“És az ő életüket nem kímélték mindhalálig” Jelenések könyve 12,11b
Szerkesztő:	Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent:	2001.

ISTEN BETAKAR

1968-ban újra elkezdtük Isten biztatására a csendesheteket. Annyi volt a jelentkező, hogy nehezen fértünk el a megnagyobbított házban. Sok áldást és sok örömöt adott az Úr ezekben a hetekben.

De hadd mondjak el még valamit, ami előbb történt meg, 1967-ben. Egy tavaszi napon kislányok látogattak meg, talán 10-15-en lehettek, akikkel együtt beszélgettük meg a dolgokat fönt a kertben. Később azonban lejöttünk, és a verandán folytattuk a beszélgetést egy igehirdetés keretén belül. Még javában tartott az alkalom, amikor belépett Erzsike, aki őrszem volt abban az órában. Valakinek mindig nézni kellett az útat, nem jön-e váratlan látogató, rendőrség, vagy megfigyelő. Erzsike hirtelen belépett és annyit mondott: “Jönnek!” Ez azonnali riadót jelentett. A lányokat gyorsan beküldtem a szobámba, rájuk csuktam az ajtót, és siettem a nyomát eltüntetni annak, hogy többen voltak itt együtt. A már megterített asztalról pillanatok alatt elhordtuk az edényt, a székeket a helyükre tettük, és mire látogatóink megérkeztek, minden nyom eltünt már. A látogatók két oldalról érkeztek hozzánk, a völgy két feléről, hogy senki ki ne mehessen a házból tudtuk nélkül. A völgyben sétáló édesanyámat és a vele lévő vendéget felhozták. Azután azt mondták, hogy mindenki, aki a házban van, menjen az ebédlőbe. Az volt a jó, hogy addigra már a kislányok az én szobám külön bejáratán át elhagyták a házat. Hálát adok az Úrnak, hogy azok, akik velem együtt szolgálnak, megtanulták, hogy ijedtség nélkül, lélekjelenléttel tudjanak ilyen helyzetekben cselekedni. Erzsike vezette ki őket az ajtón át a kertbe. A kertből azután az erdőbe mentek át, onnan Isten csodálatos vezetésére a szomszéd falunak, Törökbálintnak a vasútállomására jutottak ki gyalog. Ugyanazon az estén a rendőrök várták őket a torbágyi állomáson. Nem tudták elképzelni a rendőrök, hova lettek ezek a lányok. Isten csodálatosan meg tudja védeni és el tudja takarni az övéit.

Hónapokkal később mondta el nekem valaki, hogy egy rendőrségi kihallgatás alkalmával szinte bosszúsan kérdezte tőle a nyomozó: “Azt mondja meg nekem, hova tűntek azok a lányok, akik miatt mi egy hónappal ezelőtt kimentünk az Iharosba?” Az illető nem tudta, de nem is mondta volna meg. Megint igazzá lett az az Ige, amit az Úr mondott: “Kerítetlenül lakják Jeruzsálemet. Én pedig az Úr, tűzfal leszek körülötte!” Ebben az esetben is egyedüli védelmünk Ő volt. Isten csodálatosan meg tud védeni minden helyzetben és minden nehézség közepette.