“És az ő életüket nem kímélték mindhalálig”
Jelenések könyve 12,11b
Szerkesztő:
Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent:
2001.
Válasszon igehirdetést… 1 Előszó I. RÉSZ 2 Gyermekéveim II. RÉSZ 3 Hitrejutásom III. RÉSZ 4 “A szél fú, ahová akar” 5 Így kezdődött 6 Miért? Hová? 7 Az új otthon 8 Lesztek nékem tanúim 9 Elharapózott a tűz 10 Ellenszél fúj 11 Meghallgatott imádság 12 A legnehezebb nap 13 Fogdában 14 “Helytartók elé visznek titeket” 15 Húsvét a rács mögött 16 Furcsa vendég 17 A toloncban 18 Vasárnap 19 A gonoszt jóval 20 Erkölcsi internáltak 21 Újra tovább 22 Kórházban 23 A kis rendőrőrszem 24 A tetvesek 25 Ki az erősebb? 26 Az Úr azt nézi, ami a szívben van 27 A néma ördög 28 A nyelők társadalma 29 Mondja, hogyan bírja? 30 Komolyan hiszi, hogy bűnös? 31 Irma visszatalál 32 Feljelentve 33 Istennek gondja van az ő igéjére 34 Apáca testvérek 35 Voltaire, mint evangélizátor 36 Szabadulásom 37 Hosszú útról haza térve 38 Isten igéje nincs bilincsbe verve 39 Áron is megvegyétek az alkalmat! 40 Újra a felkap a szél 41 Kitelepítésből írott levél töredékek IV. RÉSZ – Kitelepítés után 42 Az első próba 43 Görbe utam 44 Erdélyi utam V. RÉSZ – “Istenháza” története 45 Az “otthon” 46 Ne menj alá! 47 Erzsi néni 48 Jeriko 49 A káposztatolvaj 50 Munkásőrök 51 Anyagiak 52 Újságcikk 53 Házvétel 54 Szélesítsd ki sátorodat 55 Isten betakar 56 Igazi karácsonyi örömök 57 Megmenekülésünk 58 Egyre több csendes hét 59 Nem lehet megfutni 60 Marika 61 Evangélizáció – megújulás 62 Sanyiék háza 63 A gyermekmunka 64 Kármel 65 Ilonka 66 Németországi út 67 Újabb evangélizációk 68 Evangélizációk újabb helyeken 69 Pista bácsi 70 Ifjúsági hely keresése 71 Bárka 72 Dunántúl 73 Nagy Mari 74 Csendesnapok 75 Szolgálók hete 76 Szilveszteresték 77 Szabadulások 78 Gyermekevangélizáció Felsőmagyarországon 79 Iszákos lelkész megtérése 80 Kórházba kerülésem 81 Lelkész megtérése 82 “Életüket nem kímélték mindhalálig” 83 Juditka 84 Sion földjének története 85 Újabb építkezések 86 A még nagyobb építkezés 87 A Hálaadás felszentelése – A múlt 88 Az utolsó útrakelés 89 Csendesnapi megemlékezés Liza néniről – Elmúlhatatlan élet
MEGMENEKÜLÉSÜNK
Akkoriban sokat kirándultunk, akkor ismertük meg a környéket, a szép kirándulóhelyeket. A Törökbálint felé vezető úton egyszer eltévedtünk, és sötétedés után nem találtuk meg a hazavezető utat. Az erdőben bolyongva énekeltünk.
Az egyik bokorból váratlanul kilépett egy ember, zseblámpával ránk világított, és azt mondta: “Maguknak szerencséjük van, hogy énekeltek. Itt állunk sorban a bokrok között, vadászok vagyunk őz-lesen. Amint hallottuk a bokrok zörrenését, töltött fegyverrel vártuk, mikor jelenik meg az első őz. Ha nem énekelnek, bizonyára lőttünk volna.” Ő kísért ki bennünket zseblámpával az útra. Mi pedig az Urat dicsérve mentünk tovább, hogy ilyen biztos halálból szabadított meg.