“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A GAZDAG IFJÚ (5/5)
Ki üdvözül?
“Akik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát? Ő pedig monda: ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.” Lk 18,27-28
Szeretnénk hálát adni Uram, hogy énekelhettük: Várjuk az Urat! Áldunk, hogy egész héten várhattunk, és segíts, hogy még ezen a napon is teljes szívvel várjunk. Kérünk szólj, és adj meg nekünk mindent, amire még szükségünk van, hogy tudjunk huen követni.
Ámen.
Egy főemberről beszél nekünk az Ige, akiről megtudtuk, hogy jó ember, és gazdag ember. A jó ember lelkileg gazdag, a gazdag ember pedig anyagilag. Gazdag ember volt, de vak ember, mert nem látta önmagát, azért gondolja magát jónak. Nem lát maga körül sem, mert nincs értékítélete. Külsőleg is vak, mert szemetet gyüjt, nem látja, mennyire értéktelen gazdagsága.
Emlékezzünk Pál apostolra, aki azt mondotta: “Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárbaveszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem.” (Filippi 3,8). Emlékezzünk arra az emberre is, aki kincset talált a szántóföldben, és eladja mindenét, hogy megvegye azt a kincset.
Megveszed-e a kincset? Ez az ember eladta mindenét, és Pál is eladta mindenét. Külső és belső értékeit szemétnek ítélte. Egyszerre gyógyul kívül és belül. A gyógyulás ennyi: meglátom Jézust, és minden devalválódik. Minden értékét veszti. Nálad megtörtént-e már, hogy kár és szemét lett minden, amit kerestél, gyüjtöttél, mert megláttad a nagyobb értéket.
Ady jutott eszembe, volt ennek az embernek valami köze Istenhez: “Megvakultak hiú szemeim, számára a világnak, De Őt, a fényest, nagyszerut mindörökre látják.” Ha egyszer megláttad Őt igazán, akkor minden szemétté válik benned és körülötted. Ezen fogod tudni, hogy meggyógyultam, hogy semmi nem érték, a hobbym sem, mert egyetlenegy értéket látok.
Jézus követése a legkeményebb élet, ami létezik a földön. Ha követni akarod Jézust, akkor úgy kell járnod, ahogyan Ő járt. Ne tegyük kényelmessé, egyszeruvé a keresztyén életet, mert akkor senkinek nem kell. Emlékszem, egy lelkipásztornak arról beszéltem: a hívő élet katona élet, fegyelmezetten kell kelni, feküdni. Azt mondotta: azért nem tudok hívő életet élni, mert egész életemben utáltam a katonaságot.
Utáltad a fegyelmezett életet? Az óember utálja, mert kénye-kedve szerint, élvezetei szerint szeretne élni. Mikor odakerül az Úr Jézus követése elé, megint nem tud átmenni a tu fokán, mert nem akarja alárendelni életét Jézusnak.
Odajutottál-e már a tu fokához, – bemenni, – vagy elmenni? A gazdag ifjú elment. Lehet testileg nem mentél el, de a szívedben már igen. Amikor kimondtad, hogy ez túlzás, belülről már elmentél. Vagy bemegyek, – vagy elmegyek. Amikor emberek jelentkeznek, hogy követik Jézust, kemény válaszokat kapnak: “A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az Emberfiának nincs fejét hová lehajtania.” (Lukács 9,58). Se kényelem, se bújócska!
Mécs László mondja a hívő életre: “Soha készületlen, soha elengedetten, Isten katonája teljes fegyverzetben.” Lépésről-lépésre fegyelmezetten megy a boldog élet felé. Gondoltál-e arra, hogy nincs fészek, és nincs barlang Jézus követésében. A következő jelentkezőnek is elmondja Jézus, nincs “de”, és nincs “előbb”. “Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek, és eltemessen az én atyámat.” (Lukács 9,59). A legkomolyabb dolgot kéri, és nincs “előbb”.
Valaha végiggondoltad-e igazán hova indulsz, ha Jézust akarod követni? A legkeményebb élet, a legteljesebb átadás. Nincs hátratekintés! “Valaki az eke szarvára veti kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” (9,62). Ez a szegény főember megkapta az alkalmatlansági igazolványt. Van akinek ráírják igazolványára, hogy katonai szolgálatra alkalmatlan. Milyen rettenetes, ha elmégy innen egy alkalmatlansági igazolvánnyal. Jézusnak volt bátorsága így lehuteni minden jelentkezőt, nem árult zsákbamacskát, nem mondta, hogy játszva, táncolva lehet élni.
