“És az ő életüket nem kímélték mindhalálig” Jelenések könyve 12,11b
Szerkesztő:	Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent:	2001.

ÚJABB ÉPÍTKEZÉSEK

Az 1988. év elején elérkezett az az idő, amikor csendes napokon már nem fértünk el az ebédlőben. A mellette levő szobák is megteltek emberekkel. Úgy láttuk meg a februári csendeshét után, hogy valamerre terjeszkednünk kell. Talán egy-két nap múlva volt esti Ige az Ézsaiás könyve 54. részéből: “Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjesszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet. Mert mind jobb, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítenek.”

Azt terveztük, hogy a konyhát és a kis szobát, hozzá szakítjuk az ebédlőhöz. Mivel Gábor bácsi éppen nálunk tartózkodott, elbeszéltem a tervünket. Megkérdeztem, vállalja-e a közfalak lebontását, és két boltív megépítését úgy, hogy a márciusi csendesnapra minden készen legyen. Gábor bácsi a sok munkájára való tekintettel nem tudott igent mondani. De két nap múlva visszajött azzal, hogy az egyháznál lévő munkáit, – amin éppen dolgoznia kellett volna, – egyelőre elhalasztotta, mivel szerinte az “Isten Háza” elsőbbséget élvez.

Így történhetett meg, hogy a március 6.-ai csendesnapi igehirdetésnek a címe “Örömmondásnak napja” volt, a 2Kir 7,3-9. versek alapján. A szolgálatot így kezdhettem: “Nem tudom, ahogy körülnéztek a testvérek, elkezdték-e a hálaadást és az örömmondást a terem megnagyobbításával kapcsolatban. Az Igénk amivel elkezdtük: “Szélesítsd ki sátorod helyét.” A testvérek láthatják, hogy kiszélesítettük. Lehetetlennek látszott, hogy ezen az első vasárnapon már itt ülünk a megnagyobbított ebédlőben és hallgatjuk az Igét. Aki egy kicsit építkezett már életében, az tudja, hogy ez egy hónap alatt képtelenség. Úgy szerettem volna a mai igehirdetést ezzel kezdeni: Ez a mai nap örömmondásnak és hálaadásnak napja mindazért, amit az Úr tett velünk.”