“És az ő életüket nem kímélték mindhalálig” Jelenések könyve 12,11b
Szerkesztő:	Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent:	2001.

AZ ÚJ OTTHON

A mi autónk egy malom sivár udvarába fordult be és hamarosan egy elhagyott kis házat jelöltek ki lakásul nekünk. Az a család akivel a vonaton együtt utaztunk, még nem érkezett meg. Beléptünk a házba. A középen levő konyhától jobbra és balra egy-egy szoba nyílt. A házigazda azzal adta át, hogy válasszuk, amelyiket akarjuk. Az egyik nagyobb, kétablakos, barátságosabb szoba, a másik egy kicsi, világítás nélküli kamra volt. Most is szégyellem, hogy az első pillanatban holminkkal együtt bementünk a nagyobb szobába. Az utánunk megérkező másik család azután nagy veszekedéssel és lármával adta tudtára a házigazdának, hogy nem fogadja el a kijelölt lakást. Akkorra már nagyon érthetően beszélt velem az Úr, és jó volt megmondani, hogy másnap átköltözünk a kicsibe. Így aztán ők is beköltöztek. Megint megtapasztaltam annak az Igének a valóságát, hogy aki elveszti az életét, az megtalálja azt. A házigazdánknak annyira érthetetlen volt az engedékenységünk, hogy másnap ígéretet tett: földes, villany-nélküli kamránkat kipadlóztatja és bevezetteti a villanyt.

A kis szoba igen hamar barátságos otthonná lett. Esténként kint ültünk a hajnalkával befuttatott tornácon és a másik családdal együtt olvastuk az Igét. Az első Ige, ami Nagypéterin fogadott, ez volt: „Néktek még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.” (Máté 10,30-31). Ahogy most visszagondolok rá, érdekes, hogy az első naptól kezdve otthon voltam Nagypéterin. Szerettem magát a falut, a munkájukban megfáradt embereket, talán még az állatokat is. A következő napon egy testvérem meglátogatott, és ketten jártuk Nagypéteri határát. Megkérdezte: „Hogy érzed itt magad?” Azt kellett válaszolnom: „Nagyon jól. Úgy, mint aki otthon van.” Akkor éreztem újból, hogy az egész világ az én Uramnak a virágos kertje, és olyan mindegy, hogy melyik sarkában élek. Olyan jó, hogy mindenütt otthon vagyok!