“És az ő életüket nem kímélték mindhalálig” Jelenések könyve 12,11b
Szerkesztő:	Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent:	2001.

A HÁLAADÁS FELSZENTELÉSE – A MÚLT

Imádkozzunk!

Uram! Hadd adjunk hálát, hogy elérkezhettünk ehhez a naphoz. Kérünk, hogy szólíts meg, és minden szó ami elhangzik, a Te szavad lehessen. Köszönjük, hogy a Te Szentlelked beszél. Dicsérünk azért, hogy meghallhatjuk a nekünk szóló beszédet Szentlelked által.

Ámen.

Mai szolgálatunknak három része lesz. Első a múlt, aztán a jelen, és a jövő. A múltról szeretnék beszélni, hiszen azt már szinte csak én éltem
meg. Olyan dolgokat kell elmondanom, amiket senki nem tud.

Ez a ház is, akárcsak a többi, először gondolatban épült meg. Sok évvel ezelőtt arra gondoltam, hogy kellene egy ház, ahol az emberek az Úr Jézust megismerhetik, elfogadhatják Megváltójuknak, és megszabadulhatnak.

Egy hívő testvéremmel beszéltem erről, amikor a tanári állásomról lemondtam, és az Úr azt mondta nekem, hogy “Add el minden vagyonodat!” Minden pénzt erre a gondolati házra tettem el, mert tudtam, szükséges, hogy emberek megszabaduljanak és hitre jussanak.

Amikor egy hívő testvéremmel mentünk, és láttunk nagyon szép törülközőket, azt mondtam, megveszem ezeket a háznak, – ami sehol nem volt még. Azt mondtam neki, ha majd eljössz, ezeket a törülközőket adom neked. Szép, piros mintásak voltak. Sok-sok év múlva egyszer azt mondhattam neki: Tessék, itt van a törülköző! Megvárt téged.

A Biblia Mózesről mondja: “…erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.” (Zsid 11,27b). Mi láttuk a láthatatlan házat, és azokat, akik benne lesznek. Lehetünk mi is erős szívűek, mintha látnánk a láthatatlant. A testvérem ezt a házat már nem láthatta, mert hazament az Úrhoz.

A lelki dolgok mindig hitből valók. Ha Isten mond valamit és hiszem, akkor meglesz. A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés. Azért mondtam el, hogy ez az egész ház, amiket itt láttok, már 1949-ben megvolt.

Hadd lapozzak tovább az évkönyvben, és próbálok arra lapozni, amikor már idejöttem. Én voltam az első személy, aki átlépte ezt a földet 1957-ben. Akkor már megértettem, hogy az Úr ezt a házat itt akarja megvalósítani. Azért mondjuk, hogy most van a 40 éves évforduló.

57-ben egy teherautó állt meg a ház előtt, és az emberek egy kis úton hordták fel ütött-kopott bútorainkat. A kitelepítés és a többszöri költözködés kopottá tette a bútorokat. Ott álltam és arra gondoltam, hogy innen is tovább megyek? Annyi helyről kellett már továbbmennem. Egész világos gondolatom volt, hogy innen már nem. Tudtam akkor, hogy ez a testi életem végállomása. Be is teljesedett, innen már nem kellett továbbmenni.

Érdekes a ház története, gondolatban, imádságban kezdődött el. Jó volna megérteni, hogy a lényeg az Isten szava, amit Ő mond, beteljesedik. Ami ígéretet kaptatok, azt Ő beteljesíti és a hívő élet tényleg hitben van. Ami gyakorlatban, valóságban megtörténik, az hitben kezdődött. Ez a ház is, amiben most benne vagytok, hitben kezdődött. Ez az egész szolgálat, amiben hét kicsi ház van, szintén mind hitben kezdődött. Az első, amibe beköltöztünk, csak egy kis szoba, konyha volt. Ebben kezdődött ez a szolgálat.

Gondoljátok el, már akkor voltak olyanok, akiket hívtunk. Egy-két ember, aki ott ébredt fel, ott ismerte meg Jézust, ott jutott hitre, és ott lett örökélete. Isten dolgai nem ideigvalók, hanem örök életre valók.

Édesanyámmal jöttem ki, hogy megmutassam, hova akarok jönni. Rettenetes út volt. Gyalog jöttünk az állomástól kezdve. Mindig sóhajtozott, – még mindig megyünk? Elmondtam neki, hogy itt egy Isten Háza lesz. Rám nézett, mint aki egy kicsit meg van szédülve: Hogy képzeled, hogy ide, az Isten háta mögé jönnek emberek?! Mondtam, hogy nem Isten háta mögött van, az Isten szeme előtt van. Azt mondotta: Teljes őrültség, hogy ide emberek kijöjjenek. Testvérek, ti kijöttetek – , nem? Gondoljátok el, tényleg nem volt könnyü dolog, nemcsak embereket, hanem őt idehozni. Pár hónap múlva azt mondta: Nekem mindig tetszett ez a hely! Hallgattam, nem mondtam semmit. Miért ne higgye azt, hogy neki mindig tetszett. Még nagyon idős korában is mondta, hogy megyek a szép Torbágyra. Most már szép? Mert akkor még tényleg nem volt szép. Egy kis vityiló volt, és tényleg nagyon nehéz volt elképzelni, hogy oda emberek jönnek.

