“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Fizesd meg nékem amivel tartozol
“Kimenvén pedig az a szolga, találkozék eggyel azÔszolgatársai közül, aki száz dénárral volt néki adós; és megragadván azt fojtogatta, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol. Leborulván azért azÔszolgatársa azÔlábai elé, könyörög néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. DeÔnem akará, hanem elmenvén, börtönbe vetette ot, mígnem megfizeti, amivel tartozik.
Látván pedig azÔszolgatársai, amik történtek, felettébb megszomorodtak és elmentek, mindent megjelentettek azÔuruknak, amik történtek. Akkor előhivatván őt azÔura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem. Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván azÔura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind amivel tartozik. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekbol meg nem bocsátjátok, kiki azÔatyjafiának, azÔvétkeit.” Máté 18,28-35
Pár mondatban szeretném összefoglalni az eddig hallottakat, ami Isten Igéjének üzenete volt. Azt mondta nekünk az Úr, hogy minden új élet, minden öröm, minden békesség, minden ami a mennyet jelenti, az ítélettel kezdodik. Az a szoros kapu ami bevezet azÔországába, az az ítéletnek a kapuja. Az ítéletben kiderül, hogy fizetésképtelenek vagyunk. Rájöttéle már, hogy nem ér semmit a fogadkozás? Azt mondta nekünk az Ige, hogy Jézus mindent kifizetett, és elbocsátott, el lehet menni boldogan, szabadon egy új életbe.
Így folytatja az Ige: “Kimenvén pedig az a szolga”, azonnal ahogy kiment, elfelejtette, hogy mi történt vele. Mi is olyan hamar elfelejtjük, hol voltunk, miben voltunk, milyen állapotban. Hamar elfelejtjük a fölöttünk levo ítéletet. Az Ige azt mondja: Aki elfeledkezik a régi bûneibol való megtisztulásról, az vak, rövidlátó. Aki elfelejti, honnan hozta ki az Úr, az tud így bánni, ahogy ez az ember bánt a szolgatársával. Abból lesz a beképzelt hívo.
Nem tudom, hogy juthat egy ember oda, hogy visszaéljen a kegyelemmel, hogy valakinek képzelheti magát egy kegyelmet nyert bûnös. Nagyon sokszor mikor bocsánatot kap Isten gyermeke, már úgy jár, hogy vagyok valaki. Ez az ember alighogy kimegy, talán fel sem száradtak a bûnbánat könnyei, talán még ott volt az egész átélés, és már képes így cselekedni.
Kimenvén pedig az a szolga, találkozott eggyel azÔszolgatársai közül.” Csodálkoztok-e, hogy eggyel találkozott?Ôis egymaga került oda az Isten színe elé, és mostÔis eggyel találkozott a szolgatársai közül, aki tartozott neki száz dénárral. Egy semmiséggel, egy nullával ahhoz képest, amivelÔtartozott. És megragadván azt, fojtogatja, mondván: Fizesd meg nékem amivel tartozol.”
Lehet hogy azzal tartoznak nekünk, hogy valaki rendetlen, ügyetlen, vagy nem takarítja ki a közös előszobát. Ez olyan nagy dolog? Mi olyan hajmeresztonek tudjuk beállítani ezeket a semmi dolgokat. Vagy valaki nem köszön, tartozik nekem egy nullával.
Nem tudom mi az, amit nem csinálnak meg körülötted. Nyilván semmiség az egész, csak elfelejted, hogy honnan hozott ki az Úr, és hogy fizetésképtelen voltál és megsajnált.
Mi nagyon sokszor vagyunk az irgalmas Istennek irgalmatlan szolgái, gyermekei, akik csak követelni tudnak a másiktól. Hidd már el, hogy bármilyen is az a másik, bármivel tartozik is neked, semmi ahhoz képest, amit neked engedtek el.
