“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7

AAA
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza
Szerkesztő: Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent: 1998. március


Előző igehirdetés Következő igehirdetés

 
KÖVESS ENGEM! (1/5)

Követlek, Uram

“Lett pedig, mikor mentek, valaki monda néki az úton: Követlek Téged Uram, valahová mégy!” Lk 9,57

Köszönjük Úr Jézus, hogy itt vagy és megszólíthatunk. Köszönjük, hogy Te is meg akarsz minket szólítani. Áldd meg most úgy az Igét, hogy valóban szavadat, hozzánk szóló szavadat halljuk. Kérünk egész héten úgy légy közöttünk, hogy egészen Hozzád juthassunk.
Ámen.

Az egész hetünknek ez az Igéje: “Valaki az eke szarvára veti kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” Ma az 57. versről beszélünk, amikor az úton “mentek”, valaki azt mondta Jézusnak: “Követlek Uram, valahová mégy.” Az első szó ami megragadott: “mentek”. Gondoljunk arra, mi is megyünk, akkor is, ha most itt ülünk, – mert megy az idő. Amíg élünk megyünk, születéstől a halálig. Ezen az élet-úton még rajta vagyunk, nem tudjuk, kinek mennyi ideje van, nem tudjuk hogy az elején, közepén, vagy végén, – de úton vagyunk.

Olyan hamar elmúlik az út. Ez a pár nap is el fog futni, ez a kicsi út, amit együtt megyünk. Aztán megint elválnak utjaink. Egyetlen kérdés, – helyes-e az útirány, amiben vagyunk? Mondottuk, hogy születéstől a halálig, de utána hova? Tudjuk, hogy a halál nem végállomás, ott megy tovább az út. Ez a kérdés, helyes úton vagyunk-e, oda érünk-e, ahová szeretnénk?

Olyan sokszor szálltam rossz vonatra, már félórát mentem, mire észrevettem, – ez nem az a táj amit megszoktam. Jól nézz most körül, jó irányban mégy-e? Sokan olvasták a “Zarándok útját”, leírja, hogy romlás városából a mennyei Jeruzsálem felé elindult valaki. Mind beleszülettünk ebbe a világba, romlás városába, de vajon elindultál-e már a mennyei Jeruzsálem felé a helyes úton? Mert most azt mondja az Ige, Jézussal ezen az úton lehet találkozni, ahol Ő is jár.

Jézus ment az úton, de nemcsak Ő ment, mentek a tanítványai is. Jézus mindig együtt ment tanítványaival, volt, hogy rövid időre elszakadt tőlük, de általában együtt mentek. Ha találkozni szeretnél Jézussal, ott találkozhatsz, ahol tanítványai vannak. Jó volna körülnézni, – itt vannak a tanítványok? – mert akkor Ő is itt van. “Ímé én ti veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” (Mt 28,20).

Jézus felment a mennybe, de itt van Lélek szerint. A látható világból Jézus átment a láthatatlan világba, amikor a mennybe ment. Most is itt van, jelen van, mint mikor a tanítványokkal együtt ment az úton, csak éppen nem láthatóan. De eljön a pillanat, amikor majd megint átlép a láthatatlanból a láthatóba, és minden szem meglátja Őt. Ha találkozni akarsz Vele, figyeld, merre mennek, hol vannak a tanítványai, mert biztos, hogy ott van közöttük.

Biztos, hogy helyes úton vagy? Amikor rossz vonatra szálltam, vártam a következő megállót, hogy átszállhassak. Ez a hét egy megálló. Meg kellett állni a munkában. Minden igealkalom egy átszállóhely. Aki ezen a héten meglátja, hogy rossz vonaton van, van idő átszállni. Voltatok-e már úgy, hogy csak percek voltak, mind a két vonat indult.

Isten most azért hozott ide, hogy amíg a végállomáshoz nem érünk, addig tudjunk az Ő vonatjára, útjára térni.

Az Ige azzal kezdi, hogy amikor Jézus együtt ment tanítványaival, “valaki monda néki”. Valaki annyit jelent, hogy akárki. Nincs megjelölve, hogy férfi, vagy nő, öreg, vagy fiatal, mindenki benne lehet, te is, én is. Még nem késő, hogy találkozz Vele. Szeretném, ha behelyettesítenéd most magad, hogy még én is jöhetek Jézushoz.

Amíg itt vagy, és amíg az úton vagy, addig jöhetsz!

Ez a valaki megszólította Jézust. Tudjuk, hogy imádságban megszólíthatom Jézust minden pillanatban, nincs akadály, hogy szóljak Hozzá. Egy énekvers így mondja: “Míg el nem megy szólj Neki.” Igehirdetés közben is szólhatok Hozzá. Ahogyan ez a valaki szólt Hozzá, úgy lehetsz ma az a valaki, aki megszólítod Jézust.

