“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÉN FIAM, ERŐSÖDJ (4/6)
Aki munkálkodik
“Aki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie. Értsd meg amit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben. Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki a Dávid magvából való az én evangéliumom szerint: Amelyért mint egy gonosztevő szenvedek mind a fogságig; de az Istennek beszéde nincs bilincsbe verve. Annakokáért mindent elszenvedek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való idvességet örök dicsőséggel egyben. Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is, ha megtagadjuk, Ô is megtagad minket.” 2Tim 2,6-12
Köszönjük Úr Jézus, hogy hajód fedélzetén lehetünk. Kérünk, hogy elsodratlanul segíts ott lennünk akkor is, amikor az utolsó időknek bármilyen szele, hatása tombol ezen a földön. Könyörülj rajtunk, segíts állni a Kősziklán. Segíts oszloppá lenni. Áldj meg minket és szólj hozzánk ezen a napon, és segíts, hogy megértsük szavadat.
Ámen
Olyan Valaki szólított néven minket, aki ismer. Az Igén keresztül Valaki beszél velünk. Csak külső keret az Ige, de Valaki szól benne, aki azt mondta: Te én fiam! Aki nagyon jól tudta és tudja, hogy erősödnöd kell, mert ha így maradsz elsodorhat a tanításnak bármilyen szele.
Jézus az alapra állított, a kősziklára. Ô akar oszloppá tenni minket. Jézus beszélt arról, hogy ne elegyedjünk bele a világ dolgaiba, és Ô beszélt velünk a szabályszerű küzdelemről.
Ma így szólított meg: “Aki munkálkodik”. Nevezett már harcosnak ezen a héten, most munkásnak szeretne nevezni, aki munkálkodik. Az vagy aki munkálkodik? Így mondja az Ige: “Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje.” (Kor 3,9). Te melyikhez tartozol? Isten munkatársa vagy, aki munkálkodik? Malakiás 3,18b azt mondja: “különbség van…az Isten szolgája között, és a között, aki nem szolgálja Ôt.” Van különbség. Újra szeretném nagyon komolyan kérdezni, azok közé tartozol, akik szolgálják Ôt, aki munkálkodik? Így mondja egy helyen az Ige: megbecsüli azt az Atya. Testvér, az Ô munkásainak Ô megadja a jutalmat. Az Isten munkásai megkapják a fizetést már most, már itt, és majd egyszer örökkön örökké!
Hogy valaki kinek szolgál, azt csak akkor lehet megtudni, amikor a fizetés napja elkövetkezik. Ha valaki kiküldetésben van, vagy más vállalathoz jár, a fizetés napján odamegy, ahol a saját vállalata van. Te az Úrtól várod a jutalmat? Aki munkálkodik megbecsüli azt az Atya. Azt mondja Sába királynője, mikor meglátja Salamon udvartartását: Boldogok a te szolgáid, akik szolgálnak néked éjjel és nappal. Vajon hogy látják életedet? Boldog szolga vagy? Olyan szolga vagy, aki munkálkodik? Aki munkálkodik, annak kell először a gyümölcsben részesülnie.
A gyümölcs a szeretet, az öröm, a békesség. Vajon részesülsz-e a gyümölcsből, a mennyei örömből, az Isten közelségéből és annak minden gyümölcséből? Azok között vagy-e, akik már most érzik az üdvösségnek az ízét, akik napról-napra részesednek a Gazdával az első gyümölcsből?
