“Látni akarjuk a Jézust” János 12,20
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1995. november
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Mi módon jöttél ide?
“Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt mennyegzoi ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen mennyegzoi ruhád? Az pedig hallgatott. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit és vigyétek és vessétek őt a külso sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok és kevesen a választottak.” Máté 22,11-14
Délelott beszéltünk arról, hogy a király aki ebben a példázatban maga az Isten fiának mennyegzot szerzett, és azt mondtuk, hogy ez a menynyegzo a boldogság, az üdvösség, az Istennel való kapcsolat. Akik a meghívót megkapták, azok nagy többségben elsorolták, hogy mi a dolguk: földet vettem, kereskedésbe kell mennem, vagyis egy mondattal így mondottuk: nem akartak menni.
Nézzük meg mit vált ki a királyból ez a rettenetes nemtörodömség, visszautasítás. Meglátjuk, hogy milyen fájdalmas dolog, mikor valaki mindent elkészít és visszautasítják. Mi volna most itt, ha erre a csendesnapra nem jön el senki, és itt a háziak hiába dolgoztak napokig. Nem tudom mit csináltak volna, talán leültek volna sírni, vagy azt mondták volna ilyet sem csinálunk többet, elég volt, egyszersmindenkorra becsukjuk az ajtót. Mi ezt csinálnánk, haragudnánk, és bevágnánk az ajtót örökre.
Milyen érdekes, Isten egészen más. Kinyitja az ajtót még jobban. Eddig csak a hivatalosokat hívta, most azt mondta, hogy mindenki jöjjön. Nem azt mondta, hogy meguntam az egészet, csalódtam az emberben, most már ne jöjjön senki. Egyszeruen nagyobbra nyitja az ajtót, újra küldi a szolgákat és azt mondja: Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a mennyegzobe.” Nem tudom megértjük-e, hogy az Istenből még nagyobb szeretetet vált ki a visszautasítás. Mert ahol a bûn megnövekedik, ott a kegyelem sokkal inkább bovölködik. Egy nagyobb kaput tár ki Isten. Miután a hivatalosak, a választottak Izráel visszadobta az üdvösséget, Isten válasza ez volt: jöjjenek a pogányok is, jöjjön minden nép, minden ember. Menjetek ki a keresztutakra és hívjatok be mindenkit. A szolgák begyujtöttek mindenkit. Aztán amikor a király megtekintette oket, látott egyet, akin nem volt mennyegzoi ruha. Megmondom oszintén, ez az a ruha, amit én a legkevésbé értettem. Ezen úgy felháborodtam. Gondoljátok el, az utcáról behívnak egy embert hát hol volt annak ideje már átöltözni, és a végénÔlett az oka, hogy nem volt mennyegzoi ruhája? Tehet arról a szerencsétlen ember? És mégis kiviszik a külso sötétségre. Ugye ti is együtt éreztetek ezzel az emberrel, és mondtátok, hogy micsoda igazságtalanság?
Addig a pillanatig nem volt számomra értheto, amig meg nem tudtam, hogy ez a keleti mennyegzokre vonatkozott. ott a mennyegzoi ruhát is a király adja. Tehát nekik nem a saját ruhájukban kellett bemenni, mert maga a király készíttette el a ruhát számukra, és akik beléptek a kapun azokat felöltöztették, és úgy mentek be mennyegzoi díszben. A király nem azt kérdezi, hogy miért ilyen ruhában jöttél ide, hanem mimódon, hogyan? Nem a kapun keresztül jöttél ide, hát hol jöttél ide? Rögtön kiderült, hogy ez az ember nem a kapun keresztül jött be akkor felöltöztették volna, akkor rajta lenne a mennyegzoi ruha. Mi az Isten országának a kapuja? Jézus Krisztus. Jézus a szoros kapu. Vannak emberek, akik máshonnan hágnak be. Úgy gondolják, hogy nekik megtérés nélkül, átöltözés nélkül is be lehet jönni.
Olyan megdöbbento nekem ez, hogy jöjjön be mindenki. Begyujtöttek mindenkit, jót és rosszakat egyaránt. Úgy gondolom, hogy ez az ember akin nem volt mennyegzoi ruha, nyilván a jók közé tartozott. MertÔúgy gondolta, neki nincs szüksége átöltözésre. Elég jó emberÔahhoz, hogy megállhasson az Isten színe elott is. Így mondta nekem valaki olyan életet éltem, hogy bármelyik pillanatban nyugodtan megállok az Isten színe elott. Megremegett bennem a lélek, és azt mondtam, én nem. Nem tudnék megállni a magam életével ma sem. Látjátok hány ember van, aki azt hiszi magáról, hogy olyan rendes vagyok, nem loptam, nem csaltam, igyekeztem Isten szerint élni, nyugodtan meghalhatok, nekem nem kell átöltözni, hogy az Isten országában megjelenhessek.
