“És az ő életüket nem kímélték mindhalálig” Jelenések könyve 12,11b
Szerkesztő:	Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent:	2001.

 
IV. rész – KITELEPÍTÉS UTÁN

AZ ELSŐ PRÓBA

Most, amikor arról szeretnék beszélni, amit a kitelepítés óta végzett az Úr az életemben, ez az Ige jut eszembe: “Azoknak, akik Istent szeretik minden javukra van.” (Róma 8,28). A szívem hálásan mond igent erre az Igére. Igazán minden a javamra volt.

Amikor Nagypéteriből Pestre érkeztünk, sehol nem találtunk lakást. Édesanyámmal és bátyámmal kiköltöztünk egy Pest megyei kis faluba, Nagykovácsiba. Ha visszagondolok mindazokra a nehézségekre, amik ott vártak, nehéz úgy látni, hogy javunkra volt. Pedig most már biztosan tudom, hogy igaz. Egy olyan asszonyhoz kerültünk, aki röviddel azután, hogy kiadta a szobát, megbánta ezt a lépést. Szinte attól a pillanattól kezdve, hogy odakerültünk azon mesterkedett, hogyan adhatna túl rajtunk. Végül sikerült egy másik lakást kapnunk, ami egyszoba konyhából állt. Hálásan és örömmel készültünk arra, hogy ezt a kis birodalmat elfoglaljuk. Azon a napon amikor költöztünk, esett a hó. Amikor bútorainkkal odaértünk az új lakáshoz, nagy meglepetésünkre a háziasszony elfoglalta a szobát, és csak a konyhát hagyta üresen. Megdöbbenve álltunk ott, visszamenni már nem lehetett. Bútoraink az udvaron voltak szakadó hóban. Édesanyám kétségbeesve mondta, hogy el kellene menni a Tanácsra, mert ezt az igazságtalanságot nem lehet elviselni. Miután behordtuk bútorainkat, – amik alig fértek el a kis konyhában – hosszan elbeszélgettünk az Úr színe előtt Jézusnak arról a parancsáról, hogy a gonoszt csak jóval lehet meggyőzni. Még most is áldom az Urat, hogy édesanyám végül engedett, és elfogadta Istentől ezt az emberileg lehetetlen lakhelyet. A konyha szimpla ajtaja egyenesen az udvarra nyílt. Tél előtt álltunk. Azt mondtam édesanyámnak, meglátod olyan szépen berendezem ezt a kis konyhát, és nem is lesz majd hideg. Mi boldogabbak leszünk itt, mint ők a két nagy szobában. Így is történt. Ezt az asszonyt tovább szerettük, és hiszem, hogy valamit megértett a Jézus útjából.

Nekem nehéz volt, hogy ennek az áldozatnak súlyosabb részét anyám és bátyám viselte. Akkoriban keveset voltam Nagykovácsiban, mert ideiglenesen már Budapesten laktam.