1973-ban egy tiszántúli evangélizáción volt először ott Pista bácsi. Az igehirdetés aznapi Igéje: “Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet.” Akkor ébredt fel benne először a vágy: ebbe a kézbe letenni az életét. Azt az életet, amelyik annyira hányatott volt, hogy senki nem tudott rajta segíteni. Ez az ember évek óta súlyosan iszákos volt. A felesége hívő asszony, aki sokat imádkozott érte. Ő maga így mondja el megtérése után: Míg nálunk voltak az összejövetelek, bent a házban énekeltek, én meg a mosókonyhában részegen feküdtem. Sokszor rávettek, hogy menjek el ilyen alkalmakra, de nem szólt hozzám az Ige. Egy evangélizáció végén azt kérdezte Pista bácsi a feleségétől, hol lehetne találkozni ezzel az asszonnyal? A felesége boldogan vette tudomásul, hogy vágyik az Ige után, és egyengette az útját hozzánk a csendeshétre.
Pista bácsi eredeti ember, tele tréfával. A csendeshét szünetjében elmentek szénát gyűjteni, és a széna közül egy kígyó jött elő. Pista bácsi hazáig szaladt. Ezután váratlanul lázas lett, az esti áhítat alatt ágyban feküdt, félrebeszélt. Folyton a feleségét hívta. Nem tudtuk, hogy külső, vagy belső okok miatt volt ez az állapot, de ezen a héten elfogadta Jézust Megváltójának. Azóta Pista bácsi nem iszik.