Így folytatja az Ige: “Értsd meg amit mondok, adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.” Isten szolgájának az ajándéka, hogy az Úr belátást ad neki dolgokba. Nem mindenkinek van belátása, hogy mögé lát a dolgoknak. Az Isten szolgája, aki munkás, annak az Úr ad belátást mindenekben. Átlátja a dolgokat. Az a munkás ajándéka, hogy először érti meg amit az Isten mond, és amit megértett azt adhatja tovább. Neki kell először részesedni az ítéletből is, a tovább adandó ítéletből és kegyelemből is. Ô kaphatja meg először, hogy tovább adhassa. Gondoljunk arra, hogy az ötezer ember megvendégelésénél először a tanítványok kezébe került a kenyér, ők adták, ők osztották tovább. Tudod, hogy először erre van szükséged, te értsd meg, és aztán mehet tovább az Ige? Ha nem értetted meg, akkor csak szavak hangzanak, akkor csak beszélsz, de nem mondasz semmit. Akkor úgy mennek el az emberek, hogy nem tudom mit akart mondani. Mert te sem tudtad, mit akartál mondani.
Isten szolgája megérti, mit mond az Ige, és úgy adja tovább. Az Ige mindig ott lesz jószerencsés, ahová az Úr küldi. Értsd meg mi Isten szava ehhez az emberhez, vagy ehhez a gyülekezethez, adjon az Úr belátást neked mint munkásnak.
Mi a dolga annak, aki munkálkodik? Annak meg kell értenie az Isten szavát, és kell, hogy belátása legyen mindenekben. Isten megadhatja, ha egy emberrel beszélsz, hogy átláss mindeneken, megértheted annak az embernek az életét, aki saját maga sem érti. Jób könyve így írja: az Isten keresi, van-e magyarázó angyal, ezer közül egy. Neked magyarázó angyallá kell lenned a másik ember számára, akik nem értik a saját zűrzavaros életüket. De jön egy ember, akinek belátása van, és egy pillanat alatt átlát mindent, amit az 20-30 év alatt nem értett meg. Adjon az Úr neked, – aki munkálkodsz, – belátást mindenekben, hogy helyére tudd tenni a dolgokat, hogy segíteni tudj. Hogy tud segíteni egy orvos, ha nem ismeri a diagnózist, ha nem tudja mi a baj, csak tapogatózik.
Jézus amikor szembe kerül egy emberrel, azonnal a beteg helyre nyúl, nem kísérletezik, hogy talán itt van a baj, vagy talán ott? Talán ördögi dolgok, talán házasságtörés, talán régi bűnök, talán engedetlenség? Nincs talán. Ha valakinek az Úr belátást adott, annak tudnia kell mi a másik ember baja. Amikor Anániást az Úr odaküldi Pálhoz, van belálása. Az Úr küldött engem, hogy szemeid megnyíljanak. És mint egy pikkelyek estek le szemeiről és lát. Nem kísérletezett Anániás, tudta, hogy miért küldetett, volt belátása.
Isten munkása, adjon az Úr neked belátást mindenekben, egyes emberek életében, a közösség életében, ahol élsz, a gyülekezet életében. Hívő életem elején nagyon sokszor kértem az Úrtól: Uram lelki látást adj, hogy lássam mi a baj. Bár kérhetnénk Ôt ezen a napon: Uram munkásod akarok lenni, adj nekem belátást mindenekben, hogy ne legyek lelki kuruzsló, hanem valóban a Főorvos engedelmes segédje.
Úgy szeretem Salamont, amikor elkezdi a munkálkodását, – emlékszünk az imádságára, az Úr azt mondta: Kérj amit akarsz. És Salamon bölcs szívet kért. Egy másik fordítás így mondja: mély szívet kért. A mély szív olyan szív, amelyiknek van belátása, át tudja érezni a másik ember helyzetét. Jézusról mint Főpapról mondja az Ige, hogy együtt tud érezni a tudatlanokkal, és tévelygőkkel. Akinek az Isten belátást ad, az képes együtt érezni a másikkal. A tudatlanok, akik nem ismerik az Urat, és a tévelygők, akik eltévedtek. Kétféle emberrel van dolgunk, tudatlanokkal és tévelygőkkel. Kérd az Urat, adjon neked belátást, és mély szívet. Az Úr mindent megadott Salamonnak, mert jól kért. Nem magának kért. Vajon te mindig magadnak kérsz, vagy arra a szolgálatra, amit neked adott? Értsd meg amit mondok, adjon az Úr neked belátást, átlátást a láthatatlanokon.
