“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
EGY BUZGÓ EMBER (4/5)
Mit cselekedjem, Uram?
“Én pedig mondtam: mit cselekedjem Uram? Az Úr pedig mondta nékem: Kelj fel, és menj Damaszkuszba; és ott megmondják néked mindazokat, amiket elrendeltem néked hogy véghez vigyed. Mikor pedig nem láttam annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve mentem Damaszkuszba.” ApCsel 22,10-11
Köszönöm Uram, hogy mindenki aki komolyan mondta, hogy parancsodra vár, megkapja parancsod. Köszönöm, hogy nem volt soha egyetlen ember sem, aki a parancsodra, rendelkezésedre várt, és nem szóltál volna. Kérlek tedd meg, hogy igazság legyen most szánkon és szívünkön ez a kérdés: Mit akarsz Uram, hogy cselekedjünk.
Ámen.
Pál apostolon keresztül sokmindent elmondott nekünk az Úr. Láttuk a magabiztos embert, a teolóogust, aki mindenkinél jobban tudott mindent, ismerte az Irásokat, és aki azt mondotta magáról, hogy törvény tekintetében feddhetetlen voltam. Egyikünk sem merné kimondani magáról ezt a mondatot. A Tízparancsolatból egyet sem tartottunk meg, nemhogy tízet.
Pál ki merte mondani, hogy rendes ember. Kik a rendes emberek? Azok, akik nem csavargók, hanem jól nevelt, rendes emberek. A ti falutokban is tudjátok, kik a rendes emberek. Közéjük tartozol saját szemedben? “Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr” (Péld 21,2).
Pál előre tudja, mit csinál, hova megy, minden rendezett nála, nem vaktában járkál, tudja, hogy Isten ügyében megy Damaszkuszba. Egyszer rácsodálkoztam, hogy az Úr Jézus mindent útközben cselekszik. Így találkozott a vak Bartimeussal is. Mindnyájan útközben vagyunk, születés és halál között az életutunkon, és közben találkozhatunk Jézussal.
Pál a damaszkuszi uton találkozott Vele. Mindent várt volna, csak ezt nem, hogy Isten bevilágít sötétségébe. Életem döntő Igéje volt: “Az Úr, az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet” (Zsolt 18,29). Már tíz éve az Úr útján jártam, és szolgáltam, amikor egy váratlan pillanatban megláttam magamat. Hívő életem első álmatlan éjszakája volt ez, azt gondoltam: nem lehet igaz, amit most megláttam. Azt mondta nekem az Úr: többet beszélsz magadról, mint Jézusról. Amikor megtértem bunbánatra jutottam, de hogy ki vagyok, azt nem tudtam még. Most a világosság körülragyogott. Próbáltam bújni, tiltakozni, Uram nem így van, én Neked szolgálok.
Bár megvilágosíthatná most Isten a sötétségedet, hogy látnád Őt, és látnád magadat. Ez a kettő kell ahhoz, hogy veled történhessen valami.
Pál körül is nagy világosság fénylett, és hallotta Isten szavát. Isten szavát nem a füleinkkel halljuk. Ha igehirdetés közben egy mondat szíven üt, Isten szól hozzám. Honnan ismerne téged az az ember, akin keresztül szól az Ige. Sokan jöttek már azzal hozzám: rólam valaki neked már beszélt. – Azt sem tudom ki vagy, – hogy beszélt volna?
Az emberen, a mikrofonon keresztül Jézus beszél. Emberi eszközökön keresztül Ő szólított meg, ha valamikor csak egy kicsit is magadra ismertél. Hányszor bántják a lelkészt azért, hogy kiprédikált. Fogalma nem volt arról, mit mond, és hogy mennyire beletalál annak az életébe, aki ott ül a templomban.
Jézus néven szólította Sault. Saul, Saul, még mindig nagy vagy, még mindig akarsz valaki lenni. Pedig akkor Saul már leesett a lóról, a földön volt. Lehet valaki a megtérése után is nagy, mostmár mint hívő. Akkor voltam a legnagyobb, amikor hitrejutottam, azt mondtam, nagyon híres hívő leszek. Azóta egyre kisebbé lettem, hála Istennek odajutok, egyre inkább nem számítok.
Saulból Pál lesz. Istennek mindig ez a munkája: kicsi, csekély, semmi. Pálnak ez a jelentősége. Megszólítja az Úr és megkérdezi: Miért kergetsz engem?
Valaki egyszer elmondta, édesanyja súlyos beteg volt, magukhoz vették egy külön szobába. A lánya nagyon szerette, mindent megtett neki. Ott ült az ágyánál, leste mi a kívánsága, mit hozzon neki. Az édesanya egyszer azt mondta: lányom, te megölsz engem. Édesanyám hát miért, mivel? – hát mindent megcsinálok amit csak kell. Az édesanya azt mondta: minden szót hallok a másik szobából, amikor veszekedtek, és nem tudom elviselni, ahogyan ti éltek.