Szeretnék elmondani egy gyerek történetet. Egy kisfiúról, Marciról szól, aki a nagyanyjával élt együtt, aki sokat beszélt neki Jézusról. Ez a gyerek a többiekkel kint játszott az utcán. A faluban volt egy idős, púpos asszony, Mariska néni. A gyerekek csak úgy csúfolták: púpos Marcsa. Persze csak a háta mögött. Ahogy ott játszanak az utcán, egyszer csak arra jött Mariska néni, és az összes gyerek elkezdett kiáltozni, hogy púpos Marcsa!” Mariska néni dühös lett, fogta a botját, és elindult feléjük, a gyerekek elszaladtak, csak Marci maradt ott, annyira megijedt, hogy mozdulni sem tudott. Odament hozzá és megfogta a két vállát, Marci azt hitte, most nagyon megveri a botjával. De csak azt mondta: Marci, csúnya fekete foltok vannak a szíveden és az Úr Jézus nem szeret. Ezzel elment. Bánom is én, mik vannak a szívemen mondta Marci, az a fontos, hogy nem vert meg. Szaladt tovább. Este mikor imádkozni akart, nem tudott. Nagymama odament az ágyához, hogy együtt imádkozzanak, de Marci befordult a fal felé, és szuszogott mintha aludt volna. Úgy gondolta a nagymama majd holnap. De másnap ugyanúgy járt, és harmadnap megint. Akkor már megrázta Marcit és azt mondta: Marcikám három napja nem imádkoztál, mi van veled? Marci szemébol kipottyant a könny és azt mondta: nagymama, csúnya fekete foltok vannak a szívemen, és az Úr Jézus nem szeret, és nem tudok imádkozni. Elmondta, hogy mi történt. Nagymama így felelt: Marcikám ez igaz, de az Úr Jézusnak egy csepp piros vére ha kéred lemossa a csúnya fekete foltokat. A kis Marci elmondta élete elso igazi imáját: Úr Jézus véreddel mosd le a csúnya fekete foltokat szívemrol. A következo pillanatban nyakába ugrott a nagymamának és azt mondta: olyan boldog vagyok, nézd lemosta! Ez a gyerek a kapun ment be. Átöltözött! 11 éves korában belépett az Isten országába. Ilyen egyszeru. Minden kész! Jézus Krisztus megáldoztatott. AzÔbûntörlo vére elfolyt a Golgotán. Tudod-e testvér, hogy csúnya fekete folt van a szíveden? Tudod-e azt, hogy irigykedésed, veszekedésed, haragod mind rajta van, hogy a kritizálásod, mind csúnya fekete folt? Vajon átmentél-e a kapun, Jézus Krisztus vére megtisztíthatott-e?
A Jelenések 7,l3-l4-bol olvastuk ma: Ezek, akik fehér ruhákba vannak öltözve kik és honnan jöttek? És mondék néki: Uram te tudod. És monda nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták azÔruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” Megmostad és megfehérítetted lelkedet ma az Úr Jézus vérében? Ez történik a kapuban, ez történik azokkal, akik bemennek a kapun. Isten Jézus Krisztus által megmos és megfehérít, és akkor nem kell félned a mennyegzoben, hogy elotted megáll Jézus, és azt mondja barátom, te hogy jöttél ide?
A legkomolyabb kérdés a ruha kérdés. Mert a meghívó megvan. Lehet hogy te is olyan vagy, aki meghívót már kapott és ruhát? A királynál készen van számodra, megkaphatod. A kérdés így hangzott: Barátom mi módon jöttél ide, holott nincs mennyegzoi ruhád?” Ez a ruha az Úr Jézus Krisztus életébe került. Neki kellett levetnie azÔtiszta fehér életét, hogy te fölvehesd azt. Neki kellett levetkozni a végsokig a Golgotán, még az emberi méltóságát is le kellett tennie. Nyomorulttá, bûnössé, megvetetté, szenvedové, meggyalázottá kellett lennie, hogy nekünk fehér ruhánk legyen.
Így mondja az Ige: Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külso sötétségre, ott lészen sírás és fogcsikorgatás.” Ilyen rettenetes az, ha valakinek lejár a kegyelmi ideje. Most már nincs más, kötözzétek meg.
Nyilván sokan tudjátok már azt, hogy az Úr szabadulást ad a megkötözöttségből. De mi történik akkor, ha az Úr kötözött meg valakit? Mi történik akkor, ha valakinek már lejárt a kegyelmi ideje, és nincs többé szabadulás? Maga az Isten adta ki a parancsot: kötözzétek meg és vessétek a külso sötététségre! Nem tudom, hogy komoly-e most ez az Ige számotokra, gondoltatok-e már arra, hogy lejárhat a kegyelmi idő? Isten hív, és újra hív. Megtesz mindent, küld szolgákat és más” szolgákat. Mindent megtett érted.