Most jó volna egy kicsit előhívni a foglyainkat. Egyszer olyan döbbenetes volt nekem, mikor azt mondta az Úr: engedd szabadon foglyaidat. Nekem foglyaim? Bizony rá kell jönnünk, hogy nagyon hamar bevetjük a másikat a börtönbe, ahogy ez a szolga is csinálta. Megragadta és fojtogatta. Kinek fogod a torkát azzal, hogy köteles megcsinálni, mert igazad van, mert jogos amit követelsz?
Hát az Isten nem jogosan követel? Neki nincs igaza veled szemben? Testvér átélted te azt, hogy mi az amit jogosan érdemelnél, és hogy Istennek mennyire jogos az ítélete? Tudod te, hogy mit engedett el neked Isten, és most semmiségekért fogod a másik torkát, talán mert az széjjelhagyta holmiját? Bárcsak most magadra ismernél és elengednéd a másik torkát. Ha csak ezt megtennéd, már lélegzethez jutna a másik. Mert még ahhoz sem juthat a fojtogató kritikádtól. Meg sem tudnak változni mellettünk az emberek, mert annyira a torkukra forrasztunk mindent. Egy tekintettel lehet fojtogatni valakit, ahogy ránézek. Szóval, tekintettel, háta mögötti beszéddel követelem rajta ami az enyém, a száz dénárt, a semmit. Szeretném ha most átgondolnád, kikkel szemben van követelésed? Talán a családtagok az elsok, a férj, a feleség, a gyermek.
Látjuk, hogy most minden megismétlodik. Leborulván azért azÔszolgatársa azÔlábai elé, könyörög néki, mondván: Légy türelemmel hozzám és mindent megfizetek néked.” Hogy-hogy nem jut eszébe, hogyÔis így könyörgött? Elmondja ugyanazt a mondatot: légy türelemmel. Az a borzasztó, hogy ez az egy nincs türelem. Nem vagyok türelmes, nem tudok várni, nem adok idot a másiknak. Türelmes vagy aziránt akivel együtt élsz? A munkatársaddal türelmes vagy? Mennyire ez hiányzik belőlünk!
Hadd mondjam most azoknak a nevében, akik körülötted élnek, lásd meg most oket, a könyörgo tekintetüket, légy hát türelemmel. Egyszer valaki pontosan így mondta nekem: légy hozzám türelmes, látod hogy öreg vagyok. Olyan nehéz volt végiggondolni, hogy pont ez nem vagyok.
DeÔnem akará…” így mondja tovább az Ige. Nincs hitel érted? Akinek mindent megbocsátott az Úr, te nem tudsz hitelezni? Miért nem tudsz hitelezni? Mert nincs hited hozzá. Úgy szeretem ezt a szót, hogy hitelezés, ehhez hit kell. Neked nincs hited a másik emberhez. Olyan sokszor kellett elmondanom, mikor végül is bocsánatot kértem, hogy elvesztettem a hitet veled kapcsolatban. Nem tudtam hinni, hogy más leszel.
Egyszer arról beszélgettünk, mi volt az, ami Jézus köré vonzotta a nagy tömegeket. Jézusnak mindenkihez volt hite. Nem volt olyan ember a földön, akire ne hittel nézett volna.
Aki a legtöbbel tartozik neked, van-e hozzá hited? Aki neked a legtöbbet ártott, akivel szemben a legtöbb csalódás ért, idézd most magad elé, és kérdezem van hozzá hited?
Persze nem hozzá az Úrhoz. Ma reggel olyan jó volt olvasni a kananita asszonynál: asszony nagy a te hited. Miért volt nagy ez a hit? Mert azt mondta: abból a kegyelembol egy morzsa is elég. Nem a másik emberben kell hinned, nem abban, hogyÔmit tud, nem a benne levo képességekben. Abban a kegyelemben, amibol egy morzsa is elég neki is, a másiknak is. Az a baj, hogy nem benne, hanem az Úrban vesztetted el hitedet.