Jézus most rádnéz, és hív a legkeményebb életre. Mondod-e most: igen Uram, akarom, mert Veled minden lehetséges. Mindent kibír ez az élet, mert előttünk megy Valaki, aki a hátán viszi a keresztet. És aki ebben az állapotban az Isten szeretetétől sugárzik. Ezt a valakit akarod követni kényelmesen, az élvezeteiddel együtt?! Hadd mondjam:nincs ivás, nincs cigaretta, nincs, – de van Jézus. Átadod-e magad egy személynek? Mi nem egy ügynek szolgálunk, nem is egy egyháznak, egy személynek. Egy személynek a feltétlen, teljes követésére adtuk oda magunkat. Ezt vakon nem lehet csinálni, ezért látóvá kell lenni. A meggyógyított vak is akkor követte Jézust, amikor megnyiltak szemei.
Jézus most arra hív, hogy dicsérve kövesd Őt, nem nyögve, panaszkodva, nem magadat csodálva, mit adtam, mit tettem. Jézus a legboldogabb, legszabadabb életre hív. Most az a kérdés, elmész, vagy bemész? Elmenni csak megszomorodva lehet. Az “igen gazdag” ember “igen megszomorodott”. Máté és Márk szerint elment. Lukács nem írja le pontosan, de amit Jézus utána mond, azoknak mondja akik ott voltak. Ő nem volt ott, nem hallhatta.
A teve nem mehet át a tu fokán, mert le kell vetni mindent. Elmész az Úrtól szomorúan, vagy bemész boldogan? Ez most a kérdés! A legkomolyabb ami nem megy át a tu fokán: az “én”. Ha meg akarod tartani, vele együtt kívül maradsz. A gazdag ifjú nem ment át, megkerülte a tu fokát, és tovább vitte a nagy ént.
Egy asszonynak az volt a síráma, hogy nem tér meg a családja. Azt mondtam: nem is adhatja az Úr, mert rögtön a kalapod mellé tuznéd. Nem térhetnek meg gyermekeid, mert egyre messzebb kerülnél az Úrtól magabiztosságban, a nagy hívőségedben. Kell ez a nagy minusz a gőgödnek. Isten szeretetből nem adja meg, mert akkor mesélnéd szerteszét, hogy gyerekeim milyen hívő életet élnek. Azt is magadnak tulajdonítanád. Isten sokszor szeretetből nem ad meg valamit. “Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?” (Máté 16,26).
Nagyon vigyázz, aki azt mondod, hogy átmentél a szoros kapun, nem vitted-e magaddal legrettenetesebb értékedet, önmagadat? Lehet, van közöttünk olyan, aki nagyon szomorú, mert úgy érzi, ezeket a feltételeket nem tudom teljesíteni, nekem el kell menni. Látjátok nem nem tudok, hanem nem akarok.
Nem olyan régen olvastam egy könyvben, a gazdag ifjúnak nem az volt a bune, hogy nem tudta eladni vagyonát, hanem hogy elment. Ha nem ment volna el, akkor meghallhatta volna a következő mondatot: “Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.”
Kedves gazdag ifjú, – lehetetlen! Tehát nem tudod eladni. Itt hiába döntötted el a legjobb dolgokat, nem tudod megtenni. A törvény nem azért íródott, hogy megtartsuk. Nem tudjuk megtartani. Gondoljunk arra, a Tízparancsolatot az Ószövetségben egy ember sem tudta megtartani. És jön Jézus, és százszor magasabbra teszi a normát. Mint egy ugrólécet, amit senki nem tud átugrani, és még magasabbra teszik. Hát ki tudja megtartani, hogy soha nem haragszik, hogy asszonyra nem néz? Ez nem nehéz, ez lehetetlen!