Az a csodálatos, hogy Jézus hallgat a megszólításra. Emlékszünk a vak koldusra, mikor azt kialtotta: Jézus könyörülj rajtam, – és Jézus megállt. Egy vak koldus szavára megáll, és a tiedre is megáll, ha tényleg imádkozva szólsz Hozzá.

Étkezés előtt mindig megállok egy percre, ha imádkozni akarok. Sokan azt hiszik, nem tudom, mit kell imádkozni. Azért állok meg, hogy gondoljak arra, itt van előttem Jézus, Hozzá szólok. Nemcsak a levegőbe mondok egy imádságot, valakivel beszélek.

Jó volna, ha megállnál egy percig és átgondolnád, kihez beszélek, és mit mondok Neki? Ha csak úgy mondom, hogy nem gondolok rá, azt nem hallja. “Mivel ez a nép csak szájával közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lett.” (Ézs 29,13). Jézus akkor hall, ha szíved benne van abban a mondatban, amit kérsz.

Egy nagymama mesélte el, hogy kis unokájának, amikor már néhány betüt le tudtak írni az első osztályban, szavakat kellett formálni. A kislány azt írta néhány soron keresztül, hogy ima. Megnézte a tanítónő és azt mondta: miért ezt írtad? – írd azt, hogy íme. És ki kellett radirozni. De a kislány olyan mélyen belevéste a betüket, oldalakon keresztül megmaradt, hogy ima, ima.

Olyan kedves volt ez nekem, és azt mondtam: bár életem minden lapján ott lenne ez a szó, hogy ima. Napközben is, kicsi dolgokban is minden át volna nyomtatva ezzel: ima, ima. Olyan jó volna, ha ott volna szívetekben, mikor beszéltek az Urral, ahogy múlnak az órák, napok, hogy szólok Hozzá, mindig újra megszólítom Őt.

Valaki azt mondta Jéusnak, – Követlek Uram, valahová mégy. Így hangzik a rövid ima, – követlek! Ugye értitek, hogy ennek az embernek az életében ez döntést jelentett. Sokféle ima van. Uram könyörülj rajtam, mondta a vak koldus. Tisztíts meg engem, – mondták a bélpoklosok. Jézust lehet segítségül hívni, – gyógyítsd meg a lányomat, – mondta egy asszony. A fiam gonoszul gyötörtetik, – mondja egy apa.

Sokféle ima elhangozhat. De ez másféle ima volt. Nem segítségül hívás, hanem egy döntés. Ez a valaki azt mondta el Jézusnak, ami eldőlt benne: Követlek Uram!

A sok kérő imádságod mellett elmondtad már ezt Jézusnak? Elmondtad-e igazán szívből, komolyan, – Követlek Uram!

Milyen nagy dolog ez. Tulajdonképpen az átszállást jelenti, ahogy az előbb mondtam, nem úgy akarok továbbmenni, mint ahogyan idejöttem. Nyomodban, utadon kívánok járni ezentúl. Méghozzá azt is mondta: Uram! Nemcsak hogy követlek Téged, hanem Uram. A megtérés három szó: állj, hátra arc, indulj! Ő ezt egy szóban mondta el, – követlek.

A bun gyökere az önállóságunk. Az Efézusi levélből elolvasom azt az igét, ami az imaheti alkalmon nagyon megrázott. “Akik között forgolódtunk mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és gondolatnak akaratját, és természet szerint haragnak fiai voltunk, mint egyebek is.” (2,3).

Kik a harag fiai? Akik a testnek és gondolatnak akaratját cselekszik. Tehát ha kigondolok valamit, hogy ma ezt fogom csinálni, harag fia vagyok, mert a saját gondolatom szerint cselekszem.

Annyira megdöbbentett, mert azt mondtam: nem arról van szó, hogy loptál, hazudtál, csaltál, öltél, hanem hogy éltél a saját gondolatod szerint, és még mindig aszerint élsz. Egyszeruen semmi rosszat nem tettem, és mégis harag fia vagyok. Gondoljátok el, most az egész életetek ítélet alatt áll, mert azt csináltad, amit a legjobbnak láttál. A házasságod kigondoltad, jó lesz, akartad, és véghezvitted. A gyermekeid is így születtek. Ennyit akartunk, és ennyi lett. Cselekedted a gondolatnak akaratját. Nekem igy lesz jó.

Az Ige efölé az élet fölé odaírja, hogy haragnak fiai. Isten haragja van rajtad. A Római levél élesen beszél erről: “Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége, és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.” (Rm 1,18). Lélegzet visszafojtva néztem, – lehet Istent feltartóztatni? Lehet, – a magam akaratával. Isten nem fog kényszeríteni akaratára, csinálhatod a magadét, csak feltartóztatod az Istent, és csodálkozol, hogy tönkremegy az életed.

