“És az ő életüket nem kímélték mindhalálig” Jelenések könyve 12,11b
Szerkesztő:	Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent:	2001.

SZILVESZTERESTÉK

Nagyon jó alkalom a találkozásra minden évben a Szilveszter-este, és az Újév napja. Ilyenkor 60-80 ember is összegyülhet, és együtt adhatnak hálát az elmúlt év áldásaiért. Együtt vihetik Isten elé, Jézus Krisztus bűntörlő vére alá az elmúlt év bűneit, és együtt kezdhetik hitben és reménységben az újévet. 1970 Szilveszterén felszólítottam az ottlévőket, hogy aki szeretne hálát adni, az mondja most el a többiek előtt. Egy asszony szólalt meg: “Nekem nagyon sok okom van a hálaadásra. Ebben az évben ismerte meg Jézus Krisztust a lányom, a férjem, és a menyem. És ebben az évben kezdett el vágyódni a fiam és a vejem. Most komolyan keresik már az Urat.”

Csodálkozás hangja futott végig a jelenlevőkön. Ennek az asszonynak valóban sok oka volt a hálaadásra. De hadd mondjam el azt, hogyan történt a család megtérése. Egy gyermek csendeshéten volt a 12-14 éves kislánya, és ott meglátva bűneit, elfogadta Jézust. Utolsó alkalommal voltunk együtt a morzsaszedésen, amikor ők maguk mondják el mindazt, amit Isten cselekedett velük azon a héten. Éppen elkezdtük volna az együttlétet, egy férfi lépett be a terembe. Egy kislánynak, Marikának az édesapja. Nem nagy örömmel üdvözöltem a vendéget. Féltem attól, hogy egy idegen férfinak a jelenlétében nehezen fognak megszólalni kislányaim. Hiszen úgyis nehéz először bizonyságot tenni. Úgy éreztem, nem volt szükség arra, hogy egy idegen hallgató is jelen legyen. Amikor hellyel kínáltam meg a vendéget, összenéztünk a gyerekekkel. Éppen előtte fejeztem be az utolsó áhítatot, beszéltem arról, hogy Jézus Krisztus bátor katonái kell, hogy legyünk minden helyzetben, és arról, hogy milyen bátorságot tud adni a hit. Ahogy visszaültem helyemre és végignéztem lányaimon, először ezzel a kislánnyal találkozott a tekintetünk. Bátorítólag néztem rá, tudtam, hogy neki lesz a legnehezebb a saját édesapja előtt bizonyságot tenni. A legnagyobb csodálkozásomra ez a Marika állt fel elsőnek. Tisztán, világosan és bátran elmondta, hogyan ismerte meg Jézus Krisztust. Miközben beszélt, a kissé hátam mögött ülő férfi szipogását hallottam. Röviddel utána fújta az orrát, és tudtam, hogy ez a férfi sír mögöttem. A saját gyermeke után egyik kislány a másik után bátran és szabadon elmondta bizonyságtételét. Miután befejeződött a morzsaszedés, ez a férfi elcsukló hangon szólalt meg: “Én mikor jöhetnék csendeshétre?” Az érdekes az volt, hogy a felesége sokszor hívta már, ezen a nyáron is, de nem volt hajlandó eljönni. Most, amikor megérintette őt a Szentlélek szele, saját maga jelentkezett. Isten csodálatosan folytatta munkáját a családban, és 1970 Szilveszterén így mondhatta el ez az asszony: talán nincs is a családban senki, akit nem érintett meg ebben az évben Istennek Szentlelke.