“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A VÉRFOLYÁSOS ASSZONY (5/5)
A te hited megtartott
“És Ő monda néki: Bizzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!”
Köszönjük Uram, hogy jöhetünk Hozzád úgy, ahogy vagyunk. Köszönjük, hogy senki nem ismer bennünket egészen, csak Te. Áldunk, hogy át meg átlátod egész életünket. Könyörülj rajtunk, amire szükségünk van, add most még Igédben Urunk. Hadd köszönjük meg az egész heti Igét, amit adtál. Kérünk hadd érinthessünk most, úgy szeretnénk egészségesen, boldogan, szabadon hazamenni.
Ámen.
Minden nap ezzel kezdhettük: “egy asszony.” Milyen jó, ha már tudod, én vagyok az az asszony, aki beteg, mert bunös. Ez a valóság, hogy a legsúlyosabb betegség belül van. A bun-betegség tesz tönkre mindent, – nem a külső.
Itt az utolsó lehetőség, hogy ma még érintsd Jézust. Isten szól egyszer, kétszer, azután nem szól többször. Nem annyit jelent, hogy meghalok, csak éppen nem lesz már olyan alkalom, hogy közel érezzem magamhoz Jézust. Hozzá akkor lehet menni, amikor hív. Gondoljátok el, ha az az asszony akkor nem érinti, és Jézus elmegy, nem biztos hogy még egyszer megy Kapernaum utcáin át. Mi soha nem tudjuk, nem ez-é az utolsó alkalom, és úgy kellene Jézushoz menni, mintha soha többé nem mehetnék.
Azt mondottuk, Jézus ruhája szegélye az Ige, amiben jár, amiben megérinthetem. A kezem, amivel illethetem, a hitem. Ez az asszony gyógyulni akart, és hátulról érintette Jézust. A gyógyulás abban a pillanatban történt, amikor érintette Jézust.
Egyszer valaki egy lepratelep képét mutatta meg nekem. Kis falu volt, gyönyöru kertekkel. Csupa halálraítélt lakott benne, csupa leprás. Eszembe jutott, hogy a mi világunk is így nézhet ki Isten szemében. Csupa bunös nép, ezek építkeznek, szépítkeznek, mindent csinálnak, és benne csupa halálra ítélt, csupa bunös.
A lepra kezdetben egy kis pont, semmi az egész, egy kis pattanás. El kellett menni a paphoz, és az megmondta, hogy bélpoklos, és bevitték a telepre, és onnan nem volt szabad kimenni, nem lehetett érintkezni emberekkel. A leprás ember szép lassan, elevenen elrohadt.
Nagyon sok ember már most olyan, hogy sok minden már nem érzékeny benne. Van akinek már az erkölcsi érzéke rohadt le, nem érez buntudatot, nem érzi már, hogy fáj neki. Lepratelepen élünk, ezen a világon mind azok vagyunk, és Jézus erre jár. A leprásoknak egyetlen lehetőségük volt, hogy érinthették Jézust.
Egyszer valaki elmondta: annyira megdöbbentő volt nekik ez az egész történet. Jézus körül ott van a tömeg, egy leprás közeledik, mindenki szét megy, utat nyitnak, nehogy valakihez hozzáérjen. Leesik Jézus előtt, Jézus kinyújtja kezét és érinti. Az egész tömeg elszörnyed, hogy Jézus érinti. Annyit jelent, Ő is leprás lesz. Magára veszi. És látják, hogy gyógyul a leprás.
Szeretném ha most megértenéd, amikor Jézust érinted, Őt fertőzöd meg. A bun fertőz! Jézust csak úgy lehet érinteni, hogy ráteszem buneimet. Ő úgy érintett mindenkit, hogy átvette bunét. Azért kellett neki a Golgotán meghalni. Amikor Jézus először odaáll a bunösök közé a János keresztségénél, azt mondja Keresztelő János: “Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jösz én hozzám?” Nem, ezt nem lehet. “Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert igy illik nékünk minden igazságot betöltenünk.” (Jn 3,14-15). Jézus beáll a bunösök közé, és ezzel vállalja a sorsközöséget, a betegközösséget, és ott a Golgotán belehal a bunbe, a betegségbe.