Van hited azokhoz, akik körülötted élnek? Ha nincs, akkor fojtogatod oket. A levegot vonod meg tolük, mert a hit az a levego, amiben lélegezni tud az ember. Nagyon sokszor egy gyerekre az iskolában ráhúzzák, ez lusta, ez nem tanul, és négy éven keresztül nem tud alóla kijönni minden igyekezet ellenére sem. Most már nemcsak fojtogatod, hanem becsuktad a börtönbe, ahogy azt a szerencsétlen száz dénárral adóst. Becsukod az előre megalkotott látásaid és elképzeléseid börtönébe. Szegény, hogy tudna kijönni onnan? Testvér engedd szabadon a foglyaidat, akiket bebörtönöztél. Akikrol megvan a szilárd, határozott véleményed. Kiket tartasz börtönben, kikre nézel úgy, hogy kutyából nem lesz szalonna?
Minden emberre akivel beszélek úgy nézek, hogy ebből sokkal komolyabb eszköze lehet Istennek, mint belőlem. előlegezd a másiknak a hitet, és abban a percben szabadságot adtál, levegot, életet adtál.
Leszel-e az az ember, akinek a legreménytelenebb emberhez is van hite? Mert tudod, hogy a kegyelembol egy morzsa is elég a megkötözöttnek, az iszákosnak, a paráznának, a leglehetetlenebb embernek. Bár mondhatná ma neked az Úr: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint.” (Máté 15,28.) Szeretném, ha meglátnád azokat, akik börtönben sínylodnek, a véleményed, kritikád, tapasztalataid börtönében.
vTestvér, nem szorulsz kegyelemre?! Hogy mész majd az Úrhoz újabb kegyelemért, miután börtönbe vetetted a szolgatársadat? Kérem az Urat, ma juttasson eszedbe mindent, és mindenkit, akivel ezt tetted a száz dénárért, a semmiért. De hadd mondjam tovább, bármit tett veled, semmi ahhoz képest amit te tettél. Ahhoz a golgotai kereszthez képest mind semmi, bármit tettek veled. Ha becsaptak, ha otthagytak, semmi. Amit ember emberrel tehet az mind semmi ahhoz, amit az ember tett az Istennel. A megkorbácsolt, az arcul köpött és a megkoronázott Istenhez képest, semmi.
Száz dénár a tízezer tálentomért. És te mondod, és vádolod, és veted börtönbe? Nem csodálom, hogy a szolgatársak megszomorodtak. Lehet most azt mondod, majd ha látom rajta a változást, akkor elhiszem. Nincs majd, vagy most bocsátasz meg, vagy most veted börtönbe.
Szomorú társak. Így mondja az Ige: Látván pedig azÔszolgatársai amik történtek, felettébb megszomorodtak.” Nem tudom testvérek, az angyalvilág nem szomorú-e most miattunk? Nem néznek-e most úgy ránk, hogy ezek akik a kegyelemnek ilyen nagyságát élték át, azt a kegyelmet, amibe angyalok hiába kívánkoznak beletekinteni ezek ilyenek?
Nem tudom, hogy a hívő testvéreid nem szomorúak-e miattad, ha újra és újra azt kell nekik látni, hogy nem lesz irgalmasabb, szeretobb a szíved? Olyan sokszor szomorkodtam már embereken, mikor láttam, hogy milyen kemény a szívük, és amikor nem látták, hogy mit szenved mellettük a másik.
A szomorú társak elmentek és mindent megjelentettek azÔuroknak.” Hát nem tudtak mást csinálni, hát mindent be kellett mindjárt súgni? Nem ezt gondolod talán? Én sem tudok mást csinálni, mint imádságban elmondani mindent az Úrnak.
Vajon szíved keménysége, a te állapotod nem indított-e már sokakat, hogy elmenjenek az Úrhoz, és imádságban elmondjanak neki mindent. Bizony az Úrnak szolgái olyan kapcsolatban vannak vele, hogy nem is tudják megtenni, hogy ne mondjanak el mindent. Mindent ami fáj nekik, mindent amire úgy érzik, hogy szomorítja az Urat. Szüksége volt neki arra, hogy elmondjanak mindent? Nem, nem volt. A mi Urunk úgyis lát mindent, úgyis tud mindent.
