“És az ő életüket nem kímélték mindhalálig” Jelenések könyve 12,11b
Szerkesztő:	Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent:	2001.

CSENDES NAPI MEGEMLÉKEZÉS LIZA NÉNIRŐL

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, Édesatyánk! Szeretnénk dicsőíteni és magasztalni Téged. Dicsőíteni Téged, ahogy az elveszettet megkeresed, juhaidat megtartod, és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadhatja őket a Te kezedből. Sőt, örökkévaló hajlékokat készítettél, mert életünk ideje a Te kezedben van. Így szeretnénk Előtted meghajtani magunkat azzal a tisztelettel és hódoltattal, hogy az az ígéret igaz, hogy ahol ketten vagy  hárman együtt vannak a Te nevedben, Te ott vagy közöttük. Így a Te jelenlétedben szeretnénk eltölteni ezt a csendes napot is. Így szeretnénk kérni Uram, hogy aki hirdeti és hallgatja az Igét, egészen adhassa Neked a szívét. Így szeretnénk dicsőíteni Uram, hogy a hirdetett Igén keresztül Te megtartod a hívőket. Így magasztalunk Téged, hogy az Igén keresztül munkálkodsz, mert a Te beszéded Lélek és Élet. Így szeretnénk kérni Uram, hogy Szentlelked által használj fel ma mindent itt közöttünk, hogy emberek megtérését, megmaradását, megújulását, az életet munkáld. Szeretnénk dicsőíteni és magasztalni Téged, és így kérlek, hogy nyisd fel az én számat most valóban azt mondani ami kedves Neked, és hirdeti a Te dicséretedet.

Ámen.

Kedves Testvérek! A mai napunk egy hálaadó csendesnap azért, mert ezt a szolgálatot, aki 1957-ben megalapította: Liza néni, Trausch Erzsébet testvérünk, május 27.-én este hazament az Úrhoz. Nagyon régóta, amióta én ismerem, 13 éve ott élt a szívében ez, hogy: “Fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád…”, és nagyon vágyott ő haza ahhoz az Úrhoz, aki megkereste, felhasználta, sok áldást adott rajta keresztül, és Aki őt szép csendben haza is vitte abba az örökkévaló hajlékba, amit hűséggel elkészített neki, és amit betölthet.

Szeretnénk ezen a mai csendesnapon hálát adni mindazért, amit láthattunk az ő életén keresztül. 1917-ben született Segesváron. 82 éves korában vitte őt haza az Úr békében, csendben. Az volt az ő végakarata, kérése, hogy a temetése is teljes csendben történhessen. Akik őt szerették, ismerték közelebbről, tudták, hogy soha nem szerette a nagy felhajtásokat. Legfőképpen akkor nem, hogyha az ő személyéről volt szó. Az volt a végakarata, hogy szűk munkatársi körben, és szűk családi körben legyen a temetése a torbágyi temetőben. Ez volt szerdán. Szeretnénk ezen a csendesnapon hálát adni mindazért, amit az Úr Jézus cselekedett őbenne.

Azt gondoltam, hogy legméltóbb megemlékezés, – mivel ő nagyon szerette az egyszerűséget, – az lenne, hogyha arra emlékeznénk, amit ő nagyon szeretett: Isten Igéjét. Az írott Ige maga Jézus Krisztus. Hiszen azt olvassuk a Szentírásban, hogy “Az Ige testté lett, és lakozott közöttünk.” Ezért azt gondoltam, hogy a legméltóbb hálaadás és megemlékezés az ő életéről az lenne, hogyha egy 16 évvel ezelőtti igehirdetését felolvasnám. Ezt szeretném megtenni, ahol ő az elmúlhatatlan életről tett bizonyságot. Ezért olvasom az Igét, amit 16 évvel ezelőtt ő olvasott, és aztán felolvasom mindazt, ami azon a csendes napon elhangzott.

ELMÚLHATATLAN ÉLET

“Volt pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének Mártának falujából. Küldtek azért a testvérek Őhozzá, mondván: Uram, ímé akit szeretsz, beteg. Elmenvén azért Jézus úgy találta, hogy az már négy napja van a sírban. Bethánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira; És a zsidók közül sokan mentek Mártához és Máriához, hogy vigaztalják őt az ő testvérük felől. Márta azért, amint hallja, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária pedig otthon ül. Monda azért Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten. Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred. Monda néki Márta: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem ha meghal is él; És aki csak él és hisz én bennem soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy Te vagy a Krisztus, az Istennek fia, aki e világra eljövendő.” Jn 11,1. 3. 17-27

“Megjelentetett pedig most a mi Megtartó Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot, az evangélium által.” 2Tim 1,10

Imádkozzunk!

