“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A GAZDAG IFJÚ (1/5)
Egy jó ember
“És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.” Lk 18,18-19
Urunk kérünk, hogy Lelked által győzz meg arról, hogy igazán bunösök vagyunk, és szükségünk van Rád. Könyörülj rajtunk, látod mennyire kemény, önigaz a szívünk. Kérünk cselekedj velünk Igéd és Lelked által. Áldd meg most a számunkra elhangzó Igét.
Ámen.
Nem tudom érezzük-e, milyen komoly kérdéssel ment ez a főember Jézushoz. A kérdés amit föltesz Jézusnak így hangzik: “Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?” Ennek a kérdésnek meg kell oldódnia az életünkben.
Ennek a főembernek nem az anyagak voltak a kérdései, mint jött egyszer valaki Jézushoz: Mondd meg a testvéremnek, ossza szét köztünk a vagyont. Ilyen kéréssel is mentek Jézushoz. Lehet, vannak ilyen kérdéseink is: mi lesz az anyagi életemmel, hogyan fogok megélni? Sokszor gondolunk arra: velem igazságtalanul bántak, – Uram ezt elnézed?
Nem is anyagi, nem is mukahelyi kérdéssel ment ez az ember. Mert Márta ezzel ment, azt mondta Jézusnak: Uram nem látod, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Uram mondd meg neki.
Sokféle kérdéssel megy az ember Jézushoz. Nem baj, csak menj Hozzá, Tőle mindenféle kérdésünkre választ kapunk.
Nem is családi problémával ment ez a főember, mert olyan is van, aki gyermeke kérdésével ment Jézushoz. Gyermekem az Ördögtől gonoszul gyötörtetik. Gondoljunk a kananei asszonyra, aki a leányával ment oda. A fiam, a leányom, a család. Nem ilyen kéréssel jött. Nem is betegség kérdésével, mint a bélpoklosok, a vakok, a vérfolyásos asszony. Hányan mennek Hozzá ma is, és jól teszik, jó helyre mennek.
Akármilyen kérdéssel mehetsz az Úrhoz. Elpanaszolhatod bajodat, Ő hallja. Ez az ember az egyetlen legkomolyabb és legfontosabb kérdéssel ment: Mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Volt-e valaha ilyen kérdésed? Mentél-e valaha így Jézushoz: Uram mit cselekedjem, hogy üdvözüljek? Milyen jó, mikor valakinek már ilyen kérdése van. Az az ember a bun álmából már felébredt. Olyan nagy ajándék volna, ha ez most kérdéssé válna számodra.
Az elmúlt héten komoly előljárókat, presbitereket kérdeztem meg: hiszik-e, hogy van örökélet? Megcsóválták fejüket, – hogy Isten van, azt hiszem, de hogy örökélet? Hogy a halál után élet, – azt nem. Ha titeket kérdeznélek meg: hiszed-e, hogy a halál után van élet, hogy a koporsóval nincs vége mindennek? Ha becsületes volnál azt mondanád: valaminek lenni kell, de nem biztos.
Üdvösség, – kárhozat. Valaha kérdés volt ez számodra, egy váratlan pillanatban meg fogok halni, és mi lesz, ha aztán…? Lehet, hogy közel van az a pillanat. Nem mindenki éri meg a 80-90 évet. Elég egy szívinfarktus, és ott vagy, amiről nem hitted, hogy van.
Ez az ember egy lélegzetelállítóan jó kérdést tesz fel Jézusnak. Érdekes, Jézus beleköt a megszólításba. Miért? – hát semmi mást nem mond, csak Jó Mester, mit cselekedjem, hogy üdvözüljek? Igazán szépen szólította meg. Mi is mondjuk: jó Isten. Miért nem volt jó a megszólítás? Mert Jézus lát és hall, és a dolgok mögé lát és hall. Vigyázz, ha megszólalsz, elárulod magadat. Ez az ember is elárulta magát a megszólítással. Aki azt mondja másnak, hogy jó, az magáról is azt gondolja, hogy jó. Később elmondta, azért hívja Jézust jónak, mert hisz abban, hogy vannak jó emberek, akik közé ő is tartozik, és vannak rossz emberek. Magunkat a jó emberek közé soroljuk, a rossz emberek a kék fényben vannak, meg a börtönökben. A szomszédod, akivel ellenséges viszonyban vagy, a rossz emberek közé tartozik. De te alapjában véve jó ember vagy, ide is eljöttél.
