Trausch Liza életrajza

“És az ő életüket nem kímélték mindhalálig”

Jelenések könyve 12,11b

Szerkesztő: Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent: 2001.



Előző fejezet Következő fejezet

 

NEM LEHET MEGFUTNI

Valamelyik év tavaszán az egyik faluban evangélizáltunk egy lelkésztestvéremmel együtt. Nagy örömmel, és Isten komoly ígéretével kezdtük a hetet. A hét közepén meglátogattunk egy családot, ahol a férfi igen rossz idegállapotban volt. Beszélgetés közben váratlanul a legkülönbözőbb vádakkal illetett minket, és szinte gúnyos hangon beszélt mindarról, amit a templomban hallott. Ennek a vádaskodásnak az éle sokkal inkább ellenem irányult, mint szolgáló testvérem ellen. Miközben beszélgettünk, zivatar tört ki. Nem fogom elfelejteni azt az estét: villámlott, dörgött, szokatlan méretű égiháború volt. Bent is olyan volt a légkör, hogy szinte érezhető volt a Sátán jelenléte.

Talán másnap egyik hívő asszony eljött hozzám beszélgetni, és ő is kb. ilyeneket mondott: nem bírja a szolgálatomat, jelenlétemet, – nem látja az Úrtól valónak azt, hogy idejöttem.

A következő reggel azt mondtam a gyülekezet lelkészének, és a szolgáló lelkésznek, hogy úgy érzem, akadálya vagyok ezen a helyen a szolgálatnak, s úgy látom, el kell innen mennem. Túlságosan nagy és szent az az ügy, amelyben szolgálok, és nem engedhetjük meg, hogy személyi dolgok miatt ne hallják meg az emberek az evangéliumot. Sokáig kértek, próbáltak rábeszélni, hogy maradjak, de még azon a délelőttön autóbuszra ültem és elindultam haza. Amikor beértem Budapestre az út utolsó szakaszán már kissé szabadabban néztem fel az Úrra. Határozottan ez a mondat jutott eszembe: “Mit csinálsz itt Illés?” (1Kir 19,9). Egy lelkitestvéremhez mentem, és elmondtam neki mindent. Már nem is neki kellett megmondania, magam mondtam meg a végén, hogy úgy érzem, megfutottam a harctérről.

Az evangélium szolgálatával kapcsolatban akkor fogalmazódott meg bennem az, amire szolgálatom sok nehéz pillanatában gondoltam: A harcban lehet megsebesülni, lehet meghalni, de megfutni soha! – Délután visszamentem a faluba, és este megtartottam az evangélizációt.

Akkor kezdődött ott a lelki ébredés. Többen voltak, akik ezen a héten döntöttek Jézus mellett.