“És az ő életüket nem kímélték mindhalálig” Jelenések könyve 12,11b
Szerkesztő:	Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent:	2001.

EGYRE TÖBB CSENDES HÉT

A gyermek-csendeshét is felbátorított minket, hogy nyáron, nem olyan sűrűn egymás után, de kezdjük el a felnőttekkel is a szolgálatot. Azt az Igét adta az Úr: “Megőrzi az Úr a te ki és bemeneteledet mostantól fogva mindörökké” (Zsolt 121,8). Azért volt olyan lényeges ez az Ige, mert a legnagyobb probléma a bejövés és kimenetel volt. Házunk messze elszigetelten állt a többi háztól, ha bent vannak az emberek a házban, kertben, már nem lehet őket látni. A jövetel és menetel a szomszédok szeme előtt történik. Tudtuk, hogy besugóink mindig pontosan figyelték, hogy kik jönnek hozzánk. Isten figyelmeztetett arra, hogy ha lehet, este sötétben hívjuk vendégeinket, akkor nem annyira feltűnő a többieknek. Nem is egy csoportban, hanem kettő-három jött egyszerre, és így telt meg a ház vendégekkel, Igére éhes, Isten szeretetére szomjas emberekkel.

Szolgálatunk kezdetétől fogva az volt az imádságunk, hogy aki csak belép a házba, bármilyen célból, bárhogyan, az Isten szeretetével, Jézus Krisztussal találkozzék. Mivel parancsunk volt Istentől, hogy “kerítetlenül” kell laknunk, az ajtók mindig nyitva voltak. A postás, amikor sok kiabálás után az egyik ajtón bement a házba, mindent végigjárt, még az éléskamrát is, de embert sehol nem talált. Rémülten beszólt a szomszédba, hogy valaki meghalhatott ebben a házban, mert minden nyitva van, és sehol nincs senki. Felvilágosították, hogy nyugodtan tegye le a postát az ablakba, kint vagyunk a határban, majd visszajövünk.

Sokan jártak, sokféle céllal és indulattal házunkban, de hisszük, Isten meghallgatta kérésünket és valamit megtapasztaltak Isten szeretetéből és az iránta való bizalom csodájából.

Sokat gondolkoztunk azon, hogy mi legyen ennek a háznak a neve. Végül aztán valakin keresztül adta meg az Úr a ház nevét. Egy asszony volt nálunk, akit nagyon megáldott az Úr, megszabadíthatta kötözöttségeiből, és reggel egy kora reggel induló vonathoz ment, és egy Igét hagyott, amelyen az 1Móz 28-nak egy mondata volt felírva. Ez a mondat: “Bizonyára az Úr van e helyen és én nem tudtam. Mily rettenetes ez a hely, nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és a mennynek kapuja.” És utána ez a mondat: “És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek.” (1Móz 28,17,19). Ettől kezdve tudtuk, hogy ennek a háznak neve Isten és emberek előtt: Az Úrnak háza, BÉTHEL!