Szeretnénk hálát adni Uram, hogy jöhetünk, semmit nem hozva. Tudod, hogy milyen szegények vagyunk. Nekünk magunknak fogalmunk sincs róla. Kérlek áldj meg minket, hogy Benned életet találjunk, igazi életet. Szólj hozzánk ezen a délelőttön és közölj velünk életet Igédben.

Ámen.

Az az egy szó, amiről beszélni szeretnék, így hangzik: “élet”. “Elmúlhatatlan élet!” A legszebb szó, amit ismerünk, ez a szó: hogy “élet”.

Egy kislánnyal utaztam egyszer a Balaton felé, aki soha nem látta még a Balatont. Emlékszem, az első pocsolyát látva Budapest után megkérdezte: Ez a Balaton? Mondtam, hogy nem. Aztán a Velencei tóhoz értünk, – ez a Balaton? Megint mondtam, hogy nem. Amikor a Balatonhoz értünk, egy szót nem kérdezett, csak szeme szája elállt és azt mondta: Ez a Balaton!

Azt hiszem, így vagyunk az élettel. Sok mindenre gondoljuk, hogy ez az élet. De ha egyszer találkozol az Élettel, nem fogsz kérdezni semmit. Akkor tudod,. hogy mindig ezt kerested és mindig erre vágytál. Gyerekkori emlékem jut eszembe, amikor kislány koromban kerékpároztam bele a a tavaszba, és bennem az volt, hogy élet, élet, élet! Aztán amikor fiatal lány lettem, és jött a szerelem, azt hittem, ez az élet. Talán végigéltétek ti is ezeket, amikor a gyermek, vagy fiatal korában az ember azt hiszi, hogy ez az élet. Csak nem elmúlhatatlan élet. Az a nagy élet-igenlés, ami kicsi koromban volt bennem, mind elmúlt. Nem elmúlhatatlan élet. Biztosan tudjátok, mi az, amikor az ember örül, de jaj, csak ma, – holnap talán már nincs belőle semmi.

Aztán jött a háború fiatallány koromban és emlékszem, hogy láttam a sebesülteket, halált, éhséget, nyomorúságot, szenvedést, és ez volt a kérdésem: Ez az élet?! Bennetek is sokszor felmerült már, hogy ez az élet? Ezért érdemes élni, ez az élet? Jó volna, ha most előttetek is leperegnének életetek dolgai, eseményei, – hát ez az élet?

Aztán eljött az idő, amikor megláttam a Balatont, amikor hitre jutottam. Valóban elállt a lélegzetem. Akkor tudtam, ezt kerestem mindig. Ez az élet! Amikor Jézust megismertem, akkor ébredtem rá, hogy az élet nem valami, hanem Valaki. Jézus az élet! Amikor megkaptam bűneim bocsánatát, úgy éreztem, hogy most olyan valami történt, nem érzelem, nemcsak öröm, vagy szeretet, vagy csak tisztaság, vagy súlytalanság állapota, gátlástalaság, hanem egy felszabadult öröm. Tudtam, hogy ami most történt és most bennem van, ez örök. Több az örömnél, szeretetnél, békességnél, több, több. Nem tudom testvér, veled megtörtént-e, hogy tudtad: ez élet! Legbelül változott valami. Újra szeretném mondani, az élet nem valami, hanem Valaki. Mindenki valakit keres, és amikor Jézust megtalálja, megtalálta Azt, Aki az Élet. Én vagyok az Élet! – mondotta Jézus.

Ezt az életet megtaláltad? Mert sokszor nevezünk érzelmeket hitrejutásnak. Megértettem valamit, de ez nem az, Aki az Élet. Testvér, “Akié a Fiú, azé az élet!” Jézus sokféleképpen zörget. Zörget az élet. Emlékeztek a Jelenések könyvére: “Az ajtó előtt állok és zörgetek.” Kérdezem: befogadtad Őt? Azt a Személyt, Aki azt mondja, hogy én Vagyok. Amikor a Bibliában Mózest küldte Isten, akkor megmondta, hogy ki küldi: a Vagyok. Ő a vagyok! Aki volt, Aki van, és Aki eljövendő. Az örök jelen. Ez az élet nem múlik el.

Megtérésem után az első félelmem volt, miután megtaláltam az életet, hogy el fog múlni, mint a gyermekkorom, mint a fiatalkorom múló örömei. Egy pár este nem mertem elaludni, mert jaj, ha felébredek és ez nincs többé. Ha ez is elmúlik, akkor nem tudom tovább folytatni az életemet. Akkor nem tudtam még, hogy ez elmúlhatatlan élet.