Egy fiatalember, aki elfogadta már Jézust, egy lepratelepre ment orvosnak. Mindenki kétségbe volt esve, hogy milyen veszélynek teszi ki magát. De ő azt mondta, ha Jézus úgy szerette a világot, hogy meghalt érte, akkor az ő tanítványainak is mindent vállalni kell Jézusért.
A sok leprás ott volt az igehirdetési helyiségben, és valahol messze tőlük egy szószék, hogy meg ne fertőződjön az, aki hirdeti az igét. Ez a fiatalember is hírdette az igét, de nem tért meg senki. Egyszer ahogy ment el tőlük, látta, hogy egy öregember, akinek kezén már csak két ujj volt, integetett utána. Akkor valamit megértett. Te kimész innen, egészséges vagy, mi pedig itt maradunk poklosan. Az orvos egész éjszaka nem aludt, ez gyötörte, és megértette, így nem lehet tovább. A következő reggelen beköltözött a bélpoklos barakba, lefeküdt közéjük, onnan prédikált nekik egészen közelről, és gyógyította őket. Az emberek úgy hallgatták, hogy a szívük szinte a szemükben volt, és egymás után kezdtek megtérni.
De a legmegrázóbb az volt, mikor egyszer így kezdte az igehirdetést, – mi bélpoklosok. Végigfutott a zugás a betegek között, – megkapta ő is.
Jézus lejött erre a földre, magára vette a bunt, a bunösök közé állt és azt mondta, – mi bunösök. Ha érinted Őt ezen a héten buneiddel, magáraveszi, és megfertőzöd, mert rátetted. Egy nagyon előkelő hindu asszony azt mondta: nem tudom elfogadni, hogy Jézus meghalt a buneimért. Megszólalt a misszionárius: asszonyom, ezt Jézus már megtette, ebben nem tudja Őt megakadályozni. Jézus 1900 évvel ezelőtt meghalt a bunért, ez megtörtént. De abban meg tudja akadályozni, hogy halála gyógyulást jelentsen, ha nem meri rátenni buneit.
Jézus úgy járt ezen a földön, hogy a bunösök közé számláltatott. A farizeusok megkérdezték a tanítványokat: “Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bunösökkel együtt?” (Mt 9,11). Hogy-hogy odaszámítja magát?
Látod megfertőzték Őt a buneikkel, érintésükkel, amikor magáravette a bunt. Ezért áll a kereszt. Isten Őt büntette. Bun és büntetés összefügg, ezt nem lehet elválasztani. Minden bunnek megvan a büntetése, vagy rajtad, vagy Jézuson. A Biblia azt mondja: “Némely embereknek a bunei nyilvánvalók, előttük mennek az ítéletre; némelyeket pedig hátul követnek is.” (1Tim 5,24). Most megtörténhet veled, hogy utolérnek buneid, és szemed előtt mennek az ítéletre a Golgotán. Amikor oda fogsz érni az ítélőszék elé, már nem fog követni semmi, mert engedted, hogy előtted menjenek a keresztre. Akkor látod. Ha nem látod, akkor hátul követnek. Akkor még nem jutottak buneid hátulról előre. Akkor mögötted vannak, és bármelyik pillanatban utolérhetnek. Dávid mondja: utolértek buneim, számukat sem tudom. Engedd, hogy utolérjenek, és előtted menjenek ítéletre.
Ma is lehet érinteni Jézust. Nemcsak az Igében jár közöttünk, az úrvacsorában is. Ott is lehet érinteni, nem a füleddel, a kezeddel. Jó volna úgy menni oda, mikor veszed a kenyeret Őt illeted, érinted. Amikor iszod a bort, Jézus vérét érinted. Ez az én testem, ez az én vérem, – mondja Jézus: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Sok év múlt el nálunk úgy, hogy nem volt úrvacsora osztás. Egyszer azt mondta az Úr: milyen jogon nem cselekszed? Attól kezdve minden hét után van lehetőség, hogyha az Igében érintettem Jézust, akkor a szent jegyekben is érinthetem.
Nagyon kérlek, úgy járuljatok a kegyelem királyi székéhez, mintha előttetek volna a kereszt, és hogy most igazán az Ő megtöretett testét és kiontott vérét érinthetem. Jézus az Igében jár, a hallgatott, hallott igében, és az úrvacsorában, az érintett igében.