Ez az első idő volt. Emlékszem, hogy ott ültem a konyhában, és arra gondoltam, jó, hát itt most szolgálat lesz, de ide emberek kellenek. Egyelőre egyedül vagyok, ki fog idejönni, hogy szolgáljon? Majd elmondják a testvérek sorban történetüket, hogy kerültek ide. Hogyan hozott ide az Úr embereket, akik itt laktak, itt szolgáltak. Itt segítettek embereken, hogy megismerjék Jézust.

Az első valaki Váraljai Sándor volt. Reá még sokan emlékeznek. Ő kertészmérnök volt és azért végezte el a gödöllői egyetemet, hogy egy ilyen helyen szolgáljon.

A második valaki a felesége volt. Kati nénire is emlékeztek. Ő is elmondja majd, hogy került ide. Majd meghallgatjuk, hogy épült ez a ház élő kövekből.

Harmadiknak Erzsike jött. Őt nem tudjuk már megmutatni. 18 éves korában került ide, és több, mint 30 évig szolgált. Valaki, aki ismerte a szükségeinket, elment érte az Alföldre. Erzsike csak engem ismert. A szülei talán nem is tudták, hogyan fog ez menni. Erzsike egyetlen szóval eldöntötte: Mögyök! Nagyon sajnálom, hogy most kórházban van és nem lehet itt. Ő hihetetlenül ragaszkodott ehhez a helyhez. Az állatokat gondozta, a kertben dolgozott. A munka nagy része az övé volt. Így épült élő kövekből a ház.

Az első hónapokban egy asszony szabadult meg, aki súlyosan megkötözött volt.

Szeretném elmondani, hogy az első ház hogyan kapta a nevét. Éjjel beszélgettem egy asszonnyal, aki hajnalban elutazott, és egy cédulát hagyott nekem, amire azt írta: “Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam. Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.” (1Móz 28,16b és 17). Nyilván ezt az Igét olvasta, és ez lett neki valóság. Hogy ő hogy tapasztalhatta meg az Isten jelenlétét, én sem tudom.

Így kapta ez a ház a nevét: “Isten Háza.” Béthel! Nagyon nagyon szeretnénk, ha igazán a mennyország kapuja lehetne, és innen egyenesen be lehetne jutni az Isten országába, az üdvösségbe. Az egész házcsoportot így hívjuk, mert azt szeretnénk, ha egyre inkább a mennyország kapuja lenne.

Ide szolgálni mindig csak úgy lehetett jönni, ha az Úr küldött valakit. Ha valaki megkapta azt a parancsot, hogy ide kell jönnie. Itt kell dolgoznia, és itt kell segítenie abban a munkában, ami itt folyik. Nagyon szeretném ha tudnátok, itt senkinek nem volt fizetése soha. Mindenki az Úrnak csinált mindent, és azért volt szép és jó. Minden ház így épült, hogy az emberek az Úrnak építették. Az ország minden részéből jöttek emberek, hogy segíthessenek. Boldog volt mindenki, aki valamit tehetett “Isten Házáért”.

Testvérek, az Isten csodálatosan, gazdagon fizet. Ő a legjobb munkaadó. Ő gazdagon, és mennyei valutával fizet. Nem kell félni, hogy devalválódik.

Ennek a háznak azért “HÁLAADÁS” a neve, mert Isten azt mondotta, hogy hálaadással éljünk az anyagiakkal, a testiekkel, mindennel.

Nemrégen mondottam a testvéreimnek: Tudjátok, ez az utolsó ház. Harsány nevetés volt a válasz. Hányszor mondtad Te már ezt, hogy ez az utolsó ház?! Valóban nem tudom, hogy ez-e az utolsó. Lehet, hogy évtizedeken keresztül sok ház fog még épülni.

Azt hiszem, mindennek a vége az kell, hogy legyen: hálaadás. Minden háznak, minden napnak, minden eseménynek a vége a hálaadás, hogy megköszönjük Annak, Aki adta. A hálás embernek Isten mindig többet ad. Szeretnénk nagyon hálásan élni, és szolgálni ebben a házban. Most is az a dolgunk, hogy hálát adjunk az Úrnak azért a sok-sok emberért, aki majd megtalálja itt az Urat, és örök életet nyer.

Imádkozzunk!

Köszönöm Uram, hogy ez a Te történeted. Te magad alakítottad, Te magad írtad. Hadd áldjunk Téged. Köszönjük, hogy boldogok a Te szolgáid. Köszönjük, hogy “Boldog a ház, mely befogadott Téged.” Kérünk, hogy ebben az országban nagyon sok boldog ház lehessen, aminek a lakói igazán Neked, Veled élnek, ezért feltétlenül boldogok. Kérünk, hadd lehessen ez a nap igazi fordulat sok mindenki életében, hogy elkezd egy olyan új életet, ami Veled kezdődik. Amiben Te vagy az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Kérünk, hogy áldd meg a bizonyságtételeket, áldd meg az elhangzó Igét. Kérünk, hogy szólíts meg minket személyesen.

Ámen.