Amikor kislány voltam mindig arra gondoltam, csak akkor mennék férjhez, ha találnék valakit, akit minél jobban ismerek, annál jobban szeretem. És aki, bár egészen ismer, mégis szeret. Megtaláltam! Ez a Valaki az, aki azt mondja: Én vagyok az Élet.

Nem azt kérdezem tőled, volt-e hangulatod, volt-e örömöd, amikor megkaptad a bűneid bocsánatát, mert ugye értitek, a halál a bűn. A Biblia így mondja: “Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? A halál fullánkja pedig a bűn.” (1Kor 15,55-56). Amikor az Úr Jézus vére eltörölte bűneimet, amikor kihúzta a fullánkot szívemből, akkor árasztott el az élet. Ennek több, mint harminc éve és ez az élet tart, mert ez elmúlhatatlan élet.

Nem tudom, egy picit értitek-e, mit jelent ez, hogy az élet nem valami, hanem Valaki. Jó volna egy kicsit csendben lenni – ott van-e a szívemben ez a Valaki? Akit talán évekkel ezelőtt befogadtál, – ott van-e legbelül a csupa nagybetűvel írt ÉLET, amelyik soha el nem múlik. A testi életed elmúlik. “Aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?”

Jézus nemcsak azt mondta, hogy “Én vagyok az élet”, hanem: “Én vagyok a feltámadás és az élet.” Tudjuk, hogy mindnyájan halottak voltunk. A Biblia nagyon világosan beszél erről: “Holtak voltatok a ti bűneitekben.” Halottan születtünk. Egy másik emlékem a hitrejutásom után, a legjobb barátnőmnek írtam ezt a levelet akkor: Tudod mi vagy? Egy járkáló koporsó. Képzelhetitek, hogy felháborodott ezen. Olyan, mintha élne, beszél, nevet, járkál és belől egy halott lélek. A Biblia mondja: “Lőn az ember élő lélekké.” Aztán megtörtént a bűneset, és belül meghalt a lélek. Emberek járnak a világban, és bennük a halál. Egy idő után tudja is, hisz hány ember mondja: Ezt az életet nem érdemes élni. Mert ez nem élet. Belül a halál.

De akik befogadták Jézust, azoknak hatalmat, életet adott. Szeretném, ha ez a kérdés mélyen a szívedben maradna: megtörtént ez veled? Az elmúlhatatlan, a halhatatlan élet ott van benned? Megvan a fordítottja ennek. Van olyan ember, akinek testében ott van az élet, de a természetem, a lényem, az akaratom, az igazam, a jogaim keményen zárva tartják az életet. Ez a Lázár esete. A koporsó fogva tartotta. Lehet, az a helyzet, hogy benne van az élet, a lényed, természeted koporsójában. Nem jut élethez, ami benned van. Mintha azt mondanám, hogy a mag, amelyik ott van a csonthéj mögött: az élet. Egy bezárt helyen ott van, csak éppen nincsen semmi haszna, eredménye, hatása. Be van zárva az élet. Vagy a kiscsirke a tojáshéjban, benne van az élet és nem tud kitörni, valahol belül van.

Aki befogadtad Jézust, nem úgy van-e, hogy nem támadhatott fel, az óemberi természetedben zártan ott van. Lehet, most újra elhatározod, hogy mindent másképp akarok. Nem megy! Be van zárva az élet. Pedig sokszor talán feszegeti a koporsót, sokszor talán mozdulna benned, de egyszerűen rabságba tartja a tested. Most nem a fizikai emberedet gondolom, az óembered, a természeted, a lényed, aki vagy.

Jézus ma azt akarja megtenni veled, amit Lázárral, hogy egyszerűen győzzön az élet! Az élet előbb-utóbb mindig győz. Egy királynő azt mondta: Nincs feltámadás. Olyan koporsóba tétetem magam, olyan sziklasírt csináltatok magamnak, hogy onnan nincs aki kihozzon. Aztán egy madár repült arra, és egy kis magot a kriptára ejtett. Egy fának a magja volt, ami aztán elkezdett ott csízázni, nőni és egyszer csak repedt szét a kripta. Hiába beton, hiába kő, – egy kicsi élet, egy mustármagnyi élet fel tud borítani mindent.

Ha benned van az élet, ha Jézust befogadtad, engedd, hogy felborítson mindent, feszítsen szét mindent. A legnagyobb erő a világon az élet. Benned van Jézus? Lehet, hogy évek óta már feszegeti a természeted, a lényed a bűneid, az igazad, a jogaid koporsóját. Milyen jó volna, ha megtörténhetne a csoda, hogy kitör az élet. Minden zártságból kitör az élet. Úgy szeretném, ha megértenéd azt, amit az Ige mondani akar. Amit neked akar mondani, aki már befogadtad Őt. Hogy az élet, ami benned van, győztes élet. Halálon, poklon, síron győztes.