Tovább beszél az Ige: “Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból.” Látod most nem arról beszél az Ige, hogy meghalt, hanem hogy feltámadott. Mint munkásnak erre az üzenetre van szükséged, a feltámadott Úr Jézus Krisztusra. Jézus Krisztus halála a múltat rendezi. Tegnap arról beszélt az Ige, hogy gyalázzuk a keresztet, amikor nem fogadjuk el hittel, hogy a bűneim, az ördög hatalma, az önmagam dolga elvégeztetett a kereszten. Vajon ki van-e téve az életeden ez a nagy pont, hogy elvégeztetett? A Jézus Krisztus vére, halála, élesen elválaszt a múlttól. Új mondat kezdődik. És akinek az életében ez elkezdődött, annak a feltámadásra van szüksége, arra, hogy “Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. (Gal 2,20). Az óembered végállomása a kereszt. Jézussal együtt megfeszíttettem, nincs dolgom vele többet. Nem kell a halottal foglalkozni, lezárult ez a fejezet.
Az Ószövetségben azt kérdezi az Úr Aggeus által, aki szentelt kenyeret visz és hullát érint tisztátalan lesz? És a papok felelik: tisztátalan. Testvér ha viszed a kenyeret, az Igét mikor szolgálni mész, ne érints hullát, mert tisztátalan leszel. Ez a fejezet Jézus Krisztus vérével lezáródott, és ha előjön megint, nincs más útad, mint a Jézus vére. Az óember számára nincs más mondanivaló, mint a vér, a kereszt, Jézus halála. Az ómberedet eltörlő vér, és az óemberedet megsemmisítő kereszt.
De a munkás számára a feltámadott Úr Jézusra van szükség, ezért hallgasd meg most, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból. Emlékszünk az énekre? “Kérded honnan tudom hogy él? Mert él a szívemben.” Te honnan tudod hogy él? Az eseményekből, a történésekből látod, tudod hogy él? A saját szívedben és az életed folyásában naponta találkozol-e a fetámadott Jézussal, és az Ô erejével? Ennek a húsvétnak a legdrágább üzenete ez volt számomra, hogy Jézus él! Tapasztalom, hogy Ô él. Húsvét után ahogy összejönnek, együtt vannak a tanítványok, és izgalmasan, szívdobogtatóan mondják a történéseket, hogy én is találkoztam Vele, én is! Tudsz arról beszélni, hogy mikor találkoztál a gyakorlatban, a valóságban az élő Jézussal? Úgy szeretném, ha közel kerülne valahogy a szívetekhez, hogy ez az igazi öröm, hogy mindennap tapasztalom, hogy él, és mindennap láthatom Ôt.
Neked mi az örömöd testvér, ha nem találkozol a Feltámadottal? Annyi dolgot tudnék elmondani, de csak hadd mondjam el, amit egyszer átéltem. Baracskán elment a vonatom, és ott álltam, hogy kerülhetnék én Balatonfüredre 12 órára, hogy el ne mulasszam a szolgálatot? Éles emlékem, hogy ott ültem az állomáson és azt mondtam: Uram látsz egy ilyen nulla embert a baracskai állomáson, és hallod amit mondok? Volt egy vonat, ami Veszprémbe ment, és egy belső hang azt mondta: szállj fel. Felszálltam, pedig egészen másfele ment. Leszállok a veszprémi állomáson, és a hangos bemondó azt mondja: Autóbusz indul a második kocsiállásról Balatonfüredre. Felszálltam a buszra és a szememből folyt a könny. Az emberek azt hitték, ez bolond, rohanva felszáll, leül és sír. Azért sírtam, mert Jézust láttam, aki meghallotta a kis kukac ember imádságát ott a baracskai állomáson. Egyórával előbb voltam Balatonfüreden, akkor akartak elém indulni az állomásra.