Gondolsz-e arra, hogy az Úr minden szót hall, ami nálatok elhangzik, és fáj neki. Te megölöd Őt a viselkedéseddel, életeddel, szavaiddal, gondolatoddal.
Ha most a fény körülsugározhatna, meglátnád, kik azok, akiket bántasz. Talán a gyerekeid. Engem nagyon szeretett az édesapám, sokat játszott velem, de kicsit csúfolódva. Nagyon fájt ez nekem. Egy gyerek soha nem tud mit kezdeni a gúnnyal. Soha nem tudtam, mit mond komolyan, vagy viccesen. Mi sokszor nem tudjuk, mit cselekszünk, és kit teszünk tönkre magunk körül.
Vajon megértetted-e már, hogy Őt kergeted, és azokat, akiket szeretsz. Köztem és a másik ember között ott áll Jézus, és Ő az, aki felfogja minden durvaságunkat, tapintatlanságunkat.
Saul miután megvilágosodott, az Úr szájából hallotta: “Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz. Aztán újra Saul szólal meg, és elmondja megtérésének a mondatát: “Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?”
Szeretném elmondani, a bun az, hogy a magam útján járok, a megtérés viszont annyit jelent, hogy a magam útjáról Hozzá térek. A magam akaratából Isten akaratába. Eddig az volt a kérdés, én mit akarok, meg a feleségem, később a gyerek mit akar, és ebből volt sok-sok háború. Minden ember egy külön kis világ, külön rendtartással, külön közigazgatással. Uralkodója az én. Egy házassági évfordulón arról beszélgettünk, ha két ember összeházasodik, két világ kerül egy területre, és elkezdődik a háború.
Amikor erről beszélgettünk, megszólalt a feleség: nálunk már az anyakönyvvezető előtt elkezdődött a háború. Férjem otthon felejtette a személyazonossági igazolványát. Azóta huszonöt éve tart a háború, kisebb-nagyobb békekötésekkel. Még öt év, és kész a harminc éves háború.
Isten országába átlépni annyit jelent, hogy egyetlen Úr van. És akkor egyetlen kérdés: “Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?” Így lehet egy akaraton lenni, ha azt keresitek, amit az Úr akar. Isten országa királyság: Jézus a Király. A Sátán országa Egyesült Államok, ott minden kicsi ország megmaradhat. Ott lehetnek egyéni akaratok, gondolatok. De amint Isten országa küszöbéhez érsz, az én-királyságot le kell tenned.
Ahol alárendelte magát az egyetlen Úrnak a férj is, és a feleség is, ott “Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége” (Ézs 9,7).
Valaki egyszer megkérdezte: mondd, hol van a mennyország? A Miatyánk világosan elmondja: “Legyen meg a Te akaratod”. Ahol Isten akaratát cselekszik, ott van a mennyország. Ott nem lehet háború.
Ha ma eljutsz Isten országa határára, tedd meg a döntő lépést. Mond ki bátran, szabadon: nem érdekes már mit akarok, vagy a család mit akar, – Uram Te mit akarsz, hogy cselekedjem? Emlékszem, mikor hitrejutásom után a Miatyánkot így imádkoztam: Jöjjön el a Te országod, – ide az én életembe. Legyen meg a Te akaratod, az én kicsi életemben, országomban.
Kimondod-e ma teljes szívvel: Uram nem kérek mást, csak a Te országod, a Te akaratod. Térjetek meg, mert elközelített az Isten királyi uralma! Megadod-e most magad, beengeded-e az Urat az életedbe? Ha kimondtad a döntő mondatot, nem lehetsz többé önálló, nem dirigálhatsz, nem viheted véghez akaratodat.
Ma értünk oda, amikor a döntő mondatot vagy kimondod, vagy tovább kergeted Jézust.
Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Isten mindig válaszol. Valaki azt kérdezte: honnan lehet megtudni Isten akaratát? Ha valóban komolyan keresed, a Biblia így mondja: aki cselekedni akarja akaratát, megtudhatja. Pál is azonnal választ kapott: “Kelj fel, és menj el Damaszkuszba, és ott megmondják néked mindazokat, amiket elrendeltem néked, hogy véghezvigyed.”
Nem az egész útját tudja meg, csak az első lépést.
Ha elhangzik ez a kérdés részedről, akkor nincs “de”, és nincs “miért”! Nem lehet semmit kérdezni, feltételeket szabni, mérlegelni, megfelel-e ez nekem, vagy pedig nagyon nehéz feladat. Ha kimondod a kérdést, ezzel feladtad önmagadat. Amikor átadtad az uralmat, megtudod az első lépést: “Kelj fel, menj el Damaszkuszba”.
Holnap mindnyájan felkelünk, és elmegyünk valamerre. Arra mégy-e amerre az Úr vezet? Mondod-e az Úrnak teljes szívvel: egyedül már sehova nem megyek. Csak Veled akarok menni. Akkor megtudod az első lépést, mint ahogyan Pál is megtudta.