Így mondta egyszer valaki nem tartom az Isten kegyelmével összeegyeztethetonek, hogy van kárhozat. Így írta le saját maga, hogy évek folyamán mikor közelebbrol megismertem a keresztet, mikor igazán átéltem, mit tett Isten érettem a Golgotán, akkor azt mondtam kevés a kárhozat. Kevés a kárhozat annak, aki ezt a kegyelmet és szeretetet viszszautasítja. Aki nem törodik ekkora üdvösséggel. Aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza.” (Zsid 10,29.) Vigyázz testvér vigyázz! Isten mérhetetlenül türelmes, hív és újra hív, megtesz érted mindent. De hadd mondjam, hogy ennek a kegyelemnek van vége kötözzétek meg és vessétek a külso sötétségre.
Hadd mondjam a teljes evangéliumot: Istennek mérhetetlen nagy a kegyelme de van ítélet. Valaki azt mondta egyszer egy evangélistáról: nem kívánom, hogy a városunkba jöjjön. Megkérdezték, hogy miért? Azért, mert a kárhozatról fog beszélni. Az evangélista azt mondta igen, fogok beszélni a kárhozatról. Mindig azt érzem testvérek, hamis bizonyságtevoje lennék az Istennek, ha nem beszélnék a kárhozatról.
Egyetlen példázata van a Bibliának, ahol Isten nagyon világosan beszél erről, hogy mi lesz a halál után. Ez a példázat a gazdag és Lázár története. Egy perccel a halál után a gazdag kinyitja szemét a pokolban. Nincs ott közbeeso hely. Nem tudom melyik szekta tanítja, hogy mennyi idő telik el, és közben mi van a lélekkel. Jézus nagyon világosan beszél a gazdag becsukta szemét a földön és abban a pillanatban kinyitotta a pokolban, a gyötrelemben. Nem teltek ott el évek, vagy évszázadok, nem vártak vele a feltámadásig.
Testvér amint lecsukod szemed, vége a kegyelmi időnek. Újra hadd mondjam, hogy világosan tudd mi van ott. Az elso amit kér a gazdag, hogy küldd ide Lázárt, hogy enyhítse meg nyelvemet egy kis vízzel, mert gyötörtetem a lángokban. GyötörtetettÔmár itt a földön is, csak itt szedte a fájdalomcsillapítókat: a szórakozást, az örömöket, az evésivást, ez volt a fájdalomcsillapító a pokolban nincs. ott nincs munka, nem lehet jönni-menni, ott be van zárva az ember a lelki gyötrelembe.
Azt is tudjuk, mi van még a pokolban. Többek között van emlékezés. Olyan sokszor megkérdezik emberek, és fogunk mi akkor ott emlékezni? fogunk! Nézd a gazdag világosan elmondja: van öt testvérem. Küldd el hozzájuk Lázárt, hogy ide ne jussanak. Emlékezik az otthonra, a családjára, a testvéreire. Egyetlen vágya az, hogy ide ne jussanak. Most már mindent megtenne értük. Van emlékezés! Gondoljunk csak arra, hogy milyen rettenetes lesz majd neked emlékezni erre a délutánra, hogy Isten meghívót küldött neked, hogy felkínálta a kegyelmet, hogy fehér ruhát készített és nem kellett. Neked nem kellett! Itt már nincs tovább kössétek meg a kezét és lábát, vessétek a külso sötétségre, ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Az Isten nem ezt akarja veled. Olyan megdöbbento, egy másik helyen ahol az ítéletrol beszél az Ige, azt mondja: Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” (Máté 25,34.) Az elkárhozottaknak pedig ezt mondja: Távozzatok tolem ti átkozottak az örök tuzre, amely az ördögnek és azÔangyalainak készíttetett.” (Máté 25,41.) Az Isten nem készített nekünk kárhozatot, de ha akarsz odajuthatsz. ott lesz sírás és fogcsikorgatás. Ez nem az a sírás, amire az Ige azt mondja, hogy az Isten eltöröl minden könnyet. Ez a késoi sírás!
Hadd mondjam meg nektek még azt testvérek, hogy egyszer mindenki megtér. A gazdag is megtért csak késon. Egyszer minden nyelv vallani fogja, hogy Jézus Krisztus Úr. Egyszer minden térd meghajlik elotte még a tied is. Csak késon! Jó volna ma, idejében elfogadni a meghívást, bemenni azon a kapun, hogy Isten rád adhassa a fehér ruhát és elkezdodjön az üdvösség már itt ezen a földön. Isten nem kényszerít, csak hív. Ha akarod elfogadhatod.
Imádkozzunk:
Uram hálát adok Neked a szélesre tárt kapuért. Köszönöm Úr Jézus, hogy nyitva van elottem az ajtó. Köszönöm hogy véreden szerezted az utat, a fehér ruhát és az üdvösséget. Köszönöm hogy újra mondhatom és hirdethetem nagy örömmel: ímé minden kész. Segíts Uram, hogy tudjunk hinni, hogy tudjuk elmondani azt az egy kicsi mondatot, amit soha senki nem fog elmondani helyettünk. Kérlek segíts megtenni azt az egy lépést, amit soha senki helyettünk nem tehet meg. Könyörülj meg rajtunk, akik megértettük szavadat. Segíts Uram cselekedni Igéd szerint, nevedért.
Ámen.