Ez az öröme az életemnek, hogy Ô él. Látod-e Ôt, aki él, és cselekszik? Megrázó módon lehet Vele találkozni a gyakorlati életünkben, körülményeinkben. Testvér ismered Jézust az életedben mint Feltámadottat? Olyan megrázó volt egyszer számomra az a történet, amit valaki mondott el. Egy fehér misszionáriusnak a bizonyságtételére hitrejutott egy benszülött ember. A keresztségben a Jakab nevet kapta. Ez a 70 éves fáradt, nyomorult ember azt mondta: fehér asszony, megyek a törzsemhez, hogy hirdessem nekik az evangéliumot. De Jakab ebben a korban, ilyen egészséggel nem lehet. – De él az Isten fehér asszony! – De Jakab ezzel a lábbal járni sem tudsz. – Dehát él az Isten fehér asszony! Heteken keresztül zenélt a szívemben: él az Isten fehér asszony!
Érzitek, mennyire istentelenek vagyunk? Mintha nem élne az Isten. Tudod hogy él, hogy “feltámadott az én evangéliumom szerint?” Nem élünk mindnyájan aggódásban, félelemben, mintha nem élne? Nem kell-e naponta elmondani: él az Isten fehér asszony! Nem számolsz Vele, hát ilyen életet kell élned, ha feltámadott, ha igazán Neki adatott minden hatalom mennyen és földön? Micsoda győzelmes életet kellene élnünk, ha ez valóság lenne az életünkben!
Csak így lehet munkálkodni ahogy Jakab, ezzel a beteg testtel, ezzel a rossz szívvel, vagy ezekkel a beteg lábakkal. A körülményeid között csak így lehet: él az Isten! Így mondja az Ige, hogy “Jézus Krisztus feltámadott a halálból, az én evangéliumom szerint. Amelyért mint egy gonosztevő szenvedek mind a fogságig, de az Istennek beszéde nincs bilincsbe verve.”
Aztán még egy mondat, ami tulajdonképpen a mai szolgálatunk központi üzenete, így mondja egymás után: Vele együtt, – Vele együtt, – Vele együtt! Ha Vele együtt meghaltunk, Vele együtt fogunk élni. Ha tűrünk, Vele együtt fogunk uralkodni. A keresztyén élet kulcsszava: Vele együtt. A Vele való közösségben. Tegnap este azt mondta nekem az Úr: kérvén kérd őket az Isten színe előtt, Azért nincs győzelmes életed, szolgálatod, mert nem élsz Jézussal szoros közösségben. Vele együtt meghaltál, ez a múltadra vonatkozik, de Vele együtt kell élned is! Vele együtt keltél fel ma reggel? Vele együtt járod az élet útját? Vele együtt tűrsz és szenvedsz? Ôt követni annyit jelent: Vele együtt. Szenvedj és tűrj Vele együtt! A rajongásnak ez az egész ismertető jele, hogy élvezeti keresztyénség, minél több örömöt, fokozni az örömöt, ha másképp nem megy kiabálással, tapssal, hallelujázással.
De Vele együtt szenvedni? Tudod miért van a házasság, ami óriási előképe Krisztusnak és az egyháznak, az Ô gyermekeinek? Pál mindig újra mondja, amikor a házasság szabályait mondja el: de én a Krisztusról, és az egyházról szólok. A házasság a gyermekért van. Az Úrral való kapcsolat a választottakért van. Nem öncél, nem az élvezetért, nem az örömért van, hanem hogy mindent elszenvedjen a gyermekért, a választottakért. Amilyen szégyen volt Izráelben a gyermektelenség, – Anna hogy sírt ott a templomban, – ugyanolyan szégyen a munkásnak a gyümölcstelenség. Vajon sírtál-e már az Úr előtt a gyümölcstelenségedért? Fájt-e már, hogy a házasságom, az Úrral való kapcsolatom nem áldatik meg gyermekekkel? “Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet!” (1Móz 1,28). Nézd a belső életedben a születéskorlátozást, hogy nem akarjuk a gyermeket, hogy ellene állunk az Isten akaratának, hogy nem szaporodunk, nem sokasodunk.