Érintsd ma Jézust buneid bocsánatára. Megfertőztük buneinkkel, és Jézus értünk adta életét. Tudod-e most ezt hittel érinteni?Aki érintette és aki érinti, meggyógyul. Jézus érezni fogja abban a pillanatban, ha csak egyvalaki van közöttünk, aki hittel veszi. Abban a pillanatban azt mondja az Úr, – éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.
A másik nagy lehetőség, amire ma hív az Úr, morzsaszedésnél előállhatsz és elmondhatod mindenki előtt őszintén: meggyógyultam.
Érinteni titokban is lehet, hátulról is lehet Jézust. Lehet, hogy valaki csak négyszemközt érintette, talán imádságban. Érinteni úgy is lehet, hogy egyetlen testvér előtt megvallom buneimet. De aztán elő kell állni és megmondani: meggyógyultam. Itt van nagyon világosan, hogy az Úr előhívja az asszonyt, mégpedig azért, hogy elmondja, mi történt vele. “Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” (Rm 10,10). Üdvbizonyossága annak az embernek van, aki ki meri mondani, érintettem Jézust, meggyógyultam, érzem a szívemben, életemben, hogy bennem valami történt.
Most már csak a pecsétet látjuk, amit Jézus rátesz az egészre: “Bízzál leányom, a te hited megtartott téged, eredj el békességgel.” Bízzál annyit jelent, – használd a hitedet. Legyen hited Istenben, – bízzál.
Ezzel a bizalommal menj el, hogy minden más lesz a jövőben, mert érintettem az Urat. Bízzál leényom! Furcsa mondat, hogy a te hited megtartott téged. Nem a hite, Jézus tartotta meg. Bocsánat nem a hitemben van, Jézusban. De most azt a részt mondja, ami rajtad múlik. Milyen jó volna, ha az Úr ma rátehetné ezt a pecsétet arra, ami veled történik. Milyen jó volna, ha megtelne életed, szíved Isten mérhetetlen csodálatos szeretetével
A hit semmi más, mint megnyilás az Úr felé. Engedd, hogy szíved kinyiljon teljesen és beáradjon Isten szeretete életedbe.
Aztán csak még egy mondat: “Eredj el békességgel.” Eszembe jutott Naámán története, amikor meggyógyult a bélpoklosságból, és akkor amikor megy haza, megy vissza a prófétához, és mondogatja, – ha majd az én uram, a király a karomra fog támaszkodni és meghajlik, mi lesz akkor velem? Jaj, ha majd otthon ez meg az fog történni, mi lesz akkor velem? Úgy szeretem Elizeust, nem ad neki tanácsot, csak azt mondja: “Eredj el békességgel.” (1Kir 5,19).
Az új élet ami benned van, majd tanácsolni fog akkor. Gondolj arra, Jézus benned él, ha befogadtad, és minden helyzetben segítségedre lesz.
Egy történetet szeretnék elmondani. Egy fiatalemberről szól, aki Jézust befogadta, és katona lett rövidesen. Édesanyját biztatta: ne féljen, mi mindig ketten vagyunk Jézussal. Aztán jöttek a levelek. Az első így hangzik: Anyácskám, nem is olyan rossz dolog a katonaság. Egy százados választott tisztiszolgájának, akit nagyon szeretek. Azt mondta: azért választottalak fiú, mert olyan vidám arcod van. Azt mondtam: azért, mert nem egyedül vagyok, ketten vagyunk. Bánom is én fiú, hogy hányan vagytok, de én csak egyet választottam.
A százados gyönyöruen énekel. Egyszer kérdeztem, – százados úr nem tudna egy éneket énekelni arról, hogy mi ketten vagyunk az Úrral? Nem tudok, – én nagyon is egyedül vagyok. Jön a következő levél: édesanyám elfoglaltunk egy falut, óriási győzelem volt, de ami ott történt az asszonyokkal, gyerekekkel, az rettenetes volt. Így történt, hogy a százados bemegy a sátorba, Károly ott ül, és sír. – Mi bajod van fiú? Megsebesültél? – Százados úr, ami itt történt ma az győzelem?! A legborzalmasabb dolgok történtek.
Megszólal a százados mérgesen, – te leckéztetsz minket? Aztán annyit mondott, – értelek már fiú, aki Jézussal van ketten, az nem tudja nézni a bunt.
