“És az ő életüket nem kímélték mindhalálig” Jelenések könyve 12,11b
Szerkesztő:	Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent:	2001.

 

I. RÉSZ

GYERMEKÉVEIM

1917. november 19.-én, Segesváron születtem. Szüleimnek, – akiknek harmadik gyermeke voltam, – dönteniük kellett, hogy románok leszünk-e, vagy magyarok. Úgy döntöttek, hogy magyarok leszünk. Ezért minden holminkkal átjöttünk Magyarországra.

Édesapám a Magyar Nemzeti banknak a vezetője volt, és a bankot Pécsre kellett áttelepítenie. Ott jártam első osztályba. Édesapám nagyon szigorú ember volt, mégis őt szerettem jobban. Emlékszem, hogy mindent meg kellett ennünk. Édesanyámra haragudtam, hogy miért főzi meg azt, amiről tudja, hogy nem szeretem.

Pécs után Budapestre kerültünk, a Fő utcában laktunk. Nagyon furcsa volt a nagy forgalom, és a hatalmas épületek. Néhány napig elkísértek az iskolába, de amikor először mentem egyedül, eltévedtem. Már nem tudom, az iskolába érkeztem-e meg, vagy pedig haza.

Legnagyobb örömöm télen a korcsolyázás volt. Később a síelés. Nem korcsolyáztam jól, se nem síeltem. A balatoni vitorlázást, csónakázást, evezést nagyon szerettem. Mindig fiú kísérettel mentünk.

Gimnáziumba a Baár-Madasba jártam. Egy egyetemista fiú imponált nekem. Megkérdezte, hiszem-e, hogy van Isten? Azt feleltem: nem, dehogy! Az utcasarokra emlékszem, ahol akkor az Urat megtagadtam.

Már említettem, hogy hárman voltunk testvérek. Kurt volt a legidősebb. Nem volt erős gyerek. Amikor én születtem harmadiknak, szüleim egy erős fiút vártak. Nagy csalódás volt, hogy csak lány született. Csalódásukat soha nem éreztették velem. Sokkal később jutott tudomásomra.

Kurt legalább hét évvel volt nálam idősebb, így inkább Éva nővéremmel szerettük és értettük meg egymást. Nagyon jó testvér volt. Megbeszéltük, hogy mindig egyformát eszünk ebédre, vacsorára, hogy egyformából legyünk. Éva öt évvel volt idősebb nálam, mégis mindig kényeztetett. Sokkal vallásosabb és jobb természetűb volt nálam. Gyerekkorától kezdve olvasta a Bibliát.

Édesanyám a világi életet szerette. Szép akart lenni, szórakozni, nagystílű életet élni. Soha nem beszélt jól magyarul. Német anyanyelve ezt mindig elárulta. Sok olyan jó bemondása volt, amit soha nem tudtunk elfelejteni.