Lázár Jézusnak egy szavára előjön. “Lázár, jöjj ki!” Tud-e szólni hozzád ma Jézus? Benned van-e az új élet? Annak mondja ma: Ne tűrjed tovább ezt a rabságot, jöjj ki! Látod, Lázár otthagyta a koporsót, a lepleket, mindent ami akadályozta: a győzelmes élet egyszer csak ott állt. Benned ugyanez a győzelmes élet van. Hallod a szavát?

János 5-ben így mondja az Ige: “Bizony, bizony mondom néktek, eljön az idő és az most van”, – hallod, most van! – “amikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát és akik hallják, élnek. Mert amiképpen az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában.” (Jn 5,25-26). Itt van Valaki láthatatlanul, de valóságosan, akinek hatalma van arra, hogy téged most, ma, kihívjon a koporsóból. Abból az életből, amelyik téged is fáraszt már. A vereséges életből, a természeti életből. Hallod a szavát? Akik hallják, élnek. Hallod a szavát legbelül, hogy neked mondja: Lázár jöjj ki!

A feltámadás mindig annyit jelent, hogy sok minden ott marad. Akarod-e, hogy a régi természeted, a bűneid, a megszokottságaid, minden hulljon le? Ha hallod a szavát, most engedhetsz. Az idő most van! Hallod-e az Úrnak hozzád szóló, téged életre hívó szavát?

Az Ige azt mondja: kijött a halott. Milyen jó volna, ha most mernél hinni ebben a pillanatban. Az a teremtő szó, amit Jézus ott mondott a kereszten – “Elvégeztetett!” – ennek az alapján van jogod arra, hogy akik most hallják a szavát, azok kijöhessenek az életre. Ott marad az ügyes, az önigaz, magabiztos, magát szerető, imádó óembered. Ebből hív ma ki Jézus, ebből a koporsóból, amiért nem lehet az életed hatással senkire sem.

Kihív téged – hallod?! Ha hallod, akkor az az új élet hallja ott legbelül. Akkor engedj a szónak! Jézus kimondta: “Lázár jöjj ki! És kijött a halott.” Ugyanaz a Jézus, aki nem szállt le a keresztről, aki nem használta hatalmát, aki meghalt a bűneidért, de feltámadt megigazulásodért.

Kérdezem, most először zörget? Most azt mondja annak az új életnek, amelyik benned van: Lázár jöjj ki! Engedsz-e az Ő teremtő Igéjének? Azt mondja itt az Ige: “Aki él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? Ő az életét akarja adni neked, a győzelmes életet a bűn fölött, halál fölött és önmagad fölött. Hiszed-é ezt?

Elolvastuk az egész történetet. Nem kell-e azt mondani az életedre: “Uram, akit szeretsz, beteg.” Nem ébredtél már rá sokszor, hogy ez az élet beteg élet? Az Úr ma idehozott, hogy kihívjon belőle. Életed ott van a halálnak testében. Akarsz-e feltámadni? Azt mondja az Ige: ez az idő most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.

Úgy szeretném nektek úgy mondani, ahogy bennem van. Mostanában úgy megújított az Úr, hogy reggel arra ébredek, Istenem, élek. Újra ugyanaz, csak teljesebben, ami a hitre jutásomkor volt. Énekel benem az élet. Így írta valamelyik evangélista: Ha majd halljátok, hogy meghaltam, ne higgyétek, ez az élet soha meg nem hal.

Körülötted emberek vannak, akik vágynak az életre. A te kporsódtól nem tudnak hozzájutni. Engedd, hogy az Úr ma cselekedjék veled az egyetlen úton, az Ő Igéjén át. Isten szava életet közöl. Elfogadod-e most Tőle?

Imádkozzunk!

Uram! Köszönöm azt a napot, amikor megismerhettem az Életet. És köszönöm, hogy minden korlátot áttört, mindent ami magamból való, megsemmisített, a sírban hagyott az életed. Kérlek, segíts, hogy ne vétkezzem az élet ellen. Tudom Úr Jézus, hogy a legsúlyosabb bűn amit elkövethetek, ha korlátot szabok a Te életednek. Kérlek, áldj meg most minket. Tudod, hogy mit érintett Igéd bennünk. Könyörülj rajtunk, nehogy ellenálljunk, hogy a halál maradjon bennünk, és hogy a halál áradjon rajtunk keresztül. Kérlek, őriz meg ettől a legnagyobb bűntől, a Szentlelked elleni bűntől. Segíts hallani Igédet, és engedni a cselekvő Igédnek, Jézusért.

Ámen.

1984. október 7. (Csendes napok üzenete című könyv.)