“És az ő életüket nem kímélték mindhalálig” Jelenések könyve 12,11b
Szerkesztő:	Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent:	2001.

IFJÚSÁGI HELY KERESÉSE

Az ifjúsági heteket az ország különböző helyein tartottuk évtizedeken keresztül. Mindig nehéz volt helyet találni, és azután újra helyet változtatni. Mert abban az időben az akkori rendszer különösen az ifjúságot óvta a hittől és attól az életfelfogástól, amit a hívő emberek képviselnek ebben a világban. Az ifjúsági heteken a megfigyelőktől fenyegetve, a feljelentésektől félve mindig változtattuk a helyet. A balatoni nyaralóktól egészen a Bükk és Börzsöny hegyi falvaiig az ország minden részén táboroztunk. Lakóhelyeink nem voltak túlzottan kényelmesek, sokszor pajtákban, beázó sátorokban táboroztunk. De mindig nagyon vidáman, az Istentől kapott örömmel éltük végig ezeket a heteket. A koszt sem volt valami fényűző, sokszor magunk főztünk bográcsban, vagy egy-egy falusi ház tűzhelyén. Sok játék, éneklés, és kirándulás között telt el ez az idő. De a legfontosabb mindig az Isten Igéje, az Istentől kapott üzenetek megértése, és a bűntől megtisztuló élet öröme volt, ami betöltötte az életünket.

Most már többgyermekes asszonyok és férfiak lettek ezekből a fiatalokból. De ma is nagy örömel emlékezünk vissza az együtt töltött idő részleteire, és kedves emlékeire.

Már régen gondoltunk arra és imádkoztunk érte, hogy az Úr adna állandó helyet. Valaki nagyobb összeget adott az Úr munkájára, és arra gondoltunk, hogy valahol egy kis házat veszünk a hegyek között. Egy dologban biztosak voltunk, hogy bárhol lehet ez a hely, csak itt nem. Azt gondoltuk, hogy ezen a helyen már úgyis túl sok ember jár csendeshetekre. Nagyobb mozgást nem volna jó itt csinálni. Első gondolatom a Börzsöny volt, ahol voltunk már egyszer gyerekekkel egy erdei házban. Hirdetéseket néztünk, utaztunk. Kerestük az Istentől nekünk rendelt helyet. El sem tudnám mondani, mennyi fáradság, mennyi hiábavaló út van mögöttünk, amíg végre találtunk egy alkalmas helyet Kóspallagon.

Egy falusi férfival találkoztunk. Azt mondta, mutat nekünk egy olyan telket, ami megfelelő lesz nekünk. A telek gyönyörű volt. Erdő szélén egy kis patak fölött, messze mindentől. Én már bele is rajzoltam a térképbe, hogy itt lesz a ház. Mégis mindennel csődbe jutottunk. Az ember hazudott, a telek nem volt az övé. Azt kérdeztem az Úrtól: Miért? Megértettem. A pénzt visszaadtam annak, aki adta. Nem kellett volna elfogadnom.

Azután rájöttem, hogy Istennek nem lehet ilyen kikötéseket tenni: bárhol lehet a ház, – de itt nem.