Trausch Liza életrajza

“És az ő életüket nem kímélték mindhalálig”

Jelenések könyve 12,11b

Szerkesztő: Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent: 2001.



Előző fejezet Következő fejezet

 

MONDJA, HOGYAN BÍRJA?

Sokszor, amikor ebéd után egy percre ülve maradtunk a folyosói kispadon, felhangzott az egészségügyi figyelmeztetése: Délután jön a nőgyógyász! Időnként ugyanis egy nőgyógyász orvos jött az intézetbe, aki az ilyen természetű betegekkel foglalkozott. Munkájában én asszisztáltam. Ketten dolgoztunk együtt a rendelő melletti kis műtőben. Amikor második alkalommal végeztük a vizsgálatokat, egyszerre rám nézett és azt kérdezte tőlem halkan, hogy senki ne hallhassa: „Mondja, hogyan bírja?” Egy percig nem tudtam, hogy mire gondol, aztán a tekintetéből megértettem, hogy a rabságot, a benti intézeti helyzetemet érti, mindazt, ami elviselhetetleneknek látszik az emberek szemében. Teljesen őszintén válaszoltam kérdésére: „Köszönöm, nagyon jól.” Több alkalmunk nem volt a beszélgetésre, csak csodálkozó pillantást vetett rám. Legközelebb két beteg vizsgálata közben szinte türelmetlenül kérdezte tőlem: „Most magyarázza meg nekem, hogyan csinálja ezt?” Egy percig megint nem értettem, hogy miről beszél és azt kérdeztem: „Mit?” – „Azt” – felelte – „hogy itt van ezen a rettenetes helyen, hogy rab, és emellett jókedvű s úgy néz ki, mintha semmi baja nem volna. Nem értem, hogyan csinálja ezt.” Néhány mondatban elmondtam neki, hogy mi az élet egyetlen megoldása. A beszélgetés folyamán kiderült, hogy komolyan kereső ember ez az öreg orvos. Prohászkával volt kapcsolatban annakidején, de sok minden érthetetlen és megmagyarázhatatlan előtte. Ettől kezdve együttes szolgálatunk minden alkalma rövid, hitbeli beszélgetéssel végződött. Egyelőre nem jutott tovább, minthogy az eszközt lássa, de nem látta meg mögötte azt, aki az eszközt kézben tartja. Az utolsó mondatok egyike ez volt: „Én magát felsőbbrendű lénynek tartom.” Ebből tudtam, hogy milyen keveset értett meg igazán Isten útjából. De hiszem, hogy utjai sohasem félutak, Ő soha nem végez félmunkát. Bizonyos vagyok benne, hogy eljön az a nap, amikor meglátja az Urat, aki ott áll az eszközök mögött, és aki az ő életének is tökéletes megoldást jelent.