A törvény nem gyógymód, bajmegállapítás. Erre adatott. “A törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett.” (Galata 3,24). A törvény nem vezet üdvösségre. A törvény tükör, amiben megláthatod magadat. A törvény az a vizsgálati anyag, amit az orvos elküld különböző vizsgálatokra, és kiderül, hogy ez is, az is pozitív. Óriási a baj! A terápia, a gyógymód nem a törvény, a kereszt. A kereszthez vezet téged a lehetetlen.
Szegény gazdag ifjú a legrosszabb pillanatban ment el. Pár perccel később meghallhatta volna: “lehetséges az Istennél.” Isten nagy szava a Golgotai kereszt. Mindennel szemben, minden képességemmel, bukásommal, óemberemmel szemben ott áll a Golgotai kereszt. Ha mi elbírnánk a bunnel akaraterővel, akkor bolondság lenne a kereszt. Aki azt mondja, hogy elbirok vele, az kimondja Isten színe előtt: bolondság a kereszt, akkor miért kellett kínos halálra, kereszthalálra adni Istennek Egyszülött Fiát. Akkor csak azt kellett volna Istennek mondania: szeedjétek össze magatokat, akarjátok, fog ez menni. De nem ezt mondja, mert embereknél, – nálad is, – ez lehetetlen. De Istennél lehetséges!
Jó lenne, ha belevésődne a szívedbe: “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett. Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt.” (Efézus 2,4). De az Isten! Tudod-e most rábízni magad egészen? Uram zsebemben az alkalmatlansági igazolványom, – de Te…! Hallod ezt a mondatot? Most ne magadra nézz, ne magadban bízz. Nézz föl a keresztre, és halld a szót: “Elvégeztetett!” Amit nem tudtál megtenni, megtette érted Jézus. Vagyis azt, amit te sohasem tudsz elnyerni, megadta neked.
Jézus Krisztus odaadott élete benned az új élet. Erre bízd magad. Annyi év megmutatta, mit tudsz csinálni. Most mondd azt: Uram szeretném látni, Te mit tudsz csinálni? Azt már látom, bármilyen kegyes vagyok, mit tudok produkálni. Ugyanolyan vagyok, mint azelőtt. Tudtam magamat dicsérni, és ezzel keresztedet gyalázni. De szeretném látni a következendő időben, mit tudsz csinálni egy emberrel, aki egészen odaadja magát neked.
Olyan megdöbbentő volt egyszer, mikor valakivel beszélgettem, és elmondotta, az a vágány, amin most az életem van, a veszedelembe rohan. Most megmutattátok a másik vágányt, amelyik az örök élet felé megy. De azt mond meg nekem, hol a váltó? Hogy lehet egyik vágányról a másikra átjutni? Jó volt csendben azt mondani: a váltó – a Megváltó! Nem a döntésed a váltó, nem az amit ígérsz, fogadsz, akarsz. A váltó a Megváltó!
Szeretném, ha majd ott leszünk az Úr asztalánál, akkor talán életünkben elöször átmegy életünk vonatja a váltón. Aki sokat utazik megszokta, hallja, mikor megy át a vonat a váltón, megvan annak a zörgése. Amikor átmegyünk a váltón állomás előtt vagyunk, jó készülni.
Hallgass bele a láthatatlan világba, átmegy-e ma életed a váltón? Úgy veszed-e ma a Jézus vérét, hogy a vér töröl. Múltam nincs! Úgy veszed-e az Ő testét, – az Ő élete bennem. Nem magamban bízom már. Úgy mégy-e haza, – Uram, majd Te.
Ha ez megtörtént, rajta vagy az üdvösség sínjén, amelyik visz hazafelé.
Imádkozzunk!
Uram könyörülj rajtunk, hogy életünkben először igazán megértsük keresztedet. Hogy ami nekünk lehetetlen volt, az lehetséges volt Istennek óriási áron. Jézus halála árán! A véres kereszt árán! Kérünk, könyörülj rajtunk. Talán soha nem értettük meg, vagy ha megértettük is már egyszer, olyan kopottá, olyan távolivá, üres szöveggé vált számunkra. Tedd ma újra valóságossá, hogy élek többé nem én, hanem bennem a Krisztus. Hadd tudjunk úgy továbbmenni, hogy valóban élhess bennünk, felhasználhass, megáldhass, hogy Neved dicsőíttessék.
Ámen.
Biatorbágy, 1985. március 3-8