogyÔa középpont, hogy Érte kárnak és szemétnek ítélek mindent, akkor ne várjam azt, hogy körülöttem ébredés legyen.
A másik oldalt is szeretném elmondani, hogy mi nem lett ebből a Mátéból. Azt mondtuk, hogy vámszedo volt de nem lett farizeussá. Mi belőlünk a legrövidebb úton, a legrövidebb időn belül farizeus lesz. Honnan tudjuk, hogy nem lett farizeus? Hova ült le? A bûnösök közé! Hát mit jelent ez lelki értelemben? Mit jelent leülni a bûnösök közé? Mit jelent ez, hogy velük együtt lenni az Úr Jézus lábainál? Azt, hogy nem tartotta magát többnek. Figyeljük meg, ahogy felkeltem a vámszedo asztaltól, már abban a pillanatban úgy érzem, hogy az a másik ilyen, meg olyan. Azonnal tele vagyok ítélkezéssel, kritikával, lenézéssel. Már a vámszedo asztal mellett egy farizeus ül. Már ott megvan a véleményem a másikról. Hogy tudok nézni mindenkit, aki körülöttem él, mit csinál, hogy csinál , és abban a pillanatban már nem ülök közöttük.
Nagyon szeretném ma megkérdezni a testvéreket, hogy beteg vagy-e, vagy egészséges? Mert utána Jézus ezt válaszolja a farizeusoknak, hogy Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek… Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bûnösöket a megtérésre.”
Szeretném ha most magunkban megállapítanánk, hogy én melyik vagyok? Mert az a megdöbbento, hogy mi úgy gondoljuk, hogy egészségesek vagyunk. Megtaláltuk Jézust, meggyógyultunk, most már mindenkinek a fejére olvashatunk mindent. Valaki így prédikált a családjának: nem tudom miért nem tudtok olyanok lenni mint én. Mert ha én hazajövök mindig elrakom a holmimat. Nem tudom hogy nem vagyunk-e nagyon sokszor ilyen hihetetlen önhitt gyermekei az Úrnak? Nem mondjuk-e olyan sokszor a másiknak, nem értem hogy nem tudsz rendes időben elindulni, miért kell mindig elkésni? Látod nekem is mennyi dolgom van, mégis pontosan ott vagyok mindenütt. Sok-sok mindennel fölényben vagyunk másokkal szemben. Szegény körülöttünk élok.
Úgy érzem, Máté egy volt a többi között, mint aki ugyanolyan mint ok. Azért tud segíteni rajtuk. Úgy érzem, hogy Isten ezért engedett minket munkahelyeken élni, hivatalokban, háztartásokban, hogy úgy éljünk közöttük, mint egy a sok közül. Hogy tudjunk igazi közösséget vállalni velük. Az Úrnak egy komoly szolgája egyszer istentiszteleten így szólította meg a gyülekezetet: Testvéreim a bûnben! fogod-é a többit úgy látni, hogy testvérem a bûnben. Pont olyan vagyok, mint ok. Egy hajszállal sem jobb.
Bárcsak értenénk ezt a felállást és ezt a leülést egyszerre. Nem tudom hogy mennyi volt az idő a vámszedo asztaltól a házig, de olyan jó volna nekünk is komolyan felállni és leülni.
Ezt a kettot várná ma tolünk az Úr. Úgy érzem, hogy az egyiket nem lehet a másik nélkül. Mert amig még nem álltam fel, addig még mindig különb akarok lenni. Csodálom és szeretem az Urat, aki úgy le tud ülni mint senki.
Egyszer valahol olvastam, hogy egy igehirdeto azt a mondatot magyarázta, hogy Jézushoz közeledtek a vámszedők és a bûnösök mind. Egyszeruen hogy mertek a tisztához és a szenthez közeledni? Mert azÔszentsége alázatos szentség volt. Ha minket az Úr megtisztíthatott, mi rögtön fölé emelkedünk a többinek és gogösek vagyunk. Pedig rögtön használhatatlanná leszünk.