Ez az ember még teljesen vak. Elmondja az Igében: “Mikor pedig nem láttam annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve mentem Damaszkuszba”. Milyen kicsi lett ez a Saul. Damaszkuszba sem tud bemenni, kézenfogják és vezetik, mint egy kisgyermeket. Nem szégyen? Aki a csapatot vezette, aki pontosan tudta mit akar, és miért megy Damaszkuszba, most egyszerre olyan kicsi, hogy kézenfogva vezetik.
Ilyennek kell neked is lenni! Nem rettenetes, hogy engem mindig vezetni kell? Azt mondja Jézus: “Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába” (Mt 18,2). Amíg nem tudod kinyújtani a kezed, hogy Uram Te vezess. “Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai” (Rm 8,14). Milyen jó, ha már engeded magad vezetni. Ha kell, emberen keresztül, mert itt emberek fogták Pált közre. Rá volt szorulva, mert azt sem tudta, mi hogyan és hol van. Egy vakot odavezetnek, ahová akarják. Aki annyi embert vezett, most egyszer csak rászorult, hogy őt vezessék, és higgyen azoknak, akik vezetik.
A bunesetkor az egyetlen érzékszervünk, a hitünk, teljesen megvakult. A hat érzékszervünk mellett volt egy hetedik, amivel eligazodhattunk Isten világában. Amikor Isten azt mondta az embernek, hogy meghalsz, akkor az Isten világa számára halt meg, és azóta nem tudunk eligazodni. De Isten tenni akar veled valamit. Meg akarja teremteni benned a hitet, azt az érzékszervet, amivel látsz.
Amikor a bennszülötteknekr a misszionárius arról beszélt, mit jelent látni, azok rájöttek: ti a hitetekkel láttok. Te látsz a hiteddel? Látod a mennyet? Van ézékszerved arra, hogy felfogd: itt van Jézus. Tapasztalod már Őt? Van ézékszerved erre, hogy Isten most át szeretne vinni az Ő szerelmes Fiaának országába? A hit országába!
Valakit megkérdeztem: mit gondolsz, mi a valóság, amit látok, vagy amit hiszek? Neked mi a valóság, ez a látható világ, vagy amit Isten mond? Amit tapasztalsz az érzékszerveddel, vagy pedig amit Isten Igéje mond? Vedd valóságnak amit Isten Igéje mond, és kezd el a hitből való életet.
Az első lépés, – látjátok, itt vezetnek egy vak embert. Abba a világba vezetik át, ahol majd él, ahol csodákat tesz majd, ahol áldás lesz. Most lép át a küszöbön a láthatókból a láthatatlanokba.
Engeded-e magadat kézenfogva vezettetni azoktók, akik látnak, hogy elmondhassa rajtuk keresztül az Úr neked, hogy mi az, amit most tenned kell? Mered-e megtenni, úgy, hogy nincs miért, és nincs de. Gondoljunk Naámánra, mikor meghallja, mit kell tennie: “Menj el, és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megujul a te tested, és megtisztulsz” (2Kir 5,10). Naámán nem érti, miért itt, hát nem jobbak a mi vizeink, nem lehet ezt másképp elintézni?
Nagyon kérlek tedd meg amit az Úr mond. Naámánról mikor engedelmeskedett így olvassuk: “Bement azért a Jordánba, és belemerítette magát hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az ő teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult” (2Kir 5,14).
Te is kijössz majd megújulva, mint egy gyermek, akit lehet kézenfogva vezetni, aki majd az Úrral jár. Soha nem tudja előre, mit fog majd tenni.
Tedd meg az első lépést kérlek, amit ma megértettél az Igéből. Gondoljunk arra a szegény vak Bartimeusra, akinek egyetlen kérése volt, mikor Jézus megkérdezte: “Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig mondta néki: Mester, hogy lássak. Jézus pedig mondta néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága” (Márk 10,51-52). És megnyílt előtte Isten országa.
Azért hozott ide az Úr, hogy átvigyen az Ő szerelmes Fiának országába. A határon lépni kell, vagy előre, vagy visszalépsz. Rajtad múlik, hogyan döntesz.
Imádkozzunk!
Uram köszönöm, hogy én is kérdezhetem: mit akarsz, hogy cselekedjem? Áldalak, hogy ebben a világban lehet hittel járni.
Köszönöm Úr Jézus, hogy minden nap van egy lépésem, amiben engedelmeskedhetem, amiben engedelmeskednem kell a Te szavadnak. Áldunk azért, hogy lépésről-lépésre lehet előbbrejutni a hitben. Áldj meg minket, akik talán már régen tettünk egy lépést hitben. Segíts Úr Jézus újra lépni szavadra teljes örömmel a Te országodban egyre tovább.
Álld meg a mai napunkat, amit hallottunk, amit megértettünk, segíts megtenni Nevedért. Kérünk hadd merjünk hinni Benned, és lássunk, mint megfeszíttettet. Nyisd meg szemünket, szívünket, hogy követhessünk otthon is majd mindvégig.
Ámen.