Jó akarat, ígyekezet, nem mondom, hogy rosszat akartál. A legtöbb ember a legjobbat akarja, csak nem tudja, mi a legjobb. Csinálja a maga akaratát, és egy életen keresztül feltartóztatja Istent.

A múltkor egy nagyon jó asszonnyal beszélgettem, aki mindenkin segített, mindenkinek adott. Azt kérdeztem, – mit gondolsz, ha a tékozló fiúnak, aki már eljutott a disznók vályujáig, és jön egy jó asszony, és rántottcsirkét hozott volna neki, vagy valami finom ebédet, – jót tett volna vele? Feltartóztatta volna Istent. A tékozló fiúnak tovább kellett volna nyomorognia, amíg újra olyan állapotba jut, hogy elinduljon haza, az atyai házhoz.

Talán megérted most már, hogy jókodásainkkal feltartóztatjuk Istent. Lehet valaki közel volt már, hogy az Úrhoz jusson, és te kisegítetted. Megveregetted saját válladat, – milyen jó ember is vagyok. Cselekedted a gondolatnak akaratját, – jó gondolat, jó akarat, – de feltartóztatja Istent.

Lehet ezt látta meg Pál, amikor Jézus szembejött vele, és azt mondta, – Én vagyok Jézus, akit te kergetsz. A hívő ember a sok jóval amit csinál kergeti Jézust? Pál megvolt győződve, a legjobbat csinálja, amikor ezt a szektát üldözi. Jó volna, ha ezen a héten úgy találkoznál Jézussal, hogy meglátnád, kergettem Jézust a jókodásaimmal, és feltartóztattam Istent a magam és mások életében.

Pál kimondja a döntő mondatot, – a megtérésnek egyetlen döntő mondata van, – mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Egy lépést sem tovább innen. Ha akarod visszamegyek Jeruzsálembe, vagy Damaszkuszba. A találkozás helyétől egy lépést sem tovább. Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?

Pál abbahagyta a rossz vágányon való menést. Ő kimondta ezzel azt, amit ez a valaki kimondott: Követlek Uram, valahová mégy! Mindegy merre, nem én döntök, egyben döntöttem: Követlek Uram, valahová mégy!

Tudod, hova megy Jézus? Biztos sokan olvasták azt a regényt: Quo vadis? Hová mégy Uram? Kérdezted-e valaha, – hová mégy Uram? Mert megkaptad volna a választ.

Jézus születése pillanatától egyetlenegy helyre ment, – a keresztre. Születésétől addig a percig, míg fel nem feszítették a keresztre, ez volt az útirány. Aki kimondtad könnyelmuen, hogy követlek téged, szolgád akarok lenni, – oda is követni akarod?

Jézus így mondja azoknak, akik könnyelmuen követni akarják: “Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és úgy kövessen engem.”(Mt 16,24). Tudod mi a kereszt? Jézus kivégzési eszköze. Az, amin Őt kivégezték. Ezt kellett fölvennie. Ha követni akarod Őt, akkor mondj önmagadra, kényelmedre, mindarra ami te vagy, mond ki a nemet, tagadd meg magad, és vedd fel keresztedet.

Lehet, hogy egy ember, aki kibírhatatlan, a te kivégzési eszközöd. Lehet, hogy bizonyos körülmények. Lehet, hogy egy betegség. Felvenni annyit jelent, – elvállalni, elfogadni. Nagyon kérlek, ma lásd meg, ez az út az óembered, természeted, testi életed halálához vezet, ha követni akarod Jézust. Erre van meg a kivégzési eszközöd, és ezt dobálod le magadról mindig.

Azt mondja az Ige: összetörtétek a fajármot, adok néktek vasjármot. Olyat, amit nem tudsz összetörni. Lehet, hogy emberektől meg tudsz szabadulni, de ad az Isten olyan betegséget, vasjármot, amiből nem tudsz kijönni.

Ma nagyon kérlek, ha ki akarod mondani az Úrnak, hogy te vagy az a valaki, aki követni szeretnéd, ahová megy, – gondold meg előbb, vess számot a költségekkel. Mert az óembered, a természeted, annak aki te vagy, aki az élvezetet, a kényelmet keresed, annak a halála.

Eldől-e ezen a héten a szívedben, – Követlek Uram, valahová mégy. Bele fogsz halni, biztos. Az a régi természeted, akit annyira szeretsz, annyira imádsz, annyira igazolsz, bele fog halni.

Akarod-e?

Imádkozzunk!
Uram követésednek mindig csak azt az oldalát láttuk, hogy micsoda öröm, micsoda boldogság. És ez így igaz. Áldalak azért, hogy senkivel nem cserélnék, aki nem indult el igazán ezen az úton. Köszönöm, hogy most az elején megmondtad világosan, ez az út a természetem, a szokásaim, az igazam, a jogaim halálához vezet. Köszönöm, hogy mégis mondhatom ma reggel újra, és hátralevő életemben, – Követlek Uram, valahová mégy.
Ámen.