Megint egy levél, – elszakadtunk a csapattesttől, a százados úr azt mondta, valakinek át kellene menni a másik csapattesthez, megjelenteni, hogy bajban vagyunk. De ki vállalkozik rá? Senki. Nagy csend. Egyszer csak Károly azt mondja: százados úr megpróbálom, sikerülni fog, tetszik tudni, ketten vagyunk.
Aztán jön a segítség, kimentik őket, utána nagy öröm, Károlyt föl akarják emelni, miközben emelik kiabál, – százados úr ne tessék megengedni, csak azért sikerült, mert ketten voltunk, és minden dicsőség azé a Másiké. Először hangzott el a parancs: térdre fiúk, – adjunk hálát a szabadulásért.
Aztán sokáig nem jött levél, – vajon mi történt Károllyal? A harcnak a zurzavarában elkeveredett, és elszakadt a századostól. Aztán a százados indul haza szabadságra. Útközben bement egy kórházba, ahol barátja volt az orvos. Az orvos azzal fogadja, – nagyszeruen nézel ki. Úgy látszik, neked használ a háború. – Nem a háború, a béke. – Bolond vagy te, milyen béke, hát szólnak az ágyúk.
Ebben a pillanatban bejön egy ápolónő és azt mondja: doktor úr, a beteg haldoklik, ott akart lenni a halálánál. Az orvos elmondja a századosnak, hogy van egy különös fiú a kórházban, az arca mint egy angyalé, de az agyával valami baj van, mindig azt mondja: ketten vagyunk.
A százados azt kérdezi, – láthatnám? Gyere, úgyis oda akarok menni, mert valóban érdekel, hogy hal meg ez a gyerek. Ahogy belépnek, a százados meglátja az ágyon Károlyt. Azt kérdezi az orvostól, – szabad itt énekelni? Hogyne szabadna, ez kórház, itt lehet sírni, jajgatni, énekelni, itt mindent lehet.
A százados elkezd énekelni arról, hogy a legnagyobb dolog a világon, ha Isten és ember együtt halad. Minden énekversnek a refrénje: mi ketten vagyunk, Jézus, meg én. A következő pillanatban felül Károly, – százados úr, – maga itt van, – és ez az ének? Igen fiú, itt vagyok, és neked ki kellene ugrani az ágyból, mert mi is ketten vagyunk már, az Úr Jézus és én.
A történet vége, a kórház melletti kis erdőben ketten ülnek a padon, a százados és az orvos. Az orvos kéri, – most mondd el, mi van ezzel a fiúval, hogy meggyógyult, és élni fog? És mi az, hogy ketten vagyunk? A százados elmeséli az orvosnak, mit jelent az, ha valakinek a szívében ott van az Úr Jézus, és új életet nyer, és hogy életében és halálában mindig ketten vannak. Ha befogadod Jézust, nem leszel egyedül, mert Ő azt ígérte: “És ímé én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” (Mt 28,20).
Ha most befogadtad Jézust úgy mehetsz el innen, hogy nem árthat soha semmi, mert ketten vagyunk. Amikor a vasútnál dolgoztam, valaki felszólt az egyik állomáson, – hányan vannak a vonattal? Mondtam, hogy ketten vagyunk. Jaj ennek rosszat mondtam, hát egyedül vagyok a vonattal. De nekem valóság volt, hogy ketten vagyunk, mindig az Úrral.
Milyen jó lesz, ha otthon beléptek majd ketten, és az a Másik a legnagyobb, leghatalmasabb, a legerősebb, és akkor megtapasztalod, nincs boldogabb élet, mint Jézussal ketten.
Imádkozzunk!
Uram köszönöm, hogy önmagadat adtad, hogy ketten lehessünk. Segíts most rajtunk, hogy mi is odaadhassuk magunkat egészen. Hadd mondjunk ma igent egészen és teljes szívvel. Hadd kérjünk arra, hadd legyen a mi megszólalásunk az úrvacsoránál Neked szóló teljes igen egy életre, és az örök életre, hogy mindig együtt lehessünk, Veled lehessünk. Áldd meg a mai napunkat, Úr Jézus hadd érinthessünk, hogy meggyógyulhassunk egészen. Kérünk áldj meg, és mondd el mindnyájunknak, – eredj el békeséggel!
Ámen.
Biatorbágy, 1985. február 3-8