“És az ő életüket nem kímélték mindhalálig” Jelenések könyve 12,11b
Szerkesztő:	Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent:	2001.

JUDITKA

Ennek a nyárnak egyik legemlékezetesebb esete Juditka megtérése volt. Judit 21 éves orvostanhallgató kislány. 14 éves korában váratlanul szklerozis multiplex betegséget kapott. A ragyogó, vidám, fiatal kislány mérhetetlen szenvedésbe került. Miután az orvosok nem tudtak rajta segíteni, kórházból-kórházba vitték, végül tagjai már deformálódtak, gyógyulása teljesen reménytelenné vált. Sokszor megkérdezte: “Bűn-e, ha valaki véget vet az életének?”

A csendeshetek közben megkérdezték tőlem, nem jöhetne-e el egy pár napra. Előbb azt mondtam, hogy nem, kellenek azok a közbeeső napok arra, hogy takarítsunk, mossunk és rendezzük házi dolgainkat. Azután meg úgy láttam, hogy igent kell mondanom.

Juditkát kocsival hozták ki, hogy három napot itt töltsön nálunk. Abban az időben az esti Igék Jeremiás könyvéből voltak. Egy súlyos ítéletsorozat. Ha az estékre gondoltam, már úgy voltam, hogy félek olvasni az Igét. Arra gondoltam, ha a kislánnyal együtt olvassuk az Igét, mit fog érteni belőle.

Átéltem azt a csodát, hogy Jeremiás legsúlyosabb itélő Igéi közepette három napig csak kegyelemről volt szó. “Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat. Újra felépítlek téged és felépülsz, óh Izráel leánya.” (Jer. 31,3-4). Úgy éreztem, hogy vele beszél Isten. Most nem is velem elsősorban, hanem Juditkával. A kislány kint ült a verandán, és olvasta a lelki könyveket. És kérdezett, egyre kérdezett.

Világosságra kerültek bűnei. Sok babonás helyre vitték el gyógyulása érdekében. Úgy járt, mint a vérfolyásos asszony, egyre csak rosszabbul lett. Nagyon sok pénzt, erőt, időt pocsékoltak el, és a megkötözöttség egyre súlyosabbá lett.

A második napon jutott el Juditka oda, hogy szeretne mindent elmondani. Életének minden bűne világosságra került, és eldöntötte, hogy minden olyan dolgot eldob, ami az Ördöggel összeköti. Nem tudom, hogy mennyire tudott hinni, amikor hirdettem neki a bűnbocsánat üzenetét, de amikor este elolvastuk együtt az Igét Jeremiás 31-ből, “…ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, – azt mondja az Úr – mert megbocsátom az ő bűneiket és vétkeikről többé meg nem emlékezem”, – könnyes szemmel rám nézett és azt mondta: “Akkor ez igaz.” Ki tudta más, mint az Úr, hogy ezen az estén ez lesz az Ige.

Másnap Juditka más emberként ment haza. Édesapja, akivel együtt él, és aki azóta már szintén elfogadta az Urat, így beszélt róla: Az én leányom meggyógyult. Nem testileg, de belülről egészen. Amilyen elkeseredett, kétségbeesett volt, olyan boldog és szabad most betegsége ellenére. Hívő fiatalok közt testvéreket, baráti kört talált. Biztos, hogy az a Jézus, aki megkereste őt, az végigvezeti ezen az úton.