“És az ő életüket nem kímélték mindhalálig” Jelenések könyve 12,11b
Szerkesztő:	Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent:	2001.

ERZSI NÉNI

Egyik nyári napon autó állt meg az iharosi ház előtt. Amikor kinyílt az ajtaja, sokáig nem szállt ki senki. Az autó búgására előjöttem. Láttam, hogy egy asszonyt ketten emelnek ki a kocsiból. Nem gondoltam, hogy az az asszony akit várunk, ilyen súlyos állapotban van. Alig tudott járni, pedig az orvosok szerint szervi baja nincs. Betámogatták az ebédlőbe, és leültették egy székre. Azt mondja nekem: “Légy türelmes velem, én nagyon nehéz eset vagyok.” Magamban mosolyogva gondolok arra, biztosan sokan elvesztették már vele kapcsolatban a hitüket, és a türelmüket is. Aztán megtudom tőle, hogy évek óta ágyban fekszik, semmit nem tud csinálni, csak feküdni. Sokszor rettenetes fejgörcsök gyötrik, és mindenféle betegségtől való félelem. Elmondja, milyen nagyon beteg, pedig újra mondom, orvosilag semmi baja nincs, csak idegbeteg.

Aki vele jött, kicsomagolja a táskáját. Miközben ez történik, szólok neki: Erzsi néni, ezt te is meg tudnád csinálni. Valóban, lassan helyre rakosgatja a holmiját. Azt hiszem három nap telt el és Erzsi néni a szobában és a ház körül jár és elvégzi maga körül a szükséges munkákat. Vasárnap kirándulni készülünk, a szemben levő hegyre szeretnénk felmenni. Határozottan kijelentjük, hogy Erzsi néni velünk jön. “Soha életemben nem voltam ilyen hegyen”, – mondja. De a benne ébredező hit erőt ad tagjainak és azon a délutánon valakivel karonfogva ugyan és jóval lasabban mint mi, felér a hegyre. Ez a győzelem komoly örömöt jelent neki. Most már nem kell engedelmeskedni az őt megkötöző hatalomnak, szabad ellene mondani.

Mindig harcot jelentett számára, ha gomba volt az ebéd. Félt, hogy ha megeszi meghal. Sokszor ha megkérdezte mi lesz az ebéd, tréfásan azt válaszoltam: Erzsi néni, halál van a fazékban. Ennek a nyárnak a végén a legnagyobb munkaidőben Erzsi néni főz az egész háznak. Bár mindig újra és újra elmondja, hogy nem tudom megtenni, sokszor félelemmel és bizonytalansággal fog hozzá, de Jézus erejével mégis mindig megy minden. Persze nem olyan egyszerüen, mint amilyen egyszerü ezt leírni, vagy elolvasni. Sok harc, sok visszaesés van közben, sok olyan nap, ami azzal kezdődik: ma igazán nem tudok felkelni, ma engedd meg, hogy egynapig ágyban maradjak.

Újra és újra elmondjuk neki, hogy nálunk nincs beteg. “Legalább az ágyat hagyd nyitva, hogy napközben bármikor lefekhessek.” – Persze, erről sem lehet szó. Igen veszélyes dolog csak egy lépést is meghátrálni, engedni az Ördög megkötöző erejének, mert aki megteszi az első lépést, azonnal fogva van. Jó komolyan venni Isten szavát, amikor az apostolokon keresztül azt üzeni: “Nem vagyunk adósok a testnek.” (Róma 8,12). És egy másik helyen: “Megsanyargatom testemet és szolgává teszem.” (1Kor 9,27). Amikor rajtam is hatalmaskodni akart a test, sokszor csak annyit kellett mondanom: Helyre szolga, nem vagy úr a házban! A test urasága könnyen vezet megkötözöttséghez.

Próbáljunk belenézni Erzsi néni esetének hátterébe. Fiatal korában ünnepelt, közismert valaki volt. Amikor a növekvő korral elvesztette szépségét, semmivé lett a siker, akkor valamilyen más módon kereste az emberek figyelmét, érdeklődését. Ez az egyik rugója sok ember megmagyarázhatatlan állandó betegeskedésének.

A másik a szellemi világ hatalmában van. Ez az asszony is foglalkozott olyan dolgokkal, amiket Isten Igéje határozottan tilt. Ne menjetek jóshoz, ne tudakozzátok… így mondja az Ige. De az ember kíváncsiságból mégis elmegy, nem gondolva arra, hogy az Ördög hatalma alá kerül.

Amikor Erzsi néni hazament kéthónapi nálunk tartózkodás után, úgy ment el, mint vidám, szabad ember. Mégis ott volt szívemben a szorongás, hogy a régi körülmények között egyedül maradva a Sátán támadásaival szemben nem fog-e visszaesni? Az Ige, amit az Úr vele kapcsolatban mondott így hangzik: “Izráel megszabadul örök szabadulással.” (Ézs 45,17). Pár hónap múlva valóban bekövetkezik a visszaesés. Nincs semmi más amire támaszkodhatnék, csak Isten ígérete, amiről tudom, hogy most is igaz. Előre megerősített a bekövetkező csalódásokkal szemben. Tudom, hogy beváltja szavát, amikor Ő jónak látja.

Nálunk léte alatt többször meglátogatta a férje. Nagyon sajnáltam azt az embert. Hosszú évek alatt sokat szenvedhetett felesége mellett. Egyik vasárnap, amint együtt ültünk az ebédnél, étkezés után következik az utolsó fogás: az igeolvasás. Kati egy Bibliát tesz Erzsi néni férje elé. A bácsi ránéz és azt mondja: én ilyet nem szoktam. Kati csendes, kedves modorában elétolja a könyvet és azt mondja: De olvasni csak tetszik tudni? És Erzsi néni férje elveszi a Bibliát…és tud olvasni.