Aztán itt történik a rettenetes vég, azt mondja az Ige: Akkor előhívatván őt azÔura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivel könyörögtél nékem. Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, miképpen én is könyörültem rajtad?” Mintha a Miatyánk mondatát hallanánk: miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.” (Máté 6,12.) Testvér úgy kell megbocsátanod amiképpenÔis megbocsátott. Nézd meg hogyan, és tanuld meg,nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer. Úgy, hogy említés sem lesz róla. Úgy, hogy a tenger mélyére veted. Nem úgy, hogy a szemére hányod újra és újra. Nem úgy, hogy egy alkalmas pillanatban minden előkerül. Nem! Úgy, mintha nem történt volna semmi. Isten is így bocsátott meg.
Amikor elrontott nálunk valaki valamit, az volt bennem, ha igazán megbocsátottam, akkor újra rábízom. Ne mondjam azt, hogy soha többé. A bocsánat annyit jelent, mintha meg sem történt volna. Ugyanazt a bizalmat élvezi a másik, olyan köztünk a viszony, mint elotte. Megbocsátani annyit jelent elfelejteni. Amit nem felejtettél el nem bocsátottad meg.
És itt a vége a történetnek: És megharagudván azÔura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind amivel tartozik. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekbol meg nem bocsátjátok ki-ki azÔatyjafiának vétkeit.” Visszaeséseim legfobb oka, hogy nem tudtam a másiknak megbocsátani. Az, hogy kétféle szabály van nálam, Istennel kegyelmi viszonyban akarok lenni, a másik emberrel jogviszonyban. A másik fizesse meg, amivel tartozik nekem. Ez Istennél nem lehetséges. Nála ilyen nincs! Nagyon sokszor ezért veszítjük el a mennyet, és kerülünk vissza a börtönbe.
A börtön, a hóhérok keze talán bûnös gondolatok, talán megkötözöttségek, talán a saját természeted, talán a sötét hatalmak az, ami belülrol gyilkol téged. Mindegyikünk tudja, mi az amiben gyötörtetik. Úgy gondolom, egyetlen dolog az, ami visszaránt bennünket a régibe, az irgalmatlanság.
Egyetlenegy dolog az, amivel az Úr nem tud mit kezdeni. Ez a farizeusi magatartás. Ez a kegyesség amelyik magát nagynak, valaminek tartja, kritizál és ítél másokat. Menthetetlen vagy óh ember aki ítélsz, mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod, mivel ugyanazokat míveled te, aki ítélsz.” (Róma 2,1.) Menthetetlen vagy mindaddig, míg el nem jutsz oda, hogy tudsz bocsánatot adni. Izráelben minden ötvenedik év az elengedés éve volt.
Bár eljönne a te életedben is az elengedés éve, hogy tudnál mindenkinek mindent elengedni. Szabadon bocsátani a foglyaidat, irgalmasan járni ezen a földön.
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néked.” (Máté 7,1-2.) Mérhetetlen komoly mondat ez. A Krisztusra kérlek légy irgalmas.
Imádkozzunk:
Uram szeretném elengedni mindazoknak a nyakát, akiket fojtogatok az elveimmel, az igazammal, a kritikámmal. Köszönöm, hogy szemed lát minket kegyelmet nyert bûnösöket. Hadd tudjuk mindig, hogy kegyelembol élünk. Taníts meg tovább adnom a kegyelmet. Köszönöm, hogy nincs más dolgom, mint a hétköznapok aprópénzére váltanom azt az óriási kegyelmet, amivel megajándékoztál.
Áldj meg most minket Uram, hogy hadd lássuk meg nagy lehetoségnek az életet, amikor lehet osztani a kegyelmet, a Te irgalmadból, az Úr Jézus nevéért.
Ámen.