A tévelygés nem a gyermekért van, önmagamért, hogy jól érezzem magam, nagyobb örömök kellenek. Tudod, mondta valaki, hogy milyen örömeink vannak? Nem tudom, de nem is akarom tudni. Úgy emlékszem a hívő életem elején még futottam bele az örömbe, hogy mindig több öröm, és észrevettem, hogy amikor fokozni akartam az örömöt, elmúlt. Aztán lett drága az Ábrahám Urának egy mondata: “Csak azt az üdvöt keresem mit kezed ad.” Üzenet lett számomra, – csak azt az üdvöt keresem, semmivel sem többet. Nem azért vagyok Isten gyermeke, munkása, hogy boldog legyek, hanem a gyümölcsért, az anyaságért.
Az Úrral való kapcsolatodból születnek gyermekek?! Mindent elszenvedsz a választottakért? A szülés fájdalmait, a nevelés fájdalmait, a csalódásokat! Ugye tudjátok anyák, mit jelent egy gyermek. Szereted az Isten népét? A kicsiket, az újszülötteket, a választottakat? Hadd kérdezzem most újra, aki munkálkodsz, él benned a Krisztus és az Ô szeretete, amelyik mindent elszenved a választottakért? Látod a Golgota iszonyú szülési fájdalmát? Úgy nézheted a keresztet, mint egy szülő-szobát, az Atya-Anya Isten szüli ott a Gyülekezetet, az Isten népét. Testvér, ami híja van a Krisztus szenvedésének a testedben, az Ô testéért, ami az Egyház, betöltöd azt? Mondod-e: Uram itt vagyok, amit nekem kell értük szenvedni, amit nekem kell tőlük szenvedni, – vállalom. Mert ugye az anya először a gyermekért szenved, azután a gyermektől szenved. Vállalod? Részes leszel abban, amit a Jelenések könyve így ír, hogy a napba öltözött asszony szült?
Az Isten népe a napba öltözött asszony, az új ember, amelyiknek az a dolga, hogy szüljön. A maga részéről tegyen meg mindent, együtt szenvedjen a Fővel. A Fő ott a kereszten elvégezett mindent, de a Test még szenved. Mindent elszenvedek a választottakért. Semmi nem sok értük. Tudsz-e Vele együtt tűrni, és Vele együtt szenvedni a választottakért? Hogy egyszer majd Vele együtt uralkodhass.
Most szolgálni, – majd uralkodni. Belső uralom, külső szolgálat. Ahogy tegnap mondtuk, belső béke a hadviselés alapja. Belső uralom érzésvilágon, gondolatvilágon.
Bár ma felírhatná rád az Úr: Enyém vagy! Most már velem együtt.
Imádkozzunk!
Úgy szeretnélek kérni Uram, könyörülj rajtunk, légy segítségül, hogy mindent ami elválaszt Tőled, a legkisebb dolgot is oda tudjam tenni véred alá. Hadd tudjam testvéreimet kérve kérni, Jézus könyörülj rajtunk, hogy oda juthassunk a Veled való kapcsolatba másokért.
Úr Jézus, szabadíts meg a magunk szeretésétől, az én-központú élettől. Tegyél olyan emberekké, akik a maguk részéről mindent megtesznek a választottakért. Könyörülj meg rajtunk, hadd legyünk egy lélek Veled. Segíts, hogy úgy lehessünk Veled ezen a héten, hogy egy lélekké lehessünk. Segíts átvenni gondolatvilágodat, érzésvilágodat, azt a mély belátást, ami benned volt Úr Jézus. Nagy nevedért kérünk.
Ámen.