Egy asszony egyszer közölte velem: az a bajom, hogy túl jó vagyok. Olyan szívem van, hogy mindenkit megsajnálok. Lehet, neked is ez a bajod. Egy finn történetben olvastam egyszer, egy ember azt álmodta, Isten azt mondotta: ha talál egy bunös embert a faluban, az ő bunei bocsánatot nyernek. Vidáman ébredt, – ez nem nehéz dolog. A szomszédban a férj és feleség nagy hangon veszekedtek. Mindent kiabáltak egymásra, aztán a férj bevágta az ajtót, és elment a kocsmába. Kettőt is találok, – gondolta az ember. Átment, bekopogott, kezdte mondani: tudja-e asszonyom, hogy csúnya veszekedés volt itt az előbb? Mindent egymás fejéhez vágtak, – tudja-e, hogy bunös? Én? – hát maga nem tudja, kivel élek együtt, az maga az Ördög! Nem vagyok bunös, belőlem csak kihúzták a mérget, ő a hibás.
Gondolta magában, ha tényleg ő a hibás, utána megyek a kocsmába. Ott ült egy asztalnál ital mellett. Odaül mellé és azt mondja: Miska bácsi, tudja-e, hogy maga bunös? Nagy veszekedés volt maguknál, miket mondott a feleségének? Aztán most itt ül a kocsmában és iszik, ahelyett, hogy otthon a dolgát csinálná. Miska bácsi felemeli fejét és azt mondja: Fiam, nem tudod, hogy pokol az életem, egy boszorkánnyal élek együtt. Ha ismernéd a feleségem, nem csodálkoznál. A kocsmába is ez visz engem.
A fiatalember ült ott, – egyik sem bunös. Nem baj, a siralomházban ül egy ember, aki embert ölt, nem vitás, hogy bunös. Bemegy és mondja neki: ugye tudod, hogy embert ölni bun, és embert öltél! Az ember szeméből folyik a könny, – már maga is engem okol? Hát nem tudja, hogy csak védekeztem? A másik támadott meg. Önvédelemből csináltam mindent.
Ott ül mellette, – most hova menjek? Elindul hazafelé. Egy házban asszonyok vannak együtt, imádkoznak: bunösök vagyunk, – Uram könyörülj rajtunk! Végre, bunösök, – tizet is találok egyszerre. Vidáman belép, meg van oldva a probléma. Jaj de örülök, hogy megtaláltam a faluban a tíz bunös asszonyt. Mintha puskából lőtték volna ki őket, – mi bunösök? – hát most is imádkozunk! Na de azt imádkozták: könyörülj rajtunk bunösökön. Ja kérem, – az csak imaszöveg!
Vigyázz! – énekeltük: “Bünös vagyok!” Vagy az csak énekszöveg volt? Megszoktuk, hogy mondjuk énekben, imádságban, de ha valaki mondaná: de nagy bunös vagy, akkor kifakadnál, hogy nekem mondja?
Hazament az ember szomorúan ezzel: Uram könnyebbet mondjál, nem találok egyet sem.
Nem úgy vagy-e, hogy jónak gondolod magad, és ez a legnagyobb baja az életednek? Valaki azt mondta: az ember azért gondolja magát jónak, mert nincs meg a helyes mértéke. Mindig máshoz szabja, méri magát, aki nem jár templomba, aki kocsmába jár, és ahhoz képest jó ember vagyok. Isten egyetlen mértéket adott erre a földre, – Jézust, – Hozzá mérd magadat. Látod azért kötött bele a megszólításba Jézus, hogy ráébressze ezt az embert, és téged, hogy nem vagy jó. “Senki sincs jó, csak egy, az Isten.”
Mit cselekedjem? – kérdezte a főember. Szeretném, ha meglátnád, minden cselekedeteden rajta vannak a piszkos ujjlenyomataid. Valaki azt kérdezte, – hol vannak a buneim? Azt mondtam: maga olyan mint egy kéményseprő, aki azt kérdezi, hol vagyok fekete? Tetőtől talpig. Nem tud semmihez hozzányúlni az ember, hogy ne mondaná: én voltam, én csináltam. A hiúság, a dicsvágy. Mindig várom mit kapok vissza, mivel fognak fizetni. Azt kellett mondjam valakinek: már köszönni sem tudsz ingyen? Háromszor köszönt valakinek, aki nem köszönt vissza. Csak azt tudod csinálni, amit visszakapsz? Mindig várok valamit érte. Ha nem is anyagiakat, legalább hálát, dicséretet, elismerést. Nem tudsz otthon semmit csinálni, hogy ne várnád érte, hogy szép, jó, rendesen megcsináltad. Ez az üzleti szellem mélyen ott van a szívünkben.