Ma kettot szeretne az Úr elérni velünk, azt hogy teljesen felálljak és teljesen leüljek. Aki az egyiket félig csinálta, a másikat is félig csinálja. Azt mondta egyszer nekem valaki: rájöttem, hogy le kell ereszkedni a bûnösökhöz. Abban a pillanatban azt mondtam, hogy rettenetes amit mond. Mi az, hogy le kell ereszkedni? Hát olyan vagy mint ok! Ha valaki beképzeli magáról, hogyÔvalaki, és kezd leereszkedni, nincs annál undorítóbb. Ez nem kell senkinek. Ne légy leereszkedo, nincs erre szükség. Arra van szükség, hogy szívszerint közöttük érezd magad. Hogy tudjad azt, hogy életem végéig, az utolsó leheletemig szükségem lesz Jézusra, és én akkor is bûnös leszek. A halálom pillanatáig szükségem lesz Jézusra, mint orvosra, mert az irgalomra van szükségem.
Nagyon jó volna most ezzel szembenézni. Roppant kedves volt egy budapesti testvérem, aki egy iszákos lánnyal lakik egy házban. Szokott vele beszélgetni, próbálja Jézushoz vezetni. Egyszer ahogy megyek haza mondja a házmester odaszól nekem: menjen csak, ott fekszik a barátnoje az árokban. Egy percig összerándultam, mondta azért ez túlzás, hogy barátnom. Megálltam és gondolkoztam, és akkor rájöttem, hogy persze hát Jézus is a bûnösök barátja. Ekkor visszaszóltam neki hogy köszönöm szépen, lemegyek a barátnomhöz.
Úgy szeretem Wrede Matildot, amikor a foglyokról írja, hogy a barátaim. A barátaim a börtöntöltelékek, a barátaim a gyilkosok. Azt írja a könyvében: Senki nem veszi el a szívemet barátaimtól, akiknek Isten odaadta.
Ha felkelsz a vámszedo asztal mellol, akkor két hatalmas érték fog fölragyogni neked, az egyik az Isten országa, a szántóföldbe rejtett kincs, a másik a drágagyöngy, az elveszett ember. Akkor egyszerre csak felnyílik majd a szemed és meglátod azt, hogy minden ember lelke az Isten számára drágagyöngy. A parázna, az iszákos, a házasságtöro, a gyilkos drágagyöngy.
Felállni az eddigi értékek mellol és Jézust követni annyit jelent, hogy egy új világot meglátni már itt a földön. Aki újonnan nem születik nem láthatja Isten országát, azt a mérhetetlen értéket, Jézust és a másik embert. Mitol nem láthatja az Isten országát? Önmagától! Nem tudom van-e közöttünk valaki, vagy valakik, akik nagyon vágynak arra, hogy ébredést lássanak, hogy Isten megajándékozná az életüket a családban, a gyülekezetben, a faluban? Itt van a recept, csak kettot kell csinálni, felállni, és leülni. Hányszor tesszük meg testileg ezeket a mozdulatokat?
És még egy: Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bûnösöket a megtérésre.”
Még van valami, amit tenni kellene a fölkelés és leülés mellett elmenni és elvinni ebbe a világba azt az irgalmasságot, azt a szeretetet, azt a lelkületet, ami Jézusban volt. Az elveszettet kereso pásztor lelkületét!
Egyszer beszéltünk arról, hogy mi teszi a pásztort pásztorrá. A pásztornak pásztorszeme van, meglátja a másikat. Miért van pásztorszeme? , Mert ott dobog mögötte a pásztorszív.
Nincs nagyobb szükség ebben a világban, mint olyan emberekre, akiknek pásztorszíve és pásztorszeme van, és akik irgalmasságot gyakorolnak és igazán követik Jézust.