Talán egy kicsit meglátod most, hogy nincs bennünk semmi jó. De hogy Jézus miért mondja, hogy Ő nem jó? Nem azt mondta ez az ember, hogy én vagyok a jó. Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet vehessem. Tehát nem magáról mondta. Jézus azt mondta, hogy nincs jó, csak egy, az Isten. Jézus az Istenember. Ő azért jó, mert Ő maga az Isten. A láthatatlan Isten képe. Őhozzá nem hasonlíthatod magad, csak úgy, ha meglátod, hogy ki vagy igazán.
Szeretném mondani a másik tévedést ebben a kérdésben, hogy mit cselekedjem? Két út van a mennybe, az üdvösségbe. Egyik a cselekedetek útja. Gondoljatok arra, hogy egy másik főember is megy Jézushoz, és Jézus azt mondja neki: ezt cselekedd, és élsz! Próbáltad már ezt az utat járni? Én próbáltam, és rájöttem, hogy nem tudom. Kicsi lány koromban elhatároztam, hogy többé nem hazudok. És a legrövidebb időn belül újra hazudtam. Csődbe jutottál-e már, hogy nem megy? Talán csak egyetlen dologgal kapcsolatban, hogy soha többé nem megyek kocsmába. Nem tudtad megállni. Egy másik dolog: soha többé nem veszekszem, nem mondok a feleségemnek kemény dolgokat. Ha még nem próbáltad, nagyon kérlek próbáld meg, mert az ember nem hiszi el, hogy nem megy. A cselekedetek útja járhatatlan.
De ott van a másik út, az egyetlen út. Jézus így mondja: “Én vagyok az út”. Az egyetlen út, a bunösök útja, a kegyelem útja. Mit jelent ez, hogy én vagyok az út? Az út mindig az a mód, ahová, ahogyan eljut, elér az ember. A módja annak, hogy a mennybe jussak, nem a cselekedetek.
Hadd mondjam el egy élményemet. Imahéten szolgáltam, ahol minden estére ki van jelölve, miről kell beszélni. János evangéliumában odajutottam, ahol Jézus azt mondja: Én vagyok a juhok ajtaja, és mondja tovább: aki rajtam át megy be, megtartatik. Soha életemben nem láttam így ezt az Igét, ezt a két szót: “rajtam át”. Aztán elmondtam: amikor Jézus kimondta, hogy “Elvégeztetett!”, a templom kárpitja meghasadt. Addig bunös ember nem mehetett be a szentek szentjébe. Mikor Jézus kimondta, megrepedt a templom kárpitja, és be lehetett menni. Másnap reggel egy falusi bácsi kisért ki az állomásra. Azt mondta: olyan jó, hogy el tetszett mondani, hogy megnyílt az út a mennybe. Sokat szédülök, úgy érzem, nemsokára odajutok, hogy ezen a nyitott ajtón keresztül bemegyek a mennybe.
Azon keresztül, hogy “Elvégeztetett” a buneim bocsánata, az üdvösségem, – ez az út. Akkor azt kérdeztem azoktól, akikhez beszéltem: mondják meg testvérek, mikor megrepedt a templom kárpitja, biztos volt ott templom-szolga, mit gondolnak, be mert menni a szentek szentjébe? Mikor átélte, hogy nagy roppanással kettészakadt a kárpit. Nagy csend után valaki azt mondta: aki ott volt és átélte, biztos nem mert bemenni, mert érezte annak a szentségét, ahová addig a főpap mehetett be, az is csak vérrel. Nem olyan egyszeru bemenni, különösen ha olvasod: “rajtam át”.
Valaha megláttad-e, hogy ez az út a mennybe, és hogy más nincs. Vagy elfogadod, hogy Jézuson át, a kereszten át, az Ő érted való halálán át, – vagy kivül maradsz.
Most halld gazdag ifjú, aki azt hitted, hogy olyan könnyen besétálsz majd a cselekedeteiddel Isten országába, halld meg, így soha nem fogsz bejutni. Soha! Egyetlen út vezet a mennybe, – az Golgotán visz át, – a Jézus halálán át.
Vagy megtalálod ezt az utat, vagy kivül maradsz.
Imádkozzunk!
Uram hadd adjak hálát azért a napért, amikor átmehettem országodba. Áldalak azért, amikor megláthattam elveszett voltomat, amikor reménytelennek láttam azt, hogy tudok más lenni. Köszönöm Úr Jézus, hogy megtalálhattalak Téged, az egyetlen utat. Köszönöm buneim bocsánatát, ami olyan sokba került Neked. Áldalak, hogy el tudtam akkor fogadni. Kérlek a testvéreimért Uram, könyörülj rajtunk, segíts meglátni magunkat, és segíts meglátni Téged, hogy örökéletünk lehessen nevedért.
Ámen.